Vadász- és Versenylap 62. évfolyam, 1918

1918-02-15 / 6. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1918! feürtiár ÎÔ. ban fltt lenne, ugy a bécsi nagy verseny talán — nem mondom — még is kombináczióba jöhetne. — És Budapesten ngy-e fut a mén a Király dij előtt? — Természetesen, — szólt a válasz, — de valószínűleg csak egy kis versenyben, és pedig ez esetben az első napot megnyitó futásban, a Váczi dijban, mert csak •bben vehet részt a kisebbek közül a Király-dij előtt. A Némzeti-Hazafl-dijra azért nem gondolok, mert ennek megnyeréseért a Király-dijban két kg. többletet kellene a nyeregbe vennie, a helyzet pedig 51 kg.-mal is elég nehéz a pompás San Gennaroval szemben. — A Háromévesek kísérleti versenyére ezek szerint épp oly kevéssé lesz kandidátusa, gróf ur, mint a Nemzeti-Hazafi-dijra ? — Azt nem mondom, mert a pompás kondiczióban lévő Balaton vagy Consul «hátha mégis» javulást hoznak. Egyelőre, bármennyire reálisan gondolkozom is, nem szabad magamat az ily reményektől megfosztanom. — A Kancza-dijakra azonban — remélhetőleg — biztosan lesz kandidátus? — Ez is a jövő kérdése. Egyelőre, a tavaly mutatott formák szerint, egyik sem elég jó erre. Egy ló minden valószínűség szerint startolni fog, de hogy melyik lesz ez : Minta, Azért is, Hella vagy Olivia, az még egyelőre nagy kérdés, még nagyobb azonban, hogy chanee-a lesz-e egyiknek is. — És az öreg ágyuk, Przemysl, Prince stb. Mi lesz velük? — Prince semmi esetre sem megy Bécsbe ; neki nincs versenye, valószínűleg azonban Przemysl is itthon marad, mért az Adam mén. viszont Palatint illető terveimhez illeszkedik. Neki itthon lesz dolga: fiatalabb öcscsét vezeti majd a munkában. Róla egyébként, megjegyezhetem, mindég jobb véleménnyel voltam, mint a mit a versenyben mutatott, s még utolsó Szt. István-dijbeli pompás formájánál is többet hiszek róla. A mén itthon mindég 5—6 kg.-mal jobb ló volt Princenél és Missourinál, s hogy mennyre igaz e véleményem, mutatja, hogy hároméves korában valamennyi kortársát megverte, igy a későbbi derbynyerő Sanskrit is, pedig e mén igazán exceptionális jó ió volt. Egyébként, hogy visszatérjek a bécsi versenyekre, én idén nem leszek, — különösen tavaszezai, — erós résztvevője a freudenaui konkurreneziáknak. Odafenn nagyon nehéz lesz a széna-szalma beszerzés, s ennek nehézségeit a minimnmra szeretném redukálni, tehát csak a legszükségesebb résztvevők felküldésére gondolok. — A kétévesekre nézve mik a tervek, ha szabad érdeklődnöm ? — kérdeztem. — Ugyanazok, mint a mult évben voltak: a könnyű kanozákkal tavasszal kísérletezem, mig a miktől többet várok, azok őszre maradnak. -És a Percy-csikók, a melyekből egész kollekcziója van a gróf urnák ? — Szépek és nagy reményekre jogosítanak, hiszem, hogy jók is lesznek. A mén maga igen jó ló volt, s épp ezért tőle a ménesben is Bokát várok. Remény lem, hogy korán elpusztult apjának tavalyi sikerei ntán, tenyésztőink a flát most majd erősebben is igénybe veszik, a mi kívánatos is. Ezzel véget is ért a beszélgetésnek olvasóinkat érdeklő része, a melynek apró részletei is élénken bizonyítják a passzionátus sportsman igazán kedves szívélyességet, a mellyel az informácziókat adta, s azt a nagy gondot, a melyet azok szakavatott átgondoltságára igaz köszönetünkre fordított volt. Mozqókép-Olthon A TŰZPRÓBA. Dräsche Lázár Alfréd regénye. Főszereplők : Matyasovsky Ilona, Péchy Erzsi, Botoda Irón, dr. Torday, stb. - A FEKETE SOFFÖR. Főszereplő : Mla May. LUKRÉCIA elismert lószerszám-, bakancs-, • csizma-festő ée impregnáló-szer fekete vagy barna színben kapható csak MARGULIES és TARSA első magyar gépbör- és gépszijgyár BUDAPEST, V. kerület. Véső-ntcza 8 szám ORSZÁGOS LÓTENyÉSZTÉS. Apróságok lótenyésztésünkről/ Irta : Wampeties Imre, fóhadumgy. A világháború immár 44 hosszú hónapra kinyúlt viharos harczainak és a nyomában járó Ínségnek mártírja a ló. Eddig semmiféle megbízható statisztikai adat nem került nyilvánosságra, mely bepillantani engedne Magyarország lóálloinányának a háborús évek alatt való megfogyatkozásáról, abban azonban, biztosan hiszem, mindenki egyetért velem, hogy egy állam lóállománya sem fogyatkozott meg a háború alatt oly mértékben, mint a miénk. (Ugy hiszem, hogy a háború előtti 'óáliománynak körülbelül i/

3 része pusztult el.) Oka ennek a háború harczaiuak természetes vesztesége mellett, nagy kivitelüuk szövetséges államaink részére, azutan a közös hadvezetőség különösen nagy igénye a mi hazai lóallományunk terhére, továbbá a mostoha takarmányozás, mely miatt, az uj termésig, még több ezer ló fog áldozatul esni. Ezzel szemben meg kell említenem, hogy a meglévő anyag megtartása és az országos lótenyésztés helyreállítása érdekében a békeelvek alapján még annyi sem történik, mint a háború előtti időkbeu történt. E czikk szűkre szabott keretében már statisztikai adatok hiányában sem foglalkozhatom behatóan az ország tenyészállományával, ellenben röviden rámutathatok arra, hogy miként csúszik ki az országos lótenyésztés nemesítésére szolgáló tenyészanyag ujjaink között. 1 * A ló többtenyésztésének szempontjából a háborús évek folyamán a legtisztábban kikristályosodott már az az irány, melyet a magyar lótenyésztés érdekében, tekintettel a hadsereg czéljaira, valamint a mezőgazdaság és az ipar lószükségletének fedezésére követni kell. Magyarország békeállományából kb. annak egyharmada tehát ca. egy millió ló hiányzik a háború folytán ; oly szám ez, melyet szövetségeseink százalékban kifejezve, meg sem közelitenek. Mindamellett р. o. Ausztriában jóideje a leghathatósabban folyik az országos lótenyésztés reorganizálása és elmondhatjuk, hogy társállamunk máris fedezte hiányzó tenyészanyagának java részét. Az általuk e czélra felhasznált anyag nagyrésze magyar származású és pedig mind olyan, ameb a háborús évek folyamán lett kivivé. Munkálkodásuk vehemei sségére jellemző például az a körülmény is, hogy az országos lótenyésztés nemesítésére szolgáló tenyészanyag túlsúlya, mely azelőtt határozottan a mi birtokunkban volt. ma már Ausztria kezében van. Számtalan azon Magyarországon nevelt telivérek és ügetők, szóval a nemesítésre alkalmas tenyészlovak száma, melyek az osztrák földmivelési kormány és az osztrák katonai kincstár vásárlása révén az utolsó három évben került ki az országból, mindezt azonban tetemesen túlhaladja a wieni lókereskedők által kicsempészett nemesítésre alkalma.s tenyészanyag. Ezekkel szemben mily szerény szám az a mindössze 15—20 drb. telivér mén, melyet a lótenyésztési osztály a nemes lovat tenyésztőknek ujabban rendelkezésre bocsájthatott, de még itt is meg kell említenem, hogy a természetes kimúlás folytán legalább ugyanennyi telivér mént veszített a magyar kormány és mint a tenyésztésre alkalmatlant, szintén elég szép számú állami telivér csődört fosztottak meg nemétől. * Mint a telivérlónak és keresztezettjeinek feltétlen hive, ismerője és megbecsülője a magyar tájfajtáknak, hosszú 44 hónapos hareztéri szolgálatom alatt a hegyvidéki nemes és paraszt lovat, a dalmátot, a lipiczait, a bosnyákot, a galicziait, a huzult, az erdélyit, mind bó alkal* Nem mindenben értünk egyet e czikkben foglaltakkal, de miután irójuk általánosan elismert szakértelme előttünk is nagy becsben áll, örömmel adunk helyet e soroknak, annál is inkább, mert Írójuknak a ki tudvalevőleg lelkes hive a telivértenyésztésnek és a galoppsportnak, a háború eleje óta épp elég alkalma volt a fronton megfigyelhetni a lovakat és kétségtelenül itt szerzett tapasztalatai érlelték meg benne a mai fejtegetéseket. A sxerk. mam volt tanulmányoznom. Teljesítményeik igen sokszor bámulatba ejtettek és azt a meggyőződést érlelték meg bennem, hogy az ily fajták egy vagy többjének felkarolása, továbbá a hidegvérű lovaknak és az amerikai