Vadász- és Versenylap 61. évfolyam, 1917

1917-10-31 / 103.szám

Ii 7549 7503 7180 5940 5830 5670 5513 5013 5000 5000 5000 47HJ 44/6 4070 ÍOOO 4000 2806 2740 2453 1940 1940 1740 1620 1370 1370 1370 1360 970 670 660 620 480 470 470 K 85570 45250 41170 36900 32300 30243 28023 24820 24520 z4l90 19210 17030 15366 15040 14940 14720 14513 14000 10633 9610 9220 8880 7300 7200 6299 4620 4000 3836 3310 1370 1370 660 470 III, 3 4 1 7 9 4 2 2 5 1 1 1 2 1 1 1 1 1 1 1 1 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 555 Hitch Hotár Marko Podrazil Popovits Richter Simon Ribka Lang Kiss Nagy A. Eperjessy Tam Klimscha Janek F. Lázár Csiszár L. Akashi Juhász R. Kóró Böde Németh Nosal Pillár Hlavenka Izményi Nagy A. Popovits Torna Lov. 2 3 3 III. IV. Zászlók közti lovasok. Lov. I. II. III. 5 3 1 _ 7 1 2 3 7 1 1 1 7 1 1 1 4 1 1 _ 2 2 1 1 1 — 4 1 1 I 3 9 — — 1 4 a . 4 , 1 — — 1 1 . 1 V. Apamének: Iv. I. II. III. K Dark Ronald 1 1 — 80000 Adam 4 3 2 2 45190 Wool Winder 13 4 9 5 42600 Gascony 13 5 '8 4 Í1886 Fantomé 4 • 4 J. 2 34796 Fils du Vent 1 2 ,— • 30000 Slieve Gallion 5 1 3 2 26790 The Story 7 4 2 2 26780 Mindig 6 3 1 5 20856 Wombwell 5 1 3 1 16583 Royal Lancer 2 2 1 — 16570 Mindegy 4 3 • 1 ' :— 15013 Robert le Diable 4 2 1 2 14310 Pardon 6 1 2 3 13490 Sac-ä-Papier 5 2 — 5 13190 Beregvölgy 5 2 2 2 12720 St. Amant 2 2 Í — 11450 Morpeth 4 2 1 1 10910 Bon mat'ché 4 2 — 2 10610 Balaton ' 1 >1 — — 10000 Falb 6 1 1 4 9426 Nunquam dormio 2 2 — —• 9000 Gomba 2 • 1 2 — 7730 Kottingbrunn 2 1 — 1 7180 Rascal 4 — 2 4 6510 Spiridion 2 1 — 1 6436 Ramesseum 2 1 1 -i5113 Lord Darcy 1 1 — — 5000 De Mund 1 1 — — 4000 Chilperic 1 -rr 2 — 3300 Greenback 1 — 1 1 3070 King Rob 4 — 3 1 2923 Szilárd 1 1 — 1950 Norman III. 2 — 1 1 1740 Gouvernant 2 — 1 1 1680 Bogdány 2 — — 2 1620 St. Maclou 1 — Í — 1370 Sorrento 1 — 1 — • 1360 Prince Olaf 1 — — 1 950 Atnadis 1 — . — 1 670 Karmester 1 — — 1 670 Mirobolant 1 — — 1 670 Mokan 1 — . — 1 660 Thrust 1 — — 1 660 Dusan 1 — — 1 310 ORSZÁGOS L

ÓTENYÉSZTÉS. Páiztorélat a törökviligban. Takács Sándor két kötetes munkája, mely nemrég jelent meg «Rajzok a török világból» czímen a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában és mely egészen uj ós fölötte érdekes világításban mutatja be a magyar viszonyokat a török hódoltság idejében (16. és 17. század), egyebek között a magyar állattenyésztési viszonyokról is nagyon sok érdekes adatot tartalmaz, a melyből ar. A. L. utóbbi száma néhány szemelvényt mutat be, melyek közül különösen az állatok szineinek és alakjainak ma inár jórészt elfeledett szép elnevezései tarthatnak olvasóink köréhen érdeklődésre számot. «Bármilyen hátra volt is pásztoniépünk a műveltség dolgában, bármily szilajnak mutatta magát minden téren: ezernyi jel mutatja, hogy az állatjával emberségesen bánt s hogy szerette azokat. Szeretto első sorban a lovát. Mint a mátkáját, ugy a lovát is az édes szóval nevezte. Temérdek sok beczézó szó maradt ránk, melyekkel a lovát és a tehenét nevezte. Ilyenek például a Szelidke, Fehérke (tehénnevek), Pajtáska, Őzike, Kincsem, Drágám, Mindenem (lónevek) stli. Az árva bárány, árva borjú, az emelgetőbárány és borjú, mind a gyöngédség kifejezése! Á marhám és a lóra sohasem mondották, hogy megdöglött, hanem hogy megholt. Még ha marhadög pusztított is, az állat «döggel halt mego. A ló és á marha fiatal korában «gyermekkorát járta!» A gyermekié ós n gyermektinó, általánosan használt kifejezések voltak. A pásztorok és gazdák nyelve különösen gazdag volt az állatok színének meghatározásúban. Mivel rengeteg sok állatuk volt s mivel a bélyegzés még nem voít általános, az állatok megismerésében a főszerepet a szin játszotta. A debreczeni városi jegyzökönyvekben a lovak szinére és alakjára ilyen kifejezéseket találunk : szepe véres fakó ló, szeg herélt ló, fejér szepe knnc.za ló. liódas deres herélt ló, fejér vércse kaneza, szőke kónyaszabásu kanczaló, feltiltllő felül bólyegstltós, sárga hódas kanczaló, hódas pejló, az hátulsó lába n csődben fejér, szeplöskancza, feketeszürke kaneza gyermekié, a ló háta snllószabásu, sárgnbabos ló, (las ló felülftlö felül keresztbőlyeg, az négy végén iszparig, szürke kék kanczaló, kenderfarku vércsekancza, fekete, negyedfü fölcsipejü kanczaló, deres pókos ló, tarsó kanozaló, barna herélt kanfaru ló, hódas esókaszemü kaneza, fakó hódas ló, szőke csődör negyedfü ló. pejkék, deres pej, fakóbarna, sárgafakó, kékszürke, szijhátit, fakó, lúdtalpu, csókaszemii, felülő felöl szárlábu, túrhelyes hátú, vasderes, fekete csonka, barnapej, hátuljára szárlábu, mind a négy lábára bakkörmii, ló jobb lába gaesos, bal lába szár, mindkét lábával cseberbe hágó. Hajdumegye levéltárában őriznek egy összeírást a Böszörmény városában található katonalovakról. Az érdekes összeírás a lovakat színük cs alakjuk szerint irja le. A sok között ezeket a kevésbbé használt kifejezéseket találjuk benne: barna pej, szamárorru, szarvasfakó, piros pej, egérszőrü, daruszörü szürke, szogsárga csókaszemii, piros pej szibőtu, seregól,vszürke, veres deres hódas, nyárifekete, zsemlyefakó, szíjhatu fakó hódas, héjj vércseveres, vércseszürke, vasderes, egérszőrü, szijhátn, piros pej, ltoddal pisztra, szarvasfakó, világossárga hóka, mocskos szőrű, fejér szepes, sárga hóka, fekete csillagos, véres szepe, tigristarka, szarvasfakó, szepeszürke, fekete pisztra hódas, vireseszürke. A kecskeméti jegyzökönyvekben a lovak leírásában ilyen kifejezéseket találunk: szép vasderes módii kaneza, vércsepej paripa, hódos, szárlábu, görbe kahla ló, vércsekók kaneza ló, kék kabla ló, szürkekék, szijhátu fakó. Szeudrőnek összeírása kék kanezákat, csókaezomü csődört, veres örf kanczát, stb. emlit. Tudjuk, hogy a hódoltság korában nálunk igon nagyra tartották a jó török ós szerecsen lovakat. Hihetetlen árakat fizettek az ilyen lóért. Persze a törökló is sokféle volt s minősége szerint változott az ára is. A véletlen szerencse megtartotta számunkra Batthyány Ádám főgenerális lovainak összeírását 1643-ból. E becses Írásból megtanulhatjuk, miféle lovakat tartott magának a főúr a XVII. században. Batthyány istállóiban az u. n. igás- és kocsislovakon kivül volt: csillali ló, jancsáraga ló, sahingirai ló, szahoglán ló, spanyol ló, vajda ló, szerelmes ló, pusztai paripa, polgár paripa, alimidáni ló, podöliái ló, samy ló, mneska paripa, kurtán paripa (a Kurtán nevű lovaskatoua után), szamaritánus paripa, boros ló, furkó paripa, rnodrai ló, flörke ló, czigány paripa eeelebi ló, sarcza paripa. Az állattenyésztés körébe vágó s itt felsorolt szónk jórészóvel már nem él a magyar nép. Már a XVI11. század közepén hivatalosan is elismerték, hogy a magyár állattenyésztés évről-évro jobban megcsappan. Á lakosság szaporodásával és a földmlvelés terjedésével legelőink folyton kevesbedtek. Vizeink szabályozása is mindig több és több földet vont el állataink elől s adott eke alá. A mily mértékben fogytak a legelőink, olyan mértékben kevesbedett az állattenyésztésünk is. S mint minden téren, ngy itt is ezernyi régi emléket temetett el a hanyatlás. Ezeknek felkutatása és napvilágra hozása nemcsak tudományos, hnnem nemzeti érdekből is kívánatos». DIANA kis üveg 2*40 K közép üveg 6-50 K nagy üveg 12*50 K