Vadász- és Versenylap 59. évfolyam, 1915
1915-04-21 / 17. szám
EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet, Az ürlovasok Szövetkezete, A vidéki versenyegyletek, A Budapesti Polo Club, Az Országos Agarász Szövetség s az összes lótenyészbizottmányok hivatalos közlönye. íusliai sc 17. szám. Előfizetési ára : Magyarországra: félévre 20 korona; negyed5" évre 12 korona. Más országokra: félévre 25 korona. Az előfizetési pénzek a «Vadász- és Verseny-lap» kiadóhivatalához (V., Vadá8z-utcza 26.) czimezendök. Telefon-szám : 657. Budapest, 1915 szerda április 21. 59. évfolyam. Megjelenik a budapesti, alagi, prágai, kottingbrunni és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenynap előtt, egyébkor hetenkínt egyszer. LÖVIK KÁROLY. Súlyos, elviselhetetlen csapást mért ránk a sors. Lapunk szerkesztője és kiadótulajdonosa, Lövik Károly nincs többé az élők sorában. Elete delén, munkásságának zenitjén hullott ki kezéből a toll, a melyet nálánál előkelőbben és alaposabban forgatni, keveseknek adatott meg. Fiatalon kellett távoznia, jóllehet érdemekben és munkában gazdag élet után ragadta el a halál körünkből. A negyvenkettedik tavasz nyílását jelölte ki számára vég gyanánt a uagyokkal, egész emberekkel szemben sokszor szükkezü, kiszámíthatatlan végzet és olyan ür maradt itt utána, melyet betölteni, szinte lehetetlen. Lövik Károly 1874 márezius 9-én Budapesten született és már egészen fiatal, mondhatnók gyermek korában erős irói véna csillant meg ereiben. Gymnasiumi tanulmányainak bevégzése után nagy kedvvel és ambiczióval kezd foglalkozni irodalommal, 8 alig 18 éves korában jelenik meg egyik nagy fővárosi lap hasábjain első tárczája, melyet csakhamar egész sora követ a szebbnél szebb Írásoknak. Mire jogvégzettségét megszerezte, mint iró is az elismertek sorába lép, s ezentúl minden idejét a toll művészetének szenteli, melyet rövid élte végéig becsülettel, szorgalommal és nagy tudással kezelt. Sohasem pályázott olcsó sikerekre, nem hajhászta a népszerűséget, a mely kevesebb, de felületes munkánál bizonyára társul szegődött volna mellé, az irodalmiak mellett anyagi babérokat is jelentve. De Lövik Károlynak nem ez kellett: az ő nemes, uri gondolkodása, jellemének nemes patinája, magasabb czélok szolgálatába állította őt, a kényelmesen elérhető helyett inkább a nehezen kivivhatót választotta, ezzel nemcsak munkáinak becsét növelve, hanem saját személyét is különleges piedesztálra emelve. Szépirodalmi munkásságának és érdemeinek méltatása nein tartozik e lap keretébe. Itt csak arról a messzeföldön ismeretes tevékenységéről eshetik szó, melyet a sportirodalom és egyáltalán a lovassport terén, különösen pedig a versenyügy és tenyésztéssel kapcsolatban fejtett ki közel negyedszázadon át. Lövik Károly neve és személye szorosan összeforott a Vadász- és Verseny-Lap utolsó tizenöt évének fényes történetével. Először mint szerény munkatárs, később mint agilis szerkesztő, végül úgyis mint kiadótulajdonos, mindenkor a tettek embere volt és munkásságának eme részéről miudeu ékes szónál többet mondó bizonyítékokat találunk a Vadász- és Verseny-Lap hasábjain, melynek az ó szakavatott kezéből eredő czikkei még ellenségeit is — ha ugyan voltak ilyenek — zászlót hajtani kényszeritették. De nem csak a Vadász- és Verseny-Lap előkelő közönségének jutott Lövik Károly mély tudásából és szakavatottságábol ezernyi értékes ajándék. írásai, melyek gondos tanulmány, alapos tájékozottság és az ügy iránt való mélységes szeretet termékeiként kerültek ki tolla alól, szívesen látott vendégei voltak a külföldi szaklapoknak is, és nem egy czikke keltett feltűnést a Deutscher Sport, Sport-Welt, Allgemeine Sportzeitung, Sport, Jockey, The Sportsman s más szaklapok hasábjain. Sok és fárasztó irodalmi munkát végzett a saját gyönyörűségére is; azzal a pedáns, mindenre kiterjeszkedő figyelemmel, a mely minden sor Írásából mint ragyogó gyémánt csillant elö, dolgozott egy-egy témán, legtöbbször tenyésztési problémákon, melyeket sikerrel fejtett meg, de a melyekkel csak a legszűkebb, legmeghittebb körben hozakodott elő. Lövik Károly sportirodalmi munkássága sokkal terjedelmesebb, semhogy azzal itt részletesen lehetne foglalkozni. De lehetetlen, hogy néhány nagyobb munkájáról ne történjék említés. 1905-ben jelent meg «A budapesti gyep története» czimü monográfiája, a melynek tervezett kiilön díszes kiadása érdeklődés hiján — sajnos — nem láthatott napvilágot és igy csak lapunk 1905-ös évfolyamának képezi értékes bevezetését. Ugyanebben az évben nyújtotta be az Osztrák Jockey-Clubhoz a versenyek feltételeinek megváltoztatását javasló nagy memorandumát, melynek eredményeként néhány évvel később az általa proponált változtatások az egész vonalon tényleg keresztül is vezettettek, nagy lépéssel víve előbbre a versenysportot. A «Századok legendái» czimü folyóirat 1913. évi julius havi számát egészen elfoglalja «Lovassport» czimü nagy munkája, a Singer és Wolfner-czég kiadásában pedig most kellett volna megjelennie a «Könyv a magyar lóról» czimü kötetes művének, a mely egyike Lövik Károly legszebb sportirodalmi alkotásainak és majdnem készen várja piaezra jutását. Nagy és megbecsülhetetlen munka a régi méneskönyvek revisioja is, mely a gr. Nádasdy-féle és Bérczy-féle méneskönyvek gondos átdolgozása, kijavítása és kiegészítése. E nagy mű, mely közel két évi szakadatlan munkásság gyümölcse, szintén kiadás előtt áll és értékes része Lövik Károly irodalmi hagyatékának. A lótenyésztés terén végzett tanulmányainak méltó elismerését a «Lady Londouderry»-féle tenyésztési pályázatnak (Anglia) háromizben való elnyerése hozta meg; egy alkalommal a kontinens pályázói előtt juttatva Lövik Károlynak a babért. Maga is - természetesen szerény keretekben — futtató volt és szinei a budapesti pályán 1905-ben Dalader és Felséges révén arattak győzelmet. A versenysportban különösen 1903—1907. években vett tevékenyebben részt, a mennyiben ezen idő alatt báró Tornyay Schosberger Lajos versenyistállójának volt a vezetője, s ebbeli tevékenységéhez a még élénk emlékezetben levő sikerek közül Kapusnak a Szt. István-díjban (1904), Bajmesternek a Gr. Károlyi Gyula emlékversenyben (1905), Tataggöngyének a Schönaui dijban (1905), Kikeletnek az Igazgatósági dijban (1906) Gretchennek a Tenyésztők-dijában (1907) aratott győzelmei, továbbá Héjának, Vadőrnek, Orphelinnek, Danubiusnak,Visegrádnak stb.-nek győzelmei tapadnak. A lótenyésztés teóriájának egyil^ legszebb diadala: Rascal-nak háromszori Király-dijbeli győzelme is szorosan összefügg Lövik Károly nevével és szakértelmével. A hatéves Kikeletet ugyanis az általa összeállított párositási terv alapján küldte annak idején br. Schosberger Lajos Raeburnhoz. Csak a sors véletlen szeszélye akarta ugy, hogy Rascal fényes pályafutása és a Raeburn-mén által aratott babérok nem közvetlenül l^ovik Károly személyét övezték. Nem volna teljes a megemlékezés, ha mint lovast is nem méltatnók az elköltözöttet. A kiknek alkalmuk volt, hogy őt a nyeregben megismerjék., nagy elismeréssel voltak lovas talentumáról, melyet a versenypályán kifejteni — sajnos — sohasem tartotta ambicziójáuak. Évek hosszú során át állaudóau jó telivér hátasokat tartott istálójában, igy Fritzl, Tudor, König Pansol, Páros, Held, Firmament, Faux pas, stb. teljesítettek alatta jó szolgálatokat a vadászatokon és concoursokon. Mélységes fájdalommal, zokogva állunk Lövik Károly ravatalánál s érezzük, hogy egyike a legértékesebb embereinknek költözött el vele. A veszteség, melyet korai elmúlása nekünk és a versenyügynek okozott, a milyen váratlanul ért, épp oly nehezen lesz pótolható. Emlékét, mint drága ereklyét, örök időkön át meg fogjuk őrizni. Legyen pihenése oly édes, nyugalmas, mint a milyen küzdelmes volt rövid, de eredménydús pályafutása ! Pallas részvénytársaság nyomdája, Budapest, V., Kálmán-utcza 2.
