Vadász- és Versenylap 59. évfolyam, 1915

1915-01-22 / 4. szám

VAD ÁS Z- ÉS VERSEIM EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet, I A Budapesti Polo Club, Az ürlovasok Szövetkezete, Az Országos Agarász Szövetség A vidéki versenyegyletek, | s az összes lótenyészbizottmányok hivatalos közlönye. Előfizetési ára : Magyarországra: félévre 20 korona; negyedévre 12 korona. Más országokra: félévre 25 korona. Az előfizetési pénzek a «Vadász- és Verseny-lap» kiadóhivatalához (V., Vadász-utcza 26.) czimezendök. 4. szám. Telefonszám. Budapest, 1915 péntek, január 22. 59. évfolyam. Megjelenik a budapesti, alagi, prágai, kottingbrunni és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenynap előtt, egyébkor hetenkint egyszer. TELHIEREK ES l/ERSEHVEK. Visszaemlékezés Tokiora. Irta: Bulford S. Tokio kétségtelenül a legjobb ló volt, a melyet va'aha lovagoltam. Kétéves korában láttam először, egy nyeretlenek versenyéten, a melyet még Frohner ur színeiben nyert meg Bécsben, május végén. A. Planner idomította volt, és Carlyle lovagolta. Fölényesen győzött Blue Rock és egy csomó más ló ellen, de már akkor is feltűnt, hogy ide-oda ingadozott a fmisliben. A mén rögtön rá megnyerte a Versuchsrennent, majd a nagybeteg Frohner ur eladta a Matchless-szövetségnek. Így keriilt Tokio Miluehez trainingbe, és ekkor ösmertem meg közelebbről én is, a ki akkor az istálló könnyüterhü lovasa voltam. A Gaga-versenyben lovagoltam először a nyilvánosság előtt. Szépen kifejlődött, makkegészséges mén volt, tele életerővel és életkedvvel. Rövid hátú, kissé szarvasnyaku, kifogástalan lábu; akcziója a legkitűnőbb, a mit versenylónál el lehet képzelni. Lélekzete tiszta, izomzata gyönyörű. A startnál azonban igen nyugtalan volt, és nem volt könnyű vele eljönni, mert szüntelenül forgolódott, sőt nélia arra is kedvet mutatott, hogy elugrás utáu hirtelen meg álljon. Ez volt főleg az oka, a miért a Szent László-dijban és a Heuckel Memorialhan is vereséget szenvedett. Visszatérve a Gaga-rersenyre, a mén itt igen jó lovakkal került össze, igy Csapláros-sal, Gar ral, de rögtön start után ura volt a helyzetnek, és igen könnyen győzött. Ezután a Hatvani-dijban futott, Smith alatt, és szintén igen könnyen verte meg Mutine-ert és Leventét Most került a sor a Szt. László-díjra, itt is Smith lovagolta, de Tokio oly nyugtalan volt a starinál, hogy rosszul került el; ó pedig nem volt az a telivér, a mely tiirte, ha mállovak vannak előtte, és egészen máskép ment frontban, mint bent mezőnyben, különösen, ha ez a mezőny nagy volt. Tokio, a mely a Szt. László-dij bau naay favoiit volt, végiil is helyezetleu maradt. Ugyanez volt a sorsa a Heuckel Memorialban, Margit mögött, a hol azonban mégis legalább negyedik 1-tt. Mint hároméves fejlődött ki Tokio igazán. Még erősebb lett, de még rosszabb temperü. Már a reggeli munkánál sem volt könnyű lovagolni, szeretett ágaskodni, lancadeirozni, és ha kezét vette lovasának, azt tett vele, amit akart. A starttól elhozni most is oly nehéz volt, mint kétéves koiában, ha pedig elugrott, elől szeretett járni: ha ló melléje szegődött, többé nem küzdött szívesen. A Trial Stakesben, a hol ez évben először futott a nyilvánosság előtt, rögtön elugrottam vele, és egyszerűen elvesztettem a mezőnyt. Bámulatos speedü ló volt, ezzel ölte meg ellenfeleit; állóképességében mindig kételkedtem. Ez volt a véleménye Milnenek is, és azért kaptam azt az utasítást a Nemzeti- és Hazafi-dijbau. hogy próbáljak egyszer várni vele, Be is tartottam az utasítást, és ekkor vettem észre először, milyen más ió Tokio, hogy ha írásra lovagolják. Eleinten előre akart menni, mikor hátravetettem, ez sehoayan se vo t innyére, mikor aztán jönnöm kellett, Tokwt mintha kicserélték volna, sehogyan sem galoppozott, és mikor ostort emebem rája, vert lóként ingadozott, és mindenáron a korláthoz akart húzni. Igy győzte őt le Toreador, és igy vesztette el Tokio a nimbuszát is, a mely a Trial Stakes után körülvette. Tokiot a legtöbben ekkor letárgyalt nagyságnak tartották, és az istálló bizalma is annyira megcsökkent vele szemben, hogy nekem az Alagi dijban helyette istállótársa, Don Gomus lovaglását adták, mig Tokiot az akkor még lovászfiú, később jeles steeplechase-jockey: Kapousek lovagolta. A verseny sorsa ösmeretes: Tokio elugrott, és soha többé lovat nem engedett a közelébe. Már a derbyben újra én lovagoltam Tokiot, még pedig természetesen a régi taktikával. Nem lehet elkepzelni, hogy ló köunyebbeu