Vadász- és Versenylap 59. évfolyam, 1915

1915-11-08 / 73. szám

EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYESZTES LAPJA. «•«iomjit A Magyar Lovaregylet, I A Budapesti Polo Club, Az ürlovasok Szövetkezete. : Az Országos Agarász Szövetség A vidéki versenyegyletek I s az összes lótenyészbizottmányok volt Hivatalos közlönye. Előfizetési ára : Magyarországra: félévre 20 korona; negyedik" évre 12 korona. Más országokra: félévre 25 korona. Az előfizetési pénzek a «Vadász- és Verseny-lap» kiadóhivatalához (V., Katona József-utcza 26.) czimezendök. Megjelenik a budapesti, alagi, kottingbrunni és bécsi lóversenyek ideje aiatt minden versenynap előtt, egyébkor hetenkint egyszer. TELIUÉREK ÉS UERSENÜEK. A ló fajtái.* Irta: Lövik Károly. A mi a ló fajtáit illeti, részletesebben csak azokra fogok kiterjeszkedni, a melyek szorosabb összefüggésben vannak munkáin tulajdonképpeni tárgyával: a magyar lóval. Elsősorban a keleti, az arabs, majd a modern angol vér jön számításba. I. Az arabs ló. Arábia a legendák hazája és szines hagyományai közül nem vehetjük ki a lovat sem. Bár a köztudat itt keresi a legnemesebb házi állat első történelmi állomását, az arabs tenyésztés valójában csak ujabb keletű. A sokat fölidézett, derék Strabo még alig tud valamit arabs lóról; annak megteremtője tulajdonkép a 7-ik századbeli Mahomed, a nagy reczeptor, a ki a lónak nemcsak emelkedettebb szellemi, de érdekes vallási helyet is ád. Az izlám virágos mezőit keresztül-kasul járja a ló szines alakja; «a földi paradicsom a lóhátán fekszik.» A fantázia a régi Arábiában kapja legerősebben szárnyára a lovatés finomítja meg alakját fogalommá, költészetté, gyakran túlvilági hatalommá. A hagyományok mindmáig ezer ós ezer csillogó képet őriztek meg a lóról; ez emlékekből a házi állat fantasztikus fölfogása mellett annak nagy megbecsülése és szeretete árad. Ebben kétségtelenül jelentős része van, hogy a ló a pusztajáró arab egyetlen művészeti területe volt, a melyben szeme szabadon gyönyörködbetett. a hol a szépet kézzel foghatóan tanulta megösmerni. Képzelőtehetsége itt találja meg a fantázia legfontosabb tényezőit: a gyorsaságot, a távol fekvő fogalmak összekapcsolását, a szinek kavargását, a titokzatos erőket, a mellett azonban az okos arabs a lónak kezdettől nagy gyakorlati hasznát látta. Ez egymástól messze eső fogalmakat, a költészetét és valóságét már Mahomed elmésen kapcsolta össze. Bár gondolataiban a ló megsűrűsödött szellő, lélekzö és mozgó szin, vallási arabeszk, éles szemmel ösmeri föl a köznapi élet utait és tenyésztési elvei határozottan állást foglalnak a szigorai kipróbálás mellett. Az izlám az arabs ló ősany/aiuak azt az öt kanczát tekinti, a melyek a Mékkától Medináig vezető utat végig állták. íme, a fajok darvini kiválásának egyik korai pillére. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a lótenyésztésnek ma sincs reálisabb alapja, mint a kipróbálásra, a jobb fönnmaradására helyezkedő, talán meg lehet állapitanunk, hogy Mahomed a kérdést igen szakszerűen oldotta meg, a mikor a ló szeretetét a ló szigorú selejtezésével fűzte össze. Az arabs ma is együtt hál lovával, föláldozza érte utolsó szál ruháját, fegyverét, egybeolvad a gondolkodásával, de ha kell, a teljesítőképesség legnagyobb fokát kívánja meg tőle, a melyet irgalmatlanul zsarol ki belőle napokon és éjjeleken át. «Ha hosszú utad van, lovagolj olykor lépésben, hogy lovad lólekzethez jusson. Hadd háromszor" kiizzadni és megszáradni, aztán engedd meg hevederjét és * III. közlemény Lövik Károly «Könyv a magyar lóról» czimü hátrahagyott müvéből. hadd hogy kiürítse magát. Akkor aztán tégy, a mit akarsz, a ló nem fog cserben hagyni.» Ezen az alapon indult el az arabs lótenyésztés, igy lett nagygyá, gazdaggá, keresetté, folytonos kipróbálás és tegyük hozzá mindjárt: tisztán való továbbtenyésztós által. Az utóbbil elősegítették a természetes korlátok, a melyek az importokat nehézzé, csaknem lehetetlenné tették, és a családfák tisztelése. A pedigreeismus gyökerei Arábiában fekszenek; gyümölcseiket az egész lótenyésztő világ élvezi. Hogy mi tulajdonképp az arabs ló, oly kérdés, a melyre lelkiismeretesen nehezen tudunk felelni. A hippológiai munkák ugyan száz és száz megfejtést tudnak s mindegyikben ugyanennyi erénynyel ruházzák föl az oly sokszor idézett Nedjed lovát, (a Nedjed az arabs sivatag belsejében fekszik; hegyes, nehezen megközelíthető vidék, gyér flórával), a dolog azonban ugy áll, legalább ma: hogy az arabs ló inkább fogalom, hippológiai óhaj, utópia, a melynek konkrét alakját nehezen tudjuk a gyakorlatban megtalálni. Lehet, hogy Arábia egykori lovai elérték a tökéletesség tetőpontját és minden szempontból kielégítették a lóbarátot, gyorsak, erősek, szivósak, könnyedek, előkelő megjelenésűek, értelmesek, kisigényüek, szóval hippológiailag megtámadhatatlanok voltak; ma már nehezen tudjuk ezt az erénygyüjtemónyt megtalálni. A mi lovat az ujabb időkben Arábiából exportáltak, többé-kevésbbé úgynevezett igen reális anyag volt, sok kaliberrel, jó megjelenéssel, kitűnő mozgással stb., de korántsem a ló-modell netovábbja. Ha ehhez hozzátesszük hogy e lovak megszerzése fáradtságos utazásokkal, nagy nehézségekkel van egybekötve és az arabs még ma is igen nehezen válik meg jó lovától, főleg jó kanczátói, érthető, baez anyag iránt a kereslet megcsökkent s e mithológikus állatok a mitbológia fátyola mögött is maradtak. • Az arabs lovak főbb tényezői, papiroson, ezek lennének: Nemes és kifejezéses fej, széles homlok, nagy és értelmes szem, finom ajak, apró fül. A nyak könnyen emelkedik ki a marból, hosszú, nemesen iveit; a sörény selyempuha, a mar magas, száraz; a lapoczka jól fekvő ós hosszú; a mellkas öblös; a derék gömbölyded; a lágyék rövid; a hát kemény és erős; a far hossza, szépen illesztett farkkal. A lábak, inak szárazak, a pata apró és erős, a csontozat kifogástalan. A megjelenés megnyerő és nemes, az egész ló pedig gyors és szívós. Ezek mind megbecsülendő tulajdonságok, de ha őszinték akarunk lenni, azt kell mondanunk, hogy azokban a tenyésztésekben, a melyek kipróbálásra támaszkodnak, ritkán találhatók meg. A képesség alapján való lónevelés ugyanis kényszeru-szivesen eltekint egyes küllemi, nem egyszer örökölhető szépséghibáktól, ha a ló egyébként megfelel rendeltetésének: a gyors haladásnak. Épen ez az oka, hogy az angol telivérnél, vagy a szintén kipróbálásra épített amerikai ügetőnél, testi hibák, sőt deformácziók fölött akarva nem akarva szemet kell hunynunk. Nézetem az, és erre később adattal is szolgálok, hogy az arabs ló talán a régebbi időkben sem volt ló-remek, és kifogástalan példányok sokkal ritkábban akadtak, semhogy általánosíthatók, faji jelleggé ötvözhetők lettek volna. Ez azonban persze épen oly föltevés, mint az, hogy az arabs lovak csakugyan netovábbjai voltak a lónak, és miután az igazságot nem tudom megállapítani, azért e kérdés bővebb taglalásába nem bocsájtkozom. Bárhogy álljon a dolog: az arabs ló kiválósága igy is előkelő helyet biztosított magának a ló-hierarchiában és beuue a mult idők legnemesebb, leggyorsabb, legszívósabb példányát kell látnunk. Ez teljesen elég; a romantika tulhajtásai fölöslegesek és legfeljebb néprajzi szempontból érdekesek. Költészeti érvek belekeverése minden tudománynak árt, s a hippológiát, mint azt már föntebb is kifejtettem, ma már annak kell tekintenünk. Hogy az arabs ló mily nagy szerepet játszott az angol telivér megteremtésében, ösmeretes ; erről a tárgyról különben későbben, Anglia lovainál bővebben lesz szó. Az angol méneskön)v (General Stud Book. Volumen 1., 5-th edition, pag. 388) szerint az első arabs ló, a mely Angliában megjelent, valószínűleg Markham Arabianje volt. Ez adat megbízhatóságát azonban maga az idézett forrás is kétesnek mondja. E mént I. Jakab vásárolta egy Markham nevü kereskedőtől, és pedig 500 guineaért. A newcastle-i berezeg látta a lovat és azt írja róla, hogy kicsiny volt s nem valami kiváló megjelenésű; Markham Arabian oly rosszul futott Angliában, hogy Arábia egész tenyésztését kedvezőtlen birbe hozta. A tenyésztésben sem tudott szerephez jutni. Részben ez is megerősíti azt a nézetemet, hogy az arabs ló a múltban sem volt mindig a kitűnőség megtestesülése. A ki nem sajnál egy kirándulást az érdekesen fekvő Bábolnára, ott az arabs vérnek számos elsőrangú példányát fogja látni. E ménesben már egy 1816-iki rendelet alapján keleti vérű méneket kellett használni s e czélra ugyanekkor már arabs telivér méneket és kanczákat iparkodott vásárolni. Igy 1836-ban br. Herbert őrnagyot kiküldték Syriába, hogy ott szerezze be a megkívánt anyagot. Ez meg is történt, a behozott anyag közt volt a később oly nagy és jogos birnévre szert tett Shagya is. 1843-ban br. Herbert újra kiutazik; 1852-ben Gottschlig őrnagy kél útra hasonló czélból, Syriába; majd 1856-ban Brudermann Rezső ezredes kap ily jellegű megbízatást. Később újra történnek vérfelfrissitési kísérletek, köztük legnevezetesebbek Padlallah el Hedad Mihály, későbbi ezredes és bábolnai ménesparancsnok arábiai utazásai. A bábolnai lovak, a melyekről később is lesz még szó, nemes megjelenésűek, fejük úgynevezett arabs tipus, alakjuk harmonikus, csontozatuk száraz, izmaik rendszerint kitűnőek, mozgásuk könnyű, erőteljes; egyes példányok talán túlélénkek ; relativ hibájuk, hogy kicsinyek. Sajnos, a külföldi piacz az utóbbi évtizedekben határozottan a nagyobb alakú ló mellett adta le szavazatát. Szokás azt mondani, hogy a lónak taillirozni kell a lovast, s erre 155—160 cm. magas lovak a dolog természeténél fogva ritkán alkalmatosak. A magam nézete az, hogy a lovasnak kell a lovat taillirozni, s ebból a szempontból indulva ki, a lovak magasságának forceirozását nem helyeselném. A nagy ló még nem szükségképp erős és munkabíró ló; ezt legjobban a versenypálya tanulságai mutatják. A mult században történtek kísérletek, a melyek versenyekben a nagyobb lovakra aránylag nagyobb súlyt raktak. Ez az eljárás mihamar igaztalannak bizonyulva, csődöt mondott, és élénken szavazott a mellett, hogy a taillirozási rendszer a divat munkája. Legközelebbi számunk jövő héten, szombaton, jelenik meg. — A mai szám ára 4Q fillér.