Vadász- és Versenylap 60. évfolyam, 1916

1916-01-14 / 2.szám

VAUASZ- ES VERSENY­LAP. 1916. január 1.4. múm LÖTE1ÜJESZTÉS. A háború lova.* Irta: báró Révai/ László. Évek hosszú során foglalkozom a konyiki lófajtá- j val és mondhatom, csak szépet és jót irhatok róla. Két változatát ismerem, a kis- és a nagy konyi­kot. Az elsőt teljes szakavatottsággal irta le Zsivá­novits Béla előbbi czikkében. A másik nagyság­ban gyakran eléri a 16 markot. Valószínűleg a kis konyik és egy más előttem ismeretlen fajtájú lóból kitenyésztett tipikus tájfajta ez. Nagyjában hasonló a kicsihez, csak finomodott és tüzesebb, megvan azon­ban benne a konyik minden jó tulajdonsága. Mi fel­vidékiek «Polák»-lónak nevezzük. Jellemző reá a kicsi, de széle.s fej, tüzes, nyugtalan szem. Tágra nyilt orrlyuk, bozontos sörény, széles mell, kissé nyergelt hát, rövid test, rövid lábszár és csülök, vastag nyak, erős, néha lapos far, bozontos faroktő. Fő tenyésztési helye Nowitarg és Sandce vidéke, Árva és Liptó­megye feiső része, valaha Turóczmegye is, a hol szórványosan még most is előfordul. Galicziában ós Árva felső részén tenyésztői a gorá­lok, szeretettel nevelik igen kis igényükhöz megfele­lően. Zabot alig látnak, a nyári hónapokat a hava­sokon töltik, hol már marha és juh nem legelnek. Éjjel-nappal a szabadban vannak, néha hó borítja el őket, de erős, bozontos bundájuk megvédi őket az idők viszontagságai ellen. Régebbi időben az egész Felvidéken nevelte a nép, de mióta a magánmének tartása nehézségekbe ütközik, felhagyott a tenyész­téssel és inkább lejár a magyar vidékekre olcsó lovat venni, mely rövid pár óv alatt a Felvidék rossz utjain tönkre megy. Az állami ménállomások a községektől messze esnek és ott olyan apaállatok van­nak, melyek a konyiktenyésztés továbbfejlődésére csak károsak lehetnek. Azok azonban, a kik még ma is- tenyésztik a konyikot, különösen Galicziában, féltékenyen őrzik anyakanczáikat és azokat semmi pénzért el nem adják. Én magam is akartam ezt a kiváló anyagot tenyészteni, de jó anyakanczát nem tudtam beszerezni. Igáslónak úgyszólván kizárólag ezt használtam, persze csak herélteket és ezek minden igényemnek megfeleltek, a kis- és a nagyfajtáju konyik egyaránt 15—16 q terhet könnyen elhúztak ós könnyű kocsi­ban 20—30 kilométer utat 3—3% perczes gyorsaság­gal vígan megtettek. Járásuk hasonlít a lippizai ló járásához, csak fej tartásuk csúnyább. A lippizai lóval egyáltalában sok közös vonása van a konyiknak alakra és természetre nézve is. Osztozom ós osztozunk mindnyájan felvidékiek Zsivánovits Bélának abban a nézetében, hogy teljes erővel azon kell lennünk, hogy ennek a kiváló ló­fajtának a kipusztulását meggátoljak és annak tovább­tenyésztésót, javítását minden tekintetben előmozdít­suk. Sajnos, közel állunk ina ezen lófajta kipusztulásá­hoz. A gorál elment a háborúba, otthagyta szerelmetes földjét, lovát elvitték hadiszolgáltatásra, nem kérdez­ték, adja-e vagy nem adja, kancza-e vagy csődör, lovával együtt védi hazája határait. Vájjon hová lettek e vidék kiváló kouyikjai ? Mi van velük ? Mostanában akartam odamenni, hogy néhányat beszerezzek, azt mondják, nincsen, elvitték a háborúba. Helyes dolog, löbb szolgálatot tesznek ott jó tulajdonságaikkal, mint akármilyen telivér! De hiszen visszakerülnek onnan, ha van ló, melyik a háború viszontagságait kibírja, hát ezek azok. Do legyünk résen mi felvidéki gazdák a liadvezetősóggel karöltve, hogy a visszakerülő «konyik» kanczák avatott kézbe kerüljenek. Szerény véloményom szerint következüket kellene tennünk: A hadvezetősóggel már ma tárgyalásokat kellene kezdeni, hogy háború után a nagy- és kiskonyik kanczákat, melyek tenyésztésre alkalmasak, Árva, Turócz, Trencsén és Liptómegyókben, valamint Bars ós Zólyom megyék felső részeiben kedvezményes áron bocsássák a kis- és nagy tenyésztők rendelkezésére. E megyékben létesítsünk legelő- és lótenyésztő szövet­* A Köztelek-böl vettük át ezt a czikkot, a mely előző számunkban megjelent hasonló czimü közloméy méltó folytatása. kezeteket, igyekezzünk a kanczákat törzskönyvezni, tartsunk állami támogatással díjazásokat. A kedvez­ményes kanczákat helyezzük a lótenyésztő-bizottság és gazdasági felügyelőségek szigorú felügyelete alá, hogy azok tényleg tenyésztésre használtassanak fel. Szólítsuk fel a felvidéki nagybirtokosokat ilyen tenyészetek felállítására és segélyezésére. Fődolog azonban, hogy a felvidéki kisgazdákban keltsük fel a kedvet e ló tenyésztése iránt, mert az igazi «konyik»-ot csak a kisgazda tudja nevelni. Szervezkedjünk mielőbb és hívjuk fel erre a tenyésztési ágra földművelésügyi miniszterünk figyel­mét, ki épp ugy, mint elődje, ismeri a Felvidéket és lelkes hive minden ott meginduló fejlődésnek. A Felvidék népessége, mely túlnyomórészt tót és gorál, szereti a lovat, a még megmaradt magyar nemesség még ma is bolondja, ha van, ki ezt az ügyet kezébe fogja, hálás talajra akad és minden községben talál segitö kezet. Ezek szóltak az anyaállatokra. Fődolog azonban az apaállatokról való gondoskodás. Tekintettel arra, hogy a most fennálló állami móntelepek részben messze­fekvésük, részben a vidékre nem alkalmas anyagul; miatt inkább kárára, mint hasznára vannak a fel­vidéki lótenyésztésnek. Azt ajánlanám, bogy a megnevezett megyékben szüntessék be özeket és oszszanak ki az egyes nagyobb községekbe, a hol erre alkalmas hely és eltartó van, a hágatási időre egy-két lippizai mént. Ezeknek a «konyik»-kal való keresztezéséből kiváló anyagot kapunk. Itt az alkalom, a fogarasi ménest feloszlatták. Oszszák fel a méneket a felvidéki községekbon. Csi­náljanak nagyobb telelö-móntelepeket. A kanczákat helyezzék el kisebb csoportokban a Felvidéken, most nem jövedelmező iegelőbirtokokon és tegyék lehetővé, hogy azokon a tenyésztő gazdák olcsó, jó anyaghoz jussanak. Magában véve itt a kicsi Turócz vármegyénk­ben tudnék vagy három ilyen helyet. Ezzel az eljárással újra fellendítjük a régi felvidédi lótenyésztést és hasznossá teszünk sok ezer, most parlagon fekvő legolőt, egyben két kiváló lófajta továbbtenyósztését érjük el, a melyek a jövőben nél­külözhetetlenek lesznek. A hadvezetőségnek kitűnő, megfizethetetlen gépfegyver- és fuvaroslovat nevelünk, a gazdának olyan igásállatot, melynek igényei nem nagyobbak a drága ós meg nem szerezhető ökörénél, toljesitményo pedig jóval nagyobb, végül egy kiviteli czikket, a moly milliókat hoz az országnak. A nyersczukorral való etetés hátrányairól már többen tettek említést. Bergmann nyers­czukorral etetett lovakon keresztbénaságot észlelt, mások viszont azt állítják, hogy a ezukor a sebek lassúbb gyógyulását okozza. Dr. Pilling kísérleteket végzett az u. n. robosczukorral, a mely nyersezukor és vérfehérje keveréke és azt tapasztalta, hogy annak etetése semmiféle hátránnyal nem jár A kísérleti lovak elóhb zabot, szénát, szecskát és 1'/, kg. roboaezukrot kaptak, később azonban a zabadagot fokozato­san csökkentették és végül csak szénát, szecs­kát és hat font robosezukrot kaptak. Daczára annak, bogy a kísérleti lovak között olyanok is voltak, a melyek súlyos műtéten mentek keresz­tül, nem tapasztalta, hogy a sebek lassabban gyógyultak volna. Dr. Pilling egyébként meg­említi, hogy egy nagy export-czég már régeb­ben eteti lóállomáuyát vérfohérjével, kevert czukorral, de annak kellemetlen hatásáról nem panaszkodtak. Dr. Pilling szerint okvetlenül szükséges azonban a ezukor etetését négyheti időközönként legalább nyolez napra félbenhagyui és csakis emészthető fehérjével kevert ezukrot etetni és ilyenkor is czélszerii a czukorral egy­idejűleg legalább 25 gr. takarmánymeszet is adagolni. sárga mén, ell. 1906-ban, apja Mindig, anyja May fedezőmónnek eladó. Bővebbet Berényi Ferencz trainemél, Dunakeszi-Alagon. Magánméneseink stallionjai. 1. A 1 timberyi ménes apaménje. Wurmbrand grófnő, a ki Zöldréti ménes álnév alatt futtatja nagyobbára saját tenyésztésű lovait, ez évben ménesébon a fiatal Hii-hót állíttatta fel apaménül. Hü-hó, mint versenyló, igazi képességét nem mutat­hatta meg; korán harczképtelenné vált és a hlmbergi ménesbe került. Apaméni működésének még csak kezdetén van a Simontault-mén, de tekintve, hogy Bettina és Benvenula, a melyek több versenyben arattak diadalt, az ő ivadékai (hozzá egy anyából, Betsy Bouncerböt). további karrierje oié jogos vára­kozással tekinthetünk és a nemes küllemü, erős csontozatu mén valószínűleg ki fogja érdemelni tenyésztőink pártfogását. Hü-hó ivadékai (Bettina, Benvenula) eddig 770Ö K-t nyertek dijakban. Íme Hit-Hó származási táblája: Hü-hó 14. Nevelte gr. Esterházy Ferencz. Tulajdonosa gr. Wurmbrand Erzsébet. Fedez Himbergben 100 K-ért. St. Simon 11 Galopin 3 Vedette 19 St. Simon 11 Galopin 3 Flying Duchess 3 St. Simon 11 St. Angela 11 King Torn 3 St. Simon 11 St. Angela 11 Adeline 11 Datura 4 Trumpeter 1 Orlando 13 Datura 4 Trumpeter 1 Cavatina 1 Datura 4 Poinsettia 4 Y. Melbourne 25 Datura 4 Poinsettia 4 Lady Hawthorn 4 Melanien 8 Hermit 5 Xewminster 8 Melanien 8 Hermit 5 Seclusion 5 Melanien 8 Atalanta 8 Galopin 3 Melanien 8 Atalanta 8 Feronia 8 La Reine 14 Rosicrucian 5 Beadsman 13 Madame F.glentine 5 La Reine 14 Hue & Cry 14 Wild Dayrell 7 La Reine 14 Hue & Cry 14 |rhe Golden Horn 14 2. wot/passhif/i ménes apaménje. A Schlesinger és Társa czég ménesében a kitűnő származású franczia apamén, Ramesseum fog apa­méni hivatásának eleget tenni. A fiatal mén mint versenyló igen figyelemreméltó formákat futott ki s csaknem oly jónak mutatkozott mint Mosa, a Kis­béren álló Adam egyik legjobb francziaországi ivadéka. A P rth-ivadék mint kétéves hétszer futott; meg­nyerte a «Prix Le Sagittnire»-et, az «Omnium des Deux Ans»-ban és a «Criterium Internationalo-ban Marsa által csak egy fojhoszszal veretett meg Azon­kívül második volt a «18. Prix Biennial de Malsons­Laffitte»-ben. Mint hároméves tizenháromszor futott, s megnyerte a «Prix Callaistrate»-t. a «Prix des Voux d'Or»-t (Sablonnet ellen), a «Prix de I,a Porto­Mailloto-ot és a «Prix Gradinaster»-t (két hoszszal Badajoz ellen); második volt a «foule d'Essai des PoulainSD-ben, a «Prix Simonian»-ban, a «Prix Monarque»-ban (melyben Marsatói C6ak egy rövid fejhosszal veretett m»g), a «Prix Troeadéro»-ban (Badajoz előtt) és a «Prix des bunesn-bon. Mint négyéves kilenczszer futott; megnyerte a «Prix des Bluets»-t és a «Prix Turenne»-t, má-odik volt a «Prix Macdonald»-ban és harmadik a «Coupe d'Or»-ban (Rioumajou előtt) stb. Össznyereménye 108,055 frank. Ramesseum ivadékai csak az idén léptek pályára s közíilök Rafaela volt a legsikeresebb, a mely 5310 K össznyereményt ért el. Ramesseum mint említettük kitűnő származással bir, apja Perth, kiváló versenyló volt. Többek között megnyerte a «Grand Prix de Paris»-t,a « Prix du Jockey­Club»-ot és Alcantara II., Fucheur stb. apja. Anyja Rancune, ennek apja (Jlamat t (Grand Prix de Paris nyerője), Amienak Adam anyjának apja. íme a stallion pedigreeje: Ramesseum 5 Nevelte M. l'oussiou Tulajdonosa Schlesinger W. és Társa Fedez Wolfpassingban 200 K ért kisbéri felt. móllett. IgÄ 13 l öa l° PÍ n " War Danen 1 Ipri merosel)ame8 Mavis 13 I War Paint 1 Barealdiue 23 Lady Rosebery 8 Clamart 3 Raguse 5 D in-as 1 Piracy I Solon 23 Bally roe 23 j Lord Cli fden 1 Violet 8 Saumur 5 vagy Sonkaras 19 Dollar :l Finlande 5 Prine.0atherine3 Insulaive 22 Prince Charlie 12 Reine 5 Catherine 3 Hutch Skater 5 Green Sleeves 22 Monarq no It) Fille de l'Aiv 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom