Valóság, 1954 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1954-01-01 / 1. szám

-63-Aki még nem. látta,hogy száll el az élet meggyalázott,véres húscafatok közül —s bár a rémült szivben pislog még egy szikra9 merevedő ujja a semmire görbül,üveges szemében losson jövendőket, hogy ne büdösödjék,siessen elásni s hevenyészett misét mondván a pappal, vonja félre vállat,nem fogom, csodálni.

Aki még nem látott félig érott embert, aki roncsolt belét tartja kezében s könnyes szemén látni,hogy szeretne élni: mégha ezer Isten varja is az égben,igérgessen neki örök mennyországot, mondja,hőssé,szentté fogja gloriazni s amikor ledobják a meszesgödörbe, vonja félre vállát,nem fogom csodálni.

Aki még nem látott lebombázott várost: ahol ég a fal,a fold és ég az anyja, hol a romok alatt fulladnak meg ezrek s nincsen Isten,ki őket onnan kikaparja,csűrje és csavarja,mig bele nem gebéd, próbáljon meg mindent jóvá magyarázni s amig homlokára babért fon a sátán, vonja félre vállát,nem fogom csodálni.

Aki még nem látott pokolkaput nyitva, amikor a lángja égig ér a bünnok és az üszkös fákon bélcafatok lógnak, kicsordul a velő s vér a rögbe ve gyűlnek mondja,hogy ez malter a jövőnk falára), termőföld,az élet ott fog kicsirázni és ha azt hiszi is nehéz vakságában, vonja félre vállát,nem fogom csodálni.

Aki meg nem látta az embert kosárban, vakon elenyészni,kezek,lábak nélkül, megátkozva anyját nagy lolki kinjában, az kevesett látott még a szenvedésből,legyen szent háborút hirdető apostol, erkölseröl,jogokrol álljon ki vitázni a amig a-gyerekek csatáznak a porban, vonja félre vallat,nem fogom csodálni.

De aki mar latot,ne legyen nyugalma, ne rejtse cl sommi a földön,az égben, amit átélt,látott,az eszébo tartsa, s boruljon le sirva,tisztán szégyenében,aztán tegyen esküt érthető szavakkal; ne tudják a "bölcsok"félremagyarázni és ha be is tartja,áldja meg azlsten, meghajtunk előtte ,meg fogjuk csodálni.