Valóság, 1955 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1955-07-01 / 1-2. szám
51 -mezei képre talál magában.A " Külvárosi éj " jelzi a fordulatot.Pöl fedezi a város tájait,tárgyait s nagy szakértelemmel dolgozza bele költészetébe.Kísérteties realizmussal,minden hatásvadászattol ment, nyomasztó döbbenettel mutatja fel a komor feltámadás titkát örzö üzemeket,az éji tömör csöndet és sötétet,a hüvösfényü,bogárhátu di - namokat.fíz a vers már nagy kompozicio;látszolag rapszodikus,strófaszerkezete szeszélyes,de nagyszerű érzékkel s benső törvények sze - rint rendezett s ahol elhallgat,félelmetes a csönd.Busoni Írja , ha jól emlékszem,hogy a zenében a szünetek csendjét szolgálják a han - gok.Itt is vonatfütty,babonás éjjeli ör,röpcédulás elvtárs,csattogó vizek s a szél,a kőbőr kutya,az uralkodó "ó" betű komorsága,a sze - gények nehéz éjszakája,az elnyúló leirás nagy és sokat mondo szü - netekkel fesziti a türelmet s idegzetet,mig a költő áriája nem harsán a nyomott táj fölé : Szegények éje ! Légy szenem, füstölögj itt a szivemen, olvaszd ki bennem a vasat álló üllőt,mely nem hasad, kalapácsot,mely cikkan pengve,- sikló pengét a győzelemre, óhéj ! Az összeesküvő fohásza ez ! Milyen ólajós,nyugtalan,másfajta romantika ! A kiáltás (talán csa.k hal lue inál tunk ? ) suttogássá válik : Az éj komoly,az.éj nehéz-. Alszom hát én is,testvérek. Ne üljön lelkünkre szenvedés. Ne csipje testünket féreg. Hatalmas vers...Újfajta látás.a kis füzetben a "Holt vidék",a"Kondd, mit érlel",vagy a brummogo,bártokos "Medvetánc",a bájosan incselkedő "Kanász" az előbbi korszak népi formanyelvét folytatja még-a"Kül városi éj" hangja,tartása,szerkezete,nyelve más.az szólal meg benne, ami a "Munkások"-ban,az egyébként igen szép költeményben,hangosabban,kiált.Egy felelősségteljesebb,kissé tán - minden önbiztato fohászkodása ellenére - összhangulatában reménytelenebb hang.Komoly hang,férfiasodo:" Légy fegyelmezett!" - szol magához a "Téli éjszakádban, amely a "Külvárosi éj" pendantja." Légy fegyelmezett "; kívülről reccsenő parancs vagy már belülről szóló intés ?a jókedv meg ritkul,a forradalmi bizakodás megcsappan,József Attila hozzábarátko zik az éjszakához,a dallam a szöveghez kezd idomulni ; Hol a homályból elöhajol egy rozsdalevelü fa, mérem a téli éjszakát. Mint birtokát a tulajdonosa. (Téli éjszaka) Tudod-e milyen öntudat kopár öröme huz-vonz,hogy e táj nem enged és miféle gazdag szenvedés taszit ide ? Anyjához tér igy az a gyermek, kit idegenben löknek,vernek.
