Vadász- és Versenylap 57. évfolyam, 1913

1913-12-05 / 115. szám

076 Fedezési hirdetés. Az 1914. évi fedeztetési idényben a gombai ménes­ben fedezuek: VELES ap. Isinglass, any. Velleda, ap. Robert the Devil, any. Idun, ap. Rosicrucian, any.Wee Wee, Stockwelltől. Veles Angliában 11 versenyt nyert 400.000 K érték­ben és pedig a First Spring Two years old Stakest, a July Stakost, a Midsummer Stakest, a Princess of Wales Stakest és a Champion Stakest Newmarketben ; John o'Gaunt Platet Manchesterben, a Triennial Sta­kest Ascotban (kétszer), a Wynard Platet Stockton­ban, a Poveril of the Peak Platet és a Doveridgc­handieapot Derbyben. Fedezési dija: 1200 K. Csak 10 kancza fogadtatik még el. GOMBA ap. Dictator, any. Y. Tripaway, ap. Kisbér öcscse, any Tripaway, Y. Melbournetól. Fedezési dija: 1000 K­Csak 8 kancza fogadtatik még cl. LLUBAR ap. Friar Lubin, any. Barracouta, ap. Barcaldine, any. Perdita II., Hamptontól. Fedezési dija: 400 K. A kanczák gondozása és ápolása kisbéri árszabás szerint. Bejelentések a Gombai ménesintézóséghez, posta állomás Csallóköz-Csütörtök, Pozsony mellett, vasut­és távirda-állomás Somorja-Uzsor, intézendők. Fedezési hirdetés. Az 1914-. évi fedeztetési idényben az ászári mé­nesben (Kisbér mellett) fedeznek: BEREGVÖLGY (4) ap. Bona Vista (4), any. Furcsa, ap. Craig Millar (1), anyja Bndagyöngye, Bnccaneer-től (14). Beregvölgy apja : Hadnagy, Balaton, Sympathy, Alpenrose, Rado­teur, Finom Rózsi, Landlul't stb.-nek. Fedezési dij: 1000 korona. 5PIRIDION (20) oil. 1904, ap. Martagon (16), any. St. Maura, ap. St Simon (11), any. Palmflower, The Palmertől (5). Spi­ridiun apja: Belleastello, Coax me, Sezatn stb. nek. Fedezési dij: 200 korona. Kanczák tartása és ellátása a kisbéri árszabás szerint. Bejelentések a méneskezelpsóghez Ászárra (vasút és távíróállomás Kisbér) Komárommegye ictézendök. Gyorsnyiróollók JglOCiföF" Árjegyzék ingyen és bérmentve. Telephon: 13-478. Ludwig E Í M , Wien, XVII/1. Jörgerstrasse 31. Ó Felsége istállójának szállítója, úgyszintén a cs. és : : kir. méneseké, különböző parancsnokságoké. :: VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Bay Bolton-kancza és a Bonny Lass családja. E két kancza édestestvér; kettőjük közül az utóbbi kétségkívül nevezetesebb volt a tenyész­tésben. Érdekes azonban leszögezni, hogy a Bay Bolton-äg (a XVIlI-ik század kezdetén) sokkal erflsebben felszerelve indult útnak. 1773-ban adja Woodpeckert (ap. Herod), a mely a Hérod­ménvonalnak legfőbb támasza, 1704-ben a veret­len Gold fi'idert, 1779-ben Cerést (Oaks), 1787-ben, illetve 1791-ben pedig Rha'amanUcs, illetve Daedalus angol derby-nyerőket. Itt azután — a kritikus hatodik generáczióuál — beáll a deka­denczia és a család csillaga csak Robert the Devilben (Leger, Grand Prix, stb.-uyerö) ragyog föl ujra, 1877-ben. De, hogy e mén a tenyész­tésben oly kevéssé vált be, taláu nem ok nél­kül kereseudő abban, hogy egy dekadens vonal­hoz tartozott. A Bay BoÜow-család ma szintén megszűntnek tekinthető. Dicsőségesebb a Bonny Dass-család története. A nevezett kaiiczáuak két kiváló lánya volt; a Lonsdale's Bay Arabiau-kaucza és a Partuer­kancza; közülök az utóbbié az elsőség. A Lons­dale's Bay Arabian-kancza lemenő ága jó közép- • szerűséget jelent. A Doncaster Cup-nyerö Scud és Consul, majd Hardwicke, Fortunio, a nálunk jól ismert Kanczadij-nyerő: Ameise, Autocrat (ap. Abonnent), az Union-nyerő Sonntay, Water­flower tartoznak hozzá; de azt lehet mondani, hogy a család a hatodik generáczió utáu már dekadencziába esik. A Parfwer-kancza két kiváló lánya: Naylor és a nálánál még kitűnőbb Julia (ap. Blank). A Naylor-ág sokáig szerény mederben folydogál, mig aztán egyszerre — 1834-ben — Melbournet (a Godolphin-ménxonal hatalmas oszlopát) és édes testvérét: Minxet adja. Az utóbbira vezet (öt generáczióval lejebb) Fowling Piece, a New­market Stakes nyerője. E család inkább mének produkcziójában kiváló és nincs kifejezett jellege. Hozzátartozik a nálunk álló Cargill is, továbbá Scot Free ("2000 guinea), a franczia derbynyerő Albion, majd Arcliiduc, Presto II., Clocher stb. A Julia-ág egyike a világ összes méneskönyvei leghatalmasabb hajtásának, a mely mindig ujabb és ujabb törzseket — talán használhatom e szót — tud teremteni, vagyis uj kanczaalapokat, a melyek a dekadálókat pótolják. Júliánál is két leány nyal találkozunk: Princesszel (ap. Herod) és Promisezel (ap. Snap). Snap, mint föntebb már mondottuk, szirtién az l-es család tagja és a vérnek ez a hatványozása kitűnően bevált, ""mert a Promise-xonal értéke-rendkívüli. Fontos tudni, hogy már Snap pedigreeje is az l-es család vérét halmozza. Lássuk azonban először a Pri'wcess-családot. Princess, leánya Puzzle (ap. Matchem) volt. Ennek két legfontosabb ivadéka: Woodbine és Hornby Lass. Woodbine Musicban és Minuetbén (1810, illetve 1812.) két Oaksuyerőt ad s azután — már a negyedik generáczióban — eltűnik. Hornby Lass szívósabb. Leánya: Morei — a mely uj alapot teremt — Oaksnyerőés unokái Preserve és Mango, az 1000 guineat, illetve a Legert nyerték meg. A dekadencziát elsőnek a Mangel Wurzel-xonal mutatja, a mely I860 és 1870 közt áll tetőpontján (Moriemer, Le Mandarin, Ije Bosphore) s azután rohamosan háttérbe szorul. Morei egy másik leánya Mustard (a már emii­tett Preserve és Mango anyja). Morelnek Mus­tardon át vezető egyik vonala Speculumban érte el tetőpontját (negyedik generáczió), azután le­tűnt a felszínről. Egy másik ág viszont sokáig elrejtve csörgedezve, egyszerre Warbleben — te­hát csaknem száz év után — ad uj alapot. Warble a reális Wargrave anyja ós Spearmint (a Derby — Grand Prix-double utolsó hősének) a nagyanyja. Mustard egy unokája a hozzánk került Miss Bowzer, a melylyel már tavaly behatóan foglal­koztam, kimutatva, mily szabályszerűen deka­dált. E család külföldön sem tért ki a hanyat­lás alól és a szintén hozzánk került Craig Millar­ban adta legjobb képviselőjét. Morelnek még egy nevesebb leánya volt: a Nam-kancza. E család Dollárban a ménvonalon is oly nagy szerepet játszó Goodwood Cup-nyeröben adta legkiválóbb egyedét, 1860-ban, s ide tartozoak Conyngham (2000 guinea), Metallist, Sorrento, Punta Gorda. Itt is az általános képet látjuk, hogy e család fluktuál és hanyatlott anyakanoza-alapjait min­dig ujakkal tudja pótolni, ezzel nagy életerőről téve bizonyságot. (Folytatjuk.) 1913. (íeezetnber ö. Gr. Lehndorff tévedései. A tenyésztési szakirodalom munkái közül ná­luuk kétségkívül gróf Lelmdorff könyve: Hand­buch für Pferdeziichter a legösmeretesebb. Bár a mű tiszteletreméltó törekvések foglalata, sem­miképpen sem áll egy magaslaton például az öreg Osbornóval vagy akár a Stonebenge föl­jegyzéseivel, amelyekből a tenyésztés, fóleg az in­breeding érdekesebb rajzát kaphatjuk, s amely munkákat nálunk csak kevesen ösmerik. Gróf Lehndorff könyvéből a pedigree-gyüjtemény a legbecsesebb s ebből vezette le a gróf a rokon­sági tenyésztésre vonatkozó ösmeretes tételét, a mely ebben jegeczesedik ki: «mir scheint,' dass wir ceteris paribus demjenigen Hengsten das meiste Vertraun entgegenbringen müssen, welcher aus massiger Verwandtschaftszucht ent­sprossen ist.» Hogy, könnyebbség okáért, ada­tokat idézzek, gróf Lehndorff szerint a legjobban nevelt mének ezek lennének: St. Simon, Kil­warlin, Carbine, Favonius, Wenlock, Stockwell, Lord Lyon, Birdcatcher, Kisbér, West Austra­lian, Blair Aihol stb., a melyeknek erejét a gróf javarészt az V-ik remow nickjében keresi. De, e látszólag értékes adatok beállítása ebben a formában nem helyes. Hogy a legnagyobbak egyikénél kezdjem, St. Simonnál nem szabad el­feledni, hogy igazi Gaiopin volt s az utóbbi már a harmadik generáczióban inbred Voltairere, a mely viszont a Highflyer-xér halmozásán épült föl. Avagy mily hamis Kisbér és Wenlock példája, mikor a gróf elhallgatja, hogy Kisbér és Wenlock anyja, Mineral, egyike a legerősebben bentenyész­tett kanczáknak, a melyeket ösmerüuk. Továbbá: Kilwarlinról a munka azt közli, hogy az V. remow­ban ad Towc7ísfoíie-kapesolatot, de elfelejti, hogy e mén apja Arbitrator szintén Touchstonere tenyésztett, a mi nagyot fordit a helyzeten. Ugyanez áll Favoniusról, a melynek viszont anyai oldala kettős Whisker-x onaX&t ad. Stockwellnél is hasonló képet rajzolnak a Waxy-Penelope ágak és nem lehet mellózni azt a tényt sem, hogy Orville — a melyre Slockwell a IV.-V. remowban utal — egyike a legerősebben inbred méneknek (a harmadik generáczióban Herodra.) Egészen hamis a Carbine beáliitása. E mén már a IV.­III. remowban Brown Bessre tenyésztett, ezen kivül apja: Muskel a IV. ágon két Touchstone­eret hoz, mig Carbine anyja. The Mersey két közeli remowban hozza elénk Touchstonet, a Catnel-xona­lak egyéb összefonódásairól nem is szólva. Hogy lehet alapos egy munka, a mely ily téves adatokat közöl ? És hogyan vonhatunk le belőlük további következtetéseket ? Gróf Lehndorffoak nem lett volna szabad tekintélyét ily tételek fölépítésére odakölcsönözui, s ezzel a szakirodalom amúgy sem kiváló hitét még jobban aláásni. Ez talán kissé kemény bírálat, de, kérdezem, hogyan Ítéljünk egy könyv fölött, a mely például Lollypopnál — Sweetmeat auy­jánál — mindéit szokás ellenére apának nem Vol­tairet, hanem az első fedezőt, Starchgt. veszi, a mi által e kancza inbreedje megszűnne. Mert valójában Lollypopnak Blacklock a kétszeres nagy­apja, mig ha Starchot vesszük apának, a kap­csolat megszűnik és a bentenyésztés egy fontos példáját eltávolítottuk utunkból. Gr. Lehndorff, valamint a javarészt nyomán haladó Oettingen főlovászmester könyvének egyik főhibája az is, hogy a versenyügy eseményei­nek pedigreestikai taglalásánál csak a 19.-ik század adatait veszi figyelembe, söt e század­nak is inkább csak a derekát és második felét. Ezzel a munka beosztása aránytalanná válik és a nyomán kialakuló következtetések is eltor­zulnak. Az első angol derbyt tudvalevőleg 1780-ban futották; legalább is itt kellett volna a grófnak a származási táblákat átnézni kezdeni. De az angol versenyügy már ez időpontot megelőzőleg is fejlett volt és meglehetősen ösmeretes, hogy a rendszeres versenyeredmények Angliában lán­czolatosau az 1709-ik évig nyúlnak vissza. Az angol méneskönyvi adatok szintén távoli rétegekbe vezeti.ek. E rég letűnt idők pedigreeisti­kája rendkívül érdekes és miután a versenyügy­alapköveit adja, nagyobb figyelmet érdemelt volna, mint a milyet neki a gróf és tanít­ványa, Oettingen ur tulajdonit. Egy munkából, a mely a bentenyésztéssel behatóan foglalkozik, nem maradhat el a Flying Childers pedigreejé­nek részletes ismertetése, helyesebben a Betty Leedes Spanker- vérfertőzésének bemutatása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom