Vadász- és Versenylap 63. évfolyam, 1919

1919-01-31 / 2.szám

1919. JftftnÀr 81. V

ADÁSZ- ÊS VÊRSEKY-LAI». 9 WEISKIRCHNER RICHARD DR. WIEN VERSENYEIRŐL. Az Allgemeine Sport-Zeitung interviewje. A wieni polgármester értékes nyilatkozata. A

Ï Allgemeine Sport-Zeitung, a melynek hasábjain az uj aera óia igen nagy élénkségét tapasztalhatunk, megkérdezte Weiskirchuer Richard dr.-t, Wien agilis polgármesterei, hogy általános szempontokra való tekintetietbói, miként vetekedik az egykori császárváros sportjáiol. Weiskiichner a kővetkező választ adta: — Mindazon tényezőkhöz, melyek Wien sikeres íejlódeeere nagy befolyással birnak, ketsegtelenül a sport mmden formája, köztük eiso sorban a lovassport tartozik. Mar a háború előtt ш nemzetközi közonseget gyújtott egybe Wienben a lóverseny és eppen igy a többi sport sem maradt csak helyi jeientősegtl. Ha azt akarjuk, hogy Wien az idegenfuigaiom szempontjából lernet a regi, normális varos legyen, szükségéé, hogy a vezető emberek a sportkerdesokkel különös figyelemmel foglalkozzanak. A polgármester azutan hosszabb beszélgetésben nyilatkozott terveiről es kijelentette, hogy a sport fejiőaeee a regi bázison, kthonösen a szivén fekszik. Ha nekem sikerül — mondta többek között — a jelenben az egesz földön erjedő bolseviki nullámokat Wientól távol tartanom, a síiben szerencsere teljes mértekben remeuykedlretek, ugy azon leszek, hogy a sportot minden formájában segítsem. Daczara annak, hogy eu a sport teren teljesen laikus vagyok, mégis egcsz mertekben tudom melianioini, hogy a lóverseny a tehetősek nagy korét erueali es ez anal Wien jövójeüen mint jelentós vonzerő szerepelnet az idegenedre nézve, a mi föitetieuüi szükseges. — Kötelessegemuek erzem, hogy azt a pénzáradatot, amely a sporiszorakozások minden fajtája magához vonz, minél nagyobb mertekben Wien fele tereljem és vigyázzak, nehogy városunkat az elkerülje. Azzal is tisztában vagyok, hogy a lóverseny a jatekszenvedely valamelyes íelebieBztoje, de meg mindenesetre jobb, ha e reven a varos jut néhány millióhoz es annak javára válik, semmint a privát kórokben oszlana el es a nyilvánosságnak semmi sem Jutna beiőle. Minden más városban igy gondolkodnak, nincs tehát erteime, hogy ebben a pontban Cato-t játsszak. Első sorban az fekszik a szivemen, hogy azokat a sebeket, miket a háború ütött, begyógyítsam és arról gondoskodjam, hogy Wien ne legyen Csipkerózsika, a ki oly álomba sülyedt. a miből nagyon nehéz a íölóbredés és ne legyen varjúfészek, hanem oly város, a mely poziczióját a nemzetközi városok között mégtartja. — A nemzetközi publikum előreláthatólag netíiSokára légyottot ad nálunk, sportlátványosságokat akar látni, hires Práterünkben akar kocsizni és végül a Freudenauba is akar egy kis kiruczanást csinálni, hogy gyönyörködjék a tarka képben ós egy kicsit a szerencsét is próbára tegye. — Ellentétben azon országok nézeteivél, a kik azelőtt közelebb állottak hozzánk, mint ma, azon a véleményen vagyok, hogy a lóverseny sport vezetését ne vegyük ki azon emberek kezeiből, a kik eddig intéztek és ne legyünk azon, hogy a versenyüzem vezetése mások kezébe menjen át, a kik még ezen a téren nem váltak be és nem adták képességük bizonyítékát. Reformok bizonyosan szükségesek, de nem kell mindent felforditani, a mi azelőtt érvényes voit. E réven reményiem, hogy A versenysport Wienben továbbra is sikeresen fog fejlődni ós első sorban fog számításba jönni Wiennek nemzetközi várossá való alakulásában. ' A polgármester ezután még az embersportról beszélt, mint szintén nagyon fontos tényezőröl a jövő nemzedéket illetőleg és végül ismételte, hogy Wien sportjának fejlesztését minden tőle telhető eszközzel segiti. VADÁSZAT. A vadállomány védelme és a napisajtó. Végre egyik napilapunk, a «8 órai Újság», igen helyesen és tárgyilagosan bonczolta a vadállomány óvásának szükségét, egyben szomorú statisztikával Bzolgált az eddigi pusztításról, mely, ha nem is állja meg a maga egészében helyét, mégis nagyon közel jár a valósághoz, a jelenlegi helyzet megdöbbentő képét tárva elénk. Örömmel üdvözöljük a tényt, hogy belátta végre a kérdés fontostágát egy napilapunk is s ha a szaksajtónak, jelen esetben csupán ezt sikerült elérni, már nagy szolgálatot tett azzal. Regebben ugyan tudatában voltak az intéző körök, mily szolgálatot tesz a köznek és államnak egy-egy szaklap s kellőleg méltányolva munkásságát, mindenkor ügyelőmbe veiték (sok óv fáradságos munkáján alapuló s az eredmények által majdnem mindig igazolt) tanácsait s javarészt ennek tulajdonitható, hogy vadtenyésztésünk arra a fokra emelkedett, ahol ma van. EZya meghatározás könnyen a múlté lehet, ha az intézkedésre hivatottak továbbra is rideg elzárkózottságukban maiadnak. Már rágóta hangoztatjuk a vadállomány megóvásának nagy nemzetgazdasági jelentősegét, de ezïdeig semmifele intézkedés nem törtónt meg ez ügyben. Ugy latszik, nem sokat törődnek a szaklapok vólemenyevel, talán nem is kiváncs.ak rá. Elhisszuk, hogy a minisztériumban vannak lelkes szakemberek, azonban részint a praxis hiányánál, másreszt függőségüknél fogva semmit sem tettek e kérdés elintezósenek elöbbrevitelebre. Kár, hogy a szaksajtót nem méltányolják eléggé s nem veszik figyelembe, pedig a nyomtatott betű megmarad s ha a baljóslatok beteljesednek, nem lehet majd avval védekezni, hogy nem sejtettek a bajt. Ezért keh újból kifejezést adnunk afeletti örömünknek, hogy a napisajtó is felszínre vetette a kérdést. Talán nekik sikerül majd meggyőzni az intéző köröket — ha nem is szakszerűen, mert az már a szaksajtó dolga — a vadvedelem etb. szükségességéről. Ha ez sikerült, akkor majd a ezakbpokat is figyelemre fogják méltatni s azokból megtudhatják teendőiket. Azonban mindegy, bármiként van, nem az a fontos, hogy hibákat követtek el, hanem az, hogy már nemcsak a szaklapok látják e hibákat, hanem a napisajtó egy része is tudatára ébredt, mily nagyjelentőségű ez a kérdés. Most már minden a kitartásuktól függ. Már pedig hogy mennyire közérdeket képvisel az égési Ugy, arra már jóval előbb rámutattunk s azt hisszük, Itt fölösleges minden magyarázgatás. A vadaskertekben uri passzióból lelőtt vad éppen ugy a közélelmezést szolgálja, mint a hivatásos, vagyis abból élő majdnem kizárólagosan proletár vadász által ejtett vad Hogy pedig mily nagy kvantumot tett ki az évenkint közfogyasztásra kerülő vadhús, azt a statisztikák eléggé bizonyítják. Arra pedig, hogy mily nagy volt a vadállományunk, elég lesz, ha fölemiitjük, hogy a Pallavicini-birtokon tartott pár napos körvadászatokon mindig 8—10,000 nyul került teritékre. Ma — sajnos — egészen máskép áll a helyzet. Az még nem volna baj, ha a vadorzók annyi vadat ejtenének el, amennyinek az elfogyasztására, eladására és elszállítására képesek, mert azáltal, ha nem is törvényes uton, de a köz ia nyerne. Azonban, mint már Irtuk is, a mai vadorzók nagy része nem tapasztalt vadász s igy, talán pusztitási dühből is minden vadat elejt vagy megsebez, ami útjába kerül s ezért van az, hogy egyes vadas kertekben halomszám feküsznek a vadak, melyek kapott sebesüléseikben pusztultak el. Az apró vad is teljesen a pusztulás ezélén áll s ezen egyedül az enyhe idő segit valamit. Vadászati törvényeink ujjászerkesztésére nagy szükség van, mert azt az ideális állapotot nem tudjuk elképzelni, hogy mindenki, aki vadászik — nem lóvén érdeke a vad óvása, csupán az a fő, hogy valamit elejtsen ós zsákmánnyal térjen haza — be fogja tartani a tilalmi rendszabályokat vagy törődik az állomány kibővítésével, ha senki sem kötelezi rá. Ha mindenkinek szabad vadászni, — nem lóvén gazdaaki ügyel arra, hogy maradjon jövőre is — ki fog pusztulni minden vad. Hiszen régebben oly fontosnak tartották e kérdést, hogy a földmivelésügyi miniszter adott bizonyos s/ámu vad lelövésére engedélyt. A további részletezések nem vágnak a tárgy keretébe, mert már ezekből is látható, hegy a mai állapotok mellett a vadtenyésztés — mint közélelmezési czikk — teljesen csődbe jut. Arra külön nem térünk ki, hogy az elejtett vadak gereznája mily értéket képvisel, mely ma veszendőbe jut. Hisszük, hogy a napisajtó — bár mi sem térünk napirendre az ügy felett, mig elintézést nem nyer — továbbra sem sajnál egy-egy fólhasábot ezen kérdés megvitatására, amellyel kétségtelenül nagy szolgálatot tesz nemcsak a köznek, hanem az államnak is. A földmivelésügyi miniszter és a vadvédelem. Egy napilapban a közelmúlt napokban, egy a földmivelésügyi miniszter által kiadott, következő tartalmú felhívás jelent meg : «Vadászok figyelmébe. A földmivelési miniszter er uton is figyelmezteti az ország vadászközönsegót, hogy vadalloinányunknak a vógpusztulástól való megóvása órdekeben azokat a kervényeket, a melyeket kivételes nyul és fáczán lelövési engedély végett benyújtanak, nem fogja kedvezően elintézni. Ezért ar iljeu kérvények benyújtása fölösleges es haszontalan.» Első izben olvassuk, hogy a szakminiszter az ország vadállományának vegpusztuiástól való megóvásáról gondoskodni akar. Леш sok, de már ez is valami. Csak azt nem tudjuk kik azok a becsületes jóravaló emberek, akik ma — mikor mindenki, minden kórdezes es engedély nélkül minden vadra vadászik — kiveieles lelövesi engedelyt keinek. Érdemes lenne a nevüket feljegyezni, mint olyanokét, kik a mindent szabad időkben is, igaz vadászok maradtak. Nem hisszük Miniszter Ur, hogy ez a felhivás akár csak egy szikrányit is segítene a végpusztu.ás veszedelmének megakadályozásán, mert azok, akik azt előidézik, sem kiveteles, sem rendes lelövési engedélyt uein kérnek, hanem vadásznak a maguk szakállára, akkor amikor nekik jól esik. Nem feluivás, hanem t rólyes intézkedés kell. Ha rendőrség nem lenne — daczára, hogy mindenki tudja, hogy a gyilkosság és rablás tiltott valami — ezázszor több volna a bűnesetek száma. Igy van ez a vadászattal is. Hi aba van törvény felhivás és minden, ha niucs aki annak érvényt szerezzen. Azzal még nincs segitve semmin, hogy egy pár becsületes ember kérését megtagadják, hanem ha azt akadályoznák meg, hogy azok akik senkitől sem kérnek engedélyt s mi jogezimük sincs arra, ne vadászhassanak, az már jelentene valamit. ÚOETŐMT ÉS TEróZTÉS. A volt monarchia ügetőtenyészlésének eredményei 1918. évben. A Bécsben megjelenő «Sport» az elmúlt versenyévben eredményesen szerepelt tenyésztők statisztikáját közli és «Eredményes tenyésztők» czimü cikkében a következőket irja: «A versenyévek végén megjelenő összehasonlító kimutatáeok közül a legérdekesebbek közé tartozik az eredményt elért tenyésztők statisztikája. Ezen lista az utóbbi években nem sok ujat nyújt, mert csak a számok és a rég meg szokott nevek cserélgetnek helyet^ de azért ez az évenkint megjelenő tabella még sem érdektelen. Az ez évi kimutatás ólén egyik régi futtatónk és tenyésztőnk neve szerepel, akinek neve már évtizedek óta mindig az elsők között szerepel, a ki ritkán tapasztalható áldozatkészséggel hatalmas mórtékben foglalkozik az ügetőtenyósztéssel. Igazán rászolgált arra, hogy működésének gyümölcsére büszke lehessen. A haidhofl tenyésztelepnek nem kevesebb, mint 60 produktuma küzdött az elmúlt év folyamán Häuser ur tenyésztői érdemeiért. Ha ezen nagyszámú sereget egyenkint vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy számúit nagyságát is felülmúlja kiválóságuk. Hogy ezen nagyszámú és nagyképessógü lovakat megismerhessük, az egykori és jelenlegi istállótársakat újból egymás mellé kell állítanunk a múlt évben elért nyereményösszegük arányában : Niagara, Mágnes, Nábob, Lár* >más, László, Nana, Mister Eevelstoke, Miss BeLÖBL D. ÉS FIA KÖNYVKERESKEDÉSE BUDAPEST, VI., NAGYMEZŰ-U. 26. SZ.