Vadász- és Versenylap 57. évfolyam, 1913
1913-01-31 / 5. szám
) EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet, Az Urlovasok Szövetkezete, A vidéki versenyegyletek, A Budapesti Polo Clnb, Az Országos Agarász Szövetség s az összes lótenyészbizottmányok hivatalos közlönye. Előfizetési ára : Magyarországra: félévre 20 korona; negyed<<» évre 12 korona. Más országokra: félévre 25 korona. Az előfizetési pénzek a «Vadász- és Verseny-lap» kiadóhivatalához (V., Vadász-utcza 26.) czimezendök. 5. szám. Budapest, 1913. péntek, január 31. Taviratl czim: Versenylap, Budapest. 57. évfolyam. Megjelenik a budapesti, alagi, prágai, kottingbrunni és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenynap előtt, egyébkor hetenkint egyszer. Lapunk mai számához február 3-ikán, hétfőn, két oldalas mellékletet csatolunk, a melyen a febr. l.-i nevezéseket, valamint az aktuális súlyokat találja meg az olvasó. HIVATALOS. Rendelet. Értesíttetnek a Magyarországon szókelő összes trainerok, hogy istállójukba tilos, Weiszer Frigyes egyleti állatorvos vagy helyettese előzetes engedélye nélkül, bárhonnan jövő lovat bevenni. Ezen tilalom ellqn vétők 1000 koronáig terjodő birsággal sujtatuak. Budapest, 1913 január 21. A Magyar Lovaregylet igazgatósága. URLOVASOK SZÖVETKEZETE. Nevezést zárnapok. Az Urlovasok Szövetkezete titkárságánál, Budapest Semmelwels-utcza 17. Február. Alag. Tavaszi meeting. 1. I. napi Rákosi dij. Gátv.-hdcp. 10,000 k. 2600»? Nevezés — V. napi Alagi nagy akad.-v.T.-d.ós 16,000 k.4300"? « Pozsony. — I. napi Nagy pozsonyi jubileumi akadály verseny. T.-dij. 20,000 k. 5000"? « Alag. Tavaszi meeting. 7. I. napi Rákosi dij. Gátv.-hdcp. 10,000 k. 2800"? Tehcrk. TE ll PEREK ES UERSEH!)EK. Néhány megjegyzés a versenyek távolságát illetőleg. Egyik legkiválóbb és legrégibb sportsmauünk irja nekünk a kővetkezőket: Sok szó esik egyik-másik lapban a hosszú távolságok érdekében, de csak egyoldalulag tárgyalják a dolgot. Ugyanis teljeseu elfelejtik klímánkat és talajviszonyainkat tekintetbe venni, mindig a franczia példára hivatkozva, holott ott a lovak — egész télen át munkát végezhetvén — successiv trainiug folytán a hosszabb versenyekre elókészithetók,amig nálunk egy, két, néha három havi, majdnem teljes munkaszünetelósre lévén kényszerítve, sokkal rohamosabban kényszeríttetnek idomítani, hogy (nem is szólva az áprilisi versenyekről) májusra teljes kondiczióba hozathassanak. Igen ám, de ily forceirozott traininggel a lovak rövidebb, legfeljebb 1600 m.-es versenyekre készithetök elö, de nem 2400 méterekre és hosszabbakra, kivéve egyes, nagyon könnyű és kevés munkát kivánó lovakat, melyek korán elkészülve, valószínűleg a hosszú versenyben a félig kész, de klasszisra kész korukban jobb lovakat meg fogják verni és igy a továbbtenyésztésre nézve hamis mértéket fognak adni. Holott az 1600 m.-es versenyre több esélye lévén minden lónak kész állapotban futni, a valóban legjobb fog győzni. Annál is inkább lesz a próba e távolságra helyesebb, mint a hosszabbra, mert mig a hosszabb versenyekben csak ritkán futják le a teljes távolságot erős iramban (ugy, hogy gyakran 800 méteres versenyt csinálnak a 2400-asból) addig az 1600m.-es versenyt majdnem mindig teljes iramban futják le és igy a ló legnagyobb teljesítő képessége vétetik igénybe. Ugyancsak hasonló képen, ha nem is teljes mértékben áll a dolog az év második felében, a midőn a nálunk nyáron szokásos száraz idők alatt az idomitás, daczára az öntözött pályáknak, csak igen kíméletes lehet: a legjobb öntözési berendezés sem pótolván a természetes csapadékot. Azon ellenvetés, hogy: ám törjön le az a ló verseny előtt, a mely nem elég resistens a kemény munka kiállására, azért nem állja meg a kritikát, mert tudott dolog, hogy a jobb ló nagyobb erővel galoppozván, a földet erősebben üti lábával, mint a rosszabb és ennélfogva épen a jobb ló egyforma resistáló képesség mellett előbb fog letörni, mint a rosszabb és pedig a hatalmasabb akczió folytán. És igy ismét oda jutunk, hogy: az előbb letört jobb lovat melózzük a tovább tenyésztésben a rosszabb előnyére. Mindezeknél fogva a mi klimatikus viszonyaink mellett az 1600 m.-es versenyek látszanak a leghelyesebb próbának ugy a ló klasszisa, mint ellenálló-képessége szempontjából. Egyébként még Angliában is, nagyon szakértő körök jó része azt tartja, hogy egy angol mértföldnek jó iramban való megnyeréséhez a lónak stayernek kell lennie. A forma és a nyeremény. Istállóinknak azt a tevékenységét, a melylyel egyes lovainak tudásáról iparkodik tiszta képet nyerni, majd pedig annak kellő mérlegelése után a lovat a részére alkalmas futások kikeresése által a leghasznosabban futtatni törekszik: mauagementnek hívjuk. Ez, a mint elmondottuk, két különböző jellegű tevékenység, a melyek azonban csak akkor fogják a kellő eredményt meghozni, ha mind a kettőt a leggondosabban, főként pedig elfogulatlanul viszik keresztül. Elfogulatlanság szükséges főként a ló formájának megállapításához, miután ennek egyes istállóknál gyakran tapasztalható túlbecsülése nem egy lovat foszt meg az érvényesüléstől. Jó példa erre Lom. Az egyébként elég jó képességű ménnel istállója az angol és a német derbyt is meg akarta nyerni, végül pedig egyetlen egy 5000 K-ás versenynyel is meg kellett elégednie. A ló képességének megállapítása után (melynek részben a nyilvános formák is, fókéut pedig a házi trialok az alapjai) lép előtérbe a másik tevékenység: a ló számára a legmegfelelőbb versenyeket kiválasztani. Nagy szaktudást, a nyilvános formák teljes ismeretét, továbbá a versenypropozicziókban való tökeletes jártasságot igényel e munka, s csak mindezekkel együttvéve érhető el végül a ló tudásának a maximálisig való gyümölcsöztetése. A minden tekintetben szakszerű managementnek tudható be aztán némely istállónak anyagával arányban nem álló kedvező óvi mérlege; és viszont ennek hiánya, vagy kevesebb körültekintés magyarázza meg némely, jobb anyaggal rendelkező ownernek ellenkező eredményét. Sok esetben ugyan mindezt a szerencse kisebb vagy nagyobb mérve módosíthatja, de normális körülmények között csakis a management hozza meg a kellő összhangot a forma és a nyeremény között. Kiváló klasszisu lónál természetesen a mauagementnek már kisebb szerep jut, az is főként jobban csak arra szorítkozik, hogy a lovat túlságosan ki ne használja, illetve lehetőleg megkímélje olyan küzdelmektől, amelyek reá nézve előre láthatóan kudarczczal fognak végződni. Ennek az óvatos managementnek klasszikus példáját nyújtja az ismert Ormonde és Minting-eset. Az utóbbi tulajdonosa, látva Ormonde kiváló klaszszisát, kitért lovával előle a derbyben s Miniinget átszállittatta a csatornán, ahol az mégis nyerte a Grand Prix de Parist. Ez a győzelem mindenesetre többet ért a derby második vagy harmadik helyénél. Még szebb színben tünteti fel ezt a kitérést az, hogy a következő évben a Hardwicke Stakesben Ormonde csak nyakhoszszal tudta megelőzni Mintinget. Tehát a két ló képessége közt nem volt meg az a határozott nagy difterenczia, hogy Mintingnék a derbyre ne lehetett volna némi reménye. Sokkal nagyobb a manageálás terrénuma a közepes és kisebb képességű lovaknál s az ezekkel elért nagyobb nyereményösszegek főként a helyes számitásnak a következményei, igy tehát itt érvényesül legjobban a szaktudás. A czélszerü kihasználást jellemzően világítja meg az alábbi kimutatás, a melylyel a handicap-könyvünk felső regiszterében helyet foglaló lovak formáit és az általuk elért nyereményeket állítjuk párhuzamba. Forma Futott Győz. Nyerem. Alpenrose 56 93 9 6 49960 Rascal 6é 92 2 1 104559 Éva 5ó 91'/a * 4 1 84100 Bony 46 90 Va 11 S 96360 Bankár 56 89 6 1 12750 Fabel 46 89 11 6 51380 Kokoro 46 88Va 5 3 126960 Landluft 46 88 6 2 7080J Ferke 46 87*/a 20 7 47330 Lord Firebrand 46 87Va - 10 3 68300 Ibykus 66 87* . 4. • 2 26810 * Őszi forma. A mai szám ára 40 fillér« Legközelebbi számunk (melléklet) hétfőn jelenik meg.
