Valóság, 1954 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1954-05-01 / 2-3. szám
kell valamiben,föltétlenül,egészen és boldogan.S Józsikám,ha engem a pofámat,ezt az egész fészket itt egyszer el is felejtené,ne felejt se el azt soha,amit most mondok:üssön le mindenkit,aki a maga boldog természetét akarja megrontani,a boldog természetét,mely mindig ta - lait valamit,amiben hinni lehet.Úgy kell hinni mint mag?,aki olyan marhaságra is képes volt,hogy a kávéházi üzérektől harsány áljent várjon a forradalomra...Mondja igaz,maga tényleg Ady-verset citált , beszédet mondott nekik?Röhögtek,mi ?- Röhögtek? - csodálkozott Bâti.-En azt láttam,hogy ellensége - sek voltak.- Biztosan azok is voltak az első öt percben -szolt Pluck élénken és gyönyörűséggel nézett fiatal barátja arcába.- De ellenséges - nek lenni,egy bizonyos^szellemiség ellenségének,ahhoz egyáltalán az kell,hogy megsuhintsa őket a szellem szárnya.Amint az első meglepe - tésböl fölucsódnak,mar nem haragszanak,csak röhögnek...De■minek ezt magának tudni?Jozsikám,ha holnap megint fölgyülik magában a lélek,u— górjón föl holnap megint a kávéházban az asztalra...” _0_ "Kint csípős hideg szél,a kirakatokban mar kigyulladtak a lámpák s az uccák már megelevenedtek a nagyvárosi élet esti àramàban.A sok sok ember,az életeknek a tarka hangos kavarodásában járni és senki - hez se tartozni,otthonról nézve még ez is valami izgató kalandos ál lapotnak Ígérkezett - a gyakorlatban azonban közönséges rossz és csu fos érzés volt:a kivert kutyáé lehet ilyen.Az irigy,kivert kutyáé, - mert az a szomoruságnamelyik most elhatalmaskodott rajta,a reménytelen irigységé volt mindenkivel szemben,aki sietett - mert volt hová sietnie - mindenkivel szemben,ki mással beszélgetve ment el mollette -mert annak volt kihez szolni.Nézte az arcokat.Bz az a város,hol a - zok az emberek élnek,kilőnek nevét,még nem is rég, nap nap után áhi - tattal olvasta könyvek címlap jan, újságok cikkei alatt.Hátha itt, a Teréz körút sarkán egyszerre Ady Endre nagyfényii szép feje bukkan a szemébe...." "...A hires hangos pesti rikkancsok rohanva teli torokbol kiáltoztak: Az Est,A Nap,8-orei Újság...a nemzeti tanács újabb kiáltványa ...a grofok felajánljak szolgálataikat....a főherceg...a hercegpri - más is gratulál Károlyinak..." _0 _ "...Akkor mar Magyarország köztársaság volt és a propagfrlebi — zottság kiadta az utasitast:fékezni,a forradalom imnar^diadalmasan befejeződött.De közben sehol se látszott az az uj világ,melynek sze le oly boldogítóén csapta meg Bâtit első pesti é js sakàjàn,Sehol se látszott semmi,ami ahhoz a lendülethez hasonlított ^olna,mely őbenne élt s mely mindent gyökerestől ujja akart építeni.Kilinyi leplezette nül feljebbvalói szigorúsággal figyelmeztette,hogy nem lesz jo Vege, ha ö,a népköztársaság fizetett embere a katonákn»k arról beszel ; hogy ne szolgáltassák be fegyvereiket,a közeli igazi forradalomnak nem a reálpolitika,hanem az egész kapitalista világgal való bátor szakítás lesz az útja..." . "...S egy napon kitelefonáltak a Keleti pályaudvarra,hogy Bati azonnal jöjjön fel a propaganda bizottsághoz,maga az elnök elvtars hivatta... _ . , ' .. _ . , Bâti tudta miről van szó s mégis bizonyos elfogodotosaggai Kérdezte meg Kilinyit,hogy szobájában van—e az elnök elvtars,aki öt hivatta .Kilinyi csodálkozó képet vágott : hivatta.? S - most mar Bati biztos lehetett a gyanújában,hogy Kilinyi volt az,aki denuncialta.Az elnök elvtárs,amint Bâti belépett,ráförmedt :-43-
