Valóság, 1954 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1954-05-01 / 2-3. szám
don dönthessen a jövendőjéröl:ez is harmadik ut.-Amiben Ausztria reménykedik, hogy visszanyerje függetlenségét : ez is harmadik ut.Az,hogy p török,görög és jugoszláv népek megegyeztek,az is annak köszönheti) hogy harmadik útra léptek.S végül bölcs dolog volt?amikor Anglia , nagy megértéssel,1947-ben Indiában s ma az egyiptomi kérdésben úgy döntött,hogy önállóságot ad ezeknek a nemzeteknek.Mindez a harmadik ut politikájának i szellemében történt.S ez a^harmadik ut az egyet — len lehetőség a magyar nép fennmaradása szamara is,elkerülve a ha - ború és végső összeomlás következményeit. A harmadik ut politikája azonban nem ismer SZELS'öSEGEES?. Nem hozhat királyságot és nem indulhat a Horthy rendszer visszaállttàsànak a szándékával.Egyszer mar tudomásul kell vennünk,hogy 1945-ben a magyar nép a demokrácia útjára lé - patt.A demokrácia a nyugati világ vezető eszméje.De a magyar népnek sem lehet,sem erőszakkal,sem félrevezetéssel a nyakára ülni.A parasztság végre földet kapott.Az utóbbit elvehetik tö le,de örökké vissza varja.A bolseviki rendszer a magyar népet iparosította,amivel borzalmas nyomor,esztendők keserve járt.A magyar munkásság most,hogy ez már megtörtént,nem áldozza fel a megélhetési lehetőségét,hanem követeli,hogy végre a nyugat ti munkás jóléthez hozza juthasson. A harmadik ut nem akar ellenségeskedést.Békességben akar élni szomszédaival.A jogos magyar aspirációkat is csak egy vezetheti eredményre,ha a fejlődő,békés magyar élet jólétet és megelégedést ad mindenkinek. De arra is kell gondolnunk,hogy kik a szomszédaink.Az e«» gyesitett Németország,az újra szabad Ausztria,a független Jugoszlávia »megerősödve a török és a görög barátsággal,a legbiz tosabb ut lehet a magyar nép szabad akarat-megnyilvànulàsànak is. / / A legtöbb EMIGRACIOS csoport a dolgok rendje szerint elsősorban annak a népnek az általános politikai irányát követi,ahova ke — rült vagy ahova törekedett.Ez a körülmény bizonyos mértékig indokolta teszi az emigracios csoportok felfogása közötti eltéréseket.Eny - nyit minde-n nemzet emigracios vezetőségének tudomásul kellene vennie.E nélkül zavar és békétlenség keletkezik s ez p hangulat karára válik az otthon élő népnek is.Ezt azonban túlzásba vinni nem szabad. A Nemzeti Bizottmány komoly költséggel nagy lapokat bocsájt ki.Sajnos ezekből nem lehet megismerni az emigracios lekületet,leg — feljebb azt,hogy egy kis kotéria hol és mit irt vagy szonokolt.Soha egyetlen szót sem olvashatunk ezekben,mely bírálatot,meggondolást fejzne ki,vagy éppen ellenkező felfogást hirdetne.Honaproí-honapra ugyanaz a pár név szerepel,s amennyiben ez irány,akkor egyetlen i — rany.Nem hallunk semmit a feltörekvő fiatalságroí(talan csak egyszer .olvastam egy kiváló fiatal leányról,aki valamilyen ujs ág pályázaton dijat nyert).Nem olvashatunk a régi ismert nevekről sem,Jászi Oszkár rol,a nemrég Jasper dijat nyert Nobel-dijas Szentgyörgyi Albertról,S meg csak véletlenül sem olvashatunk a nemzetközi szocialista tábor i által elismert magyar szociálistákrol.De ugyanilyen kevéssé szere — pelnek a sokfelé élő,de komoly munkát végző volt képviselőkről s politikusokról. '■ ^De ugyanez a helyzet a tények ismertetése terén is,ahol 3 józan ésszel mm is gondolhatna az ember másra,mint annak megkivonására,hogy a tények tömör,de tárgyilagos ismertetését kapja. Ezzel-26-
