Vadász- és Versenylap 62. évfolyam, 1918

1918-02-15 / 6. szám

EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet, Az Urlovasok Szövetkezete, A vidéki versenyegyletek A Budapesti Polo-Club, Az Országos Agarász-Szöveteég s az összes lótenyészbizottmányok volt hivatalos közlönye. Előfizetési ára: Ausztria-Magyarországra egész évre 60 korona, január 1. és julius 1-én kezdődd félévre 30 korona; negyedévre 17*50 korona. Más országokra : félévre 35 korona. Az előfizetési pénzek a «Vadász- és Verseny-lap» kiadóhivatalához (VIII., József utcza 12.) czimezendök. Szerkesztőség: V., Katona József-utoza 26. 6. szám. Telefon-szám s József 65-83. Budapest, 1918. péntek, február 15. 62. évfolyam. Megjelenik a budapesti, alagi és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenynap előtt, egyébkor hetenkint egyszer. ТЕ11ШК ÉS 1ШЕНУЕК. A deczentralizáczió kérdése. Monarchiánk verseuyüzemének egyik sarkalatos hibája az, hogy úgyszólván kizárólag csak a két fővárosra, Budapestre és Bécsre támaszkodik. Odaát, a Lajtán tul ugyan még valamivel jobb a helyzet, mert ott a háború előtti időkben mindig volt néhány vidéki versenyegylet, amely jelentősebb működést fejtett ki, igy első sorban a cseh versenyegylet, de sem ez, sem a' hozzá hasoulóak nem érték el a kivánt eredményt. Még rosszabb volt azonban a helyzet nálunk, ahol a tátra-lomniczi versenyek megszűnte óta úgyszólván csak az Urlovasok Szövetkezetének tradiczionális jelentőségű kétnapos pozsonyi meetingje és a kiváló szakavatott munka révén oly szépen fejlődött siófoki cam- pagne volt az egyetlen figyelmet érdemlő vidéki próbálkozás. A többi kísérletezések, mondhatnók, kizárólag helyi jelentőségűek voltak és az országos üzemre semmi esetre sem bírtak befolyással. Jelenlegi szünetelésük épp ezért nem is annyira feltűnő, amely tény azután csak még jobban aláhúzza, hogy a háború befejeztevel a vidéki versenyeknek a régi keretekben való ujjáébresztése korántsem volna hasznos munka. Pedig az, azt hiszem, minden vitán felül álló tény, hogy valamely üzem életképességének a fokmérője annak elterjedtsége, s minden fejlődésnek alapfeltétele a terjeszkedés lehetősége. A versenyüzemnek tehát, hogy tovább fejlődhessen, sziutén minél nagyobb néptömeget kell szolgálatába állítania, ami pedig a centralizácziós alapon már aligha érhető el. Nem érhető el pediglen első sorban azért, mert a centralizácziós ügymenet két városának lakosságát a mai programm lebonyolítása is teljesen igénybe veszi, s az ily irányban való fejlesztések hamar meddő munkát eredményezhetnek. De emellett a telivértenyésztés országos jelentőségű kérdésének is az az érdeke, hogy éltető forrása, a versenyüzem ne csak egy hely népsz

