Vadász- és Versenylap 62. évfolyam, 1918

1918-10-16 / 104. szám

EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LÄPJÄ. A Magyar Lovaregylet, Az Urlovasok Szövetkezete, A vidéki versenyegyletek A Budapesti Polo-Club, Az Országos Agarász-Szövetség s az összes lótenyészbizottmányob voit hivatalos közlönye. A Magyar Ügetőtenyésztők és Istállótulajdonosok Országos Egyesületének hivatalos közlönye. it wux jonuat 104. szám. Telefon-szám t Szerkesztőség: 145-92. Kiadóhivatal. József65-53. Előfizetési ára : Ausztria-Magyarországra egész évre 60 korona, január 1 és julius 1-én kezdődő félévre 30 korona; a január l-től márczius 31-ig és az október l-től deczember 31-ig terjedő negyedévre 15 korona; az április l-től junius 30-ig és a julius l-től szeptember 30-ig terjedőnegyed­évre 22 korona. Más országokra: félévre 35 korona. Kiadóhivatal : VIII., József-utcza 12. 62. évfolyam. Megjelenik a budapesti, alagi és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenynap előtt, egyébkor hetenkint egyszer. TURF-ROVÁS. Kokoro Kisbéren. Kisbér traditioihoz tartozott eddig, hogy az onnan elvezényelt mének nem kerültek többé vissza a nagyszerű tenyésztelepre. Egy-két kivétel elvétve akadt ugyan, ez azon­! ban nem volt maradandó jellegű, a mennyi­ben a visszakerült mént rendszerint már az I első év után újra máshová helyezték át. V Most ez a csaknem szabályszerű szokás meg­törik Kokoro visszavezénylésével. A nagy sikerrel debütált apamén Puszta-Taskonyból újra visszatér első állomására Kisbérre, a melynek ménállományában most előrelátha­tólag maradandó egyed lesz, sőt alighanem i egyik disze a nagyszerű stallion gárdának. Kokoro erre a visszahozatalra minden tekin­tetben rászolgált. Azzal a hét telivér anya­kanczával, a mit az első évben fedezeft, bámulatos átörökitő képességnek adta tanú­jelét. Az utánua ellett Kemény, Coquette, Komödiant, Korhely, Marika és Kongo vala­mennyien jó képességű versenylovak, sőt az első kettő már ma is évjárata legjobbjai sorába tartozik, az utánuk emiitett másik kettő pedig jövőre alighanem szintén ezek , közé küzdi majd fel magát. Félvérei viszont • exterrieurjuk kiválóságával hivták fel apjukra a figyelmet s igy néki vissza kellett kerülnie 1 egyetlen méltó helyére, Kisbérre. Reméljük, tenyésztőink most majd méltányolják Rae­I burn-лак e talán még Rascal-nál is jelen­tékenyebb nálunk maradt stallion produktu­tumát, s fedezési jegyzéke igy az igazán minimális dij mellett alighanem tul lesz jegyezve. San Gennaro klasszisa. San Gennaro nevének varázsos nimbusza I vasárnap, az utolsó budapesti versenynapon j végleg megtört. Gomba-fia ez alkalommal a J Lovaregyleti-dijban oly súlyos vereséget szenvedett, a minőre még a Király-dij ban i és a Kaiscrin-Preisban abszolvált rossz fu­; tásai után sem lehettünk elkészülve. E mel­lett a ménnek most egyáltalán semmit sem hozhatunk fel mentségéül, legfeljebb, ha a a puha talaj irrealitásra hivatkozva erősza­szakoskodunk klasszisának bizonyítása mel­lett. Ebben lehet ugyan némi igazság is, ám a komoly birálónak ezt a mentséget kellő értékére leszállítva félre kell tenni. buSan Gennaro ugyanis vasárnap kedvezőbb talajon és az adottnál rövidebb uton sem játszott volna eminens szerepet oly ellenfe­lekkel szemben, a melyeket azelőtt bizo­nyára fölénnyel előzött volna meg. De ép­pen azért, mert tudjuk, hogy mai ellenfe­leit valamikor bizonyára fölénnyel verté volna s mert a mai verseny lefolyása azt is bizonyítja, hogy nem a stamina hiánya költe meg, hanem bármely távon igy végzett vplna mai ellenfeleivel szemben, felette pál­czát törnünk nem szabad. San Gennaro­ban régi teljesítményei teljes figyelembe vételé­vel ma is azt a tüneményes tudásu mént kell keresnünk, a minek hároméves kora után láttuk volt. Nála ez a képesség nem is csökkent, hiszen a Szt.-Isiván-dijban és az Erzsébet királyné dijban idén is tanúje­lét adta nagy klasszisának, de igenis meg­változott az akaraterő, a mely pedig azelőtt szintén egyik kiváló oldala volt. Ma a mén a tavalyi Szt. Legerben oly pompásan be­bizonyított SZÍVÓS küzdés helyett kedvtele­níil megy, a mi azonban, ismerve rokonságát, nem lehet meglepő. Testvére, Celsius szintén nagy kaliberű versenylónak mutatkozott kétéves korában, nála azonban még hamarább észlelhettük difficzilis természetét s három­éves korában már egyáltalán nem küzdött jó tudásának megfelelően. San Gennaro-% valószínűleg szintén a rossz temper jelent­kezése gátolja meg képessége ismételt érvé­nyesülésében, mint stallion azonban remél­hetőleg éppen ugy beválik, mint azt a bá­roméves korában látott pompás teljesítmények után tőle joggal várhatjuk. R LOVRREGYLETI-DIJ EREDMÉNYE. San Gennaro az utolsók között ért czélhoz. Huszár II. is helyezetlenül végzett. » Öt ló pompás finisht vivott az elsőségért. Run és Scheitan holtversenyt futottak a győzelemért. Tám nagyszerű lovaglása. Van-e mentség San Gennaro rossz szereplésére. Izgalmas, klasszikus versenyekben ritkán lá­tott végküzdelmet hozott a Lovaregyleti-dij, a mely holtversenynyel záródott Run és Scheitan között, mig a harmadik és uegyedik ló fej-fej mellett haladt át a czélon, alig valamivel az ötödikként következő Hegyes előtt. Az ered­mény ily alakulása már önmagában is nagy meglepetést jelentett, még súlyosbította azon­ban ezt a két kiváló képességű cracknek, San Gennaro-шк és Huszár П.