Vadász- és Versenylap 62. évfolyam, 1918

1918-06-17 / 47. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LOTENYESZTES LAPJA. s. 9ШШ A Magyar Lovaregylet, Az Urlovasok Szövetkezete, A vidéki versenyegyletek A Budapesti Polo-Club, Az Országos Agarász-Szövetség s az összes lótenyészbizottmányok rnggm volt hivatalos közlönye. A Magyar Ügetőtenyésztők és Istállótulajdonosok Országos Egyesületének hivatalos közlönye. Előfizetési ára : Ausztria-Magyarországra egész évre 60 korona, január 1. és julius 1-én kezdődő félévre 30 korona; a január 1-töl márczius 31-ig és az október 1-től deczember 31-ig terjedő negyedévre 15 korona; az április 1-től junius 30-ig és a julius 1-től szeptember 30-ig terjedő negyedévre 22 korona. Más országokra: félévre 35 korona. Kiadóhivatal : VIII., József-utcza 12. 47. szám. Telefon-szám : Szerkesztőség : 145-92. Kiadóhivatal : József 65-83. Budapest, 1918. hétfő, junius 17. 62. évfolyam. Megjelenik a budapesti, alagi és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenynap előtt, egyébkor hetenkint egyszer. TURF-ROVÁS. Bécsben felemelték a versenydíjakat. Odafönt, a császárvárosban régi hibája volt a verseny üzemnek, hogy az osztrák «Jockey-Club kiirt dijai nem tartottak lépést a Magyar Lovaregylet modern irányzatával és jelentősen elmaradtak a budapesti versenyek értékei mögött. Különösen idén volt érezhető e differentia káros hatása, amidőn Alag és Káposztás-Megyer jó dijait alig haladta tul a Freudenau futásainak érteke és ennek folytán nem szivesen reskirozták meg az egyes istállók az immár igen költséges felrándulást, hanem az emiitett versenytereken keresték az amúgy is sok jóval kecsegtető érvényesülést. Most az uj stewardok munkás tettvágya e hibára is keresi az enyhítő irt, s a dijat nem nyert lovak meeting költségei megtéritésének pausáléje után. egy ujabb modern határozatával kimondotta a versenydijak általános felemelését. A részletes tervet ugyan még nem állapították meg véglegesen, annyit azonban már is biztosan tudunk, hogy a jövő meetingtől kezdődőleg a kis korteherversen}

Tek és a nyeretlenek versenyei 7000 koronás első dijat kapnak, a jobb korteherversenyek legalább 10.000 koronás dijaival szemben, mig a nagy handicapok nyerői 15.000 koronát, a közép kalibertieké pedig 6000 koronát kapnak. Eddig tehát — a nagy handicapok ezer koronás különbözetétől eltekintve — teljesen a budapesti programmnak felelnek meg az uj propositiók, szó van azonban arról is, hogy a legkisebb értékű futások első diját 5000 koronában állapítsák meg, ami 4000 koronás dotátioinkkal szemben. Mindezek körülbelül 80.000 K-ás többletet jelentenek a következő meetingen istállótulajdonosaink számára, amit azok kétségtelenül kellőleg is honorálnak majd intenzivebb résztvételükkel. A Vindobona-dij meglepetése. Egyre halmozódnak a meglepetések sorozatai. Eddig idén csak egyetlen jelentős versenyt nyert meg előrelátható esélylyel indult ló és ez Arany szerencsétlen végű győ/elme volt a budapesti Kaneza-dijban. És hozzá egyre súlyosabbak lesznek a meglepetések. Már Andersen-nek az Alagi-dijban való nyerése is teljesen fejtetőre állított minden számítást, Reichenau derby győzelme pedig a momentan formaeltérések csaknem hihetetlenül gyors és nagymérvű változását jelentette, mindez azonban semmi sem volt a Vindobona-dij eredményéhez képest. Scheitan győzelme koronája lehet az eddig látottaknak Hogy ez a mén sohasem mutatott oly formát, a melylyel jelentős súlyt adhatott volna Debitor-пак, Ëmiliusnak és Konstant

inopel-иак, az kétségtelen. Még váratlanabb volt azonban ily fokú teljesítménye a budapesti győzelem után, a mikor a mén a báró Wenckheim Béla-emlékversenyt meglehetősen nehezen nyerte meg az azóta maidenversenyben is megvert Helgoland és a talán még rosszabbul szerepelt Gambrinus ellen. És ez után most a mén — súlyt adva néki — biztosan verte meg a derby másodikját, Platói ! Igaz, hogy idén a kék szalagért küzdött lovak képességét mi eleve sem értékeltük magasra, de még ez esetben is oly formát kellett futnia Scheitan-аак a győzelemmel, a minőt tőle még sohasem láttunk, s a minőt az idén látott legjobb négyéves teljesítménynek kell mínősitenünk, föléje állítva még Debitor legutolsó jó formájának is. Egyelőre mindenesetre rejtély, hogy a meglepetés minő ok számlájára Írandó, Pretzner ez alkalommal mi hibát sem követett el, s az sem csökkentheti a nyerő győzelmének értékét, hogy Plato-val frontban mentek, mert Janek ugyanigy lovagolta a mént a derbyben is, jóllehet akkor sokkal sebesebb volt az iram. Egyelőre talán csak az az egyetlen magyarázat maradna fenn Scheitan meglepő győzelmére, hogy a mén jelentős javulást hozott és — mint apja is — csak négyéves korában kezdi elérni valódi tudásának nagyságát. Mindenesetre kíváncsiak vagyunk, bogy e csaknem határtalan meglepetés után mit tartogat még számunkra idén a sors kifürkészhetetlen szeszélye? Doping képzelődések. Reichenau derby győzelmével kapcsolatban fantasztikus doping liirek keltek szárnyra a napisajtóban. Ujabban ismét divatos ez a vád a versenyüzemben. Miért ? Ki tudná ezt megállapítani ? Mert logikai alapja semmi sincsen. Hiszen mindenki tudja, hogy a doppolás tényét a nyálka vegyi elemzésével biztosan meglehet állapítani. Mindenki tudja azt is, bogy e tekintetben az istállókra való tekintet nélkül, állandóan folyik a vizsgálódás. Csaknem minden nyerő lótól vesznek nyál kát, de pozitív eredmény nem adódott, sőt még gyanúra sem volt ok. De e mellett. hiszi-e azt valaki, hogy egy trainernek, vauy más istállóalkalmazottnak a többiek iudta nélkül sikerül a tilos szer alkalmazása ? És vájjon a feltétlenül szükséges segítőtársak között nem akadt volna-e áruló, egy elbocsájtott alkalmazott, a kinek bosszúja lesújtott volna a mesterkedőre ? Nemde, mindez nem valószinü? És nyugodt lehet mindenki, ez nem is egyéb a turf annyira káros fantázia bőségének egy ujabban divatos megnyilatkozásánál. Ha alapja lenne, már rég megfelelő választ kapott volna ez a stewardok szigorú intézkedésében. Igy pedig nem érdemel mást, mint minden hasonló vád, a mi a hozzá nem értés dühös tárgyitalanságávala verseny üzemmel szemben elhangzik. UTÓHRNGOK Я MRGYRR SRJTÓ TRMRDRSRHOZ. Hihetetlen erélylyel támadták mult héten a budapesti napi lapok a vevsenyüzemet és Huszár Károly szerdai interpe'látioja is csak egyik pontja volt e sajtó campagnenak. Elismerjük és hisszük, hogy a napilapokat a támadásaikban csak az erkölcsösség, a játékszenvedely mérséklésének, leküzdésének Ье1уез vágya vezérelte, de viszont konstatálnunk kell azt is, hogy a tómadásokban a legkisebb tárgyilagosságot is mellőzték, a midőn a versenyügy fontosságát kellett volna érinteniük. Telje.-en mellőzték, hogy lótenyésztésünk magas nívója egyik legjelentősebb tétele nemzetgazdaságunknak, a mely a versenyüzem nélkül mindenesetre megbecsülhetetlenül veszítene pénzügyi és hadászati értékéből is. Mindezekre Wekerle Sándor mmiszterelnök és Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter megadták a klasszikus választ. A magyar parlamentben tehát helyes védelemre talált a lótenyésztésügy védelme és ezzel az ellenséges sajtó campagne-a felett is napirendre térhetnénk, ha az ügynek nem volna épp a siker érdekéből további ismertetést kivánó momentuma. A magyar sajtó harczával ugyanis egy esetleges könyelmü lépés kierőszakolása re^én hihetetlen károkat okozhatott volna e fontos nemzetgazdasági tényezőnknek, a melyből ismét csak társországunk, Ausztria húzta volna ki a hasznot. Odaát a Lajtán tul ugyanis a versenyüzem időleges beszüntetése, vagy korlátozása nem volna oly nagy baj, mint nálunk, sőt vannak momentumok, a mik határozottan kedvező helyzetet teremtenének a számukra. Mig ugyanis nálunk a lótenyésztés és ig/ a telivér nevelés is magánosok kezében fekszik, odaát ezt a fontos nemzetgazdasági szükségletet úgyszólván tisztán állami vezetés mellett csak a legújabb időben —nagyrészt Merhal altábornagy kitűnő szaktudása és agilitása révén — sikerült megteremteni. Itt az osztrák földmivelésügyi minisztérium mellett, a Landwehrmiuiszterium is aktíoba lépett és működik e téren ma is és ismerve közös intézményeink alakulásai', nyugodtan hozzájuk számithatjuk a közös katonai kincstár e téren kifejtett ténykedését is. Mig léhát náluuk a versenyüzemnek csak szűkebb keretekbe való szorítása révén feltétlenül bekövetkezendő telivér árcsökkenés valóságosan megsemmisítő csapást mérne tenyésztésünk! e, odaát ezt meg sem éreznék. Sőt Ausztria az ez esetben bekövetkezendő előny kihasználására — mint biztos forrásból tudjuk — máris felkészült. Odaát a lótenyésztés fejlesztésének szükségletéről teljes tudatbau lévén, mindent megtesznek arra nézve is, hogy telivéranyagukat, különösen értékesebb anyakauczákkal növeljék. Ha tehát a versenyüzem mérséklése következne be, az ezzel járó telivérkinálatot az osztrák lótenyésztés irányító faktorai azonnal kihasználnák, potom pénzért összevásárolva az anyagot, elvinnék tőlünk Ausztriába és a mi vérünkön fejlesztenék, mint eddig is tették, az ö telivértenyésztésüket. Hogy ez mennyire nem fantasztikus kombinatio, hanem szigorú valóság, ezt láttuk 1914-ben, a háború kitörése után, amikor ily róveu szerezték meg a wieselburgi-ménes anyagának legjobb részét, továbbá Legközelebbi számunk szerdán jelenik meg. — A mai szám ára 60 fillér.