Vadász- és Versenylap 62. évfolyam, 1918

1918-06-17 / 47. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LOTENYESZTES LAPJA. s. 9ШШ A Magyar Lovaregylet, Az Urlovasok Szövetkezete, A vidéki versenyegyletek A Budapesti Polo-Club, Az Országos Agarász-Szövetség s az összes lótenyészbizottmányok rnggm volt hivatalos közlönye. A Magyar Ügetőtenyésztők és Istállótulajdonosok Országos Egyesületének hivatalos közlönye. Előfizetési ára : Ausztria-Magyarországra egész évre 60 korona, január 1. és julius 1-én kezdődő félévre 30 korona; a január 1-töl márczius 31-ig és az október 1-től deczember 31-ig terjedő negyedévre 15 korona; az április 1-től junius 30-ig és a julius 1-től szeptember 30-ig terjedő negyed­évre 22 korona. Más országokra: félévre 35 korona. Kiadóhivatal : VIII., József-utcza 12. 47. szám. Telefon-szám : Szerkesztőség : 145-92. Kiadóhivatal : József 65-83. Budapest, 1918. hétfő, junius 17. 62. évfolyam. Megjelenik a budapesti, alagi és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenynap előtt, egyébkor hetenkint egyszer. TURF-ROVÁS. Bécsben felemelték a versenydíjakat. Odafönt, a császárvárosban régi hibája volt a verseny üzemnek, hogy az osztrák «Jockey-Club kiirt dijai nem tartottak lépést a Magyar Lovaregylet modern irányzatával és jelentősen elmaradtak a budapesti ver­senyek értékei mögött. Különösen idén volt érezhető e differentia káros hatása, amidőn Alag és Káposztás-Megyer jó dijait alig haladta tul a Freudenau futásainak érteke és ennek folytán nem szivesen reskirozták meg az egyes istállók az immár igen költ­séges felrándulást, hanem az emiitett ver­senytereken keresték az amúgy is sok jóval kecsegtető érvényesülést. Most az uj ste­wardok munkás tettvágya e hibára is keresi az enyhítő irt, s a dijat nem nyert lovak meeting költségei megtéritésének pausáléje után. egy ujabb modern határozatával ki­mondotta a versenydijak általános feleme­lését. A részletes tervet ugyan még nem állapították meg véglegesen, annyit azonban már is biztosan tudunk, hogy a jövő mee­tingtől kezdődőleg a kis korteherversen} Tek és a nyeretlenek versenyei 7000 koronás első dijat kapnak, a jobb korteherversenyek leg­alább 10.000 koronás dijaival szemben, mig a nagy handicapok nyerői 15.000 koronát, a közép kalibertieké pedig 6000 koronát kap­nak. Eddig tehát — a nagy handicapok ezer koronás különbözetétől eltekintve — teljesen a budapesti programmnak felelnek meg az uj propositiók, szó van azonban arról is, hogy a legkisebb értékű futások első diját 5000 koronában állapítsák meg, ami 4000 koronás dotátioinkkal szemben. Mindezek kö­rülbelül 80.000 K-ás többletet jelentenek a következő meetingen istállótulajdonosaink számára, amit azok kétségtelenül kellőleg is honorálnak majd intenzivebb résztvételükkel. A Vindobona-dij meglepetése. Egyre halmozódnak a meglepetések soro­zatai. Eddig idén csak egyetlen jelentős versenyt nyert meg előrelátható esélylyel indult ló és ez Arany szerencsétlen végű győ/elme volt a budapesti Kaneza-dijban. És hozzá egyre súlyosabbak lesznek a meg­lepetések. Már Andersen-nek az Alagi-dijban való nyerése is teljesen fejtetőre állított minden számítást, Reichenau derby győ­zelme pedig a momentan formaeltérések csaknem hihetetlenül gyors és nagymérvű változását jelentette, mindez azonban semmi sem volt a Vindobona-dij eredményéhez képest. Scheitan győzelme koronája lehet az eddig látottaknak Hogy ez a mén soha­sem mutatott oly formát, a melylyel jelentős súlyt adhatott volna Debitor-пак, Ëmilius­nak és Konstant inopel-иак, az kétségtelen. Még váratlanabb volt azonban ily fokú tel­jesítménye a budapesti győzelem után, a mikor a mén a báró Wenckheim Béla-em­lékversenyt meglehetősen nehezen nyerte meg az azóta maidenversenyben is megvert Helgoland és a talán még rosszabbul szere­pelt Gambrinus ellen. És ez után most a mén — súlyt adva néki — biztosan verte meg a derby másodikját, Platói ! Igaz, hogy idén a kék szalagért küzdött lovak képes­ségét mi eleve sem értékeltük magasra, de még ez esetben is oly formát kellett futnia Scheitan-аак a győzelemmel, a minőt tőle még sohasem láttunk, s a minőt az idén látott legjobb négyéves teljesítménynek kell mínősitenünk, föléje állítva még Debitor leg­utolsó jó formájának is. Egyelőre minden­esetre rejtély, hogy a meglepetés minő ok számlájára Írandó, Pretzner ez alkalom­mal mi hibát sem követett el, s az sem csökkentheti a nyerő győzelmének érté­két, hogy Plato-val frontban mentek, mert Janek ugyanigy lovagolta a mént a derby­ben is, jóllehet akkor sokkal sebesebb volt az iram. Egyelőre talán csak az az egyetlen magyarázat maradna fenn Scheitan meglepő győzelmére, hogy a mén jelentős javulást hozott és — mint apja is — csak négyéves korában kezdi elérni valódi tudá­sának nagyságát. Mindenesetre kíváncsiak vagyunk, bogy e csaknem határtalan meg­lepetés után mit tartogat még számunkra idén a sors kifürkészhetetlen szeszélye? Doping képzelődések. Reichenau derby győzelmével kapcsolat­ban fantasztikus doping liirek keltek szárnyra a napisajtóban. Ujabban ismét divatos ez a vád a versenyüzemben. Miért ? Ki tudná ezt megállapítani ? Mert logikai alapja semmi sincsen. Hiszen mindenki tudja, hogy a dop­polás tényét a nyálka vegyi elemzésével biztosan meglehet állapítani. Mindenki tudja azt is, bogy e tekintetben az istállókra való tekintet nélkül, állandóan folyik a vizsgáló­dás. Csaknem minden nyerő lótól vesznek nyál kát, de pozitív eredmény nem adódott, sőt még gyanúra sem volt ok. De e mel­lett. hiszi-e azt valaki, hogy egy trainernek, vauy más istállóalkalmazottnak a többiek iudta nélkül sikerül a tilos szer alkalmazása ? És vájjon a feltétlenül szükséges segítő­társak között nem akadt volna-e áruló, egy elbocsájtott alkalmazott, a kinek bosszúja lesújtott volna a mesterkedőre ? Nemde, mindez nem valószinü? És nyugodt lehet mindenki, ez nem is egyéb a turf annyira káros fantázia bőségének egy ujabban diva­tos megnyilatkozásánál. Ha alapja lenne, már rég megfelelő választ kapott volna ez a ste­wardok szigorú intézkedésében. Igy pedig nem érdemel mást, mint minden hasonló vád, a mi a hozzá nem értés dühös tárgyitalan­ságávala verseny üzemmel szemben elhangzik. UTÓHRNGOK Я MRGYRR SRJTÓ TRMRDRSRHOZ. Hihetetlen erélylyel támadták mult héten a budapesti napi lapok a vevsenyüzemet és Huszár Károly szerdai interpe'látioja is csak egyik pontja volt e sajtó campagnenak. Elis­merjük és hisszük, hogy a napilapokat a táma­dásaikban csak az erkölcsösség, a játékszenve­dely mérséklésének, leküzdésének Ье1уез vágya vezérelte, de viszont konstatálnunk kell azt is, hogy a tómadásokban a legkisebb tárgyilagos­ságot is mellőzték, a midőn a versenyügy fon­tosságát kellett volna érinteniük. Telje.-en mel­lőzték, hogy lótenyésztésünk magas nívója egyik legjelentősebb tétele nemzetgazdaságunknak, a mely a versenyüzem nélkül mindenesetre meg­becsülhetetlenül veszítene pénzügyi és hadá­szati értékéből is. Mindezekre Wekerle Sándor mmiszterelnök és Serényi Béla gróf földmive­lésügyi miniszter megadták a klasszikus vá­laszt. A magyar parlamentben tehát helyes vé­delemre talált a lótenyésztésügy védelme és ezzel az ellenséges sajtó campagne-a felett is napi­rendre térhetnénk, ha az ügynek nem volna épp a siker érdekéből további ismertetést kivánó momentuma. A magyar sajtó harczával ugyanis egy esetleges könyelmü lépés kierőszakolása re^én hihetetlen károkat okozhatott volna e fon­tos nemzetgazdasági tényezőnknek, a melyből ismét csak társországunk, Ausztria húzta volna ki a hasznot. Odaát a Lajtán tul ugyanis a versenyüzem időleges beszüntetése, vagy kor­látozása nem volna oly nagy baj, mint nálunk, sőt vannak momentumok, a mik határozottan kedvező helyzetet teremtenének a számukra. Mig ugyanis nálunk a lótenyésztés és ig/ a telivér nevelés is magánosok kezében fekszik, odaát ezt a fontos nemzetgazdasági szükségletet úgyszólván tisztán állami vezetés mellett csak a legújabb időben —nagyrészt Merhal altábor­nagy kitűnő szaktudása és agilitása révén — sikerült megteremteni. Itt az osztrák föld­mivelésügyi minisztérium mellett, a Landwehr­miuiszterium is aktíoba lépett és működik e téren ma is és ismerve közös intézményeink alakulásai', nyugodtan hozzájuk számithatjuk a közös katonai kincstár e téren kifejtett tény­kedését is. Mig léhát náluuk a versenyüzemnek csak szűkebb keretekbe való szorítása révén feltétlenül bekövetkezendő telivér árcsökkenés valóságosan megsemmisítő csapást mérne te­nyésztésünk! e, odaát ezt meg sem éreznék. Sőt Ausztria az ez esetben bekövetkezendő előny kihasználására — mint biztos forrásból tudjuk — máris felkészült. Odaát a lótenyésztés fejlesztésének szükségletéről teljes tudatbau lévén, mindent megtesznek arra nézve is, hogy telivéranyagukat, különösen értékesebb anya­kauczákkal növeljék. Ha tehát a versenyüzem mérséklése következne be, az ezzel járó telivér­kinálatot az osztrák lótenyésztés irányító fakto­rai azonnal kihasználnák, potom pénzért össze­vásárolva az anyagot, elvinnék tőlünk Ausztriába és a mi vérünkön fejlesztenék, mint eddig is tet­ték, az ö telivértenyésztésüket. Hogy ez mennyire nem fantasztikus kombinatio, hanem szigorú valóság, ezt láttuk 1914-ben, a háború kitörése után, amikor ily róveu szerezték meg a wiesel­burgi-ménes anyagának legjobb részét, továbbá Legközelebbi számunk szerdán jelenik meg. — A mai szám ára 60 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom