Vadász- és Versenylap 61. évfolyam, 1917

1917-01-20 / 3.szám

Megjelenik a budapesti, alagi, kottingbrunni és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenynap előtt, egyébkor hetenkint egyszer. 3. szám. Telefoniam. Budapest, 1917. szombat, január 20. 61. évfolyam. EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet, Az Urlovasok Szövetkezete, A vidéki versenyegyletek A Budapesti Polo Club, Az Országos Agarász Szövetség s az összes lótenyészbizottmányok volt hivatalos közlönye. Előfizetési ára: Magyarországra: félévre 20 korona; negyedévre J2 korona. Más országokra: félévre 25 korona. Az előfizetési pénzek a «Vadász- és Verseny-lap» kiadóhivatalához (V., Katona József-utcza 26.) czimezendök. TEUIIÉREKjS UERSEIUIEK. Versenyhatárnapok 1917. Április. Alag (Url. Szöv.) 1, 3, 5, 8, 9, 11, 12, 14, 15. Bécs ... 15, 17, 19, 21, 22, 24, 26, 28, 29. Káposztásmegyer (Pestv. Vers.) ... 23, 25, 27. Pozsony (eseti. Alag) (Url. Szöv.)... 30. Bécs. Május. 1. Pozsony (eseti. Alag) (Url. Szöv.) 2, Budapest. ... .. 5, 6, 8,10,12, 13, 15, 17, 19, 20, 22, 24. Káposztásmegyer (Pestv. Vers.) 14, 16. Bécs ... ... ... ...... ... ... ... - 27, 28, 31 Junius. Bécs — 2, 3, 5, 7, 9, 10, 12, 14, 16, 17 Alag (Url. Szöv.) ... 3, 5, 7, 9, 11, 13. Káposztásmegyer (Pestv. Vers.) 17, 19, 21, 24, 26, 28 Alag (M. L. É.) ... - ... 29, Julius. Alag (M. L. B.) ... 1, 3, 5, 7, 8. Siófok (eseti. Alag) (Url. Szöv.) 10, 12, 14, 15, 17, Bécs 15, 17, 19, 21, 22, 24, 26, 28, 29, 31. Káposztásmegyer (Pestv. Vers.)... 22, 24, 26, 29, 31 Augusztus. Bécs - - 2, 4, 5. Káposztásmegyer (Pestv. Vers.) 2 Alag (Url. Szöv.) ... ._ 5, 7, 9, 11, 12. Budapest 15, 17, 19, 20, 22, 23, 25, 26,^28, 30, Szeptember. Budapest 1, 2, Alag (Url. Szöv.) 5, 7, 9, 10, 12. Bécs — 6, 8, 9, 11, 13, 15, 16, 18, 20. Káposztásmegyer (Pestv. Vers.) 17, 19, 21. Budapest — '— — 23, 25, 27, 29, 30. Október. Budapest 2, 4, 6, 7, 9, 11, 13, 14. Bécs - ... 18, 20, 21, 23, 25, 27, 28, 30, Alag (Url. Szöv.) 28, 30. November. Alag (Url. Szöv.) ... 3, 4, Bécs ... 3, 4, 6, 8, 10,Hl. Bentenyésztés* Irta: Lövik Károly. Az olvasók többsége, a kik a lótenyésztés gyakorlati részében bizonyára nem ujonczok, valószínűleg nem kivánnak fölvilágosítást a bentenyésztés alapfogalmairól. Mégis, hogy részben a laikusnak is (mert könyvem megírásánál rája is gondoltam) képet rajzolhassak, nem pusztán a tárgygyal, hanem annak alapelveivel is foglalkozni kívánok. Kiindulópontunk egy régi és nagyrabecsült ösmerösünk, a páratlan Justinus, ez a megbízható utmutató lesz, a kinek mindenekelőtt egy-két nyilatkozatát fogom ösmertetni. Justinus az első hippológus volt, a kinek munkáját olvastam s az elsők közé sorozom ma is. Ez a biedermayer-szabásu, beretvált képű öreg ur, a kit nehéz burnótos szelencze és a háttérben álló zenélő óra nélkül elképzelni s a ki vatermörderével, kerek hálósipkájával inkább békés apátnak, mint hippológusnak tetszik, éles elme, jó dialektikus, tapasztalt ember volt, a * XXIII. szemelvény Lövik Károly « Könyv a magyar lóról» czimü hátrahagyott művéből. kinek tevékenysége élénken függ össze az osztrák és magyar lótenyésztési viszonyokkal. Tartalmas pályát futva be, 1824-ben halt meg; följegyzéseit 1884-ben Trauttmansdorf'f Károly berezeg adta ki

1 s a berezeg egyúttal szükségét érezte, hogy egyéni reflexiókat fűzzön a munkához. (A melyekkel néha föltétlenül, néha azonban csak föltételesen azonosíthatjuk magunkat). Mit mond tehát Justinus e tárgyról, a mely talán soha annyira, mint ma, nem állott az érdeklődés középpontjában'? «A bentenyésztés (inbreediugj — irja közeli v.igy legközelebbi rokonok párosítása; p o. a mén anyját fedezi, az apamén lányát, testvér a nővért. Jóllehet a természet maga is erre az ösvényre lép, (mint azt a magukra hagyott lovak és a vad-ménesek igazolják) és jóllehet ez utoD az anyag szintjenem sülyedt: a bentenyésztést sok lónevelőnk mégis elitéli. Az angolok- voltak az elsők, a kik e, nyilván mózesi eredetű, hagyománynyal szakítottak és számos példa révén bebizonyították, hogy a bentenyésztés nem hogy nem ártalmas, sőt: nagy előnynyel jár. De: csupán akkor, ba feltételesen járunk el, mintegy a természetet utánozva, a mely csak az erósebbnek, tehát a jobbnak — tekintet nélkül a rokonságra — engedi meg a fedezést és a tovább szaporodást». (itt herczeg Trauttmausdorff közbe veti, hogy az angol telivértenyésztés uem az igazi bentenyésztés gyümölcse. Erre felelni föntebbi s alább következeudó példának alapján talán nem is szükséges). «A bentenyésztést, folytatja Justinus, megengedhetjük, sőt szükségesnek jelezhetjük, lia a rokonok kitünóbbek mint az idegenvérü telivérek. Például: ha egy kanczáuk lenne és két ménünk, a melyek közül az egyik, a jobbik, a nevezett kancza apja, akkor fedezzen az utóbbi a természet törvénye szerint. Nem azért, mert ö az apa, de: mert ő a jobb mén». Eddig Justinus. Nála világosabban máig se irta meg senki a dolog lényegét, a mely a faj kiválasztás ösvényére vezet. Miután élete és tevékenysége megelőzi a gróf Széchényi Istvánét, meglepő, hogy a legnagyobb magyar e kérdésben nem árulja el szokott tájékozottságát és Lovakról czimü — egyébként pompás és másutt méltatott — munkájában

2 azt irja, hogy «Angliában a világért sem engednék meg, hogy közel rokon lovak párosodjanák». Ez tévedés, a melynek sziilö oka nyilván az, bogy a tizenkilenczedik század kezdetén a pedigreeizmus gyermekkorát élte. A valóság az, hogy már a lizenkileuczedik század előtti időkben Angliában a bentenyésztés nem egy helyen a fertőzési dühig fokozódott és ha Széchényi a korszaka közelébe eső angol derby-uyerők származási tábláit megvizsgálta volna, bizonyára más következtetésre jut. Justinusnak ezt a tételét, a mely egy éles elme logikájaként a, természet útmutatására hivatkozik, angol tenyésztők a gyakorlati életben a régi időkben sem téveszthették szem 1 Grundsätze der Pferdezucht. Johaun Christoph Justinus's binterlassene Schriften. Herausgeben von Pürsten Karl zu Trauttmausdorff. Wien. 1884. 3 Gróf Széchényi István : Lovakrul. Budapest, 1828. Trattner ós Károlyinál. elől.

1 Erre például sok régi származási tábla szolgálhat. Tételes alakban a pedigreeismus aránylag lassabban fejlődött ki, Stoueliengc, Osborne, Hutli, Lehndorff, Oettingen, Cliapeaurouge stb. munkálkodása voltaképp ujabb keletű ; a származári tábla nagy jelentőségét csak a mai idők emelték pajzsukra. Nem lehet czélom e müveket, mind részletesebben ösmertetni, egykettőre azonban mégis ki kell térnem. Figyelemreméltó olvasmányul szolgálhatnak erre vonatkozólag a sok oldalú Huth

3 mellett F. Inskip Harrison Írásai, a ki sok értékes adatot nyújt e tárgyról, Barton eléggé ösmert könyvében" egy kompilácziókra alapozott munkában. Kiinduló pontnak a nevezett szerző Spankcrnek anyjával való párosítását emlití meg s mindjárt hozzáfűzi Treasuret, Voltigeur dédanyjáét, a melynek apja : Camillas, anyai nagyapja : Hyacinthus és anyai nagyanyja: Flora, mind Atalantare vpzetnek, ugy szintén a Boadiceara bentenyésztett Masqueradeét. A maga részéről helyesnek tartja a kanczát oly ménuel párosítani, a melynek anyai nagyanyjával lehetőleg maga is összefügg. Példaként szolgáljon Azor (az 1817-ik évi angol derbynyerő). E mén apja Selim, a melynek anyai nagyapja Alexander (Eclipse—Grecian Princess). Azor anyjának apja pedig Don Quixote, a mely : édes testvére Alexandernek. íme, a pedigree-váz : (" f Buzzard I! ¥ Kancza 2 {apja Alexander IS 12 .^ ^ n„„ n„; , .„ (apja Eclipse 12 Don Quixote IS j

G

l

r

J

e

ci

a

n Pincess 13 J (.Lady Cow 20 Hasonló képet látunk a korai derby-uyerők között az 1792-ben elletett Spread Eaglenél (Tariarra tenyésztett), az 1798-ban elletett Eleanornál (ez egyike ama kevés kanczának, amelyeknek sikerült az angol derbyt megnyerniük), a mely Herodra támaszkodik, az 1802-ben elletett Cardinal Beaufortnál (a mely a harmadik generáczióbau Herodra inbred), az 1804-ben elletett Electionnál (szintén Herod-alap); a harmadik generáczióba Eclipsere tenyésztett Pannái (elletett 1805-ben), a Herodra állított Popénál (elletett 1806.), az ugyanily alapot nyújtó, 1811-ben elletett Bluchernél stb. (Gr. Széchényi föntebbi nézeteit tehát ez adatok, a melyek a munkáját közvetlenül megelőző korra esnek, eléggé megczáfolják.) Inskip Harrison a bentenyésztést egy közös ősre, a négy főbb ménvonalon általában ajánlatosnak tartja. Ebben az esetben természetesen nagyobb pedigreevel — nyolcz generáczióig — dolgozik és példaként Sainfoint idézi. Sainfoin négy nagyapja, illetve nagyanyja: St. Albans, Viridis, IVerilock, Sandal. Mind a négyen egyenes ménvonalon Camelre vezetnek. (Ez azonban téves; helyesen Wlialebonet kellett volna mondania.) Ha a kancza, folytatja, s a vele párosított mén a két ío apai vonalon — hat generá3 A. H. Huth : The marriage of near kin. London 1875. j F. F. Barton : Horses and practical horse keeping, London. Legközelebbi számunk szombaton jelenik meg. — A mai szám ára 50 fillér.