Vadász- és Versenylap 60. évfolyam, 1916

1916-03-24 / 13.szám

104 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1916. márezius 24. 4 30 V. Pagony-verseny. Handicap. 8000 K. 1200 in. (17 aláirás.) 1. Őszi K. ur 6é s ni Lovacskám 61 2. Mautner V. ur 4-é p k Himéra 61 3. Mautner V. ur 4ó p k White Lake 60 4. Lov. Hübner R. 3ó p k Halesia 58 5. Or. Lamberg H. lov. tbnk 4é s m Glouton 57 6. Dávid E. ur 5é s k Karenina 57 7. Gr. Pejacsevich A. 4é s m Gondnok 567

2 8. Dunaszigeti ménes 4ó p k Amourette 587

2 9. Dreher A. ur 36 p m Kosak 517, 10. Zöldréti ménes 3e p m Mars 517« 11. Dreher A. ur 3é p k Matapan 50 12. Gr. Batthyány E. 3é p m Rismál 50 18. Tiszai ménes 3é stp k Galánta 48 14. W. Schlesinger & Comp. 3é p m Radó 48 15. Lov. Hübner R. 3ó p m Bajnok 44% Tip: Lov. Hübner-ist - Radó—-Mautner-ist. 5 00 VI. Hároméves nyeretlenek versenye. 2000 K. 1600 m. (12 aláirás.) 1. Br. Baich P. száz. s m Mester dalnok 58 2. Borbély Gy. ur s m Csak egyszer 58 3. Dörge F. ur s m Barbár 4ÜÚ0 55 4. Dreher A. ur p m Árosa 58 5 . s m Per béri 58 6. Lov. Hübner R. p m Bajnok 2000 52 7 . s her Peking 2000 50% 8. Gr. Orssich P. szaz. s m Emiigen 58 9. -—— s m Ramses II. 58 10. W. Schlesinger & Comp, p m Fognyél 2000 52 11 . s m Loburg 58 12. Gr. Sigray A. sz m Tiverton 4000 55 Tip : Gr. Orssich P.-ist.—Dreher-ist. Második nap. Vasárnap, márezius 26. 2 10 I. Eladók versenye. 1800 K. 1600 m. (5 aláirás.) 1. Bamberger 1. ur 3ó p k Gardedame 2200 51% 2. Hitch Gy. ur id. stp her Ferke 2500 62 3. Kállay R. urnó 4é p her Risalit 1900 597

2 4. Pálmai H. ur 6é p m Csótár l90o 6175. W. Schlesinger & Comp. 3é p in Fognyél 1600 51 Tip : Ferke—Fognyél 245 II. Hároméves nyeretlenek versenye. 3000 K. 1600 m. (10 aláirás.) 1. Br. Baici) P. száz. s m Mesterdalnok 56 2. Dávid E. ur s k Elvira 547. 3. Dreher A. ur p m Barbarossa 56 4. Gr. Orssich P. száz. stp m Kiváló 56 5. Vincekerti ménes p m Nem oda Buda 56 6. W. Schlesinger & Comp, s m Dübelstein 56 7 . p m Pellisson 56 Tip

: Barbarossa —Elvira 3-20JII. Most vagy soha-akadályverseny. 2000 K. 4300 m. (9 aláirás.) 1. Br. Baich P. száz. 6é p her Digger 69 2 . 5é p m Harrow ~ 667

2 3 . 5é p her Manclion 73p

s 4. Calm 0. ozr. 5é p k Tündér 667

2 5. Id. gr. Esterházy K. 6é p k Gallia 69 6. Föld A. ur 5é s her Róka 667

2 7. Jankovich-B. Gy. ur 5é p k Bokréta 66 7, 8. Gr. Orssich P. száz. 4ó p m Savarin 66 7

2 9. Wodianer B. fhdn. öó p k Derű 69 Tip: Bokréta—Digger 3'55 IV. Nyeretlenek gátversenye. 2000 K. 2400 m. (9 aláirás.) 1. Br. Baich P. száz. 5ó s htr Bragadino 2. Györffy M. urnő 4é s m Pelicco 3. Milne F. ur 4ó s her Sir John 4. Molnár L. száz. 4ó p m Feldherr ' 5. —- 4é s k Agneta 6. Gr. Orssich P. száz. 4ó p in Savarin 7. Pusztai ménes 6ó s her San Gallo 8. Br. Rothschild J. fhdn. 4é s m Swank 9. Tiszai ménes 4é p k Madár 697s 65% 65% 657« 65% 65% 70% 65% 65% Tip: Savarin Bragadino Molnár-ist. 4-30 V. Villám dij. Handicap. 3000 K. 1000 m. (20 aláirás.) 1. Br. Rothschild A. 4ó s m Serenissimus 66'/

2 2. Br. Rothschild A. 4é p k Madame Curie 63 3. Mautner V. ur 4é stp k Himéra 59 4. Lov. Hübner R. 4é s k Thais 587

2 5. Lov. Hübner R. 3ó p k Halesia 58 6. Jankovich-B. Gy. ur 3é s k Adria 537

2 7. Öszi K. ur 3é s m Gádoros 52% 8. Zöldréti ménes 3é p k Peeress 52 9. Pályi M. urnő 5ó s k Lágyad 517« 10. Dreher A. ur 3ó p k Matapan 50 11. Dreher A. ur 3ó p k Beiram 48 V« 12 Arlóy István id. s k Álcza 48 13. W. Schlesinger & Comp. 3é s k Ophelia 48 14. W. Schlesinger & Comp. 3é p m Radó 48 15. Mautner V. ur 3é p k Maladekka 4ö7

2 16. László A. urnő 3é p k Orsó 42 Tip: Dreher-ist.—Maladekka—Lágyad 5 00 VI. Handicap. 3000 K. 2400 m. (8 aláirás.) 1. Fanta G. száz. 4ó s her Albani 647

2 2. Id. gr. Esterházy K. 6é s m Ti ricordi ? 64 3. Herr K. Hartmann 56 s her Neurastheniker 63 4. Farkas M. urnő 46 p m Spessart 5. Mautner V. ur 4é p k White Lake 6. Mikó M. fhdn. 56 stp k Toinon 7. Pálmai H. ur 6ó p m Csótár 8. Borbély Gy. ur 3é s m Csak egyszer Tip: White LakeCsótár 63 63 51% 48% 39 Vonatok menetrendje a magyar kir. államvasutak nyugati pályaudvarától. Külön vonalok: Oda: III. I. — II. HI. I.

—II. Ind. Budapestről 12'50 l'lO* 1-20 P30* Ind. R.-Palota-Ujp. P07 P27* 1-37 1-47* Érk. Alagra P18 P38* 148 P58* Külön vonatok: Vissza: III. I.—II. I.—II. III. Ind. AI ágról 5'06 Í/15* 5'25* 5'32 Érk. R.-Palota-Ujp. 5'15 5'25* 5'35* 5-43 jirk. Budapestre 5'30 5 45* 5'55* 605 Márezius 25., 26., április 2. és 9-én még a következő külön vonat indnl csak III. oszt. kocsikkal: Oda: Vissza: Ind. Budapestről 12-40 Ind. Alagról 5-55 Ind. R.-Palota-Ujp. 12'57 Érk. R.-Palota-Ujp. 6'06 Érk. Alagra 1-08 Érk. Budapestre 6 27 * A versenytér II. helyére szóló (2 kor. 60 till.) jegy e vonatra nem érvényes. ORSZÁGOS LOTEHÜESZTES. A lótenyésztés jelentőségének emelkedése most, midőn a világháború annak fontosságát mindennél jobban bebizonyította, avval összefüggő kérdést tesz időszerűvé. A párosítástól elkezdve egészen addig, mig a fiatal csikó mint tenyésztésre vagy más czélokra alkalmas kész ló áll előttünk, sok mindenféle vár még az eddiginél helyesebb megoldásra. Vonatkozik ez különösen a népies lótenyésztésre, mert az államnak vagy a kisebb-nagyobb ménesekkel rendelkező magánosoknak inkább módjukban áll a tenyésztést a helyes elvek szerint és kellő szakértelemmel irányítani. A kisteuyésztőnél a liiba már ott kezdődik, a midőn kanczájának leszármazásával nincsen tisztában, minek folytán a hozzá illő mént sem fogják jól kiválasztani tudni. Ettől eltekintve, azonban a már világra jött csikó feluevelési módja is a legtöbb esetben minden más, csak nem megfelelő. A kistenyésztő mindent a méntől vár es nem törődik avval, hogy a csikót kellően takarmányozza, nem fordít elég gondot annak tisztázására, egyáltalában ápolására, nem ad neki elég mozgást és végezetül tulkorán és, helytelen módon használja a csikót akár kocsiban, akár gazdasági munkára. Csikófeluevelő telepeket a legtöbb országban találunk, az ilyen telepek első sorban a hadsereg, de általában a köztenyésztés czéljait is szolgálják és pedig jó sikerrel. Mindaddig, a mig a. közös csikólegelők kérdése kellőképen rendezve nincsen, egyáltalában mindaddig, a mig a lótenyésztők többsége a köz érdekében önzetlen együttműködésre nem képes, az országban a kistenyésztökuél ellett csikók felnevelésének nehéz feladatát az állam az eddigieknél nagyobb mértékben vállalhatná magára és pedig uj es nagyobb számú csikótelepek létesítése által. Németországban a kérdés ilyetén való megoldása több részről helyesléssel találkozik. — A katonai csikótelepekkel járó előnyök gyanánt felhozzák ottan, hogy mindenekelőtt a katonaság állandóan rendelkezik alkalmas és amellett kevés költségbe kerülő ápolószemélyzettel; a csikótelepekliez, lótenyésztőknek és gazdáknak fiai, tehát lóhoz értő egyének, vezényeltetnének, a kiknek egy értelmes katonai állatorvos felügyelete mellett igy jó alkalmuk nyilvánul a csikó felnevelési helyes elveket rövid idő alatt elsajátítani, minek természetszerűleg később a köztenyésztés venné nagy hasznát. Ezenfelül öregebb őrmesterek, kik a lóval előszeretettel foglalkoznak, kedvükhöz mért foglalkozást találhatnánk a csikótelepeken. — A csikók fajta szerint csoportosítva, nem túlságosan nagy számban p200—300 drb.) nyernének a fajtájuknak legjobban megfelelő talaj és klimatikus viszonyokkal bitó helyeken elhelyezést. — Felnevelésük után aztán a tenyésztésre alkalmas mének és kanczák az állami méntelepeknek adatnának át, illetőleg bizonyos árért a magán kistenyósztőkhöz kerülnének vissza. Igy nagyobb lenne a garantia arra nézve, hogy az ország tenyészanyagának egy tekintélyes része idővel a jóság magasabb színvonalára emelkedik, a mennyiben a helyes felnevelés, másképen értékes lóállomány mellett, e czél elérésében egy sokkal fontosabb factor, mint azt sokan gondolják. Hogy — ceteris paribus — a kormány vagy szűkebb értelemben a katonaság kezében és vezetése mellett a lovak helyesebb felnevelése inkább biztosítva van, kétségtelennek látszik. — A katonai vagy nem katonai csikótelepek rendszerének általánosítása mellett azonban mindenesetre elsősorban azzal kell számolnunk, hogy az országos köztenyésztés, nagy mértékben remouta-tenyésztéssé alakulna át. A jövő viszonyaihoz mérten természetesen ez nem tekinthető az állam szempontjából hátránynak. — A hadseregnek a jövőben fokozottabb mértékben lesz alkalmas lóanyagra szüksége. ^ Más kérdés, hogy a tenyésztők részéről elvárható-e majd, hogy csikóikat az államnak egy bizonyos nem tulmagas és előre meghatározott árért rendelkezésre bocsájtják? Viszont a kincstárra a csikótelepekből kifolyólag nagy teher hárul, már csak azért is, mert a különböző okokból előálló veszteségeket ö tartozik viselni. A közvetítő kereskedelem, ugy gondoljuk, változatlanul fenmaraüna, ezen legalább is az uj rendszer egymagában nem okozhat lényeges változást. A kelíően felnevelt anyagnak megfelelő kipróbálása is olyan kérdés, melynek minden oldalról való megvilágítása a jövő egyik igen fontos feladatának tekinthető. Törökország is ama kevés államok közé tartozik, a liol a lóversenysport nem tudta megvetni a lábát. De reméljük, hogy a félhold országában a háború befejezése után a kultura eme fokmérője sem fog hiányozni. Hogy Törökország hiányát érezte a nemzetgazdaságilag is fontos versenyeknek, arra mutat az előkelő török társadalom körében megindult mozgalom, a mely czéljául a versenyek létesítését tűzte ki. Azonban a közben kitört háború, mint sok más tervet, ezt is dugába döntötte. — Törökországban, mint a berlini «Sp. W.» irja nem egész ismeretlen fogalom a lóverseny. Ugyanis 1863-ban Konstantinápolyban, a szultán védnöksége alatt, egy lovaregylet alakult, a melynek a versenysport meghonosítása lett volna a czéija. A club a következő évben meg is kezdte versenyeinek megtartását, a melyeken leginkább arabs lovak mérkőztek a dijakért. De feltűnt egy angol telivér is, a Francziaországban 75 Napoleon d'-orért vásárolt Pliönix, a mely sokkal jobbnak bizonyult a keleti fajtánál. A török sportsmanek el is határozták, hogy ezt a fajt (t. i. az angolt) meghonosítják országukban, de ebbeli törekvésüket nagyban megnehezítette a lovak importálása. Talán ennek a körülménynek közbenjötte vette el kedvüket a török uraknak a versenyektől olyannyira, hogy a következő esztendőben fel is oszlott a társaság és ezzel a versenysport kérdése is lekerült a napirendről. Ezt a föltevést némileg igazolja német laptársuuk közleménye folyamán irt apró történet is, a mely azon hat arabs mén megvétele körül forog, a melyet Phönix ellenében revancheként vásárolt meg a franczia állam. Ugyanis a francziák arabs méneseik leifrissítése végett egy bizottságnak megbízást adtak, hogy Törökországban hat arabs mént vásároljanak be. A küldöttség ki is választotta a méneket, a melyek nemsokára meg is érkeztek uj hazájukba. Azonban az ottani ménesparancsnoknak gyanút keltett az egyik ló nem tiszta arabs külseje. Tüzetes vizsgálat után megállapították, hogy az a bizonyos mén tényleg nem tiszta arabs fajta s benne a föntebb emiitett Phönixet ismerték fel. Persze az ügyből kifolyólag a mént visszaküldték a törököknek, a kik ugylátszik mivel telivért nem tudtak beszerezni, ily módon akartak túladni az egyetlen angol példányon s ebbeli törekvéseiket a franczia bizottság szakértelme folytán, majdnem siker is koronázta.