Valóság, 1955 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1955-07-01 / 1-2. szám
— 46 -gyatottság,anyátlan-apátlan árvaság és nincsesség,- de nem a sir - va-vigadás vidékies csattintásnival,romantikus hujrázásával, hanem - s ez teszi igazán megrázová •- ártatlan,kissé durcás derűvel,páthosztalanul,a végletekig leegyszerüsitett táncossággai ! Hencegés, hiva lkodás is rezdül itt,gyermeki együgyüséggel; egy nemzedék cini kus szamárfül-mutogatása az elődök nagy páthosza felé ;villonos csa vargoság,csibész erkölcsi nihilizmuscVan-e bonyolultabb hát, mint ez az egyszerűség ? Van-e súlyosabb,mint ez a könnyedség ? Mert hogy a cinizmus nem a lélek sivárságából,hogy a nihilizmus nem rosszaságból,vágj übermenschi fönnhéjázásbol fakad, - hogy a hen - cegés és hivalkocás nem igazán az,hogy az egész ritmus,tonus nem őszinte,azt maga a vers leplezi lecA nihilizmus gyermeki fenyegető zése,a cinizmus és jókedv fitogtatott dac lehet csak,hiszen a húsz éves fiú szive " tiszta ",söt szive " gyönyörüszép "sa föld,a - mellyel elfödik, " áldott ".Itt magárahajlo gyöngédség van jelen a hetyke fenyegetözésben.De mit keres az utolso strófa fölengedett - ségében a " halált hozo fü " bosszús képzete ?Mindig éreztem, hogy ez a jelző itt nem egészen önmaga jelentéséért áll a helyén.a ha - lálthozo,mérges jü különös kontrasztban áll a " gyönyörűszép " sziwel, amelyből fakadnia kell s az " áldott földdel ", amely e szivet elfödi,viszont rokon a megelőző szakok cinizmusával.az "áldott" s a"gyönyöiüszép" kisiklást jelentenek a gyengédség kifeje - zésének irányában s a "halált hozo" jelző ezt a kisiklást billen - tené helyre.he épp a kisiklás,az elérzékenyűlés feltörő mozzanata- i teszik a verset azzá,ami.Ha a szív nem lenne tiszta és gyönyörüszép, s a föld áldott,akkor a vers egyhangúbb volna s nem keveredne anyagához panasz,ki nem mondott kívánság és sóhajtás. De ne időzzünk oly soká e versnél.az érzések kezelésének e magaleplezö s mégis önleplezö technikája (amely technika nemcsak a hangban,ritmikában nyilvánul meg,hanem jelzőkben,képekben is) egységes jelleget ád József Attila első periódusának.a törvény: légy cinikus,magadhoz kegyetlen,jókedvű,kemény ; a valoságsárva,friss , szemérmes,botor,idegérzékeny fiatalember vagy...József Attila ez első szakasza színészi teljesitmény,amellyel legtöbb kritikusát, s főleg olvasóját is sikerült becsapnia.Nénikép,persze,önmagát is. a hetyke,hányaveti,kamaszos hang jól állt neki s csak később látta be,hogy a művészi értéket e stilusu költeményeinek nem is annyira az életvidámság ad,hanem annak vegyülése páratlan gyöngédségével; s hogy cinizmusa,amellyel azt énekli szülöanyjárói,Pöcze Borcsá - rol,hogy "megették a fenék",hogy a durva "fene" szó használata csak a sírni kívánkozó s nem akaró kamasz meghatott krákogása... Különös eset:hogy verseket a tudatosan elárult őszinteség,öszin - tétlenségük tegyen naggyá ! Az önnön következetlenségük ! Mert gon dőljünk csak a " Szeretnének "-re,amelyben négy strófán át becs - mérli magátrfának,földnek,víznek,tűznek,hogy utolso volna,- S ha én volnék az Ur az Ur helyett -ugy-e,most azt márnánk,s teljes joggal,hogy önmagát becsmérelné ilyformán; "nem is szeretnének az emberek..."De megelepetésszerüen azt olvassuk: Nsgyón szeretnének az emberek. Tehát az utolso sor rácáfol az egész vers hangulati szerkezetére , de nem bántó mod,logikátlanul,mert átláttat a "tréfán",a játékos szemérmen s megmutatja a meggátolhatatlanul kikivjinkozo vágyat a
