Vadász- és Versenylap 56. évfolyam, 1912

1912-12-06 / 109. szám

«•H ' 4' H < 1912 deczembor 6. ORSZÁGOS LÖTEHVÉSZTÉS. Aktuális dolgok. A tenyésztőket ez idő szerint a háborús intézkedések foglalkoztatják leginkább. Két nevezetesebb momentum kívánkozik itt előtérbe: elsősorban a lóexport eltiltása, majd a háború esetén a lóanyagra vonatkozó törvény. A mi a lóexpor ra vonatkozó korlátot illeti, az csak természetes következménye a feszült külpolitikai helyzetűek. A hadseregnek liáborubau lóauyaegal — és tegyük hozzá — jó lóanyaggal való ellátása minden államnak nehéz kérdés, még ueküuk is, a kik nyugodtan mondhatjuk el, hogyavilág legjobb katonalovát állítjuk elő. E tárgyról épen a közelmultbau irtunk informativ czikket s annak adatait ujra olvasóink emlékébe kívánjuk idézni. Mozgósítás, illetve háború esetén rögtöuösen legalább 200,000 lóra lenne szükségünk, a melyek száma azután természetesen folyton emelkedik s végül alig fog elmaradni az 500,000-es szám alatt. Hiszen a német-franezia háború — 42 év előtt — 220,000 lovat kivánt és hová fejlődött a katonai erő azóta ! Már az angol-bur háborúban 368,603 lóra és 126,301 öszvérre volt szükség. Ily körülmények között — tekintve kb. 2.300,000 darabra rugó lóállományunkat — természetes, hogy az exportot be kell szüntetni, különösen kelet felé, nehogy ellenségeink esetleg a tulajdon lovainkon szálljanak velünk harczba. Ez egyúttal had-politikailag is helyes intézkedés, mert a Balkán keresztény államok lótenyésztése oly gyönge lábon áll, hogy maga ez intézkedés már egy elég jelentős taktikai győzelmet jelent. Sürgőssé tette a rendszabályt az, hogy a déli államok épen a közelmultbau nagy arányokban vásárolták lovainkat. Exportunk egyébként 1911ben, mintáz olvasóinkat érdékelni fogja 61,693 drbra rúgott kb. 35 millió korona értékben. A mi most a lovak és jármüvek szolgáltatásáról szóló törvényt illeti, hangsúlyoznunk kell, hogy ez a javaslat nem mai keletű, sőt már évek óta készül. Ezen a réven tehát nem kell a háború rémképét a falra festeni. Valamint tenyésztőinknek sem kell attól tartani, hogy esetleg veszedelem fenyegeti működésüket, mert a telivérek, általában a versenylovak s a tenyészlovak a legmesszebb menő védelemben fognak részesülni. A törvény maga a nyilvántartólap-rendszer elvén alapszik, azaz a lovak egyedenkénti kiválasztása akként történik, hogy a beálló szükség idejére már csak a nyilvántartó lappal ellátott lovak átvétele marad hátra. E rendszert a lóbirtokosokkal kötött magánjogi megállapodások alapján, Galicziában, Bukovinában, Sziléziában és Morvaország egy részében már évek óta igen sikeresen alkalmazzák. A nyilvántartólap-rendszer azon alapgondolaton kivül, hogy a lókiegészités már békében oly mértékben készíttessék elő, hogy a szükség idejére már csak a nyilvántartólappal ellátott lovak behívása és az átadó helyeken való átvétele maradjon hátra, e tervezet még ama feltétlen követelménnyel is számol, hogy a lovak ott szereztessenek be, a hol azokra az illető •alakulásoknak szükségük van. A lovak és járóművek előállítására vonatkozó törvényjavaslat elrendeli, hogy a lótulajdonosok, bizonyos kivételekkel, kötelesek az illetékes politikai, közigazgatási hatóság fölszólitására lovaikat a megállapított fölszereléssel megfelelő dij ellenében az államnak mindaddig tulajdonába bocsatani, mig a fegyveres hatalom egy része hadilábon áll. Az osztrák javaslat az Ausztriában divatos nyilvántartási rendszer tekintetbevételével készült, vagyis a lovak kiválasztása akként történik, hogy szükség esetén csakis a nyilvántartási lappal ellátott lovak átvételére kerül sor. A javaslat bizonyos mértékben emeli az eddig érvényben volt kártalanítási díjtételeket s szaporítja a fölmentés jogczimeit. Ä mennyiben a felajánlott ár a tulajdonosnak nem felelne meg, a helyszínen lévő becslőbizottság dönt az árról. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Régi időkből.*) Közli: id. Benson William. (Folytatás.) Jótékony befolyású volt a mezőhegyosi méneseD kivül, a Győrmogyóben fekvő bábolnai is, mely 1789-ben állíttatott föl s mely nagyságra nézve ámbár csak negyedrészét tovó amannak, nemesség tekintetében azzal egyenlő fokon állott. A lótenyésztés azonban a kormánynak minden buzgalma mellett sem bírt az országban tekintélyes lendületet venni; főleg nem a kisebb birtokosok és jobbágyoknál; mi kótségkivtll részben a hosszas háborúk következménye is volt ugyan, de főbb oka a pangás- és hanyatlásnak mégis az vala, hogy'a nagyban elterjedt birkatenyésztés által, mely nagyobb hasznokat szolgáltatott, a szarvasmarha és lótenyésztés egyaránt háttérbe to'attak. Ezen hanyatlás azonban mégsem volt az egész országban általános, Különösen nem -a nagyobb birtokosoknál. 1820-tól fogva ugyanis az ügy ismét uj életre kapott több helyen. Nevezetesen Somogyban és Gömbiben, kivált Rimaszécsen több ménes keletkezett. Legtöbbet azonban _ alkalmasint gróf Hunyady József tett a mágnások közül, ki Somogyban, Kéthelyen s Nyitrában, Ürményen 1825 körül igon jeles ós külföldről is keresett arab-vérü lovakat tenyésztett; e ménesekből szómos magyar gazda nemesitette lovait. A gróf 1815-ben Somogyban lóversenyt is alapitott**), melyben a parasztok lovai is részt vehettek. Ezen intézmény utóbb kivált Czindery László buzgalma által lépett ismét életbe és fejlődött tovább ; s mig fenállhatott, a somogyi és tolnai lótenyésztés emelésére igen jótékonyan hatott. Valamint hogy jótékonyan hatott Somogymegyének azon intézkedése is, minélfogva az ottani földbirtokosoknál 1 számos ménló állíttatván fol, a parasztság kanczái, mérsékelt dij mellett, mely azonban a házi adóból fizettetett, fedeztettek. Ha jól emlékezünk, e czélszerü intézkedés közel 1848-ig- fennállott. Gr. Hunyady jeles ménesei mellett az előbbeni időből még különösen mogemlitendők br. Fechtig lengyeltóti, bg. Esterházy ozorai, gr. Pálffy detreköi, gr. Erdődy galgóczi, gr. Festetics keszthelyi, továbbá a Károlyi, Széchenyi, Schönborn grófok, Brüdern, Orczy, Podmaniczky bárók, Tajnay és Kárász urak ménesei stb. A Magyarországi s erdélyi lótenyésztés ügyét közel félszázad óta tárgyavatott szemekkel, figyelemmel kisérő egy t. hazánkfia szívességéből, tárgyunkra részletesebben is vethetünk fényt s névszerint kimutathatjuk, hogy 1817-ben Magyarország ós Erdélyben magányos birtot osainknál hol és hány ménes létezett? Az erdélyi kimutatás előttünk annál becsesebb lehet, mivelhogy abban az állatok száma is előfordul, holott a magyarországi méneseket illetőleg csak a tulajdonosokat s a ménesek hely-neveit, továbbá a fajt, melyből a ménesek állottak, állapíthatjuk meg. Állottak pedig 1817-ben hazánkban még a következő nevezetesebb ménesek ; u. m.: 1. Az Almássy-családé Török-Szt.-Miblóson (vér: régi magyar és keleti). 2. Gr. Almássy Ignácé Kétegyházán (vér: magyar, keleti, spanyol és angol). 3. Gr. Apponyié Hőgyészen (vér: régi magyar, spanyol, nápolyi). 4. Br. Brüdern Józsefé Kökuton, Gyönyö mellett (vér: régi magyar ós keleti). 5. Br. Buttleró Erdőtelken (vér: régi magyar és keleti). 6. Gr. Csákyé Böszörményen Nagyváradnál (vér: régi magyar, spanyol ós keleti). 7. Csekonics Józsefé Hatzfelden (vér: régi magyar, spanyol, nápolyi, keleti s később valami kevés angol). 8. Czindery Lászlóé Ladon (vér : régi magyar, keleti és angol). 9. Hg. Esterházyó Ozorán (vér : régi magyar, spanyol, nápolyi, keleti és augol). 10. Gr. Esterházy Miklósé Tallóson (vér: magyar, keleti ós spanyol). *) L. lapunk 108. számát. **) A szerző itt nyilván az ürményi versenyekre czéloz, ezek azonban 1814-től 1821-ig tartattak. A szerk. 649 11. Gr. Esterházy Imréé Rhédóu (vér : régi magyar, spanyol és keleti). 12 Gr. Erdődyé Galgóczon (vér: spanyol, nápolyi, nagy koesiló faj). 13. Br. Fechtig Ferdinándé Lengyeltótin (vér : tiszta keleti). 14. Gr. Festeticsé Keszthelyen (vér : régi magyar és keleti). 15. Festetics Antalé Böhönyón (vér : régimagyarés keleti). 16. Gludováoz és Horváthé Baján (vér : régi magyar ós keleti). 17. Gr. Hunyady Józsefé Örményben (vér: régi magyar, keleti és angol. 18. Gr. Hunyady Ferenczó Kéthelyen (vér : régi magyar és spauyol koesiló). 19. Gr. Illósházyé Szarván (vér: régi magyar, spanyol és nápolyi nagy koesiló faj). 20. Inkey Antalé Iharos-Bei'ényben (vér: régi magyar ós keloti). 21. Inkeyé Palinban Kanizsa mellett (vér: régi magyar és keleti). 22. Jankovics Józsefé Szőllős-Györökön (vér: régi magyar és keleti). 23. Gr. Károlyi-féle Derekegyházán (vér : régi magyar, spanyol és keleti). 24. Gr. Károlyi-féle Nagykárolyban (vér : tiszta angol és magyar kanczák, angol ménekkel). 25. Br. Krayé Topolyán (vér : régi magyar, spanyol és keleti). 26. Kiss Ignáczé Igaion Lengyeltóti mellett (vér: régi magyar és keleti). 27. Gr. Lambergé Kisfaludon Fehérvár mellet

1(vér: régi magyar, keleti és angol). 28. Br. Lilien Józsefé Ercsiben (vér: magyar, spanyol, nápolyi és keleti). 29. Lukács Antalé Vadkerten (vér: régi magyar és keleti). 30. Br. Orczy Lőrinczé Fegyverneken (vér: régi magyar és keleti, bajdan, — most e ménes gr. Szapáryé és áll angol vérű lovakból). 31. Br. Orczy Lászlóé Tarna-Eörsön (vér: magyar 32. Br. Orczy Györgyé Ujszászon (vér: magyar, spanyol, keleti és angol). 33. Gr. Berényi-Halleré Hevesen (vér : régi magyar ós keleti). 34. Br. Podmaniczky-esaládé Tiszaföldváron (vér : légi magyar és keleti). 35. Tisza Lajosé Geszten Nagyvárad mellett (vér: régi magyar, erdélyi és keleti). 36. Gr. Viczay Mihályé Iregen (vér: régi magyar, keleti és angol). 37. Gr. Wenckheimé Gyulán (vér: régi magyar, erdélyi, keleti ós angol). 38. Br. Wenckheimé Fáson Kőrös-Ladány mellett (vér: régi magyar, keleti, spanyol, nápolyi ós angol). 39. Végli Istváné Babócsán (vér: régi magyar és keleti). 40. Gr. Zichyeké Lánghou (vér: régi magyar, spanyol és angol). S ezeken kivül léteztek még a már emiitett állami ménesek Mezőhegyesen ós Bábolnán, melyek elseje mint emiitök 1783-ban, másodika 1789-ben keletkezett. A mezőhegy esi jeles intézetet Csekonics József, cs.kir. kapitány 21 évig vezérelte a legszebb sikerrel és erodménynyel. Ugyanezen évben (1817) Erdélyben még sokkal többre ment a felállított ménesek száma, melyek ámbár egyenkint jóval kisebbek voltak a magyarországiaknál, egészben mégis nem csekély mennyiségű jó vérű lovakat foglaltak magukban. Volt pedig ez évben Erdélyben összesen 124 kisebb-nagyobb ménes. A legnagyobbakban, melyek br. Bánffy János, br. Bornemissza József ós Lipót, gr. Mikes Zsigmond, gr. Bethlen Ádám, gr. Haller Lajos, gr. Bethlen Farkas, gr. Bethlen Károly, br. Wesselényi Miklós, gr. Bóldy Vincze, gr. Teleky Józsefé, gr. Bethlen Dánielé voltak, állott egyenkint 50—75 drb. kancza, 4—10 drb. mén, a legkisebb ménesek pedig, minőkkel sokan birtak, állottak 10 -12 kanczából s 1—2 ménből stb. A 124 kisebb-nagyobb erdélyi ménesben pedig a lovak száma: