Vadász- és Versenylap 62. évfolyam, 1918

1918-02-22 / 7. szám

EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYESZTES LAPJA. sc A Magyar Lovaregylet. A Budapesti Polo-Club, Az Urlovasok Szövetkezete, Az Országos Agarász-Szövetség A vidéki versenyegyletek s az összes lótenyészbizottmánynk volt hivatalos közlönye. fj Előfizetési ára : Ausztria-Magyarországra egész évre 60 korona, T jai.uár 1. és julius 1-én kezdődő félévre 30 korona; negyed ''fr évre 17*50 korona. Más országokra : félévre 35 korona. Az előfizetési pénzek a «Vadász- és Verseny-lap» kiadóhivatalához czimezendök. Kiadóhivatal : VIII., József utcza 12. 7. szám. Telefon szám : József 65 -83. Budapest, 1918. péntek, február 22. 62. évfolyam. Megjelenik a budapesti, alagi és bécsi lóversenyek ideje alat

t minden versenynap előtt, egyébkor hetenkint egyszer. TELIVÉREK ÉS UEMEK, Az urlovas-kérdéshez. Irta : aemeskéri Kiss So'ador, százados. Távol versenytereinktől és szép hazánk határaitól, a háborús esték egyhangúságában kétszeres érdeklődéssel olvasom kedves régi ismerősömnek, a Vadász- és Versenylapvak február н-iki számát, melynek Urlovas-sportunkról írott, czikkét örömmel üdvözlöm. A czikk irója annyi érdekes, megszívlelendő igazságot mond az uriovas-sportnak lóteuyész'tési, illetve szakembereket nevelő értékéről, hogy kívánatosnak tartom, miszerint ehhez a fontos kérdéshez, t. i. az urlovas sport fellendítéséhez, ujjú alkotásához minél többen hozzászóljanak. Mintegy tiz-tizenöt évvel ezelőtt magam is lovagolhattam versenyekben, eleget ahhoz, hogy az urlovas-sport, csinjat-biuját, gyönyöreit és nehézségeit megismerjem, viszont elég régen abbahagytam a rendszeres lovaglást, hogy a «haza-boszélést • rám ne foghassák; végül pedig azóta is állandóan foglalkozom versenyügyünkkel, hát megkísérlem e lap hasábjain egynéhány idevágó megjegyzést koczkáztatni, hátha hasznát vehetik azok, akik hivatva vannak ebben az ügyben vezető szerepet vinni. Nézetem szerint urlovas-sportunk tengődését, sőt határozott hanyatlását előidéző sokféle ok közül majdnem mindegyiket szellőztették már, csak a sulyok kérdését nem, pedig én ennek igen nagv, sőt döntő fontosságot tulajdonitok. Az urlovas versenyek súlyai ma ugy vaunak megszabva, hogy elegendő számú lovaglást, ami pedig a kellő gyakorlathoz feltétlenül szükséges, csak kevés, kivételesen könnyii testsulyu lovas kaphat, A kiszabott sulyok túlnyomó többsóge 70, sőt 67 ka. alatt van, a háromévesek alapsulya 66 (illetve G-D, j) kg. és igy csak olyan urlovas lovagolhat rendszeresen, aki vagy kisebb termetű az átlagosnál; vagy, lut magasabb termettel «verte meg az Isten», abnormisan sovány. Ezt a túlzott, mesterséges soványságot rendszerint csak az ifjú években — mindenesetre •'!<> éven alul lehet elérni, akkor is sok esetben olyan erőszakos módokon,' melyeket a szervezet és egészség nem sokáig bir ki. Egy jó termetii. meglett korú (pl. 35 éves), kellő izomzatú, de el nem liizott férfi súlya bizony TJ—75 kilogramm és nem 62—65. Erős meggyőződésem, hogy ha az urlovasversenyek súlyai ily keretben, t. i. a 70 kilogrammon felüli Skálában mozognának, bőséges lovasanyagot kapnánk egy hatalmas, gyönyörű urlovassport felvirágoztatásához és magas fokon való fenntartásához. Nem kell azt gondolni, hogy jó lova-okat csak a 65 kilogrammon aluli