Vadász- és Versenylap 56. évfolyam, 1912
1912-12-12 / 110. szám
1912. de o zember 12. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 657 az összegek a lóverseny károsítása nélkül az illető czélokra fordíthatók. (Élénk helyeslés.) Liptay Béla ur: T. képviselőház I En csak egy kérést akarok a földmivelésügyi miniszter úrhoz intézni és pedig, hogy jövő a évben ne egy fél milliót költsön tiz kanczára, hanem egy egész milliót egy ménre. Ezután a ház változás nélkül szavazta meg az állami lótenyészintézetek tételét. Lókivitel és bevitel. A lókiviteli tilalom életbeléptetése aktuálissá teszi a kérdést: milyen arányú tulajdonképpen ez idő szerint való exportunk és importunk. Mielőtt e kérdésre részletesen válaszolnánk, lássuk röviden a mult adatait. Lókivitelünk darabszámban az 1897—1906-iévtizedben 32,000-43,000 drb közt mozgott. Legfontosabb piaczaink voltak: Ausztria, Németország és Olaszország. 1903-ban például Ausztriába ment 11,586 ló, kb. 7 nlillió K értékben, Olaszországba ment 12,006 ló, kb. 6»/» millió K értékben, Németországba ment 3442 ló, kb. 3 millió K értékben. Azóta időszaki csökkenés Németországgal szemben állott be és pedig az 1906-ban életbeléptetett uj — és magasabb — vámtételek révén. Igen szép volt azonban exportunk a Balkánállamokba, a melyek szívesen vettek különösen katonai czélokra alkalmas lovakat és Olaszország is jó fogyasztónk maradt, nemkülönben természetesen Ausztria, a hová ma kb. 35,000 darab lovat exportálunk. Az utóbbival való viszonylatunkat természetesen a tilalom nem érinti, miután azonban egy hányad a tranzito-forgalom számlájára esik, itt is meg fogjuk érezni a tilalmat. Ha most a kivitel 1911 ós 1910. óvi adatait nézzük, azt fogjuk látni, hogy azok körülbelül azonos színvonalon állottak, a minthogy az utolsó években a kép általában keveset változott. 1910-ben 61,606 lovat exportáltunk (a mi igen szép emelkedés az J903. évi adatokkal szemben), -1911-ben 61.693 darabot. Az összérték 1910-ben 36.309,675, 1911-ben pedig 34.382,845 K volt. Ezek mindenesetre igen nagy számok, jóllehet a felük Ausztria számlájára tartozik. Nagy szerencse, hogy ezzel szemben az importok terhét Uem igen érezzük. 1911-ben hozzánk mindössze 1126 lovat importáltak s közülük Ausztriából 965 drb jött be. Az összérték 2.047,953 K (Ausztriára esik 1.498,920). Bár tenyésztőinknek áldozat, hogy az exportforrások jelentékeny része egy időre megszűnik, ezzel szemben a katonai előny — és igy a hazafias — igen nagy, miután katonai lovaink nagy fogyasztói ép a balkán államok voltak és továbbá: azzal, hogy a kivitel megszűnik, mozgósítás esetén saját hadseregünk ióanyagának ellátása sokkal könnyebben fog menni. Háborús időkben mindenkinek áldozatot kell tudni hozni s ezt tenyésztőink is bizonyára szivesen hozzák meg, jóllehet a tilalom elég érzékenyen sújtja őket. Itt közöljük az 1910. és 1911. évek részletes kiviteli és beviteli jegyzékét, a mely könnyen áttekinthető képben foglalja össze a helyzetet. Behozatal. 1910. összecsak összAu8ztr. sen Ausztr.-ból ért. értéke Tenyészmén 32 24 876400 112800 « kancza 73 61 395600 72000 Versenyló 13 12 30800 24000 Hátasló 48 41 131850 106600 Katonai pótló — •— Igás és kocsiló 426 370 552000 518000 Ló (vágásra szánt) — ' — — Ló 2éven alól (csikó) 186 186 93000 93000 Szopós csikó 7 6 4860 1860 összesen 785 700 1684510 1027060 1911 Tenyészmén 52 29 406849 136300 « kancza 109 97 336628 271600 Versenyló 55 55 110000 110000 Hátasló 82 70 214964 182000 Katonai pótló — _ — — Igás és koc3Üó 652 495 844992 693000 Ló (vágásra szánt) 6 6 660 660 Ló 2éven alól (csikó) 264 207 132000 103500 Szopós csikó 6 6 1860 1860 összesen 1126 965 2047953 1498920 Kivitel. 1910 össze - csak összAusztr. sen Ausztr.-ba ért. értéke Tenyészmén 78 19 196310 89300 « kancza 104 48 136860 27000 Versenyló 45 41 175500 159900 Hátasló 280 199 503700 383300 Katonai pótló 3441 648 1998690 518400 Igás és kocsiló 43421 18317 31337565 14562015 Ló (vágásra szánt) 12849 12809 1413390 1408990 Ló 2ó alól (csikó) 1380 1054 546060 421600 Szopós csikó 8 6 1600 1200 összesen 61606 33141 36309675 17571705 1911. Tenyészmén 70 10 198020 47000 « kancza 85 43 111860 64500 Versenyló 63 58 245700 226200 Hátasló 210 122 377790 207400 Katonai pótló 7193 810 4179133 648000 Igás ós kocsiló 37452 18107 27040344 14395065 Ló (vágásra szánt) 15211 15158 1673210 1667880 Ló 2ó alól (csikó) 1403 1311 555588 524400 Szopós csikó 6 2 1200 400 összesen 61693 35621 31382845 17780345 Régi időkből.*) Közli: icl. Benson William. (Folytatás.) Hazánk méneseivel 1850 körül szerencsésebb volt Erdélynél. Azokból, melyeket elsoroltunk, megszűnt mostanig vagy 19, s ezek névszerint a 4., 5., 6., 7., 10., 11., 13., 18., 19., 21., 23., 25., 28., 29., 30., 32., 33., 36. és 39. szám alattiak; keletkezett azonban azóta néhány uj ménes is az országban. Ilyen az általunk már emiitett elöszállási**) Fehérben/a vacBi Pestmegyében, továbbá a fóti Pest mellett; keletkeztek ezeken kivül mások is, de nekünk ezekről tudomásunk nincs. Magyarország és Erdélynek fólebb emiitett ménesein kivül, melyeknek egynémelyike már 80 és 100 év előtt keletkezett, volt kétségkívül mind a két országban még több kisebb ménes is, a kisebb birtokosoknál névszerint s némely tehetösb községeknél, mely utóbbiak közt különösen megemlítendő a jászok és kunok lótenyésztése, mely Oláh szerint már a 17-ik században nevezetes volt s különösen a halasiakról jegyzi meg a történetíró, hogy nagy ménesekben tenyésztett lovaik által, nem csekély gazdaságra jutottak. Egyike régiobb hazai méneseinknek a Somogymegyei Ladon létező Czindery-féle, mely a Berlinben megjelenő «Blätter für Pferde uud Jagd» czimü folyóirat tavalyi évfolyama szerint eredetével 1736-ra megy vissza, mikor is Czindery Ignácz, ezen ménesének megalapításához Nagy-Tatárországból szerzett 12 darab kanczát és egy mént, melyek aztán a tiszta beltenyésztés elvei szerint szaporittattak. Az első mén Betyár 25 évig szolgált; Sárkány 19 évig; Sárkány fia: Vitéz pedig 14 éves korában 5 drb. ugyanezen fajból való kanczával a bajor királynak adatottel, 1843-ban. A régi tenyésztést, mely mindig tisztán űzetett, ertzelnek hivták. Ugyanitt olvassuk, hogy angol ménekkel a magyar kanezák keresztezése Ladon is megpróbáltatott, de az eredmény nem felelt meg a várakozásnak, igy azzal csakhamar felhagytak s visszatértek ismét a tiszta beltenyésztéshoz. A fönti lovak tulajdonságai, rendkívüli szelídség mellett, igen sok tüz, kitartás ós tanulékonyság. E lovak egyáltalán alkalmatosak kocsiba és paripáknak. Ezen fajból a nevezett ménesben 1854-ben még 7 mén és 19 kancza állott. Hatott a kormány régebben Magyarországban a lótenyésztés előmozdítására az által is, hogy az Alföldön fekvő kamarai pusztákon örményeknek csekély bérért nagy területeket adott azon feltétellel, hogy azokon a szarvasmarhn-lenyésztéa mellett a lótenyésztést is űzzék, s a hadsereg számára megszabott áron bizonyos meghatározott mennyiséget szolgáltassanak. Hasonló célból tartatlak több tehetösb hazai községek is méneseket, melyekből gyakran igen joles és hasznavehető lovak kerültek ki. A 18. század végső két tizedében a magyar és erdélyi lovak általában igen koresettek voltak, különösen, mivel a hadi szolgálat terheit minden egyóbb lónál jobban kibírták. • *) L. lapunk 108., 109. számát. **) Ez tévedés. Az elöszállási ménest már a 17-ik száad kezdetén alapították. A szerk. A magyar lónak minden jelessóge mellett azonban, minél közolebb jövünk a jelen idöhöz, a hanyatlása a tenyésztésben annál nagyobbnak mondható. Szülte ezt.számos ok. Mindenek előtt megemlitendök a mult század végétől 1814-ig tartott franczia háborúk, melyek az országban lótozett lovak számát nagy mórtékben csökkentették; továbbá a merinójuhnak nagy elterjedése ugyanazon időben, mely nemcsak a szarvasmarhát szorította le az ország sok vidékein a legelőkről, hanem még különösebben a lovakat is. Egyesek és községeknél folyton kevesebbedet! a ménesek száma, s jelenleg kétségkívül alig birjuk már csak felét annak, a mivel az ország 30—40 évekkel ez előtt még rendelkezhetett. A magyarországi helytartó-tanács ugyan több izben törekedett a hanyatlásnak indult gazdasági ágat támogatni, emelni, nevezetesen 1801. és 1804-ben, továbbá a József cs. kir. főherczeg, volt nádorunk rendeletére, 1817-ben is, midőn e czólra egy különös bizottmány neveztetett, melynek feladata volt módokról és eszközökről gondoskodni, a melyek a dolognak kedvezőbb fordulatot adhatnak. Nem is voltak ezen törekvések minden siker nélkül, sőt azok kifolyásaként tekinthetők részben a Pesten 1826-ban s nem sokkal később Somogyban létrejött lóverseny társulatok is ; azonban a hanyatlás egészben sokkal nagyobb vala, semhogy azt rövid néhány év lefolyása alatt s egyes (különben jótékonyabb eszközökkel) orvosolni lehetett volna. Hogy a baj, a hanyatlás létezik, köztudomásu dolog s legújabban feltűnően bebizonyult azon eredmények által, melyeket a kerületi hatóságok 1851-ben a helytartóság rendelete következtében, ez ügy állását illetőleg, ugyanoda felterjesztettek. A felsőbb helyről kitűzött kérdések érdemben a következők voltak; u. m.: 1. Létezik-e a megyében valamely közintézet a lótenyésztés előmozdítására ? 2. Ha létezett, milyen volt, meddig állott fenn, miért hagytak fel vele s mi volt az eredmény ? 3. Vannak-e megyei birtokosoknak méneseik, kiknek s mily állapotban vannak azok ? 4. Elölialadt-e ujabb időben a lótenyésztés vagy hanyatlott ? Állt pedig a beérkezett hivatalos válaszok szerint lótenyésztésünk 1851-ben, a mint következik: Az egész kassai kerületben csupán Beregmegyében van egy magánhágó-intézet, Nagy-Lucskán, gr. Schönborn jószágán. Zemplénben találkozik ugyan több urasági ménes, de ezekben a tenyésztés csupán a saját szükséglet kielégítésére szorítkozik. Gr. Schönbornnak egyébként Beregben és Fogarason is volt egy ménese, de ez 1848-ban a lucskaival egyesittetott. Mármarosban a kincstári jószágokon volt ogy hágóintézet, hova a mezőhegyesi cs. kir. ménesből minden évben küldetett egy ménló hágatás végett, de ez intézkedés már mintegy 25 év előtt megszűnt. Sárosmegyében mintegy 60 év előtt br. Horváth birt egy ménessel, mely azonban nem felelt meg a várakozásnak és feloszlott. Az Ujházy-félo, nemesebb fajú ménés kanczákból állott ménes Budaméren a forradalom alatt tönkremont. Abaujmegye részéről 1835-ben 15 ménló vásároltatott, minthogy azonban tartásuk évenkint átlagosan véve 2200 forintba került, pengőben, az óvi jövedelem pedig csak mintegy 377 forintra ment s igy évenkint tetemes veszteség volt, melynek fedezése csak az akkorában még egyedtü adózó népnek igen érezhető terheitetésével történhetett, 1844-ben a ménlovak eladattak s a hágatási intézmény megszűnt. Gömörmegyében gr. Andrássy hágató intézete, Hosszúréten, részvétlenség következtében szűnt meg. Az egyes községek sehol sem birnak az egész kerületben jobb fajú ménlovakkal s ha találkozik is helyiyelközzel valamely községnek csödöre, ez a legközönségesebb fajból való s a nemesítés előmozdítására semmi tekintetben sem alkalmas. A birtokosok közül legjobb teny észlovak kai bir Beregben gr. Schönborn Nagy-Lucskán, Zemplénben hg. Beczonheim S.-Patakon, gr. Klobusiczky Zetónyben, gr. Majláth Perbenyiken, b. Vécsey Szerdahelyen, a premontrei rend Leleszen, Klobusiczky Csernyön, Andrássy grófnő Terebesen, Bárczy Hardicsán, Haller grófnő Dobrán, Abaujban gr. Péchy és Károlyi, Ungban gr. Barkóczy Jánosnak 36 kancza és 12 csődörből álló ménese vau. Mármarosban néhány birtokosnak vannak csödüreilc, de egysom nemes vórü (Folytatjuk.)
