Vadász- és Versenylap 56. évfolyam, 1912
1912-02-16 / 7. szám
1912. február 23. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 81' Lolo 2 (Persimmon 7— Anxious Moments • Morion 5) fed. Maxim 23. Mary Beaton 5 (George Frederick 13 v. Thurio 2 — Mary Seaton ; Isonomy 19) fed. Chevening 8. Odább 25 (Ayrshire 8— Oriental; Orme 11) fed. Chevening 8 Oriental 25 (Orme 11— Cassimére; Camhallo 2) fed. Royal Lancer 1. Pancy Masters 1 (Westminster 20— Firelight ; Fitz James 4) fed. Pardon 1. Papucs 10 (Phil 3—Piroska; Kisbér öecsse 4) fed. Falb 4. Royalty 1 (Royal Lancer 1— Red Poppy; Guerrier 1) fed. Chevening 8. Szemérmes 4 (Bona Vista 4—Szende; Ruperra 5) fed. Rother Stadl 4. Chevening partnerei köztil Gyöngy és Györgyike a stallionnal háromszoros Doncaster crosst adnak, a mely vér a két kancza révén a III., illetve IV. vonalon jön a pedigreebe, mig a mén kétszeresen hozza a IV. remowban e vonalat. Emellett mindkét kancza Alice Hawthornra vezet, a mely vért Bend'Or hozza Thormanby révén Cheveningben. Odább, Ayrshirekancza lévén, elég erős inbredet ad Atalantara (III— IV. rem), azonkivül a kancza Orme révén a IV. remowban hozza a St. Simon-vért is, a mely a mó i révén a III. voDalon található fel és igy Galopin négyszeres szerepével találkozunk, mert Atalanta szintén e mén leánya. Négyszer szerepel itt Thormanby is, mig Nexvminstert kétszer látjuk az V. remowban. Royalty szintén Galopin vonala, valamint az V. remowban lévő Doncaster-kg révén illik Cheveninghez, a melylyel a két ménre igy hároiffSzorosan lesz inbred. Az Ádámhoz beosztott Dallos leányt legfeljebb csak a többszörösen szereplő Pocahontas vonalak hozzák kontaktusba a ménnel, valamint egy Vedette— Qui Fiue-kapcsolat, Fenét pedig Jack o' Lantern Jeu d'Esprit vonala illeszti a stallionhoz egy gyenge Cambuscan kapcsolattal. A Pardonhoz menő Pansy Masters közepes Springfield és gyengébb Scottish Chief crosst ad a ménnel, mig a kancza apai ágát Bend Or kapcsolja Rouge Rose inbred révén a mén anyai vonalához. A Royal Lancer partnerek közül Floramour a ménnel közepes Hamptoninbredet ad és a Queen Mary vonal kapcsolja hozzá Maczót is, mig Oriental, Ormonde Agwes-vonala ós Bend Or-vére révén alkalmazkodik a kisbéri stallionhoz. A ménes neveltjéhez, Maximhoz két kancza kerül: Becsali ós Lolo; közülök az utóbbi St. Simon és Barcaldine inbreeden nevelt lovat hozhat e párosítás eredményeként. Szemérmes Rother Stadl- lat Doncaster és Buccaneer vonalaik révén kapcsolódik, mig Flower Girl kevésbé illik a ménhez. Dolly R. Isonomy vonala révén nem rossz partner Gaganak, annál inkább is, mert a kancza szintén Ellen Horné vonalából származik, sót Ladas révén harmadszor is intenziven hozza e vért. Maxim anyja, Crested Grebe William te Fourthtal erős Gallinule-inbreedet ad a gerincz III. és IV. vonalán és a háttérben St. Albans—Bribery, valamint Voltigeur és Queen Mary vonalak szintén jó összhangot teremtenek a származási táblán, a melynek az első Gallinulera alapozott inbroed-kisérlet ad érdekességet és ezért itt adjuk: <J[S Galopin 3 Vedette 19 St. Simon 11 Galopin 3 Klyng Duche-s 3 St. Simon 11 St. Angela 11 King loin 3 St. Angela 11 Adeline 11 Wisdom 7 Blinkhoolie 10 Gravity 2 Wisdom 7 Aline 7 Gravity 2 Enigma 2 The Hake 1 Enigma 2 the Sphinx 2 Isonomy 19 Sterling 13 Gallinule 19 Isonomy 19 Isola Bella 19 Gallinule 19 Moorhen 19 Hermit 5 Moorhen 19 Sister to Ryshworth 19 Morgan 5 Springfield 12 Alice MorMorgan 5 Morgiana 5 gan 24 Ben Alice 24 Ben Battle 4 Ben Alice 24 Dr. of fiord Ronald 24 Sterling 13 Oxford 13 Isonomy 19 Sterling 13 Whisper 13 Isonomy 19 Isola Bella 19 Stockwell 3 Isola Bella 19 Isoline 19 Hermit 5 Newminster 8 Moorhen 19 Hermit 5 Seclusion 5 Moorhen 19 Sister to RysSkirmisher 2 worth 19 Vcrtumna 19 Prince CharlielS Blair Athol 10 Prestonpans 8 Prince CharlielS Eastern Princess 13 Prestonpans 8 Beatrice 2 Voltigeur 2 Bribery 2 Mr. Wrinkle 3 St. Albans 2 Miss Mr. Wrinkle 3 Peri 3 Augusta 23 Ballyroe 23 Belladrium 22 Ballyroe 23 Bon Accord 23 ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Lótenyésztési szakirodalom. Több izben foglalkoztam a gondolattal, lótenyésztési szakirodalmunk kérdését a nyilvánosság előtt szóvá tenni; személyes tekintetek és az ügy érdeke végül is mindig távol tartottak tőle. Szaksajtónk e tárgyra vonatkozó munkákban oly szegény, hogy még a gyönge, sót hibás kísérleteknek is meg kell bocsájtaui: méltányolva az iparkodást. Ezen kivül a tárgy elválaszthatatlan a személyes kérdéstói, a mit lehetőleg szintén kerülni szoktam. Az utóbbi időkben azonban a szaksajtó annyi felületes és egészen hibás nézetet halmozott össze, egyes szakmunkák oly hihetetleu naivsággal, sőt tudatlansággal vágtak neki a lótenyésztés legfontosabb tételeinek, annyi hamis adatot jegyeztek föl, hogy mégis csak kötelességemnek tartom velők foglalkozni, nehogy azok esetleg a köztudatba menjenek át. Az egészen selejtes gazdasági munkákat, a melyek közt nem egy az alapfogalmakkal sincs tisztában, egyszerűen mellőzni fogom. Ezeknek gyökerük nem lehet a közönségben, a mely maga is javarészt — többé-kevésbbé — szakértő. Annál behatóbban és természetesen tárgyilagosan, kell megvilágítanom azonban két nagyobb és ösmert művet, amelyeknek, hogy ugy mondjam, encziklopédikus jelentőségük van s amelyeknek szembeszökő tévedéseire udvariasan, de határozottan kell rámutatnom; ezzel fóleg azt akarom elérni, hogy e művek kiadásai annak idején javított formában lássanak napvilágot. A tenyésztéssel foglalkozó magyar gazdák bizonyára ösmerik Knvj^sy és Monostori: A ló és tenyésztése czimü munkáját, a melynek elterjedtségétmi sem igazolja jobban, minthogy még 1905-ben harmadik kiadásban látott napvilágot. Lássuk közelebbről e könyvet, a mely közel 700 oldalra rug s igy nem közönséges szorgalomról tesz tanúbizonyságot. A természetrajzi adatok részletezését mellőzöm. Csak röviden arra utalok, hogy p. o. a Przewalski-ló beállítása nem felel meg a modern kutatásoknak, a melyek azt igazolják, hogy épen ez az ősi formája a lónak s igy megkövetelné, hogy tiz sornál többet kapjon. Épen igy elhagyom annak birálatát is, vajon helyes-e a szerzőknek a telivér fogalmára való fölfogása, s vajon a telivér és a tiszta tenyésztés alapelvét nem cserélik-e össze. Szin'uey elsiklom a fülekre vonatkozó sajátságos definitiókon, amilyen p. o. az is, hogy az úgynevezett laska-fiile t a «nem elegendő élénk vérmérséklet jelének tartják.» Szakembereinknek elég erre példának (laloui n. Hambletonian, Bla c hlnrle AMl/rm,)^ Blink Bo mm stb. neveit fölemlítenem s Ítéletükre biznotn, hogy Kovácsy és Monostori urak mily alaposan tárgyalják e kérdést. Mi sem veszedelmesebb a lótenyésztésben, mint külső jelekből belső tulajdonságokra következtetni. Ez természetesen a munka többi, küllemtani teóriáira is vonatkozik. Ezek azonban apró szépséghibák, bár szakszempontból nincsen mentségük. Nagyobbak a tévedések az adatoknál és fölfogásoknál, a melyek a ló tenyésztésére vonatkoznak. Helytelen mindjárt a kiinduló pont, a mely azt mondja, hogy a «versenylónak kettós a feladata: minél kitűnőbb félvéreket produkálni s a turf szempontjából minél korábban és biztosabban, minél több pénzt keresni.» Azt hisszük a telivértenyésztés, a mely kimaradt a definiczióból, szintén számításba kell, hogy jöjjön a versenyló czéljai ^kitűzésénél. Épen ily hibába esnek a szerzők, a mikor az akadályversenyló tenyészértéke mellett kardoskodnak, megállapítván, hogy «általános használatra való jó lovat csak az a telivér csinálhat, a mely nem ugyan őrületes, de megfelelő gyorsasággal nagy kitartást és tartós, szívós szervezetet egyesit.» Régi tapasztalat és elég a verseny-statisztikákat bármely oldalon fölcsapni, hogy megállapíthassuk, hogy a legtöbb jó hurdler és Steepler — Hver volt. K tárg xat-ftELehndorff már oly részletesen kimeritetterhogy szinte szégyenkezünk a kérdéssel ii|ra. eiölinzaJroijni ., In-v csal- röviden utalunk szerző ama nézetére, hogy a flyerek «1400 méteren tul l nem birják, még sik gyepen se, annál inkább az [egyenetlen vagy akadálylyal biró talajon.» Az angol telivér keletkezéséről a szerzőknek szintén tévesek a nézetei. Igy egészen hamis a kép, a melyet a royal mare-ekröl rajzolnak. Először is: a royal mare-ekről csak hozzávetőleg se állapitható meg, hogy mind berberek voltak, hogy pedig köztük magyar volt, a mit Wrangel állit, oly adat, a melyet semmiféle pozitiv följegyzés nem támogat. De a royal mare-ek mellett az angol gallowaynak kétségkívül ép ilyen fontos szerepe volt a telivér megalapozásában. Ám a koronát a szerzők akkor teszik föl, midón a «hires családalapitó mének között» felsorolják a következőket: The Cullen Arabian Mare, inr. Wilkiusou's Barb Mare, — vagyis kanczákat; hiszen a mare szó, mint azt laikusok is tudják, kanczát jelent és jelentett mindig. Hasonló hiba, hogy a Darley Arabian törzsbe tartozó mének fölsorolásánál épp Galopin, a modern telivértenyésztés tengelye hiányzik. Tele van hibákkal egyébként a törzsekre vonatkozó táblázat elejétől végig. De menjünk tovább. A színekről szerzők azt mondják, hogy «általános szin a sárga, a pej; tarkák állítólag nem léteznek.» Az állítólag; szó bizvást elmaradhat. A telivér kihasználásáról szóló részben az áll, hogy «ma egyévesek is versenyeznek; a distanczia a nevetségesig rövid, a suly ílluzórius kicsi.» Majd: «a versenyistállótulajdonos jockeyjának egyszerűen megparancsolhatja, hogy lovát győzelemre ne vigye.» És hátrább: «Vájjon felbuzog-e még Buzgó vére ivadékaiban» és : «hol a Kincsem méltó utódja?», a mikor is a munka napirendre tér Beregvölgy és a többi Kincsem-vérü derbynyeró fölött. Es még hátrább : «Anglia is szükségét látja, hogy törzskönyvébe arabs telivéreket nagyobb és nagyobb számban fölvegven». Végül pedig azt proponálja, hogy klasszikus versenyeket kell létesíteni, elkülönített futamokkal, melyekben «record alapján legyen győztessé a ló.» Tévesek a szerzőknek a magyar telivértenyésztésrfe és versenyügyre vonatkozó adatai is. Az állami ménesekre vonatkozó közlései, sajnos, époly felületesek. Egy szakmunkában azt álli- . tani, hogy Buccaneer anyja Little Red Rover , I tehát egy mén vol j, talán még sem volna szabad, • épp oly kevéssé, mint azt, hogy Balzsam Angliából importáltatott. De talán elég is a szemléből, a melynek részletezésére szűkek volnának e lap hasájai. Tárgyilagosan jegyeztük fel a fentebbi téve déseket és ismételjük, más czéluDk nem volt, mint hogy egy ujabb kiadásban azok korrigálását elérjük. Igen elterjedt munka Breltm Az állatok világa czimü könyve is, a mely tudvalevőleg magyar nyelven is napvilágot látott. Sajnos, e munka magyar kiadása szintén sürgős korrekturát követel; legalább is a lóra vonatkozó része. Brehm természetrajzi adatait az utolsó évek kutatásai sok tekintetben módosították s a mit p. o. annak idején Przewalski lováról irt, ma már nem állja meg helyét. Nagyobb hiba ennél, hogy nem egyszer oly forrásokat vesz igénybe, a melyek éppen nem megbízhatók. Röviden csak rá akarok mutatni, hogy például Hehnnek a vadlóra vonatkozó föltevései már azért is helytelenek, mert ö a vadlovakat összecseréli a vadménesekke! (azaz oly ménesekkel, a hol nem kézból fedeztetnek), i nig Wrangelre támaszkodni ma már szakember nem igen fog, ösmervén ez iro nagy felületess égét, a melyet,~rná,r föntebb is ér j"t.P.t.t.iiq^ s amely Ungarns Pferdezucht czimü munkáj jjjiaa-üs. untalan szemünk elé tárul. Sajnálatosnak tartjuk azt is, hogy Brehm magyar kiadása, mintegy a maga felelősségére, Kovácsy és Monostori föntebb bonczolt művének éppen legeklatánsabb tévedéseit veszi át, a mit nem szabad szó nélkül hagyni. (L. az Állatvilág III. kötetének 95 és kővetkező oldalait.) Igy az angol telivér végső czéljáról, tenyészórtékéról, próbaértékéről, az egyévesek versenyeiről, az időmérésről stb. mondottak e munkában is felbukkannak, sót azokat a szerző-forditó még megtoldja következő szemelvényekkel: «Az angol versenyparipa mai formájában csak mesterségesen tartható fenn. Természetes fejlődésének nincs alapja és lehetősége. Az ember kitenyésztett egy tulfinomitott, légies alkotást, mely zsiráfuyakával, arasznyi horpaszával, lebegő farával, sáskalábaival inkább az agárhoz, mint a lóhoz hasonlít. Ily kényes szervezetnek a tudomány bizonyságtétele (!) szerint korai pusztulás vagy hirtelen visszaesés a sorsa.» Satöbbi. Kisbérről a munka csak annyit tud, hogy ott i állt Camluscan és Verneuil, de, hogy az egész