Valóság, 1954 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1954-05-01 / 2-3. szám
Mily nagyon tévedett a magyar politikai emigráció túlnyomó része, amely az utolso években azt a "bon mot"-t faragta,hogy "3-ik vi - lágháboru azért nem lesz,mert már van..." -és eközben először Korea - ban,majd Formozában és végül Indokinában "bizakodott".-Es ha egyes ma gyár emigráns politikusok pontosan Mendes-France kormányra jutásának időpontjában a genfi konferencia "zsákuccájárói"Írtak,úgy elhibázott nézőpontjuk,-szembesítve a genfi konferencia átütő sikerével - nyil - vánvaloan tarthatatlannak bizonyult.Legyen szabad ezt a teljesen té — vés megállapítást talán oda helyesbbitenünk,hogy ami a genfi konferen cián tényleg zsákuccába került,az a tengerentúli nagyhatalomra támasz kodo keresztény-demokrata politika volt. Európai szempontból igen^jelentős esemény az,hogy az MRP. kiejtette kezéből a francia külpolitikát,amelyet 1947 óta e gyedül és kizárólagosan vitt.Az uj francia irányzat forradalmi jelentősége többek között abban is all,hogy úgyszólván sarkaiból emelte ki azt a keresztény demokrata politkát,amely az u - tolso években mindjobban a tengerentúli nagyhatalom befolyása alá kerülve,kül~és belpolitikailag teljesen immobilizálta Fran ciaországot és közvetve lehetővé tette az adenaueri Nyugat- - Németország időleges hegemóniáját az európai kontinensen. Az MIU .junius 12-i külpolitikai manifeeztnma még egy utol so reményt«len kísérlet volt,menteni ami menthető,-de az ese - menyek egyszerűen elviharoztak felette.Genfben az európai ke resztény politika alapjaiban rendült meg - és az azt sugalma - zo amerikai külpolitika érzékeny vereséget szenvedett. A CED BUKisA - MÉRFÖLDKŐ EUROPA ÚJJÁSZÜLETÉSÉNEK UTJÁN. A genfi siker után a Mendès-France kormány éppen csak hogy meg érinthette programmjának további 2 alapvetően fontos pontját az é - szakafrikai kérdést,valamint a belső gazdasági reformtervezetet - és maris az Európai Védelmi Közösségnek világpolitikailag döntő problé - majával találta szemben magát. Am ennek a problémák a megoldása azért volt még a genfi konferenciánál és Indokinánál is nehezebb feladat,mert a hideg háború pro— pagandisztikus légkörében a fogalmak teljesen összezavarodtak.Szinte hihetetlen,hogy a hitleri Németország és a volt sztálini Oroszország után az utolso évek folyamán a demokratikus Nyugaton is hogyan - tért hoditott a politkai fogalmaknak hamis cimkével való ellátása,aminek iskolapéldája éppen az Európai Védelmi Közösséggel űzött szemfényvesz tö játék volt.így teremtődött egy olyan légkör,amelyben az igazi Euro pa-gondolat évtizedes bajnokai lettek Europa-ellenességgel megvádolva és meggyanusitve,s reakciós militaristák és nacionalista ellenforradalmárok .léphettek fel a "jo europaer"togájában a világpolitika forumjàra.Bz a nyomás az utolso időkben mar olyan erős volt,hogy a mindenüvé besurranó politikai és társadalmi diffamálás miatt szinte mar senki sem merte a dolgokat-a maguk igazi nevén nevezni. Mondjuk ki tehát a Valóság hasábjain(amely p magyar emigrációban vállalta az eljövendő európai eszmék úttörőjének szerepét),-azt a nyilvánvaló tényt,hogy amig az úgynevezett "integráció"csupán az Euro pai Védelmi Eözös?égben,azez globális amerikai stratégia katonai el - képzelésén nyugodott volna, -addig Európáról beszélni ennek a fogalom nak történelmi,szellemi vagy akár politikai értelmében,tévedés vagy tudatos félrevez«tés volt.A reálpolitikusoknak ebbe az alapjában véve katonai tervébe azután egyes jóhiszemű elméleti idealisták belemagye— rázták a nagy hagyományokra visszatekintő nemes ás szép Europa-gondo-16-