-nek egészen rossz futása. Előbbi carrierjének legrosszabb verse­nyét futotta s ma még rosszabh oldalról mu­tatkozott, mint a Kaiserin-Preisben. A ménnek ma pillanatra sem volt komoly szerepe s az egyenesben, a mikor Varga mozogni kezdett rajta, az élen lévők elérése helyett még azok megKÖzelitése sem sikerült néki, jóllehet a se­gítségére kiküldött Scheitan minden megenged­hető eszközzel, igy a jó pozitió megcsinálásá­val is segítette az előrejutás lehetőségében. Huszár II.-nek viszont még nála is kevesebb köze volt a verseny kimeneteléhez. E mént Janek már a tribünökkel szemben erősen haj­totta, majd a rövid oldalon erélyes felszólítás­sal felhozta az utolsó helyről, de a frontban lévőktől még mindig messze kanyarodott be az egyenesbe és ínnep már nem is javított hely­zetén. Az eg enesben együvé tömörült öt ló közül először Palatin látszott nyerőnek, majd kívülről Hegyes jött fel nagy rushsel s ez utóbbi pilla­natra egészen uralta a helyzetet, de a távosz­lopnál készen volt látszólagos erejével s las­sanként lejebb és lejebb szorult. Ezalatt Osz­czep és Palatin vívtak ádázharczot, a tribünök­nél pedig galoppról-galoppra közeledett hozzájuk Scheitan és végül Run, a mely utóbbiak azonban holtversenyben értek czélhoz közvetlen Palatin előtt, Oszczep szintén igy következett negyedik­ként, mig Hegyes e méntől egy hosszra maradt el a czélban. Az eredmény papiron nem volna meglepő, ha Run-nak a Kisérleti-bandicapban való rossz szereplése nem esett volna az utolsó események körzetébe. Oszczep és Hegyes egy­mással egyező szerepléséből Ítélve e két ló nyilván legjobb tudását mutatta a küzdelemben, s igy jó alapot ád az értékelési e, a mely fel­dolgozáson átszámítva pedig Run mai szerep­lése szerint, ha nem is nye rhette volna meg az értékes sulyelosztó vers enyt, mindenese're legalább Szépike oldalán kellett volna a czélhoz érnie. Ez a két forma tehát semmi esetre sem egyezik, ellenben Run ezt megelőző teljesítmé­nyei fedik mai futásának értékét. A kanczával tehát Varga legutóbb erősen eltaktikázta ma­gát, s a tul soká való várással meggátolta lova érvényesülésének lehetőségét. Run ma kö­rülbelül ugyan azt futotta, a mit tavalyi leg­jobb tudása jelentett s ezzel majdnem ponto­san egyezik az Őszi kanczadijbau elfoglált má­sodik helyének értéke is. A mi viszont Palatini illeti, e mén egy-két fonttal rosszabbul végzett, mint a Szt.-Istváu-dijban, mig. Scheitan jobb formát futott az Amaranthus-Rcnnenben látott teljesítményénél is és pentosan elérte azt a vonalat, a mit a Vindobona-Prdsban aratott győzelme a szigora feldolgozás szerint Platon átszámítva jelentett. Scheitan fél nyerésével kapcsolatban külön felemlitést kiváu Tám lovaglása. A pompás steeple chase jockey ez alkalommal igazán excellált s most mutatta meg igazán a róla már előzőleg is kinyilvánított ama véleményünk helyességét, hogy ő a sikpályán épp oly kiváló lovas, mint a zászlók közt. Tám egész uton nagyszerűen vigyázott arra, hogy San Gennaro helyzetét adott alkalommal könuyithesse s mi­kor a mén még sem birt jönni, páratlan erély­lyel dobta lovát a fitiishbe s a speedje révén eléje került Run-Xà 1 az ő kemény küzdelmével vivta ki a holtversenyt. Most még érthetetle­nebb előttünk, hogy istállóink miért nem igye­kezuek kihasználni az б öt fontos lovasenged­ményének kétségtelenül jelentős előnyét, holott Tám aránylag elég jó, 53—54 kg.-os súlyt is tud lovagolni. Visszatérve a verseny elbírálására, hátra van még a Huszár 11. és San Gennaro szereplését érintő részlet. Az előbbi, mint emiitettük, jó­formán fel sem tudott zárkózni társaihoz. Rossz szereplésének csak egyetlen mentsége lehet, s ez a mély talaj, amelyen a mén tudvalevőleg nem mozog otthonosan és például enuek kö­szönhette a nyári meetingen Run-től szenve­dett vereségét is. San Gennaro-nál viszont szin­tén osak a talaj szolgálhat némi magyarázatul^ Legközelebbi számunk pénteken jelenik meg. — Sk mai szám áfa 60 fillér. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom