Vadász- és Versenylap 63. évfolyam, 1919

1919-02-10 / 3.szám

13 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. éppen nem egyezik a játékszenvedély mérséklésének elvével. Itt tehát csak egyetlen mérséklési eshetőség kínálkozna és pedig az, hogy a megnyert fogadáso­kat csak az utolsó verseny lefutása után fizetnék ki, a mivel a megnyert összegeknek újra a totalisa­teurhöz való özönlését gátolnák meg, viszont azonban itt is előtérbe jönne a tikét beváltók nyilván mihamar megszülető zugiutézményének ki­alakulása, a mi azután úgyszólván illuzórissá tenné ez intézkedést is. A totalisateurnél tehát a fogadások lehetőségének mérséklése alig vihető keresztül s csak igen nagy rendőri asszistentia mellett járhat vala­melyes sikerrel. A Magyar Lovaregylet is nyilván e miatt nem léptetett életbe e téren mérséklő intézke­dést, mert hogy a mérséklés elvét mindenkor szem előtt tartotta az igazgatóság, ezt élénken bizonyítja a bookmaker fogadások terén életbe léptetett ós a fogadók általánossága által erősen kifogásolt nagy megadóztatása. A bookmaker fogadások tizennégy százalékos megadóztatásának proponálásával, illetve életbeléptetésével az igazgatóság kétségtelenül igen nagy nehézséget rét a fogadókra, s a józanabbakat ezzel mérséklésre is birta, mert sokan belátták, hogy ezt a risikót nem bírhatják el. Különösen a kisebb oddsok esetében hatott ez mérséklésként, miután a reás fogadások mellett egyáltalán nem állott már arányban a nyerés lehetősége a vállalt koczkázattal, s igy e számadás előtérbe jutása fölénybe került a játékszenvedély uralmával szemben. A fogadók, ós pediglen első sorban a rendszeresen fogadók részéről azonban ez az ujitás nem talált szimpatikus fogad­tatásra, könnyen érthetöleg azért, mert az ő nye­rési lehetőségüket .korlátozta. Az első pillanatra a megadóztatás ily erős módja tényleg hely­telennek látszik is és ugy tetszik, mintha túl­lőne a czélon, mert az adózó alanyt megöli lehetet­len követelése révén. Hogy azonban az utóbbi tétel nem áll meg, arra nézve nagyon jó tanulságot adott a lefolyt versenyesztendő, a mely nem hozta meg a bookmakerfogadások csődjét és igy az adó elvisel­hető volta mellett döntött. A mi viszont azt az ano­máliaként szembeötlő tételt illeti, hogy a 10:1 oddsszal fogadó tétjéből ugyanezt az összeget fizeti, a mit a három vagy még több reával fogadó, a játéko­sok szempontjából kétségtelenül jogosan kifogásolhat­nék, itt azonban nem az egyén, hanem a köz szem­pontja kell, hogy irányadó legyen és pedig a játóki szenvedély mérséklésének eléréséro irányuló tevé­kenység. Az utóbbi szempontból kiindulva helyes is volt ez ujitás és igazolta ezzel, hogy a versenyüzem régi vezetősége igenis tőle telhetőleg iparkodott mérsékelni a játékszenvedélyt. A versenyüzem jelenlegi irányító szervének állás­pontját e tekintetben nem ismerjük, de hisszük, hogy a játékszenvedély mérséklésének általánosan meg­nyilvánuló kívánságát, épp a demokratikus szellemből kifolyólag, szintén a legerősebb eszközökkel figye­lemre fogja méltatni. A bookmaker fogadások korlá­tozására irányuló megadóztatást szerintünk az uj rendezőségnek sem szabad mérsékelnie, e. mellett azonban a főadózó alanyra való tekintetben ugy kell megoldania a kérdést, hogy a főnehézség itt a book­makerek jelenleg jól jövedelmező üzletére jusson, mindennek daczára a fogadókat is sújtsa, mert e nél­kül a játékszenvedély fokozására irányuló kivá nalommal ellentétes intézkedést léptet életbe, s jogos kritikára ad alkalmat. Már pedig a versenyüzem és igy közvetve a lótenyésztés jól felfogott érdekeinek szempontjából meg kell gátolni minden látszólag jogos támadás lehetőségót is. Épp ezért emeltük fel szavun­kat a fogadásügyi bizottság összaállitásával szemben is, a mit csak újólag hangoztathatunk. Kétségtelen, hogy ebben a kérdésben nem dönthet senki olyan, a ki — bár általában mi az illetők korrektségéről fel­tétlenül meg vagyunk győződve — csak szikrányi­ig is érinthető a részrehajlás vádjával. E