Valóság, 1955 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1955-07-01 / 1-2. szám
JÓZSEF ATTILA. KÖLTÉSZETE Irta : FEJTŐ FERENC "AKI dudás akar lenni - Pokolra kell annak, menni - Ott kell annak megtanulni - Hogyan kell a dudái fújni".Ezt a különösvarazsu , megejtöen édesmérgü népi strófát először a Külvárosi éj cimü kötet élére tette József Attila,aztán a Medvetánc válogatott verseinek a mottója lettvS ha valaki a mjra.Saasahsytij lacté t - József Attilla összes müveit?illessze majd kegyelettel a minden versek elé , halálosan szép jelmondatul. "AKI dudás akar lenni" - recitálta egyszer elrévedezve,mikor megirtam róla,hogy "jobb mottot,igazabbat s jellemzőbbet nem vá - laszthatott volna" - "pokolra kell annak menni"...Félrehajtotta fejét s jobbkeze mutatóujját az ajkára tette : "Mintha én Írtam volna;, de mit is jelent tulajdonképpen ?"Tünödtünk a zuglói estében;mit je lent e "pokol",miféle sorsot,igézetet,balvégzetet,hiányt $ a prole - táréletet-e s az éhséget,az elnyomatást-e,a szegénységet,a külvárosi éjszakák nehéz és tömör ürességet,miféle tömény tüzet,a léleknek mely járatlan tájait és sivár világát ? -"A vers papírpénz - mondta váratlanul -se szenvedés az aranyfedezete".Homályban gubbasztottunk, abban a barna,langyos,alkonyi homályban,ahol a lélek ágyában é rezheti magát s kinyujtozik.A két ujjával megtámasztotta fejét."Nekem van fedezetem" - mondta aztán,büszkélkedve,komolykodva,kedve - sen. -"Szinarany".S ennek örült. Most mondogatom magamban,szorongva és kihagyó lélekzettel:mint ha valóban ö irta volna ’.Művészi szabályul és életszabályul,mintha csa.k ö költötte volna a kérlelhetetlen s mégis önkényes törvényt,("szabály szerint költi kényem") - lcihiva fejére a végzetet, - játékosan, felelőtlenül,dúdolva,dudázva,azt,ami tilalmas, ártatlanul - könnyedén játszedoz^a,"mint gyermek",a pusztító elemekkel,mig ko - molyra,csintalan dallamból komor gyászénekké nem fordult a szó és szigorú angyalok rá nem koppantottak fehéredö körmeire. Ebben a négysoros strófában látom összefoglalva életének és költészetének értelmét.Az "átkozott költö" romantikus pátoszához, a baudelaire-i költö dacosan raffinált hivatástudatához : Soyez béni,mon Dieu,qui donnez la souffrance Comme un divin remède à nos impuretés Et comme la meilleure et la plus pure essence mui prépare les forts aux saintes voluptés!... — mi köze van ennek a pásztori együgyüségü gyermeki dallamnak ? Köze van hozzá,tr£gikus voltában,kétszeresen tragikus voltában ! Mert Baudelaire vagy Ady életérzése egyértelműen,közvetlenül volt tragi-' kus és^pesszimista.A költö átkozott prófétának látja magát,aki ön - magát égeti el,tragikus hősnek,aki páthosz kothurnuszaban járkál és ágál,komor fenséggel,sátáni gőggel,a bukott s elitéit angyalok da - cával...Az efajta élet igenli az önmaga bomlását-romlását,segít magát taposni,mint szőlőt a kádban,s hiába énekli néha,hogy "én va - gyök az ur" - menthetetlenül érzi és tudja,hogy a vers az ur,a kőitől halhatatlan szépség,s az emberi test és idegzet a "cifra szolga" Az élet pesszimumát kell vállalnia a vers optimumáért.Pokolra kell menni...de nem cudával,hanem wagneri nagyzenekarral.Pusztulni kell,