jrüségét élvezze, hanem minél szélesebb körökben és az ország minél több pontján szerezzen híveket a telivérnevelés ügyének. A vidéki sport felkarolására tehát minden képpen szükség van, de vezetését nem szabad a régi keretekben meghagynunk, hanem, a multak tanulságait felhasználva, modern alapokon kel azt újjászerveznünk. Jól tudjuk, sokan lesznek, akik a mai áil potokra való hivatkozással az ily kérdesek felsziure hozntalát nem tartják idős/.erünek, s a teendők megvitatását, — ha ilyennek szükségességét egyáltalán elismerik — a háború lezajlása után óhajtanák elintézni, ezt a nézetet azonban nagy hiba volna elfogadnunk, mert az a rési állapotoknak automatikusan való feltámadását eredinén -ezné. A háború után fokozott vággynl kezdenek majd működni a hosszú ideig lethargikus állapotba kényszeritett üzemek és a vezetők vehemens iparkodásukbau semmi'esetre sem gondolnak majd a teendők megvitatására, hanem a célravezetőnek hitt tettek mezejére lépnek. Az aka-. démikus jellegű vitatkozásokra ilyenkor tehát már nem lesz idő, azokat már most, a csend idejében kell megindítanunk, hogy a munka napjainak kiérkeztekor kész tervek álljanak előttünk. Épp ezért érintettem az urlovaskérdéssel kapcsolatban mult számunkban ezt a kérdést, amelynek megvitatását elsőrendű szükségletnek hiszem, s amelynek uj jászerve zéséhez, nagy előmunkálatok szükségesek. De térjünk át a deczentralizáczió kérdésére, s nézzük, mily lehetőségei vannak annak Magyarországon. Eltekintve ugyanis attól, hogy ránk nézve kétségtelenül a monarchiának ez a része bir első sorban fontossággal, Lajtán tul fekvő társországunkat is mi érdekelhetjük jobban, lévén ugy a telivértenyésztés, mint a versenyüzem terén a miénk a nagyobb jelentőség. Nos, nálunk azt az egyet, sajnos, már eleve határozottsággal kell megállapítanunk, hogy hazánkban a vidéki versenysportnak nivós alapon való megszervezése rendkívül uehéz és pediglen amaz oknál dogva, hogy e czélra al

:g állanak megfelelő városok a rendelkezésünkre. Ausztriában sokkal jobb volna e tekintetben a helyzet, s ez okozta, hogy odaát a vidéki versenysport szerencsésebb keretekben bontakozott ki. mint minálunk, miután ott nagyobb városok és jelentősebb, jobban látogatott fürdőhelyek nyújtanak alkalmat egy-egy meeting megrendezésére. Nálunk — sajnos — nincs egy Prágához vagy Karlsbadhoz hasonló nagyságú és ily idegenforgalmat megmozgató hely, s a legnagyobbak is csak nehezen alkalmasak komoly jelentőségű tervek megoldására. Közülök e czélnak még a kitűnő fekvésű Pozsonyon kivül Szeged, Debreczen, Kassa, Nagyvárad, Pécs, Sopron, Temesvár, Kolozsvár, Arad, Szabadka, Marosvásárhely fe'elnének meg a legiobban, de igazán jelentós programmot e sorból is csak Szeged, Debreczen, Nagyvárad. Arad, Pécs, Kassa, Kolozsvár, Temesvár bírnának el. E nyolcz város azonban talán elegendő jelentőségű volna, hogy szakavatott és egyöntetüleg megszervezett vezetés mellett megalapozná a vidéki versenyek komoly keretekben való fejlődésének irányát. Feltétienül szükséges azonban az egyöntetű szervezés, mert e nélkül apró szilánkokra forgácsolódnék újra széjjel a vidéki sport, amelynek csak ugy van jövője, ha szilárd komplexomot képez, s igy biztos bázisául szolgál kisebb istállók fentartási lehetőségeinek. Az egyöntetű szervezést, bármily anomáliának hangzik is ez a deczentralizáczió kérdésénél, úgyszólván egvedül a czentralizácziós vezetés alapján véljük megoldhatónak. A vidéki sport fejlődésének eleddig ugyanis különösen a szakszerű vezetés hiánya volt a legnagyobb akadálya, s e tekintetben a vidéken most sem számíthatunk kedvezőbb állapotokra. Az igazgatóság: a stewardok tekintetében ugyan még jobb a helyzet, mert csaknem mindenütt akad a környék nagybirtokosai között egynéhány, az iigvgyel foglalkozó ur, aki e tisztséget a sportkövetelményeknek eléggé megfelelően láthatja el. Más a helyzet azonban a hivatalos funkczionáriusokkal szemben, akik közül a béke utolsó éveiben a starter állását már is egységesen kellett betölteni, miután e tisztség betöltésére az egyes vidékeken csak elvétve akadt megfelelő vállalkozód Pedig a starter tisztségére, a mennyire a vidéki sport régi nivója ezt megkívánta, a többi állásokkal szemben aránylag még könnyebben találhattunk volna megfelelő akvizicziókat, hiszen csaknem mindenütt állomásozott a versenyrendező egyesületek közelében egy huszárezred és ezek fiatal tisztjeiből öt-hat ló utrabocsájtásához talán mégis akadt volna egy-egy ügyesebb starter. Másként áll a helyzet azonban a versenyrendezések legfontosabb technikai vezetőjével, a versenytitkár állásával szemben. E poziczióra nemcsak rátermett, de teljesen begyakorolt, feltétlenül izig-vérig sportember szükséges, aki mindenben biztos támasza legyen az igazgatóságnak és az előforduló, gyors elintézést kivánó esetekben azonnal intézkedni tudjon. Ilyent nemcsak a vidéknek, de még a nagy versenyegyleteknek is uehéz találniok, jóllehet, itt mérsékeltebbek lehetnek vele szemben a követelmények, miután a stewardok maguk is elsőrendű ismerői a versenyüzeni legaprőlékosaób kicsiségeinek is, ' tehát nemhogy támaszra szorulnának, de még ők adhatnak direktívákat e hivatalnoknak és munkáját lépésről-lépésre ellenőrizni is tudják. Vidéken viszont kétségtelenül megforditottnak kell lennie a helyzetnek. Itt. mint fentebb emiitettem, az egész országos verseiiyüzemet jól ismerő versenytitkárnak kell az igazgatóságnak rendelkezésre állania, amit pedig csak ugy érhetünk el, ha a vidéki versenyegyletek egy irányító versenytitkárban állapodnak meg, vagyis ezzel e személy körül czentralizáljaák vidéki egyletek versenyrendezésének technikai részét. Önként értetődik, hogy ehhez a vidéki versenyegyletek országos szövetségének felál litása szükséges, azonban ennek keretében belül >-z egyes egyletek mindenképpen megtartanák autonom jogukat, s saját külön viszonyaiknak megfel lő mederben munkálkodnának. Az ily módon megszervezett központ versenytitkárságának feladata lenne természetesen az egyes egyletek versenyrendezése körül felmerülő összes ténykedések intézése, igy a propoziczióknak a vidék, de egyúttal vele kapcsolatban az Országos üzem igényei szerint való megalapozása, a nevezések összegyűjtése, átvizsgálása, a versenyprogramul pontos kidolgozása, kellő istállókról való gondoskodás, úgyszintén a lovak élelmezésének biztosítása, nemkülönben a versenyüzem éltető erejének, a totalizatőrnek megszervezése, valamint erős propaganda kifejtése, ugy az illető helyen, mint az ügy iránt érdeklődő versenyistállóknál. Utoljára hagytuk a legfontosabb teendőt, a versenypá'yák megalkotását, illetve jókarban tartásának megalapozasát. Szándékosan tettük ezt, miután e ponton rejlik a vidéki sport második rákfenéje. A modern kor szelleme ugyanis még vidéken sem tűr meg oly versenypálya állapotokat, a melyek minden kényelem, minden technikai szükséglet nélkül, csak ugy máról holnapra «ad hoc» vedlenek át valamely legelő vagy lovassági gyakorlótér területéből. A m

;g a vidéken nem lesznek rendszeresen megtervezett, a minorisabb anyagi viszonyok daczára is aránylag elég jól berendezett versenypályák, addig nem isÖesz komoly a vidéki versenyüzem. A versenypályák / berendezésnél természetesen nem szabad túlságos igényekre gondolnunk és pedig semmi esetre sem álmodhatunk р. o. vízvezeték, vagy hasonló abszo'ut modem dolgok felállításáról. Ennek kétségtelen hiányában azonban gondolnunk kell arra, hogy a verseny helyét ugy válasszuk meg, hogy az a Legközelebbi számunk jövő héten pénteken jelenik meg. — A mai szám ára 60 fillér. /