urak között lehet találni : jó terep- és vadászlovasokból igen köuuyen lehet jó akadályversenylovasokat is nevelni, amint azt az urlovas-sport őshazájában, I Angliában látjuk, ahol az urlovasgárda nem annyira a katonai lovardák gereblyézett porond- ; járói, mint inkább a nehéz terepen vadászó kopófalkák szines, izgalmas világából kerül ki. Nem mondok újságot, lia azt állitom, hogy a . falka-sport a jó lovasok nevelésének legfőbb, úgyszólván elengedhetetlen kelléke, de ámbár hazánkba if e gyönyörű sportág még távolról sincs úgy elterjedve, mint ahogy én látni szeretném és mint abogy annak lennie is kellene, mégis bizonyos (és itt különös hálával kell felemlíteni a katonatiszti, sokszor érdemtelenül megmosolygott tálkák lelkes vezetőit), hogy igen-igen sok jó tereplovasuuk vau lia nein is mind 65 kilós sulylyal. Vájjon képzelhető-e, hogy ez a sok, több száz főre menő 70—75 kilós jó lovasunk ne kapna két kézzel az alkalmon, ha lehetőségét nyújtanak nekik, hogy sporttudásukat a legnemesebb, legizgatóbb módon, a verseny lovaglásba n próbálják ki? És ha egy, mondjuk 75 kg. súlyú lovasnak (aki ma egyáltalában meg csak nem is gondolhat a szines selyem-dressre) kilátása van, hogy 72 kg. körül sokszor szállhat nyeregbe, örömmel fogja magáról azt a néhány kilót leszedni, hogy ő is ki vehesse, részét ennék a legférfiasabb sportnak örömeiből, mert a sok lovaglási alkalom folytán ez valóban érdemes is lesz, mig ma egy 72 ka. n alul lovagolni nein tudó ur évenként alig néhányszor vehetne versenyben részt. Ezért a néhány lovaglásért csakugyan nem érdemes a fogyasztás minden kellemetlenségét és szenvedését magára vennie. Л magasabb skálával óriási módon megnövekednek az u. n. alkalmi versenylovasok szama is, t. i. uraké', akik egy-egy meetingen jelen \ annak, szivük, fizikumuk, kedvük is volna néhány versenyt lovagolni, csakhogy a mai súlyviszonyok mellett épen jóegynéhány kilóval nehezebbek, mint ahogy kellene. Szinte hallom itt a megjegyzést, hogy a verseny nem sétalovaglás és hogy mindenki, akinek meg van a kellő súlya, még nem lovagolhat versenyt, azt tanulni kell, stb., stb. Erre két válaszom vofiia : először az, lmgy az ilyen, jelenleg tulnehézY lovas között igen sok vau,-aki régebbi években bizony elég versenyt lovagolt ahhoz, hogy «egyenesen lovagoljon-»'

s a mezőnyt ne zavarja, ami utóvégre is a tökéllek — a. többi < gy kis gyakorlattal elég hamar megjöhet; másodszor pedig az, hogy nézetem szerint, ha sok urlovast akarunk, nem szabad túlságos követelményeket felállítanunk, nem szaluid az egyes lovasok próbálkozásait tulszigoru kritikával illetnünk. Л czél itt nem az, hogy csapa Fred Archert neveljünk, hanem hogy minél több lovasnak nyújtván alkalmat e szép és nemes sport művelésére, a verseuyek és telivérek iránt való éidcklódést és szeretetet terjeszs/ük. Ha sok urlovastink le-z. mindenesetre kitelik belőlük legalább is annyi jó, mint a mostani kevésből ! Es itt nemcsak a szaksajtónak, hanem a napilapok versenyt ovatainak is fontos szerep jutna. A spoi trovatok vezetői és az ó révükön a közönség is igen gyakran elfelejtik, hogy az urlovas nem szenteli, nem szentelheti egész életét a versenylovaglás művészetének, hiszen ő elsősorban «ur» és csak azután «lovas», ha ezt egyéb elfoglaltsága megengedi. Nem is tartom kívánatosnak, hogy