Vadász- és Versenylap 61. évfolyam, 1917

1917-03-24 / 12.szám

I 102 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1917. február 17. Második nap. Kedd, április 17. III. Grosses Handicap der Dreijährigen. a győztesnek, 1600 K a 2-iknak, 600 K a Táv. 1600 m. (56 aláírás.) 1. Milne H. ur p m David 2. Br. Rothschild A. p k Ada 3. Öreglaki ménes f m Sziporka 4. W. Schlesinger & Comp, p k Artige 5. W. Schlesinger & Comp, p m Florett 6. Br. Baich P. száz. p m Messina 7. Gestüt Mühlhof s m Satyr II. 8. Őszi K. ur p her Szurmay 9. Mautner V. ur s m Hát-lia 10. Dávid E. ur p m Tökfilkó 11. Gr. Zamoyski Zs. p k Bun 12. Gr. Wenckheim D. stp k Száva IL IB. Gr. Zamoyski Zs. p m Baróg 14. Mautner V. ur p m Virágos 15. Mautner V. ur s m Vezier 16. Gestüt Mühlhof p m Bobot 17. Dreher A. ur s m Badom 18. Mautner V. ur p in Durczás 19. Meichl Gy. ur s m Viadukt 20. Dreher A. ur s k Virág 21. Münzer P. ur p k Lia 22. Vogronics Ö. száz. p k Perilla 23. Gestüt Konstantin s m Per fid 24. Gr. Henckel A. p m Metronom 25. Gr. Zamoyski Zs. p m Babus 26. Gestüt Konstautin s m Egripio 27.Lov. Landau H. p 111 Robinson 28. Lov. Landau H. p k Teresina 29. Gr. Andrássy M. s 111 Gsemernye 30. Vincokertí ménes s m Zrinyi 31. Páy B. ur s m Szigetvár 32. Mautner V. ur s in Semper 33. Gr. Zichy A. s 111 Mókus II. 31. Gr. Henckel A. p 111 Memento 35. Gr. Berehtold L. p m Bevtil 36. Gr- Berehtold L. p k Ilogyvolt 37. Gr. Zamoyski Zs. s k Bola 38. Gr. Wenokkeim D. s m Babona 39. Dreher A. 111' s k Na wird's •10. Br. Rothschild A. p k Maros 41. Gr. Zamoyski Zs. p k Beduta -12. W. Schlesinger & Comp, p 111 Graf 43. Br. Rothschild A. stp 111 Antagonist 44. Br. Üchtritz Zs. s 111 Bothal 45. W. Schlesinger & Comp, p k Eventuell 46. Hg. Festetics p k Velencze 47. Br. Üchtritz Zs. s her Dini 48. Gr. Berehtold L. p. m Talmi ezüst 49. őszi K. vir p 111 Flock 50. Szemere M. ur s. k Csinos 51. Br. Springer G. s 111 Debitor 52. Gestüt Miihlhof p k Marine 53. 'földréti ménes stp 111 Robika 51. Br. Rothschild A. p m Simandl Törlés: április 10. 10,000 K 3-iknak. 67 6IV2 60 58 '/* 58 Vz 57'/.. 56 56 55 54'/„ 54 54 54 53 53 52'/, 52'/» -52 " -52 51'/., 51'/, 61V« 51V. 51 50'/« 50 50 •49 4? 48'/, «V, 48'/, 48'/» 48 48 48 47'/, 47 47 47 47 47 46 45'/, 45 45 45 41 44 44 43'/, 43'/, 42'I 42'/, Beritenyészíés* Irta: I.ovi/r. Károly. IX. Ez volna gróf Lehiulorff fölfogása a beltenyésztésről. Az olvasó bizonyára érdekkel olvasta nézeteit, melyeknek közzétételét az is indokolhatja, hogy e munka — amelynek e mutatvány csak kis része — magyar nyelven egyáltalán nem jelent meg. Miután gróf Lelmdorff az egész világon szaktekintély, müvét pedig ország szerint tova, ugy szólván döntvényként szokták idézni és példáit is megdönthetetlen bizonyítékoknak tekintik, szükségesnek tartom, hogy a leközlött fejtegetésekhez néhány megjegyzést fűzzek. Ha valaki oly szigorú kritikus, amilyennek a gráf könyvében általában mutatkozik, eleve vértezve keli, hogy legyen minden támadás ellen. Épen ezért adatai összeállításában nagyobb pontosságra kellett volna törekednie; még ma is ez a legbiztosabb pánczél a hippológiai s egyáltalán minden toll háborújában. Igaz, hogy hasonló táblázatok összeállítása és véráram szerinti osztályozása rendkívül fáradtságos és hosszú évek, sőt évtizedek munkája. Az is igaz, hogy szakszerű elbírálásuk csaknem ép ily bonyodalmas lévén, senki se veszi nyakába az ellenőrzés terhét. Ez azonban, ugy tetszik, mégsem kellő mentség,' hogy az oknyomozó és minden részletre kiterjeszkedő alapot elhagyjuk. Évről-évre, a rövid téli pihenő alatt elnézem, hogy irja le a kontinens és Anglia számos szaktekintélye a gróf adatait anélkül, hogy e szakemberek egyszer is szükségét éreznék, hogy az eredeti méneskönyveket maguk elé rakják és a Lehndorff-féie adatokat közelebbről megvizsgálják. Az egy Ghapeaurouge talán az egyetlen, aki e táblázatokat bizonyos kritikával nézegette, de ő is csak fölfogásban ellenkezik a gróffal — a rokonsági tenyésztés fokait illetőleg — magukat az adatokat elfogadja. Miután tehát a hivatottabbaknak ugy tétszik, nincsen kedvük vagy idejük az ellenőrzésre, magamnak kellett a Leluulorff-tábiákat közelebbről szemügyre vennem és ezzel kapcsolatosan most egy ineg más fogyatékosságukra a figyelmet fölhívnom. Megjegyzéseim ezek: A legrégibb idők részletes vizsgálását a gróf mellőzi s egyáltalán cfpk egyes adatokat közöl, amelyek azonban nem egészen kifogástalanok, (így Eclipse pedigreeje, amelynek anyai oldalán néhány vonalat összecserél. Miután e páratlan mén származási tábláját másutt adom,' rá itt nem lesz szükség bővebben kitérni.) Ha a gróf a jelzett időket - - talán az adatok fogyatékosságára és megbízhatatlanságára váló tekintettel — nem fürkészi, kiindulási pontját még se volt helyes a 19-ik század sorompóin innét fölállítani, mert ha szakszerűen akarunk eljárni, ugy a 18-ik század végét, amikor az angol derbyt, Legert s'tb. már ismerik s mikor annyi nagy ló volt, szintén megvilágítás tárgyává kell, hogy tegyük. Ha a gróf igy jár el, talán más képet rajzolt volna a ben tenyésztésről. Az adott viszonyok közt maga az a körülmény, hogy példáink legnagyobb része arra a korra esik, mikor a beltenyésztés ellen a legerősebb harcz folyt, (aminek következményeit a gyakorlatban is látjuk) befolyásolja fejtegetései értékét. Nézetem szerint tehát mindjárt az első angol derbyuyerő — Di.omed •— pedigreejének nem volna szabad hiáuyzani ama lovak közül, amelyek a negyedik generáczióban inbredek, anynyival kevésbé, mert itt kapjuk meg az amerikai tenyésztés legfontosabb ágát,, a Sir Arehy— Timöleon—Boston stb.-vonalat. És folytatólag azokat, akik még a negyedik generáczión való bentenyésztést sem engedik meg, a borai dérbynyerő Y. Eclipse (1781), Sal iram (1783), Sergeant (1784), Aimwell (1785), Noble (1786), Sir Peter (1787), Sir Thomas (1788) stb. példáival már a küszöbnél kellett volna meggyőzni fölfogásuk tévességéröl. Ha a gróf tüzetesen fürkészte volna e kétségtelenül nehezen boncolható tárgyat, bizonyára nem tért volna napirendre az 1782-ik évi derbynyerő Assassin apja, Sweetbriar fölött sem, amelynek anyja már a harmadik fokon — tehát két nagyanyjában — a Little Hartleymaret egyesili magában; és mellőzhette volna Golden Locksot. (Sportsmistress anyját), amelynek nagyapja kétszer Grab. Tovább menve, oly példák, mint Éverlasting (az i 789-ik évi derbyuyerő Scysraper anyja), amely dédapjául két izben Begulust adja: az 1804. évi derbyheros Hannibal anyja : Fractious, amely a harmadik, illetve második generácz'óbau inbred Eclipsere vagy az 1793. évi Legernyerő Ninety Three, amelynek nagyapja és dédapja azonosak, valamint a'korai Oaksnyerők elég könnyen kifürkészhető példái ugy gróf Lelindorlfot, mint a közönséget meggyőzhették volna, hogy a beltenyésztés már a klasszikus versenyek őskorába bele kapcsolódik. Sőt, épen régi idők begyöpösödött pedigreeinek tanulmányozása vezetett rá, hogy a "beltenyésztés értékét felismerjük s ezt a szempontot szakembernek — hacsak az adatok nyújtotta képet nem akarja letagadni — nem szabad felösmeretleuiil hagyni. Aki gondosan veszi szemügyre a régebbi kor F/«m?-beltenyésztéseit, (amelyekről külön és nem érdektelen kötetet lehetne irni), a kérdést bizonyára más oldalról fogja megítélni s részben talán uj nézőponthoz jut.'Kiváuatos lett volna egyébként is, hogy gróf Lehndorff — mintegy általános gerinczet adva munkájának — a derby, St. Leger és az Oaks történetének széles teret adott volna, azt mintegy kutatásai zsinórmértékéül fogadta volna el. Ez mégis csak a legmegbízhatóbb és legegyszerűbb alap, amelyet .a "gyep története nyújthat. Ha. a gróf igy jár el, ama lovak sorozata, amelyek már a harmadik generáczióban ben* XXXI. szoinelvéuy Lövik Károly «Könyv a magyar lóról» czimii hátrahagyott müvéből. ' L. Vadász- ós Verseny-lap 1916. évfolyam 1. sz. 3 E kérdésekkel, valamint a bentonyésztéssel foglalkozik Oeffingen is (Zucht dos edlen Pfei'deg, Berlin 1908), érdekesén megirt s elismerésre méltó "munkában, amelyből azonban szintén több fontos adat hiányzik. tenyésztettek (az ő osztályozása szerint a második s részben a harmadik csoport) lényegesen megszaporodnának. Igy, hogy csak néhány nevet említsünk, a Lehndorff-tábiákból hiányzanak a Fidgct-mén (1797. évi derby; llerodru inbred), Cardinal Beaufort (1805. D., Herodra inbred), Pan (1808. D, (Eclipsere

'inbred), Pope (1809. D., Herodra inbred), Mameluke (0827. D., Sir Peteme inbred), Stella (1784. Oaks, Blankre inbred), Anette (1787. 0., Regulásra inbred), Hyppolyta (1789. 0., Tartarrá inbred), Caelia (1793. O. Tar tarra inbred), Hermione (1794., Her odra inbred), Platina (1795. 0. Tartarra inbred), Parisat (1796. 0. Herodra inbred), Sc-tia (1802. 0. Herodra inbred), Pelisse (1-804. 0. Herodra inbred), Briseis (1807. 0. Herodra inbred, egy harmadik F/erotf-vonallal), Music (1813. 0. Herodra inbred), Minuet (1815. 0. Herodra inbred, egy harmadik Herod-v6n dial), Landscape (1816. O. Herodra inbred), Neva (1817. 0. Highflyerre-mbred), Cofinne (1818. 0. Herodra inbred), Shoveler 1819. 0. HiyJtm/erre-inbred), Galaia (1832. 0. Buzzard) ~a inbred), Re/rucliou (1844. 0. Wa/tonra inbred), Feu de Joie (1861. 0. ToucliStonera inbred), Tormentor (1866. Glencoera inbred) Our Lassie (1903. 0. (ialopinra inbred), Bourbon (1777. St. Leger, Godolphin Arabiaura inbred), Hollandaise (1775. L. Godolphin Arabiaura inbred), Tommy (1779. L. Godolphin Arabianra inbred), Ruler (1780 L. Godolphin Arabiaura inbred), lmperatrix (1782. L. Godolphin Arabiaura inbred), lmperatrix (1782. L. Godolphin Arabiaura inbred), CockfighUr (1799 L. Herodra inbred), Fyldener (1806. L. Herod'a inbred, egy harmadik HemZ-vonalial), Petronius (1808. L. Her odra inbred), Oclavian (1810. L. Herodra inbred), Altisidora (1813. L. Eclipsere inbred s egy vonallal hátrább Herodra inbred), Filho da Pnta (1815. L. Eclipsere inbred), William (1814. L. Highfyerre inbred), Ebor (1817. L. llighflyerre inbred), Memnon (1825. L. Pot-S-nsra inbred), Ilairthornden (1870. L. Touchstone-mbn d) stb. Nem lett volna szabad továbbá megfeledkezni Máriáiméról sem, (Octaviiis anyjáról), valamint Pantinaról (Blucher anyjáról), Hedleyröl (Prince Leopolde apjáról), a két derby-nyerőt is adott Sc/idról (amely harmadik generáczióbau nemcsak Eclipset, de Herodot is elénk rajzolja), Cedric anyjáról: a Walton-kanezáról, Lapdou és a szintén derbyt nyert Spaniel anyjáról: a Cano/iMS-kanczáról, Foriressröl (Pyrrlius I. anyjáról) stb., amelyek szintén bizonyítékokként nyomu 11 He a második és harmadik kategória adatai közé. Ide tartozik végül az érdekes pedigreejü Moses is (1822-ik évi angol derbyuyerő), amelynek anyja, egy Golimua-kaiiQza, harmadik ge'nerácziójában háromszor tárja elénk Herodot mig Moses apja Seymour (mert ezt és nem' Whalebonet kell annak elfogadnunk) nagyapja és dédapja révén Highflyert állítja elénk. Miután pedig- az utóbbi Herod fia volt, az adott esetben a beltenyésztésnek igen érdekes példáját kapjuk. Helytelenek azok a következtetések is, amelyeket Lehndorff a «-teljes beltenyésztésre alapozott» kanczákíól fölállít. A gróf csak két ily példát ptner: a Júliámét- és Vahntineét. Adatait itt is ki kell egészítenem, s figyelmét — hogy csak a legjobbnál maradjak • - fölhívom Gliesnut Skimre (az angol derbyuyerő Election anyja) Margarettara (Waverley anyja), Lollypopra (Siveetmcat anyja), Golden Locksra (Sports mistress anyja), s ha a gróf az amerikai és ausztráliai méiiesköuyvekuek nagyobb figyelmet szentel, bizonyára egyéb példákat is talált volna. Ak «egy szabad generáczió elválasztotta» kauezák száma a «vörös könyvben» szintén hézagos. Eürkészéseim szerint legalább is idetartoznak : Joliette (Jongleur anyja), Fractious (az angol derbynyerő Hannibal anyja), Wowski (az angol derbynyerő Smolensko anyja); az 1798. Oaksnyerő Bellissima, Pahna (Adventurer anyja), az 1800. Oaksnyerő Ephemera, továbbá a két Ouksnyerőt (Rhedycina és Governesst) adó Laure/-kancza, majd Rachel (Highflyer anyja) stb. Egyes példákat iejebb a magyar tenyésztésről szólva közlök. Ama kanczák sorozata végül, amelyek harmadik generácziójlikban adják közös ősüket, oly nagy, hogy vele az olvasót fárasztani nem kívánom — annyival inkább, mert, ily példákat föntebb is bőven idéztem — s beérem azzal, hogy a gróf adatait fogyatékosaknak mondom.