Valóság, 1955 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1955-07-01 / 1-2. szám
-21-kereset és az ö politikai szükségszerűségük.így Rákosi és a Nyugaton eltespedt hivatásos emigráció ragyogóan él egymásból.Rákosi és hozzá hasonlók nyugodtan sanyargathatják a magyar népet,mert azt mondhatja,hogy az emigránsok sem készülnek másra,mint amit most ö csinál.À nyugati emigránsok pedig kiválóan megélnek azoknak a borzalmaknak regényszerü hírveréséből,amit Rákosi és garnitúrája a ma gyár népen elkövet.Ezeknek az uraknak nem jött jól az,hogy Nagy lm re ezrével szabadonengedte az internáltakat,mert hisz ök Nyugaton abból pezsgőztek,amit az otthoniak sanyargatásának hirdetésével kerestek. A nyugati pénzfolyősitoknak természetesen eszük ágában sincs felszabadítani Magyarországot,vagy komolyan segiteni az internálotáborokban szenvedőkön.Csupán a szenvedések hírverésére öntik a pénzt a saját rendszerükkel elegedetlenkedök ijesztgetésére'.Ehhez pedig leghasználhatóbb népség a magyar hivatásos és hivatalos emig ráció,amely nemesvalutáért hajlandó számtani a megrendelő szájizeszerinti múltat,jelent,jövőt,az otthoniak szerveiését,könnyét és kínját„Ezért kivánták Rákosi visszajövetelét és a szenvedéseket enyhitö Nagy Imre bukását.Mig Nagy Imre volt hatalmon mindent el - követtek,hogy öt Nyugat előtt Rákosiékkal azonosítsák és aki ez el len itt Nyugaton szavát felemelte,azt kommunista. társutassággal rágalmazták.A magyar nemzetnek történelme folyamán még nem 'volt so ha ennyire politikailag tehetségtelen,politikai erkölcsben ennyire züllött és kívánságaiban bűnös emigrációja,mint a jelenlegi. Még szerencse,hogy a profiemigrácionak nincs semmi befolyása a világ folyására.Nem ök,hanem az osztrák békeszerződés az,amely Hazánk felé az első reménysugár.A közel húsz évig tartó rossz és rosszabb helyzetben ez az első biztató kilátás«Magyarország nyugati határán létrejövő független és semleges Ausztria hazánk felé a hid szerepét töltheti be. Nem is szólva arról,hogy Ausztria kiürité sével az orosz katonaságnak Magyarországot is el kallene hagynia.A lelkiismeretes emigrációnak sajnos nincsen módja arra,hogy a párisi béke e nagyhorderejű pontjára a nyugati hatalmai figyelmét megfelelően hivja fel és annak betartása érdekében okosan tevékenyked jék.Akik ezt megtehetnék,azok inkább a Fülöp-szk.-re való propagan dautazással és hotelszámlák feletti vitákkal vannak elfoglalva. A magyar nép érdekeinek képviselete igy többnyire csak a véletlenre és a gondviselésre van bizva. Feltéve,hogy a Szovjetben a békés coexistencia irányzata kere kedik felül,akkor a magyar népre bizonyos méretű felszabadulás kor szaka következhet be.Azt természetesen nem lehet várni,hogy a Szov jet aranytányéron kinálja fel a nemzeti függetlenséget és felszo - litsa a magyar kormányt a NATO-hoz való csatlakozásra,a Habsburgok tronraemelésére,a Fehér Lónak való szoboremelésre,ás általában a múltnak legalább kétszáz évre való visszaforgatására. A függetlenségért okosan és szivosan kell küzleni úgy,miként azt az uj Ausztria vezetői tették,Ök nem gyilkolták egymást, mint az 1945-47-es magyar pártok.Az osztrák szociáldemokraták és kato - likusok megértették az idő szavát,felfogták a rájuc leselkedő óriási veszélyt és a nemzet egysége és politikai függetlensége érdekében féretették a külpolitikában a belpolitikai váleménykülönbsé** geket.Igy, végtelen szívóssággal átvészelték az elmúlt tiz észtén - döt és sok szenvedés árán okos politikával ki tudták harcolni nemzetük függetlenségét.A magyar nép helyzete nehezebo, bonyolultabb^ de az uj lehetőségek világában egyáltalán nem kilátástalan.