urlovasgárdánk csupa olyau tagból álljon, akinek egész évben nincs más dolga, mint délelőtt a trainingpályán, délután a versenytéren hasítani a levegőt, Sót én tovább is mennék, mert az urlovas minősítést, egy — bármily demokratikus — rendes foglalkozás igazolásához kötném. «Urlovas», ez magában véve ne legyen társadalmi állás, vagy kizárólagos- foglalkozás. Alkalmat, kedvet kell nyújtani a katonatiszteknek, földbirtokosoknak, hivatalnokoknak, hogy szabad idejükben ők is hódolhassanak az aktiv versenysportnak. Úgyis igazában csak az űzi a sportot, aki aktiv reszt vesz annak testedző, fárasztó és némileg veszélyes részében ; a totali- sateur úgynevezett «sporstman»-ai csak nézői a sportnak és — az osztaléknak, habár meg kell hagynom, hogy aminthogy lótenyésztés nem lehet verseny nélkül, épen ugy nem képzelhető el versenyüzem közönség és fogadások nélkül sein. De hát ez nem tartozik ide. Annyi azonban bizonyos, hogy azzal nem lehet kezd i versenylovasoknak kedvet csinálni, hogy lerántják őket, mint a közönség egyes része teszi, midőn tétjét esetleg elveszítvén, ezt csak a lovas gyakorlatlanságának tulajdonit ja. Sok úrtól hallottam, hogy csak azért nem loyaeol nyilvánosai), mert nem akarja magát szakáesuék szakértő kritikájának kitenni. A legtöbb versenytéri kritikus előtt a nyt rő lovas (lia. tétje volt rajta!) «művész» olyankor is, midőn lova győzelméről ungyaiusak netn tehet, mig a legyőzött lovas, lut a lelkét lovagolta is ki, csak «suszter». Л lapoknak rokonszenvet kellene kelteniük az urlovas-sport- iránt, nem pedig, mint alioay edd g volt, a legjobb esetben csípős megjegyz sekkel hizonyitg-ntni azt az úgyis természetes igazságot, hogy danek Géza jobban lovagol, mint akármely ÍK urlovasunk. Л másik ellenvetés a sulyok magassága ellen bizonyára az lesz. hogy a tulajdonosok lovaikat nem fogják akarni 70 80 kilós sulyok alatt indítani. Ezt a nézetet nem osztom, mert véleményem szerint a lovakat nem a suly, hanem а расе, az iram töri le. Ha a skálát az egész vonalon, az összes urlovas-versenyekhen emeljük, ugy legfeljebb az időmérő fog néhány másodperczczel rosszabb eredményt felmutatni, más baj nem lesz. Akik foglalkoztak a dolognál, megmondhatják, hogy a nagyobb sulyok vivését,egyébként egészséges loval igenis meg tudják szokni : azért a néhány lóért pedig, amely csak azért törik le, mert 8—10 kilóval többet raknak rá, igazán nem nagy kár, mert az csakhamar úgyis letört volna, még akkor is, lui egészen rires nyereggel, lovas nélkül szabadul is ei. (Ilyenkor talán leghamarább törnek le a lovak', ami szintén csak támogatja az en állításomat, t. i., hogy nem a suly töri le a lovakat, hanem az iram es a rossz talaj.) Fent emiitett czikk névtelen irója annyi helyes érzeklel és szeretettel [rendítette meg ezt ;i fontos ügy et, hogy az urlovas-sport iránt érdeklődőknek osztatlan hálával kell felszólalását foaa'dniok és kilátásba helyezett további fejtegetéseit velem együtt bizonyára sokan várják türelmetlen- érdeklődéssel. Habár dolgozatának gondolatmenetével úgyszólván teljesen egyet értek, mégis vau egy pontja, ahoUre-zben ellentétes nézetet vallok és ez az urlovas-sport deczenti iilizálásána к kérdése, amely ellen pedig én török iaudzsáb Legközelebbi számunk jövő héten szombaton jelenik meg. — A mai szám ára 60 fillér.