ügetőknek nagyobb érvényre juttatása a modern hadviselésben előállott igénymegváltozások folytán a jövő egyik legszükségesebb teendője lenne és, a mi a két utóbb említetett illeti, kulturánk fejlődésével haladna. . A hidegvérű és az amerikai ügető tenyésztésnek a kormány által való támogatása, szerintem, kulturális szempontból már a háborút megelózö időkben is intenziv mértékben szükséges lett volna, akkor azonban katonai szempontok zárták el az irányító körök esetleges ily célú intézkedésének lehetőségét. Ma épp katonai szempontból egészen másként áll előttünk a jövő perspektiwija. A hadviselés szempontjából ugyanis a jövőben a kocsiló tenyésztésére esik a fósuly, ennek pedig, hogy az országos lótenyésztés megfelelhessen a kívánalmaknak, a kultura és a tüzérség fejlődésével párhuzamosan kell fejlődnie, annál is inkább, mert az előttünk álló jövó perspektívájában az önálló magyar hadsereg körvonalai is kezdenek kibontakozni és ez esetben önálló tüzér- és vonatcsapatainkat magunknak kell ellátnunk kocsiló anyaggal. Az osztrák és magyar hadsereg lóanyagának multbani beszerzési organizáczióját az jellemezte, hogy a könnyű lovasság és a vonatcsapatok részének lóanyaga Magyarországból rekvirálódott és bizonyos tájaink tüzérségi lovakat is szolgáltattak, de ez utóbbit és a nehéz lovasságot főleg Ausztria látta el, mig a nagy málháslovat illető igényeit a katonai kincstár körülbelül egyenlő arányban fedezte a monarchia mindkét államának kulturában szegényebb hegyvidékeiről. Ausztria hidegvérű lótenyésztése különösen a német és cseh nemzetiségek lakta vidékeken már hosszú idó óta igen fejlett volt, mig az amerikai ügetótenyésztése különösebb állami támogatás nélkül a franczia és orosz mellett vezető helyet foglalt el Európába. Most ez utóbbi még nagyobb perspektíva előtt áll, miután Merhal altábornagyban hatalmas protektorra akadt. Merhal altábornagy, ki Ausztria és Magyarország egyik legelső szaktekintélye és irányitója az osztrák kincstári méuesekuek, felismerte a kor szellemét és a jövő kivána'mait, s túltéve magát a nálunk sokhelyütt még mindig félve tisztelt igazságtalan előítéleten, élére állt az amerikai ügető lovat propagáló osztrák egyesületeknek. Az altábornagy ur szellemének tudhatjuk be, hogy Ausztriában a Landes Pferdezucht Kommissió egy éves rövid fennállása óta rendkívüli kedvezményekben részesiti az amerikai fajta lovak tenyésztésével foglalkozó parasztokat. Nagy számban és nagy összegű dijjakkal dotált kiállításokat rendez és versenyeket ir ki tisztán a néptenyésztés produktumai részére. Nyilván Merhal altábornagy nagy szaktudásának köszönheti azonkívül az amerikai ügetó azt is, hogy Ausztriában a katonai kincstári ménesekben is elfoglalhatta az őt megiletó helyet. Nálunk az amerikai ügető tenyésztése az állam részérói lapasztalt teljes" negligálás dacára, szintén szép virágzásnak indult, sajnos azonban azon körülménynél fogva, hogy a mi neveltjeinknek igen jó piacza van Wienben, legutóbb igen sok tenyészanyag került ki, s ez nehezen lesz pótolható. A közel jövóben erre azért sincs kilátás, mert Amerikából a jó tenyészanyag mindig nehezen volt megszerezhető, a beállott ellenségeskedések miatt pedig a háború megszűnése után nyilván még egyéb akadályok is tornyosulnak majd a behozatalok útjába. * Egyik ismert szaklap legutolsó számának országos lótenyésztési rovatában, egy bizonyára jó belyról nyert mformáczió alapján irott cikkben, a háború után visszakerülő lóanyag tenyészértékéról akként szól, hogy annak csak igen kis része lesz a teDyésztés részére megmenthető. Ezt én azzal toldom meg, hogy arra már egyáltalán számitani sem lehet. A kanczák jó része a hareztéri fáradalmak és betegségek folytán fogamzóképességét vesztette, azután meg azok, melyek az elsó háborús év óta szolgálnak, már 4 évvel lettek idősebbek, ezektől tehát nem sokat remélhetünk. S hogy egéssen kéz-