Vadász- és Versenylap 62. évfolyam, 1918

1918-03-22 / 11. szám

Í918. mároíins 22. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAF. 105 a javulást. Vele a Háromévesek uagy handieapját vettük kombínatióba. Valószínűleg Bécsben fut majd a tavaszi meetingen Leonardo és Liebling is és pedig akadályversenyekben. Morgmdával viszont tervünk szerint Alag és Káposztásmegyer korteherversenyeiben próbálkozunk majd és reménylem, hogy e tetszetősen fejlődött kancza itt jó sikerrel fog operálni. — Kétévesem, — folytatta ezután a báró — nincs sok, s közülök nékem Szegényem édes testvére, Tigris tetszik a legjobban, a mely bitem szerint jó versenyló leend. Más kérdésekről folyt ezután a szó és a beszélgetés során érintettük az urlovassport érdekeit is. — Mi a véleménye báró ur, mint régi, tevékeny urlovasnak a versenysport e kétségtelenül legszebb neméről? — kérdeztük volt. Milyen keretekben remélhetjük annak a háború után való újjáéledését? — Részemről ezt a kérdést csak a vidékkel kapcsolatban tartom megoldhatónak, — szólott a válasz. Az Urlovasok Szövetkezetének Alagon most már nem szabad a gát- és akadálysport fölvirágoztatása körül végzett nagyszerű tevékenységéből engednie, sőt azt még fokozni kell. Itt tehát az urlovassport komoly fejlesztéséről, illetve ujjáteremtóséről szó sem lehet. A Szövetkezetnek azonban itt is kell néliány urlovas versenyt kiírnia, de ez mintegy clouja legyen az egész orezág urlovassportjának és a zászlók közötti sportban ugyanazt a szerepet töltse be, mint az Asszonyságok dija az urlovas sikversenyekben. E tekintetben a Magyar Lovaregylet is hozhatna majd még áldozatot, s kiirhatna még egynéhány urlovasok számára fentartott sikversenyt, hogy ezek végső ambitiói legyenek a legsikeresebbek és legtehetségesebbeknek. De a fősúlyt vidékre kell áthelyeznünk és itt folytatnunk az urlo vasképzést. Természetesen azonban az egész vidéki sportot át kell szerveznünk, modernizálnunk és a vezetést tényleg szakavatott kezekbe letéve, egységesítenünk kell, mint azt lapjuk nemrégiben igen helyesen kifejtette. Magam, a ki, mint tudja, a vidék csaknem valamennyi versenyterét végig jártam, jól ismerem az ottani viszonyokat és nyugodtan mondhatom, a fejlődésnek a kellő szakértelem hiánya a legfőbb és mondhatnám egyedüli akadálya. Jó néhány vidéki versenyteret nevezhetnék meg, a hol e rendezés igazán nevetséges színvonalon állott, ez pedig csak kárára van a sportnak és közönséget, a mi a legelső szükséglet, nem nevelhet, csak elriaszthat. Szükségesnek tartanám azonban, hogy a vidéki sportban nagy súlyt fektessünk a tisztek érdekeire, mert hiszen a lovassport hi veit legnagyobbrészt innen remélhetjük. De e mellett lovas tisztjeinknek is jó szolgálatot teend majd a sport és igen sok tekintetben neveli majd a lóról való véleményüket. — Ugy-e akkor, Méltóságos uram, talán majd nem leend annyi gáncsolója a telivérnek a tisztek között és elhiszik, hogy a telivér minden körülmények között elsőrendű használati ló, amit most a liarcztóren lévők annyira tagadnak? — Pedig, mint jól tudja, nincs igazuk — szólott Baich báró. Ami telivért én odakint láttam, az mind elsőrendűen bevált, természetesen, ha nem egyenest a versenyistállókból vitték ki a harcztérre. Nekem két telivérem is volt kint és mindkettő kitünö volt, jobb, mint bármely más ló. Az egyik pláne két évig egyfolytában szolgált, amig csak meg nem sebesült és hozzá a legrosszabb viszonyok között : a többiekkel egyenlő élelem adagokat kapott, állandóan a szabadban hált, mégis kitűnő maradt mindvégig. íme, igy referálnak a telivérröl azok, akik igazán ismerik és igy becsülni is megtanulták. Beszélgetésünk ezzel be is fejeződött és a közkedvelt sportsmannak további javulást kívánva, egy kedves délután emlékével távoztunk. Mozfiókép-Otthon VI., Teréz-körut 26. Telefon: 144-98. Lengyel Menyhért világhírű drámája A TAIFUN Főszereplők : Rajnay Gábor, Matyasowszky Ilona és Kari Gött. A MÉLTÓSÁGOS SZOBALEÁNY. Vígjáték 3 felv. Főszerepben Benny Porten. Hirtelen formaváltozások okai a rövid versenyekben. Versenylovaknál az eeyöntetü formák tudvalévőleg a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak, a mit már önmagában az a tény is élénken bizonyít, hogy-veretlenül alig néhány telivér fejezi be versenykarrierjét. Különösen ingadozók azonban a formák a flyereknél, a melyek között nálunk belátható időn belül nem is emlékezünk veretlen nag>ságra, jóllehet a közelmúltban is nem egy exceptionálisau kiváló sprinterünk akadt. Feltünó jelenség azután még ez utóbb emiitett lovaknál az is, hogy mig a hosszabb távolságokon próbálkozó telivéreknél, eltekintve természetesen a teljes formán kivüí létei bizonyos periódusaitól, az egyes formák között legtöbbször alig néhány font eltérés mutatkozik, addig a sprinterekuél ily csekély formaváltozás a legnagyobb ritkaságszámba megy s rendszerint stoneokkal fejezhetjük ki a divergálás nagyságát. Az ily eltérést azonban még a legnagyszerűbb flyereknél is konstatálhatjuk, s náluk nem egyszer fordul eló, hogy két exceptionálisau nagyszerű forma közé egykét stone-nal gyengébb teljesítmény esik, ámbár a bárom próbálkozást alig pár nap választotta el egymástól, a versenyek helye pedig egy és ugyanaz volt, nemkülönben a. talajviszonyok is azonosak maradtak és a meteorologikus jelenségek sem mutattak számottevő eltérést. íme vegyük példának e tekintetben az elmúlt év nagyszerű hároméves flyerét, Szaporát, a melynél e momentán formavaltozás annál érdekesebb, mert a kancza kétségtelenül a leghívebb lovak sorába taitozik, tüneményes kezdősebességgel megáldva. A Slieve Gallion-ivadék tavaly a tavaszi bécsi meetingen háromszor startolt és gyózöttkétszer: a Brigadier-Renuenben,továbbá a Prater-Preisben, de mig az első és harmadik formája feni egymást, addig a kö>beesó próbálkozás : a Marehfeldi dijbun való helyzetlen szereplése elmarad két másik teljesitménye mögött. E tekintetben ugyan részben magyarázat az is, hogy Szapora akkor még nem volt későbbi nagyszerű formájának birtokában és igy a Marehfeldi dijban nehéz helyzet e'őtt állott, ám ha még acceptáljuk is ezt, ugy néki mindenesetre legalább a helyezettek közeléb n kellett volna lei nie, igy tehát a stoneos eltért s már akkor is feutforgott két másik formájával szemben. Nem lehet az sem kellő magyarázat, hogy a kanczának hosszú volt a Marehfeldi dij 1300 méteres távolsága, hiszen harmadik formáját a Prater-Preisben ugyanezen távon mutatta. Vagy vegyük a kanczának két utolsó teljesítményét, a melyek közé mindössze három nap esett s mindkét versenyét Becsben futotta. Közülök az elsóben, szeptember 15-én a Gaga-Rennenben egy kg.-ot adva Lobogónak, még igen biztosan verte a mént, mig szeptember 18-án a Preis von KohJmarktban, jóllehet most ő kapott a méntől három fontot, már másfélliosszal mögötte ért czéihoz. Itt tehát az eltérés a két forma között körülbelül szintén egy teljes stonera rúgna, s azt nála nyáron egy alkalommal már előzőleg is észlelhettük volt, ezt azonban, miután az eltéró formák idölendbelileg nem estek elég közel egymáshoz és a versenyhely is változott volt, figyelmen kivül hagyhatjuk. Még szembetűnőbbek a hirtelen és messze egymástól való formaeltérések Lobogónál. Nála természetesen csak ott kezdhetjük a sort, a hol már nagy javulást jelentő fejlődése lezáródott, s ezen időszak első próbálkozásai közül ime a Nyári kísérleti verseny 1000 méteres távján menni sem tudott azzal a Szaporával, a melyet Bécsben megvert volt, sőt most még a nála csaknem egész klasszissal rosszabb Colibrit is hosszakkal "maga elé bocsájfo ta. Pár nappal később azután a mén az Augusztusi handicap szintén 1000 méteres distanciáján már ismét előző topját futotta s hatalmas súlyával csak nyakhosszra maradt el a nyerő Zeppelin mögött, de a vert mezőnyben oly jó sprintereket hagyott maga mögött, mint Gádoros, Grodno, Bombe, jóllehet az utóbbi kettőnek jelentós súlyt czédált. Két héttel később Bécsben, bár vereséget szenvedett Szaporától, újra igazolta e forrná', s most már a múltkorival analog súlyviszonyok mellett hosszakkal hagyta maga mögött a formáját körülbelül kifutó, de egészen ki nem lovagolt Colibrit. Vagy vegyük az igazán exceptionálisan nagyszerű Good Morning 1913. évi szereplését, a mikor a mén legemlékezetesebb diadalait aratta, íme akkor a mén a Prater Preisben tiz fontot adott volt Ferké-nek, s bár az kétségtelenül legjobb képessé ének megfelelően futott, még igen biztosan győzött ellene. Következő startjánál azután a Villám-dijban kilencz font külömbség mellett a Galifard-mén már meghajolni volt kénytelen Ferke előtt, s a vele legfeljebb is csak egyenrangú Fabel, valamint Adular mögött helyezetlenül végzett. Három nappal később Good Morning mór (korrigálta is e formáját s most újra topját mutatva meg, abszolút fölénynyel győzött a nála a koroii\kivül is tizennégy fonttal kevesebbet vivő Sweety ellen és további tiz nap multával a Preis von Schönbrunnbau játszi könnyüségü revancheot is vett Adularon és Ferkén, pedig ez utóbbinak most pláne -tizenöt fontot adott. Két következő győzelme Radoteur és Bankár ellenében ismét legnagyobb képességének igazolásait jelentették, de már a Confusionárius által megnyert, Áusztriadijban, a melynek épp a másodiknak helyezett Évá-\sA kiállott galoppja alapján is jogos kedvencze volt, messze forma alatt szerepelt és jóformán csak az ut elején játszva szerepet, helyezetlenül végezett. Pedig a ménnek nemcsak a galopp, de összformái szerint is Éva előtt kellett volna a czéihoz érnie és trialjét csak azért emiitjük fel, hogy akkor a négyéves kétségtelenül topkonditiójában volt s csak pillanatnyi iDdispositioja miatt nem juthatott szerephez a futásban és ezért maradt el jó két stone-nal eddig mutatott nagy képessége mögött. E három ló emiitett formaeltéréseinél a seasonban kétségtelenül akadnak figyelemre méltóbb ily irányú jelenségek s ezek nem is akarnak bizonyításul felhozott példák lenni, csak emlékezetünkből kiragadott esetek, a melyek épp elibe a kategóriába tartoznak. Ám, hogy épp ily exceptionálisan kitűnő lovak formaeltéréseit irtuk le, az már czélzatosságból történt, mert illusztrálni kívántuk vele, hogy nem csak a középklasszisu flyereknél, de a legjobb ily lovaknál is mennyire súlyosan jelentkeznek ezek a mondjuk váltakozó formaváltozások. Természetesen ilyenekkel a stayer lovaknál is találkozunk, de itt ez csak a kivételek sorába tartozik és az ily kaliberű telivéreknél nemcsak konstansabbak az egymást követő jó formák, de a rossz teljesítmények is sorozatosabban jelentkeznek s intermit — stoneos eltérésekkel — alig akad. Nyilvánvaló tehát, hogy a rövid versenyeknél egyéb, a hosszabb távolságú futásoknál is fenforgó formaváltozást előidéző okok mellett még más speciális jelenségek is közrejátszanak a maximális képességek ér vényre juttatásának meggátlásában, a mely ok azonban a hosszabb versenyekben már nem befolyásolhatja ily mértékben a tudás kifejtését, E speciális jelenség pedig nyilván a különböző versenykövetelmények folytán áll elő, s annak magyarázatát a versenyek különböző lefutási modorában kere hetjük. Mig ugyanis a hosszú versenyekben a kitartás játsza a főtényezőt s ez mondhatnók már a mértföldes versenyeknél is igy van, addig a flyer konkurrentiákban a momentán gyorsaság a legfőbb jelentőségű tényező s jóformán egyedül ez dönti el a verseny sorsát. Ha pedig acceptáljuk azt, hogy a rövid versenyeknél a kezdő gyorsaság egyúttal döntő tényező is, azt sem tagadhatjuk, miszerint ily versenyekbeu a startnak és a start pillanataiban fennforgó körülményeknek is nagy szerepének kell lennie. Vegyük itt elsőnek a tulajdonképpeni startot, tehát a jó vagy rossz indulást. A jó startról nincs mit mondanunk, hisz ez önmagától értetódóleg, éppen nem lehet mentség. De a rossz indulás sem magyarázhat meg, önmagában stoneos eltéréseket, hiszen, ha — absolut rossz-startoktól eltekintve, — egy-két hosszat vészit is egy ló az indításnál, az eredménynek csak ennyivel szabadna eltérnie a várt formától. Ez tehát nem lehet a tulajdonképeni ok, sokkal inkább azonban ama előre nem látható körülmények, kogy a kérdéses lovak az utrabocsájtás pillanatában mily viszonyok között ugrottak el. Itt élettani kérdéseket értünk, a melyeket eddig érthetetlenül mi figyelemre sem méltattak volt sem nálunk, sem az angol versenyüzemben s annak önmagából eredő kellemetlenségeit igy észre sem vették. Pedig az kétségtelen, hogy versenyló, mint minden más