bizottság­nak tehát egyetlen fogadó sem lehet a tagja, mert ez a két ténykedés összeférhetetlen. Ebben a kérdés­ben csak olyanok dönthetnek, a kik maguk nem fo­gadók, de az üzemben résztvevők érdekeit ennek da­czára teljesen ismerik, s ez alapon az amúgy is könnyen feltámadó rosszakaratú vádakat önmaguk személyére vonatkozólag feltétlenül már eleve lehe­tetlenné teszik. A MILLENEUMI-DIJ. Hazánk évezredes fennállásának emlékére alapitott legszebb tenyészpróbánk, a Király-dij, visszakapta régi szép nevét. Milleniumi-dij lett újra e klasszikus ver­seny, de egykori, büszke jelentőségével szemben most a «Milleniumi» jelző csak szomorú emléket idéz fel­Huszonhárom évvel ezelőtt egy erős, traditióban büsz­kén élő nép évezredes egységének hatalmas nagysá­gát fejezte ki minden, a mit a nagy múlt emlékére alkottak, ma pediglen csak megtépett büszkeség lett belőlük a talán soha fel nem ébredő mult muzeumba kivánkozó rongyos zászlaja, a mely ezernyi győze­lemről egyetlen megsemmisítő vereséggel került le a kelet túlkapásait védő és eddig büszkén daczoló bás­tya ormáról. A verseny azonban, a mely országos ló­tenyésztésünk Európára szóló domináló nagyságát jelenti, ma is változatlanul megtartotta büszke érté. két, mert a sok elvesztett vagy megtépázott nemzet­gazdasági értékünk mellett lótenyésztésünk ée telivóiS tenyésztésünk — szerencsére — a világviszonylatban ma is változatlanul megtartotta hatalmas értókét, s vele versenyeink fontossága is megmaradt. A Mille­niumi-dijnak tehát szintén változatlanul maradt a jelentősége, bár most más rendezőség irányitja lefu­tását s igy a futás traditioi némi korrekturát szen­vedtek. A Milleniumi-dij változatlanul maradt propositioi a multak tanulságai szerint általában a derbyóvjárat­nak kedveznek, idéu tehát, a mikor az évjárat — a kétéves teljesítményekből Ítélve — első rendű uivot representál, még fokozottabban kell az б képviselői­vel a versenybeu számolnunk. Ezt az évjáratot az utolsó bánatjelentés után még liarminczhárom telivér képviselheti a tizenegy idősebb lóval szemben, inig azonban az utóbbiak közül egy két kivétellel vala­mennyinek van némi esélye legalább is a helyezésre, a háromévesek állvamarad ttjai között igen sok olyan akad, a melyért csak az esetleges javulás ritkán valóra váló reményében bizakodva nem jelentettek bánatot. Ilyen lovak például Tigris, Wolke.nstürmer, Nada, • Lári-Fári, Nezstder, Királyné, Ordonavz­oftizier, Sinnfein, Thurzo, Saskin, Korhely stb. ve­lük szemben azonban az eddig már formákat muta­tott és ez alapon esélyesnek mondható kortársaik is egészen szép tábort alkotnak. Mielőtt sorra vennők e telivóreket, igtassuk ide a versenyben az utolsó bá­natjelentés alkalmával állvamaradt telivéreket, a me­lyek a következők : 3ó Tigris 49'/, 3é Saskia 46'/, 3é Vilma II. 48 5é Sun Gennaro 66 V, 3é Wolkeustürmer 49'/, 4é Adomány 59'/. 3é Nada 46'/, 3é Angelus 49'/, 3ó Lári fári 48 3é Nemzeti 49'/, 3ó Nezsider 49'/, 3é Eredi 48 3é Királyné 48 4ó Gábor diák 57'/, 4é Badacsony 61 3é Bank 48 4é Palatin 6L 3ó Korhely 48 3é Pázmán 54'/, 4é Főbiró 59'/, 3ó Ordonnanzoff, 48 3é Komödiant 49'/, 3ó Sinn fein 48 3ó Oliver Twist 48 3é Arlequin II. 48 4ó Szépike 61 3é Sommernachts­3ó Peiopidas 49'/, traum 48 3ó Pecunia 48 3é Stutzer 49'/, 4é Pr. Boris 59'/, 3é Argushuga 46'/, 3é Talaat Basa 48 3é Mámoros 46'/, 6ó Urasteufel 65 3ó Gombos 46'/, 3é Gunár 48 3ó Gögös 49'/, 3ó Aranyeső 48'/, 3ó Uposz 49'/, 5é Kun 61'/, 3é Thurzó 49'/, 3é Remény 49'/, lé Bohó 59'/, 3é Remény A háromévesek közül e listáu kétségtelenül Páz­mán neve ötlik elsőnek szemünkbe. A Pardon-mén az Austria-dijban atatott győzelmével oly képességet árult el, amelyet messze évjárata többi lovainak tu­dása felé kell állítanunk. Alkat tekintetében Pázmán szintén különleges elbírálást igényel, s igy bizton hi­hető, hogy a mén hároméves korában nem hazud­tolja meg majd a velo szemben jogosan táplálható nagy várakozást. A Milleniumi-dij ban való eminens esélyét e mellett még fokozza az, hogy az évjárat többi kiválóbb telivórei közül alig néhány ló vehet részt, s oly jó képességű lovak, mint Avenel és Herbert, valamint a derbyben, ugy itt sincsenek a kötelezettek sorában. Kortársai közül igy az eddigi teljesítmények után két kancza jöhet első sorban a Milleniumi dijban a mén ellenfeleként számításba ós pedig Remény es Pecunia, hogy azonban ezek is mennyire kevéssé veszélyesek reá nézve, azt az Austria­dij eredménye bizonyltja a legjobban. A nagyszerű ké­pességű lónak tartott Vilma II. még kevésbbé jöhetne vele szemben számításba, miután ez a kancza min­den valószínűség szerint nem rendelkezik majd a szükséges állóképesség felett. Ugyanez áll Uposz-ról, Stutzer-Töl ós Nemzeti-ről is, amelyek teljesítményeik szerint különben sem representálnak elég klassist ahhoz, hogy velük számolhassunk. A legtöbbet még Komödiant-ot illetőleg tételezhetünk fel, amely mén­ről igen sokat tartott istállója, s ha ezt nem is vál­totta teljes mértékben valóra, nagy arányaiból Ítélve jövőre sokkal többet várhatunk tőle. Az idősebb lovak közül régi teljesítményei San Gennarot tolják első sorban előtérbe, nála azonban nagy kérdés, megmutatja-e egykori hatalmas képes­ségét. Bohó nem elég klasszis. Grasteufel-тв, bár kissebb mértékben, szintén áll ez, s a ménnek e mel­lett még a táv sem konveniál egészen. Adomány sokáig beteg volt, s különben sem jelent igazán első klasszist. Run szeszélyes, megbízhatatlan és egyálta­lán nein tavaszi ló és talán б sem elég klasszis. Föbiró egyáltalán számba sem jöhet. San Gennaro mellett tehát az idősebbek közül még Palatin, Ba­dacsony, Szépike és Prestolonaslednik Boris ma­radna fent. Badacsony ellen szintén a neki a hosszú táv szól, Szépike sem az igazi klasszis, bár néki vannak látszólag magasabb értéklést kivánó formái, Palatin ós Prestolonaslednik Boris közül viszont az össz­formák határozottan az előbbi mellett szólnak, de a négyéves tudása sem elég nagy ahhoz, hogy az át­lagon túlemelkedjen. A látszat ma tehát az, hogy az idősebbek sorából egyedül San Gennaro lehet a fiatalok komoly ellen­fele, de Pázmán-ra az eddig tudottak alapján ez sem lehet veszélyes. Ma tehát, feltéve, hogy indul, Pázmánt a Milleniumi-dij biztos nyerőjének kell gon­doluunk San Gennaro és a valószínűleg javulást hozó Komödiant előtt. RZ ORSZÁGOS VERSENYÜGYI TANACS KINEVEZÉSE. A Földművelésügyi Minister február 6-án nevezte ki az Országos Versenyügyi Tanács 12 tagját. A hi­ádyzó 7 tag a pénzügy, belügy és hadügyministe­rium, valamiut a főváros egy-egy delegáltja lesz. A Tanács elnöke a lótenyésztési osztály vezetője, előadója pedig a versenyügyi osztályvezetője. Ezen intézméuy létrehozását már bővebben volt alkalmunk ismertetni s igy ezúttal csak arra muta­tunk rá, hogy mint az összes tenyésztési és verseny­kérdésekben ellenőrző és tanácsadó forum, igen nagy feladat és felelősség előtt áll, melyekre majd később még rátérünk. A földmivelésügyi minisztérium kinezezése ßzerint az Országos Versenyügyi Tanácsban a Magyar Lo­varegyletet hg. Odescalchy Béla, a Budapesti Ver­senyegyletet Luczenbaiher Miklós, az Urlovasok Szövetkezetét Inkey Antal, a Pestvidéki Verseny­egyletet rátonyi Reu<tz Henrik, a Budapesti 'ügető­verseny egyletet Kohner Vdmos báró, a Magyar TenyészegyletetHarkányi Andor báró, a versenyistálló tulajdonosokat Egyedi Lajos, a tenyésztőket Fáy Béla, a vidéki verseny egy leteket Orosz György, az Ujságirók Egyesületét Bt ódy Ernő, az Ujságirók Turf Szindikátusát Magyar Elek, a szaksajtót pedig Föld Aurél képviseli. MOST JELENT MEG! Gyakorlati kézikönyv minden lótenyész­tőnek, lótartónak és lókereskedönek t LÓTENYÉSZTÉS és a ló külső formáinak (alakulásainak) ismertetése. Öt műmelléklettel. Irta« Tátray János, kir. tanácsos, állat­egészségügyi főfelügyelő. Ara a pénz előzetes beküldése ellenében fűzve 25 korona, kötve 32 korona. Megrendelhető lapunk kiadóhivatalában Budapest, VIII„ József-utcza 12. szám alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom