Vadász- és Versenylap 59. évfolyam, 1915

1915-12-10 / 79. szám

EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet, j A Budapesti Polo Club, Az Urlovasok Szövetkezete. Az Országos Agarász Szövetség A vidéki versenyegyletek s az összes lótenyészbizottmányok volt nivatalos közlönye. Iikwfaiujjt Előfizetési ára : Magyarországra: félévre 20 korona; negyedévre 12 korona. Más országokra: félévre 25 korona. Az előfizetési pénzek a «Vadász- és Verseny-lap» kiadóhivatalához (V., Katona József-utcza 26.) czimezendök. 79. szám. Telefon-szám: 657. Budapest, 1915. péntek, deczember 10. 59. évfolyam. Megjelenik a budapesti, alagi, kottingbrunni és bécsi lóversenyek ideje aiatt minden versenynap előtt, egyébkor hetenkint egyszer. TELIOEREK ÉS IfERSENÜEK. A ló fajtái.* Irta : Lövik Karoly. . VI. Az angol telivér. (Második rész.) Angolország lótenyésztésének története. Angolország lótenyésztésének első megbízható adatai Caesar korából származnak. Schwarznekker, aki apró hibák daczára nagy szorgalommal állította össze a lótörténetét (Pferdezucht, III. kiadás Benin) azt tartja, hogy már valószínűleg a római uralom idejében Britannia földjén versenyeket tartottak. Ennek daczára a jóval később következő 7-ik században a lótenyésztés Beringer szerint még nem állt szilárd lábon, miután háborúban német és alföldi lovakat használtak, a benszülött anyag kicsi lévén. A következtetés azonban nem egészen helyes; figyelembe kell vennünk ugyanis az egykori fegyverzet súlyát, a mely a gallowaynak mégis kissé sok volt. A benszülött ló SZÍVÓS, gyors és kitartó lehetett, de súlyt nem tudott hordani. Hogy az angol tenyésztés értékes lehetett, mutatja Atlielstan, a ki a lovak kivitelét megtiltotta. Ez időben állítólag spanyol lovakat hoztak be, előzetesen pedig germánokat. Anormaunok beözönlése valószínűleg normann, vagyis nehézkesebb, nyugati vérű importot jelentett. Richardson szerint, a ki a hagyományoknak nem épen e lensége, ez az import adta meg a clydesdale-ek, a Suffolkok őseit A kelta ponny ennek daczára továbbra is megtartotta jelentőségét s erre vall Hóditó Vilmos (11 szazad kezdete) feleségének hímzése, a mely nagy lovak mellett nemes, apró lovakat mutat. Hogy ez a himzés hűség dolgában mennyire megbízható, ma nem tudjuk megállapítani. II. Henrik alatt (1121 körül) állítólag már arabs lovak kerültek volna angol földre s a keresztes hadjáratok mozgalmai e föltevést valószínűvé teszik.Oroszlánszívű Rixárdról régi krónikák följegyzik, hogy Cyprusból két gyors lovat hozott. Igaz, hogy a gyorsaságot krónikaírók abban látták, hogy a tevék nem tudtak velők versenyezni. Ez az értékmérés természetesen nem állja meg a helyét a kronograf mellett. A versenyeket puszta primitiv formában ekkor is megtaláljuk. II. Henrik alatt (1154 — 1189) a lovagi tornák népszerűek; a versenyeket vasárnaponként rendezték volna. Földnélküli János Flandriából hoz be nyugati vérű lovakat. II. Edward (1307—1327) Normandiából, Lombardiából, a Champagneból importál; ekkor már a kocsi létezett; Edward holttestét igy vitték Londonba. III. Edward (1327—1377) spanyol lovakkal (a melyek alatt késóbb is gyakran arabsokat kell érteni) ménest alapitott. A versenyügyre némi fényt vet e korban Walter Gilbey, a ki szerint III. Edward alatt a courser (futó ló) messze túlhaladta társait. VII. Henrik (1485 — 1509) a mének kivitelét megtiltja. VIII. Henrik (1509—1547) szigorú tör* VII. közlemény Lövik Károly « Könyv a magyar lóról» czimü hátrahagyott müvéből. vényekkel siet a lótenyésztés védelmére ; egykori Írások följegyzik, liogy az angol lovak kicsinyek, a melyek nem állják ki az összehasonlítást a néme ekkel s egyebekkel. Itt tehát bizonytalan rajzban újra a galloway bukkan föl előttünk ; az összehasonlítás nyilván a nagyságra és a megjelenésre vonatkozott, nem pedig a gyorsasagra. Erzsébet királynő idején az ország nem képes 3000 lovat összetoborozni, bár a nemesség istállóiban már ekkor nagy számmal vannak spanyol-olasz iskola-lovak. I. Jakab alatt (1603— 1625) a lóversenyzés egyre jobban terjed; ő alapította volna meg Newmarketet; a dijak ezüst csengetjük; néhány versenypálya már ekkor meglehetősen modern színvonalon áll. 1616-ban vagy 1617-ben jelent meg Gervase Markham könyve, a melybeu azt olvassuk, hogy az angol ló jó talaj és klimatikus viszonyok mellett nagy (?) és széles vonalú, feje, ha nem is oly nemes, mint az arabsé, de arányos, gyorsasága es életereje nagy. A legjobb berbereket egy pony könnyen verte meg, pedig az a pony nem volt a legjobb angol ló. Ez a Markham, ugy lehet, azonos ama már emiitett Markham nevü kereskedővel, a ki I. Jakabnak Markham Arabiant eladta. Sejteni lehet hogy miért. 1. Károly (1625—1649), mint azt föntebb, az angol méneskönyv ösmertetésénél láttuk, nagy lóbarát és ugyanaz állana Cromwellről. Lovai résztvettek a versenyeken; ménesmestere: Place a White Turcot importálta. Ezt az adatot a General Stud Book I. kötetének 388-ik lapja megerősíti, White Türe Wormwoodnek, mr. Crof't Commonerének stb. az apja. Lord Fairfax Morocco Barbja, a melyet Eclipse pedigreejében is megtalálhat az olvasó, ebben az időben került Angliába, Helmsley Turk, ha az angol méneskönyv kronologikus rendje helyes, valamivel későbben, Cromwell kedvencz lova Coffin mare (a koporsó kancza) lett volna. E zord nevü kanczát gyakran összetévesztették a Coppinmarevel, a mely, de csak valószínűleg, az utóbbi nagyanyja volt. A Stuartok sokat fáradtak a lótenyésztés érdekében, különösen II. Károly (1660—1685), a ki alatt számos értékes import történt. A royal mure-ek, mint már föntebb is megemlítettem, alatta kerültek — legalább részben — Angliába. III. Vilmos (1688—1702) alapította volna a King's Plateeket, s alatta került az országba Byerly Turk, a mit a General Stud Book nagyjában megerősít Anna királynőnek (1702—1714) szintén voltak versenylovai és tenyészkanczái, a melyeknek nyomát a méneakönyvben is megtaláljuk. (Egyik eredményes kanczaesaládnak, a melyhez Shuttle, Physician, The Doctor, Sweet- meat, nálunk pedig Garuda, Saintly, Catalfa stb. tartoznak, a Moonah Barb Marere vezetnek, a mely Anna királynőé volt.) Darley Arabian ez időtájt kerülhetett Angliába; Richardson szerint 1705-ben I. György alatt (1714—1727) a versenyekben már pénzdijak vannak. Utódja, a versenyügyet egyébként nem épen szívelő II. György alatt (1727—1760) jön be Godolphin Arabian (állítólag 1728-ban). III. György (1760— 1820) lóbarát s még ugy IV. György, a ki Hampton Courtot, a királyi ménest alapította meg. IV. Vilmos, Viktória királynő, VII. Edward, különösen az utóbbi, a versenyzés és tenyésztés ügyét szívesen látták és segítették elő. Még megemlitem, hogy a versenyekről szóló jelentésekről 1709-ig visszamenőleg vannak folytatólagos adatok. 1727-ben jelenik meg Cheney «Historicat üst of horse niatches»-e, majd néhány óv múlva Pondi Sporting Caleiiderje. 1751-től 1768-ig Reginaid Heber ad ki egy versenynaptárt; 1769-től 1773-ig W. Tutting és Th. Fawconer bocsájtottak sajtó alá ily munkát Nagy-Britannia, Írország és Jamaika versenyeiről. 1773 óta a mai napig a Weatherby-csaíád különböző tagjai szerkesztik a hivatalos Racing Calendereket, a melyek az összes angol hivatalos versenyek eredményét foglalják össze. Az Eclipseek. Nem lehet czélom, hogy részletesen ösinertessem mindazokat a jeles méneket, a melyek az angol telivértenyésztésben nagyobb szerepet játszottak. Ez azonos lenne azzal: az angol gyöp történetét megírni, a mi kivül esik munkám tervezetén. Ez azonban nem zárja ki, hogy egyes nagy lovakat, a melyeknek hatását a telivértenyésztésben ma is még érezzük, vagy a melyek annak idején kiváló versenyzőképességgel vonták magukra a figyelmet, ne ösmertessek. A régi angol sportvilág nem egy önmagában érdekes képe fog nyomukban kibontakozni; a kronologikus sorrend talán nem lesz szürke. Lássuk elsősorban Eclipse fiait ós unokáit, dédunokáit, lemenő vonalát, vagy mint sportnyelven röviden mondani szokás: az Eclipseeket. Mielőtt ezt megtennék, még egy pillantást kell Eclipse sokszor szőnyegre hozott származási táblájára vetni. Eclipse apja Marske volt, anyja, mint már föntebb is vázoltam, Spilleta, a mely egy Royal mare-re, a Brimmer-kancza anyjára vezet. A mi Marsket illeti; e ménről meglehetős jó kép maradt fönn, a mely, ugy tetszik, idősebb korában ábrázolja Eclipse apját, a mikor háta már megroskadt. Egyike ez ama kivételes képeknek, a melyek nem keresnek kiváltságos lényt a lóban, nem osztályozzák ki szépségeit és nem takargatják hátrányaikat. A metszet szerint, a melyet ajáulok lófestőink figyelmébe, Marske csontozata vékony, a szárcsontok e mellett nyakaltak, a nyak szalonnás, a fej bár kicsi, de közönséges fifejezésü, a mellsó állás (a mennyiben ez profilból megítélhető) befelé fordult. Szóval: nem a szokásos vászonömlengés, a mely szimmetrikus és dekorativ ábrát csinál a lóból, hanem a valóság látszatát keltő kép, a melynek hibák megrajzolásában követett őszintesége arra enged következtetni, hogy az erényeket is pontosau adja vissza. A nagysörónyü Marsket a kép erős szügygyel, hosszú és jó hipoczkávai, jól zárt derékkal, teli farral tárja elóuk. Marsket, a cumberlandi herczeg, a régi angol idók legnagyobb sportsmane nevelte, s a mén 1750-ben látott napvilágot. 1754-ben két győzelmet aratott, a kővetkező évben háromszor szenvedett vereséget. Nem lehet mondani, hogy rendkívüli versenyló lett volna. A herczeg halála után olcsó áron került egy farmer szerény istállójába, és fél-guineáért fedezte kis emberek kanczáját. Egy napon mr. Wildman (ugyanaz, a ki Eclipset is megvásárolta, s a ki idejében kitapintotta az utóbbi képességeit) fölbukkan a farmer házában és mént, mitsem sejtő gazdájától 20 guineáért megveszi. Jó vásár volt, mert mert mr. Wildman, késóbb, 1000 guineáért adta Legközelebbi számunk jövő héten, szombaton, jelenik meg. — A mai szám ára 4Q fillér.