nyerhessen derbyt, mint ő, pedig nem rossz társaságban, mert ellenfelei közt oly lovak voltak, mint Csapláros, Levente, Toreador, Eltoli stb. A Preis von Piberben Tokio alattam épen ily könnyen győzött Gogerl és Janicsár ellen, a Jubileumi dijban szintén. A St. Legerbeu Tokio fölénye eleve oly nagy volt, hogy ellene csak Eltoli állt ki; a mezőny harmadik lova Tokio istállótársa: Páratlan \olt. (Az utóbbi mint kétéves szintén igen jó ló volt, de mint hároméves állandóan merevségben szeuvedett, a mi eiöseii hátráltatta képessége kifejtésében.) Tokio játszva oldotta meg ezt a feladatot is. Ezután következett a nevezetes angolországi exkurzió A késő ősz folyamán kivitték a mént, és én is kiutaztam vele, hogy a Cambridgeshirebeu lovagoljam. Itt igen nehéz feladat előtt állott, súlya, 52| kg., tekintettel arra, hogy hároméves volt, igen magas, és hozzá a mezőnyben oly kiváló telivérek voltak, mint Best Man, Count Schömberg, Le Justicier, La Sagesse, Rone the Wiser és a nyerő Marco, amelynek Tokio súlyt adott. Ennek daczára a inént erősen favorizálták: Tokio a munkában a lehető legjobb oldalról mutatkozott és a ki dolgozni látta, csak a legjobb véleménynyel volt róla. Elkövetkezett a start ideje. Tokio rendkívül nyugtalan volt, ilyen nagy mezőnyben még sohasem futott és a körnjezet is szokatlan volt neki. El kezdett forgolódni. Egyes startszámom volt. Már attól tartottam, bogy ott maradik, de amikor a mezőny hirtelen egy sorba vonult fel, nemcsak, hogy nem vesztettem semmit, de legjobban is ugrottam el, és száz méter után már hosszakkal jártam elől. Tokio ugy ment, mint legjobb napjaiban; tele voltam bizalommal. A mikor 1000 méteit lefutottunk, a mén egyszerre lankadni kezdett. Hátranéztem és láttam, hogy ellenfelei, a melyeket nagyrészt már erősen lovagoltak, közelednek hozzá. Fölszólítottam Tokiot, de ugyanabban a perczben beadta a kulcsot, visszaesett és egyik ló a másik után ment el mellette. Végül, mint az utolsók egyike haladtam át vele a czélon. Nem sikerült jobban Tokio második angol próbálkozása sem, a Derby-Cupban, aztán a mén hazajött és kipihente az év fáradalmait. Következő évben Sharpé került a Milne-istállóhoz és igy többet Tokiot nem lovagoltam, de emlékezetes marad előttem a Szt. István-dij, a melyben Ignáczczal megvertem. Sokan azon a nézeten vannak, hogy Tokio itt nem futott becsületesen, én azonban azt hiszem, hogy igen, és Ignácz csak azért verte meg, mert Tokio nem tudta neki a súlyt czedálni. A ponny-termetü Ignácz jó ló volt, és ugy tudott küzdeni, mint egy oroszlán. Nem érdektelen följegyezni, hogy Tokiot Ignáczczal a verseny előtt nem próbálták ki. Ennek egy félreértés volt az oka. A lovakat trialezni akarták, de Sharpé félreértette az instrukcziót, és Tokiot Cuttlestone társaságában, Ignácz nélkül galoppoztatta meg. Sharpé egyébként kitűnően ösmerte Tokiot és neki Berlinben még az is sikerült, bogy egészen kivette a mént a versenyből, és az utolsó perczben hozta föl, vagyis azzal a taktikával, a mely a ménnek legkevésbbé volt az innyére. Ilyen volt Tokio, és azt hiszem, hogy nálunk ö volt a leggyorsabb lovak egyike, a mely valaha pályán megjelent. Ha tempere jobb lett volna, még nagyobb nevet szerzett volna magának és akkor a tenyésztésben is jobban használták volna ki. A Pestvidéki Versenyegylet ülései. A Pestvidéki Versenyegylet szerdán tartotta meg a Magyar Lovaregylet helyiségeiben gr. Pejacsevich Albert elnöklete alatt választmányi ülését, a melyen rátonyi Reuss Henrik ur volt jelen. A közgyűlésen, a melyen szintén gr. Pejacsevich Albert elnökölt megjelentek : gr. Batthyány Elemér, Egyedi Lajos ur, gr. Erdődy Rudolf, nemeskéri Kiss Pál ur, Pfeiffer Nándor ur, rátonyi Reuss Henrik ur és gr. Szápáry Péter. A választmányi tllés napirendjén lévő tárgyak elintézése után a közgyűlés következett, a melyen az 1913. évi zárszámadásról szóló számvizsgáló bizottsági jelentés tudomásul vétetett. Az egylet 1914. évi működéséről szóló jelentése, valamint az 1914. évi 24,637 K 93 fill, felesleg tudomásul vétetett. Az 1915. évi költségvetés előirányzata szintén tudomásul vétetett. Az alapszabályok 6. §-a alapján az 1915., 16. és 17. évekre választmányi tagokul: Beuiezky Ádám ur, gr. Bissingen Nándor altábornagy, br. Bornemisza Elemér, gr. Erdődy Rudolf, Horthy István ezredes, Inkey Antal ur, nemeskéri Kiss Géza ur, gróf Pejacsevich Albert, báró Podmaniczky Gyula miniszteri tanácsos, rátonyi Reuss Henrik ur és gróf Teleki Tibor választattak meg.