Vadász- és Versenylap 57. évfolyam, 1913
1913-07-14 / 60. szám
VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 387 IV. Kaposvári dij. Gátverseny-handicap. 1500 K. 1 2400 m. (24 aláirás.) 1. Duschenek I. ur 4é s her Tabán 78 2. Ifj. gr. Esterházy K. 4é p k Out-cry II- 74% 3. Bartosch F. kat. föállatorv. id. p m Jamagata 74 4. ifj. gr. Esterházy K. 6ó s her Xenos 74 5 Br. Baich P. fhdn. 3é p her Great Britain 72 6.Br. Baich P. fhdn. 6é p k Formosa 71% 7. Mr. Adrien 36 stp k Gondola 71 8. Dávid E. ur 3é p k Madaram 71 9. Horváth K. ur 46 s k lnczi 70% 10. Wodianer B. fhdn. 66 p m Bursak 70 11. Horn A. ur 56 p k Apoplexy 70 12. Pilótás P. száz. 46 s m Benghazi 66% 13. Ifj. gr. Esterházy K. 46 p k Manoa 66 % 14. Liptay B. ur 36 s k Csicsóné 647 3 15. Br. Baich P. fhdn. 36 p her Digger 64% 16. Costandaehe M. ur 36 p k Margit II. 64% 17. Balatoni ménes 36 p k Kréta 63 18. Egyedi A. ur 36 s k Sárga liliom 63 19. Gáspárteleki ménes 36 p m Tánczos 63 20. Bamberger I. ur 36 f m Vöröstorony ' 63 21. Mr. Redgrey 36 p k Beiletbonne 62 22. Sibrik S. fhdn. 56 s her Blériot ' 62 23. Issekutz Gy. fhdn. 36 p k Deborah 61% 24. Mr. Redgrey 36 p k Mandragora 61 % Tip: Vöröstorony—br. Baich-ist — Tánczos V. Bélatelepi handicap. 1500 K. 1600 m. (21 aláirás.) 1. Kállai R. urnő 46 p her Péter 80 2. Petanovits J. nr 36 p k Kerréna 76% 3. Mr. Smith 46 s m Castor 76 4. Ifj. gr. Esterházy K. 56 s k Persist 75 ó. Petanovits J. ur 46 stp k Dank! Sage 74% 6. Föld A. ur 66 s m Merillon 73% 7. Gr. Esterházy P. 5é p k Inter pocida 72 8. Gr. Esterházy B. 46 s k Buborék 69 9. Br. Wrazda J. hdn. 36 s k Mireille 69 10. Issekutz Gy. fhdn. 36 p k Mór 69 11. Ifj. gr. Esterházy K. 36 p m Billegény 68 12. Mélik A. ur 36 p k Via 68 13. Sibrik S. fhdn. 36 p k Ropp 68 14. Horváth K. ur 46 s m Ecséd 67% 15. Gencsy K. ur 36 s k Berg ina 66 % 16. Mélik A. ur 36 p k O'Du 65 17. Molnár L. száz. 36 p m Slap-jack 64 18. Jeney I. fhdn. 36 s m Illés ' 61 19. P'ábián I. ur 46 s k Nefelejts 61 20. Binéter I. ur 46 s k Csecse • 59 Tip: Merillon- O'Du— Persist Megjegyzések az idei concours JiippiquerSl. Irta: r/r. Széchenyi Viktor. A május 9-én és 10-én Pesten lezajlott Concours Hippique fényes sikeréhez a Pestvidéki Versenyegylet vezetőségének őszintén gratulálok. A résztvevők nagy mennyisége és a bemutatott teljesítmények kitűnősége valóban minden lovasembert örömmel és megelégedéssel tölthet el. A concourst rendező ifjú egylet büszkeséggel tekinthet az elért eredményre, mely följogosít arra, hogy ezen sport fejlődő képességéhez a legszebb reményeket fűzzük, de egyszersmind kötelez arra is, hogy a legkomolyabban foglalkozzunk a rendezés körül fölmerült számos hibával, mert csakis ezeknek alapos kiküszöbölésével füzhetjük az idei sikert állandóan a Pestvidéki versenyegylct zászlajához Legyen szabad tehát a fiatal egylet iránt táplált meleg rokonszenvtől vezérelve jóindulata kritikámat a coneoursról elmondani. 1. Kezdem a rendezőkön. Mint tudjuk tavalyig az Urlovasok rendezték a Tattersalban régóta divó díjlovaglást és ugratást. A rendezést egy 4 tagu bizottság eszközölte, mely legalább részben oly egyénekből állott, kik ifjabb éveikben hasonló versenyeknél maguk is eredményesen működtek és még ma is aktív lovasemberek. A Pestvidéki Versenyegylet ily bizottság összeállítását nem tartotta szükségesnek s csak elnökileg intézkedett a rendezés iránt. Igy aztán az egész munka és gond egy vagy két ember vállaira nehezedett. Egy egyes ember azonban ekkora kezdeményezéssel, legyen bármennyire elsőrendű szakember, megbirkózni nem tud, mert nem bir. A mint alább kifejtem, az ugratás — mely az egész verseny derekát képezi — mai formájában nálunk uj dolog, ugy mint egyátaljáu az egész adott keret uj volt. Ehhez több einher fejére és több kéz munkaerejére van szükség. A mi az egyiknek elkerüli figyelmét, eszébe jut a másiknak. A munkát pedig meg kell egymás közt osztani. Föltétlen kívánatosnak tartom tehát, hogy a Pestvidéki Versenyegylet egy 5 tagu rendező bizottságot küldjön ki, mely már az ősz folyamán kezdjen foglalkozni a jövő évi concours rendezésével. 2. A propozicziókra áttérve végig megyek azok egyes pontjain. A díjlovaglásnál más megjegyezni valóm nincs, minthogy az ugratandó akadályokat keveslem. Vissza fogunk esni azon régi állapotba, hogy szép gallérral járó, de kizárólag a lovarda számára idomított lovakat kapunk bele e versenyszámba, mint a hogy ez a tattersali díjlovaglásnál 1909 előtt volt. Ép ez irányban 1908 október havában az Urlovasok Szövetkezetéhez beadtam egy memorandumot, mely nagy részben el is fogadtatott és az addig jelentéktelen akadályokat megszaporították s megnagyobbították. Az eredmény nem is maradt el, mert oly versenyző, kinek lova ugratási iszonyban szenved, elmaradt. Kár lenne ezeket redivivusokká tenni. 3. Hunter Showban a legutóbbi propozicziók szerint igazságos bírálatot mondani teljesen lehetetlenség. E versenyszámra 92-en neveztek. A benevezett állatok közt a lovak mindenféle válfajára találtunk. A tulfinomitott, legnemesebb tipusu, hosszú lábu telivér mellett lépkedett az irlandi import legvaskosabb, a sörös szekér elé fogott ardenninél alig vékonyabb, hasított farú herkulese, utánna izgatott döczögésben poroszkázott az ideges polo-ponny, mig a tipikus magyar jukker-kakas büszkén emelgette magasra feltolt szarvas nyakát. Már most jó isten, hogy igazodjék el ezek közt az a szegény jurytag ? E heterogén tömkelegben körülbelül ép oly nehéz igazságos Ítéletet mondani, mintha az embernek meg kellene állapítani, mi szebb, egy szép nöi kéz, egy finoman metszett női orr, avagy kifogástalan fogak és parányi fülecskék? Itt a biró egyéni ízlésének oly tág tér nyílik, hogy tárgyilagos Ítélet alig várható. Az egyik biró, a ki a szép női kezet imádja, a pálmát ennek adja, a másik, ki mindig csak a hófehér fogsorokat keresi, ezt fogja dijazni, mig a harmadik a fülekre bukik, a negyedik a profilra, holott tán mindegyik testrész magában Phidiás remeke. Igy vagyunk a lovakkal is, az egyik csak a telivért látja, a másik csak az irlandit kedveli, a harmadik a félvérért rajong stb., holott talán a maga nemében mindenik kitűnő egyed, de egy tálba dobva nehéz belőlök a válogatás. A Hunter-Show-t tehát alosztályokra kellene osztani, minél több osztály lesz, annál igazságosabb Ítélet várható, de egy nehéz és egy könnyű csoportra föltétlen szükség van. De eltekintve ezen osztályozástól, igazságos döntés meghozatalára szükséges, hogy a jury tagjai először magok között legyenek tisztában a felől, hogy vájjon mit is akarnak dijazni. A propozicziók erre vonatkozóan igy szólnak: «.. a következő szempontok lesznek tekintetbe veendők: a) a ló külleme, b) a ló minősége, c) a ió jármodora, d) az összbenyomás.» Tagadom, hogy egy 10 pereznyi előlóvaglás után ezen 4 pontra nézve a bíráló meggyőződést menthessen. Az a), c) és d) ponttal egy gyakorlott szem hamar tisztába jöhet. A b) pont azonban «a ló minősége» 10 pereznyi körüllovaglásból el nem birálható. E pontot vagy ki kell hagyni, vagy ha bent tartják, próbára kell tenni a ló teljesítő képességét. Itt utalok a Debreczeni Lovaregylet által ez óv október 14-től 16-ig rendezendő Concours tervezetére, hol a Hunter-Show föltételeiben egy 6 kilóméteres tereplovaglás is szerepel. A biráló bizottság által tekintetbe veendő szempontok közt a ló lovagoltságára, a lovas vagy lovasnő lovaglási képzettségére, azok ruházatának korrektségére, a ló nyergelése ós kantározására nézve semmi irányitót nem találunk. Ezek a különben fontos szempontok mind bele vannak temetve az «összbenyomás»-ba. Igy a bírák egyéni Ízlésük szerint vagy a lóra, vagy a lovasra, vagy a lovaglásra helyezik a fősúlyt. Szükségesnek tartanám, hogy a tekintetbe veendő szempontok a ló lovagoltságát, a lovas ülését, korrekt ruházatát ós a nyergelós meg kantározás kifogástalanságát is magába foglalják. Hogy utóbbira a birák súlyt is helyeztek, bizonyítja, hogy a hölgy show-ban egy meg nem felelő öreg, csattos kantár és egy rosszul szabott izzasztó miatt IlI-ik helyre tették azt a versenyző hölgyet, ki a jury többsége szerint ezen hiány nélkül föltétlenül I-ső helyre jutott volna. Ez nézetem szerint teljesen helyes döntése volt a jurynek, mert hozzá kell szoktatni versenyzőinket, hogy ilyen látszólagos külsőségekre — melyek a valóságban azonban lényegesek — szintén súlyt helyezzenek. Helyesebbnek tartom azonban, ha a résztvevőket erre nézve a propozicziók már előre figyelmeztetik. A biráló bizottságnak azonban a fent emiitettek mellett sem szabad soha szem elől téveszteni, hogy a főszempont, a mint az elnevezés is mutatja, a hunter vagyis a tipikus vadászié díjazása. Tehát a ló külleme, ugrása, lovagoltsága, a lovas ülése, ruházata, a ló nyergelése, kautározása a vadászló és lovas szempontjából bírálandó. Hogy ez álláspont jobban kidomborodjék, nagyon meggondolandónak tartom, nem lenne-e czélszerü a propoziezóba belevenni, hogy a résztvevő lőnak legalább egy idényben kopófalka után kellett légyen vadásznia, a mi a falkanagy bizonyítványával igazolandó. 4. Az ugratás. Egész 1912-ig bezárólag a díjugratás bírálata az 1909-ben megsulyosbitott akadályok daczára is nem pontok szerint, hanem a teljesített mutatvány összbenyomása szerint történt. Vagyis nem tisztán az volt a mérvadó, a ló hibátlanul minden érintés nélkül megy-e át az akadályon, hanem birálat tárgyát képezte a stilus is, vagyis a lovas ülése, lovaglási ügyessége, az ütem, a ló ugrási módja, kézben fekvése stb. mind figyelembe vétetett, sőt mondhatnám ezen szempontok nagyon helyesen, döntő befolyással voltak a bírálatra. E módszernek az voit az eredménye, hogy lovasaink — bár tul magas akadályokat nem ugrottak — mégis gyönyörű stílusban, folyékony vadászvágtában küzdötték le azokat. Az egész lovaglást egy bizonyos egészséges iram, schneidig elöretörtetés, elegáns könnyedség jellemezte. 8 ez a stilus — mert ez az, a mit stilus alatt értenünk kell — jellegzetes ismerve az osztrák-magyar lovasságnak ós méltán keltette fül a külföld irigységét. Ezen régi módszer szerinti bírálatnál dijat valóban csak az kapott, a ki lovagolni tud s a ki fejjel, de egyszersmind schueiddel ment át az akadályokon. Az utóbbi években azután a külföldön, különösen Olasz- és Francziaországban a magas ugratás technikája erős tempóban fejlődött és megteremtette a nemzetközi Concoursokat s az azokon divó pontok szerinti bírálati módszert. Tavaly, 19i2-ben mindkettőt alkalmunk volt Pesten látni, a Tattersallban az Urlovasok által rendezett régi díjugratást és az ügető pályán a bécsi PoloClubbal közösen rendezett Concours-hippiquen a pontok szerinti döntést. Hogy melyik módszer a jobb s az uj pontos módszer mennyiben jelent haladást a régi stílusos módszerrel szemben, ezt akarnám itt bonczkós alá venni. Először is kutassuk, hogy az ugratásnak melyik fajtája szolgálja jobban a gyakorlati szempontokat? Gyakorlati szempont alatt pedig mit kell itt értenem ? Azt, hogy a ló a hazai terepen előforduló minden szokásos természetes akadályt (már a mennyiben az egyáltalán ugrásra alkalmas) ugy falkavadászaton, mint hadgyakorlaton (esetleg háborúban) habozás nélkül, folyékony vadászvágtábau leküzdjön. Ilyen akadály pedig nálunk a terepen sohasem magasabb 120 m. szilárdnál s nem szélesebb 4 m.-nél. Ez a körülmény tehát föltétlenül a régi stílusos módszer mellett szól, mert az 1'20-nál magasabb vagy mindenféle rudakkal és sövényekkel czifrázott akadály nálunk a teyepben alig fordul elő, vagy ha előfordulna is, a legritkább esetben ugratható. De az 1 20 m. magasság és a 4 ín. szélesség képezi tapasztalat szerint azt a határt, melyet egy jó átlagos ugróképességü ló még folyókon vadászvágtában nyugodtan ugorhat s melynél a lovas korrekt ülését megkívánhatom. Itt kissé ki keli térnem a «korrekt ülés» fogalmának tisztázására. A régi lovasok korrekt ülésnek csak a «katonai gyakorló szabályzatban» előirt azon ülést ismerik el, midőn a vállon át lefelé vont függőleges vonal a sarkantyú taréját érinti. Ezzel szemben az ultra modern lovas azt tartja, hogy korrekt ülés az, mely a lovat legkevésbbé zavarja az ugrásnál, tekintet nélkül a formára. (Vége következik.) 39684/913. II. a. szám. Lóárverési hirdetmény. A mezőhegyesi m. kir. állami ménesben az alább felsorolt ióanyag f. évi julius hó 21.-én árverés utján I a helyszínen eladásra kerül és pedig: I. Csupán tenyésztőknek. 11 drh. idősebb auyakancza* 5 « 4éves kancza 47 « 3éves kancza. II. Minden megszorítás nélkül. 7 drb. idősebb anyakancza 11 « 3éves kancza 3 « 2éves kancza 13 « léves kancza 15 « 2óves herélt 8 « léves herélt 1 « választott herélt 20 « használati igás és nyerges ló. Ezenkívül a helybeli ménesbirtok gazdaságából 26 drb. kisorolt ktUünféle korú, fajú és ivaru ló. Az árverés kezdete reggel 9 órakor. Az árverési feltételek a helyszínen fognak a közönségnek tudomására hozatni. Külön felhivatik a tenyésztők figyelme a 32991/11—1. 1911. számú körrendeletemre, mely szerint az I. alatt felsorolt kanczák kizárólag csak oly tenyésztőknek fognak eladatni, kik kötelezik magukat, ezeket kizárólag tenyésztésre használni és tenyésztői mivoltukat valamely gazdasági egyesület által kiállított Teuyész. igazolvány felmutatásával igazolják. Budapest, 1913 julius 6. Földmivelésügyi miniszter. Eladó női nyereg Wickede - gyártmány, elsőrangú, kitűnő állapotban. Bővebbet e lap kiadóhivatala közöl.
