Vadász- és Versenylap 59. évfolyam, 1915

1915-12-03 / 78. szám

78. szám. Telefonszám. Budapest, 1915. péntek, deczember 3. 59. évfolyam. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet, A Budapesti Polo Club, Az Urlovasok Szövetkezete, j Az Országos Agarász Szövetség A vidéki versenyegyletek s az összes lótenyészbizottmányok volt nivatalos közlönye. Előfizetési ára : Magyarországra: félévre 20 korona; negyedévre 12 korona. Más országokra: félévre 25 korona. Az előfizetési pénzek a «Vadász- és Verseny-lap» kiadóhivatalához (V., Katona József-utcza 26.) czimezendök. Megjelenik a budapesti, alagi, kottingbrunni és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenynap előtt, egyébkor hetenkint egyszer. TELltfÉSEK ÉS PERSEHÜEK. A ló fajtái.* Irta: Lövik Káról//. V. Az angol telivér. (Második rész.) Matchem. Lássuk most a harmadik nagy mént: az 1748ban elletett Matchemet (apja Cade, anyja egy Partner-kancza.) A kép nála a legkedvezőtlenebb ; az egy Melbourne tudta csak a vért az enyészettől megóvni. Az 1834-ben elletett Melbourneuek számos jó fia volt, igy Prime Minister (a melyre Knight of the Garter s ezen a réven Przedswitiink, Abonneutünk vezet), Arthur Wellesley, Meutmore (Syrian apja), Brocket, főleg pedig : Young Melbourne és West Australian. Az utóbbi az apja The Wizarduak, Ruy Blasnak, Joskinnek és Solonuak. a mely nemcsak apját, de ősét Melbouruet is friss babérhoz juttatta Arbitrator, Philammon, Barcaldine s azok utódai (Morion, Sir Visto, Marco, Beppo, Neil Gow, Espoir, Winkfield stb.) révén. Nálunk a Matchemvér elég jól, de sohasem volt elég erősen képviselve és mai ménállomáuyuuk nagy szükségét érzi e vonalnak. Tenyésztőinket talán érdekelni fogja, mily arányban oszlanak meg Angolország mai méujei Eclipse, Herold és Matchem között ? Hogy e kérdésre megfelelhessek, alapul vettem az 1910. évi angol Stallion Resistert, a mely az Angliábau és Írországban fedező méneket felöleli. Csoportosítván az adatokat, azt látom, hogy Eclipse véiü mén 518 Herold « « 30 Matchem « « 32 van. Eclipse tehát nemcsak, hogy túlhaladja, de lehet mondani elnyomja társait. Ezt az angolok is belátják és a mennyire ez ma egyáltaláu lehetséges, javítani próbálnak a helyzeten. E kérdés részletezése már túlhaladja munkám keretét, a kik mégis érdeklődnek iránta, azokat annak idején a Lady Londonderry tenyésztési pályázatán dijat nyert szerény munkámra utalom, a mely .épen a King Herod és Matchem vonalak reczepcziójával foglalkozott. A mi a képet nálunk illeti — szintén az 1910. évet véve föl alapul, — az ösmertebb és elsősorban teli vértenyésztésre használt teli vérapamének közt Eolipsere hatvan, Herodra kettő és Matchemré három vezetett. Az Eclipseek közül viszont legerősebb nálunk Birdcatcher árama. Angliában ma szintén Birdcatcher Eclipse egyik fótátnasza; az 518 fentebb jelzett mén közül 249 megy rá vissza, mig utána 145 méuuel Voltigeur, majd 112 ménnel Touchstone következik. E száraz adathalmaz után, a mely azonban az angol telivértenyéaztés gerinczét adja, térjünk vissza a tulajdonképpeni tárgyra : megvizsgálni a forrásokat, a melyekből az"augol telivér keletkezésekor táplálkozott. A családalapitó nagy ménekről, Godolphin Arabianról, Darley Arabian* VI. közlemény Lövik Károly « Könyv a magyar léről» ezimü hátrahagyott müvéből.. ról és Byeily Türkről már tudjuk, hogy pontos eredetöket szürke homály vagy a mi annál gyakran még rosszabb, szines és csiliogó hagyomány földi. Hogy áll a dolog a női vonalaknál ? Az ősanyák. Női ág alatt az anyákon felfelé haladó és összekapcsolódó vonalat értjük. Például : Kincsem anyja Waternympli, ezé Toe Mermaid, ezé Seaweed, ezé Seakale és igy tovább. (Sajnálatos, hogy oly nevezetes munka, mint az ausztráliai Bruce Loweé, a Kincsem pedigreejét és több más telivérét is helytelenül közli.) Ha most sorra kezüukbe vesszük a fokonként sárgább és sárgább ménesköuyveket, végül el fogunk jutni egy kanczáig, a melynek anyja már ösmeretlen. Ez ős (tap root) az adott esetben a Lay- ton Barb Mare, egy berber kancza. A General Stud Book nem adhat fölvilágosítást, mikor elletett, mily mén volt az apja és ivadékai közül is csak egyről tudja hozzávetőleg megmondani, hogy mikor látott napvilágot (1715 körül). Mellesleg jegyzem meg, hogy az ősanyák ellesi événél Goos Hermann, ez a hangyaszorgalmú német pedigreeista, a ki előtt minden telivérbarátnak kalapot kell emelnie, évszámokat ad, ezek azonban, mint azt ő maga is megállapítja, csak hozzávetőlegesek és kombiuáczjfóknál egyebeknek nem tekinthetők. Érdekesség kedvéért mindenesetre megemlítem, hogy a legrégibb kanczának Goos mr. Tregonwell Natural Barb Marejét tekinti (1664 körül). Az angol méneskönyv első kötetében körülbelül száz ősanya volt, a melyek közül (a mai í telivérállományt tekintve) valamivel kevesebbel, mint ötvennel találjuk meg az egyenes összeköttetést: a többi kihalt, elkallódott. (Bruce Lowe 43 családot állapit meg, ezt az összeget Allison és Goos ötvenre egészítették ki. Erről később.) A mint tehát a mének három nagy példányra vezetnek vissza, a modern telivértenyésztés anyai ágon is csak.maroknyi csoportnak köszönheti létpzését. < ., Lássuk közelebbről ez érdekes ősanyákat. Az angol méneskönyv 1891-ik évi első kötete szerint (pag. 388) I. Károlynak 1643-ban Tutburyban, számos mén és kanczája volt, köztük három marokkói, vagyis berber eredetii volt; közelebbi adatok hiányzanak. Hitelesebb berber kauczáknak a mai telivér ősanyjai közül a következőket tekinthetjük: Mr. Tregonwell Natural Barb Mare (a később kifejtendő Bruce Lowe-elmélet szerint az l-es család tagja). Burton Barb Mareje (a mely a 2-es családhoz tartozik s a General Stud Book szerint, esetleg a két True Blue anyjával, egy Byerly Turk Mare rel lehetne azonos). Layton (Violet) Barb Mare, (a 4-es család tagja; erre vezet Kincsem is) egy Barb Mare, a melyet mint Old Bald Peg anyját (6-os család) ösmerünk egy Barb Mare (Royal Mare), Dodsworth anyja (32-es család), továbbá: két Barb Mare (31-es és 43-as család). Az utóbbi három család tagjai nagyrészt kihaltak. Arabian-mareként szerepe] a 29-es család ősanyja, a Basset Arabiankancza anyja (G. St. B. I. pag. 217), a melyet Bruce Lowe, tévesen Natural Barb Marenek ir. Valószínűnek tartom, hogy e kanczának csak az ' apja volt eredeti arabs. E szerint hét olyan kancza van, a melyről megközelítőleg biztos, hogy berber származásúak. A mi a sokat hangoztatott arabs kauczákat illeti, megbízható nyomunk nincsen. Régi hippológusoknak az a nézete, hogy az angol telivérek ősanyjai is arabsok voltak, mint már föntebb is megemlitém, puszta föltevés, valamint gróf Wrangelnek az a kissé bátran kimondott nézete, hogy köztük magyarok is lettek volna. Ismétlem, e tárgynál másra támaszkodni, mint a forrásokat amúgy is emberileg gondosan összegyűjtő és még igy is gyakran tévedő angol méneskönyvre, nem szabad. Csak a gondosság mellőzése szüli, hogy oly elterjedt szakkönyv (Kovácsy és Monostori: A ló és tenyésztése) a családalapitó nagy mének jegyzékébe néhány kanczát vesz föl, s hogy a Darley Arabian törzs leszálló vonalánál épen Eclipseröl, tehát a mai telivértenyésztés tengelyéről felejtkezik meg. A mi a royal mareket, az úgynevezett királyi kanczákat illeti, róluk az angol méueskönyv azt irja, bogy II. Károly a főlovászmesterét (talán ez a Master of the Horse szó egykori értelmének visszaadása) külföldre küldte (sent abroad), hogy idegen teuyészméneket és kanczákat vásároljon. Az igy behozott kanczák (és azok számos ivadéka) a royal mare nevet nyerték. Arról tehát, hogy e kanczák arabsok vagy berberek lettek volna, a General Stud Book határozottan nem ad fölvilágosítást, s mikor indexében mégis Natural Barb and Arabian Mares közé helyez néhány királyi kanczát, javarészt szintén csak szuppozicziót fejez ki. Egy nyomot találok azonban, a mely ugyan nem győz meg teljesen arról, hogy II. Károly kanczái berber eredetűek voltak, de valószínűvé teszi, hogy onnét származtak. Ez az adat a General Stud Book 388 oldalán található föl, a hol D.odsworthról van szó. A méneskönyv ezt mondja: «Dodswortli bár Angliában elletett, eredeti berber volt. Anyját egy berber kanczát II. Károly alatt importálták és royal marenek nevezték.» Ismétlem, e pár szót (az egyesről az általánosra többnyire bajos következtetni) nem tekinthetem határozott bizonyítéknak, de fölöttük napirendre térni sem lehet. Robertson és más angol kutatók ezzel szemben még azt is kétségbevouják, miutha valamennyi royal mare külföldi eredetű lett volna, s azok nagy részét a galloway, vagyis a kelta ponuy részére követelik. Mi tulajdonképpen a galloway, a melyről ma sokat hallunk és irunk? Robertson szerint e fajta keletkezésének története ez. A pliocän-kor vége felé és a pleistocän kor kezdetén, tehát körölbeliil 400.000 év előtt, Európa, Ázsia és Afrika több jégkoron ment át, a melyek közül egy-egy körülbelül 10,000 évig tartott volna. Ugyanakkor a hőmérséklet is erösebben változott. Afrika ez időben még összefüggött Európával és a kontinens Angolországgal. Mikor az időjárás északon és keleten hidegebbre fordult, az állatok dél és nyugat felé kezdtek húzódni. Kelet-Ázsia és északi Éurópa gyorsabb lófajtái délnyugatra, sőt egész Áfrikáig, menekültek a fagy elől. Sahara sivatag ekkor persze még nem volt; e vidék termőföldet jelentett, klímája állítólag tűrhető. A gyorsabb lovakkal ellentétben a nehézkesek az aránylag északibb részeken (Francziaország, Olaszország) maradtak, a mit részben csontleletek igazolnak. Legközelebbi számunk jövő héten, szombaton, jelenik meg. — A mai szám ára 4Q fillér.