Vadász- és Versenylap 56. évfolyam, 1912

1912-02-03 / 5. szám

1912. február 23. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 61' Katonatiszti lovasegylet. Szombaton, január hó 14-ón tartotta meg a tiszti lovasegylet a bécsi katonai kaszinó helyiségében ez idei első bizottsági tllósót. Az 1911. évi jelentés felolvastatván, annak főbb pontjai a következők: Futtatás a soproni saját pályán. Az egyleti versenyek a lefolyt évben május hó 21. és 25-én az utóbbi évi rendes feltótelek betartásával a soproni saját pályán rendeztettek. Ezeken a versenyeken való részvétel mult évben a megszokott rendesnél kisebb volt; mindössze 23 tiszt vett részt mint lovas, azonkivül 27 mint tulajdonos. Előbbiek közül 8 an kaptak tiszteletdijat, utóbbiak közül 19-en pénzdíjat. Ö Felsége tiszteletdiját Koller Ede százados (7. ulá­nus ezredj Sielanka nevü Maikönig után neveit öóves pej kanczájával (fv.) nyerte meg. Emlité-re méltó, hogy a fent nevezett tiszt ezen értékes dijat már harmadszor nyerte meg. A lovasság versenyei az őszi gyakorlatok alatt. Mint már a legutóbbi években, ugy ez évben is az összes összpontosított lovastiszteknél a gyakorlatokon résztvevő tisztek, zászlósok, kadettok és egyévi önkén­tesek részére versenyek rendeztettek. A 21-ik lovasdandár — bár nem volt összpon­tosítva — szintén versenyt rendezett a hozzátartozó ezredek tisztjei, zászlósai és kadettjai részére. 336 lovas szállt nyeregbe — közöttük 3 altábor­nagy, 4 vezérőrnagy és 17 törzstiszt — a kik mind elérték a czélt. Bécs—Budapest, illetve— Budapest bécsi távlovaglás. Hogy az egye-üiet tartalékos és nem tényleges állományba tartozó tiszteinek is alkalma legyen minél nagyohb számmal lovasversenyzésben résztvenni, junius elején adattak ki a versenyfeltételek egy októ­ber 2. és 3-án tartandó távlovaglásra, melyen csupán fentemiitettek vehettek részt. Bécsben 7, Budapesten 10 lovas indult — ezek közül Germ Rudolf versenyen kivül — közülük 3. illetőleg 6 érte el a czélt. 4-en a konditió megvizsgálásánál az összes meg­érkezett lovasok megfeleltek a követelményeknek, ugy hogy minden egyes lovas az általános dijon kivül egy úgynevezett «Kondition -preis»-t is kapott. Br. Trauttenberg Imre tartalékos zászlós (7. huszár ezr. d) a 250 km. hosszú utvonalat a legrövidebb idő, mindössze 17 óra 45 perez alatt tette meg, mely időbe azonban a győri éjjeli tartózkodás nincs beleértve. Az eredmény mutatja, hogy a tartalékos tisztek a tényleges tisztekkel bátran versenyezhetnek, miért is felhívja az egylet vezetősége figyelmüket arra, hogy mint fgyleti tagok az egylet futtatásainál, táv­lovaglásoknál szabadságukban van mindenkor részt­venni. Az egylet jövőre is ki fog irni ilyen versenyt. A iovaglási időtartamnak 8} óráról 8 órára való leszállítását kivéve, a határozmányok ugyanazok maradnak, mint az előző években. Jaroslau és Pardubitz környékén tartott küldönc zlovaylás. Junius elején adattak ki a feltételek a Jaroslau környékén október 9-én, Pardubitz környékén október 19-én rendezett küldönczlovagláshoz. Szeptember 30 ig a lovashadosztály parancsnokság­hoz Jaroslauba 40, a 11. sz. ulánus ezredparancsnok­sághoz Pardubitzba 27 nevezés érkezett. Október 9-én Jaroslauban 24, 19-ón Pardubitzbau 12 lovas indult. Ezek közül a követelményeknek 20, illetve 9 lovas felelt meg. Hubertus lovaglások. Mint már az utóbbi években, ugy a mult évben is a 14. tábori tüzérdandár lovagló iskola és a 16 szekerész­osztály részére «Hubertus» lovaglás alkalmával, tóvá' bá a 4. és 10. tüzérdandár, a 24., 26., 38., 41. ós 42. számú tábori ágyuezredeknek, a 6-os számú lovagló tüzér osztály, a 4-es számú nehéz tara^zk' osztály, valamint az 1 ső számú m. kir. honvéd huszár ezred­nek az őszszel megtartott helyőrségi vadá^zversenyek alkalmával tiszteletdíjak adományoztattak. A hadsereg akadályversenye Pardubitzban. Az egylet hadseregbeli akadályverseny reszére már ezen versenjek megállapításakor 3 tiszteletdíjat ado­mányozott A tiszteknek ezen nehéz akadályokra is jól beido­mitott lovai ismét teljes sikert eredményeztek. Vadászlovaglás. A kutyák fentartására, illetve ujabb beszerzésekre a krakkói és lembergi helyőrségi vadásztársaság, valamint a 4. és 5-ös számú huszírozred ós 5. számú tüzérosztály falkája pénzsególylyel lett támogatva. A lótenyésztés tiszteletdijai. Az egylet által rendezett versenyzések alkalmával legnagyobb kitartást lanusitott ló tenyésztőjének szánt dijjal ez évben két lótenyésztő részesittetett és pedig : gr. Dessowffy Aurél a szentmihályi ménesebői Bzár­mazó győzteséért a pardubiizi vonszalék vadászaton, valamint br. Trauttenberg Frieyes a tolna megyei móri méneséből származó győzteséért a Budapest­Bécsi távlovaglásban. Mindkettőnek Ö Felsége ezüst lovasszobra adományoztatott. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Az ászári ménesben a közelmúlt napokban a kö­vetkező évesek ellettek: Br. Rothschild A.: Dubarry Rother Stadl után jan. 11 -ón korán ellett pej kanczacsikót. f jan. 14-ón. Gr. Esterházy M. M.: Anisette II. Rother Stadl után jan. 12-ón pej móncsikót. Hg. Schwarzenberg A. : Corea Hazafi után jan. 23-án pej kanczacsikót. Packheiser P. ur: Sylwana Alpha után jan. 25-én sárga móncsikót. Gr. Stubenberg J. : Lady Kitty Slieve Gallion után jan. 25-én pej méncsikót. Gr. Károlyi Gy.: Rózsa Bimbó Adam után jan. 27-én élettelen pej méncsikót. Luczenbacher M. ur : Agnes Morpeth után jan. 29 én pej móncsikót. Összesen 5 mén és 2 kanczacsikó. Sütő Ferencz, ménesmester. A porosz állami ménesek 1912. évi budgetje 4.457,712 márka bevételt mutat fel, a mely összegből 1.506,930 márka esik a fömónesre, 2.814,782 az orszá­gos ménesre és 136,000 márka a központi kezelőségre. A kiadások 10.173 077 mórkában vannak előirányozva, tehát még 5.715,365 marka pótlása merül fel, amihez még 590,000 márka rendkiUili kiadás járul. A gra­ditzi istálló költsége 400,000 márkával szerepel. Az olasz katonai kincstár Irlandban szakadatlanul vásárol lovakat. Így novemberben 1050, deczember­bon 200 lovrt vettek s most újra bizottságot küldtek ki Irlandba Különösen tenyészlovakban nagy a keres­let. A lovakat a háború czéljaira veszik. YEGYES. Látogatás gróf Pejacsevich Albertnél. Valamikor, nyolcz-tiz év előtt, tehát a közelmúlt leginnen8öbb határánál is közelebb, elég elterjedt hit vala hazánkban, hogy a versenylovagláshoz és a versenylovak idomitásához legelsősorban és legfő­képpen, - kifogástalanul hangzó angol név kell. Szemere Miklós ur ösmert áldozatkészsége azon­ban — Honta révén — megmutatta, hogy az ős lovas­nemzet belföldjeiből szintén lehet versenylovast nevelni és mikor Janek Géza is feltűnt, e tekintetben már kezdtek megváltozni a nézetek. Nem igy volt azonban a trainerkérdésnél. Itt még mindig a név is határozott és mikor az angol számba vett Fries, továbbá Mravik mellett a jóformán lehetetlenül gyönge anyaggal dol­gozó Kaposi név is mindinkább Bzerepelni kezdett, még mindig a véletlenre utaltak. Ekkor még kevesen tudták azt, hogy a Kaposi név csak szerény takarója egy igazi szakember és főúr, gr. Pejacsevich Albert passziójának, a ki ugyan nem trainere, de — lelke volt a kis telepnek. Mikor Kaposi kivált a gróf szol­gálatából és az «Irinyi-puszta» sikerei a kezdő Szigeti kezében is csak fokozódtak, ez a körülmény egy csapásra felhívta a figyelmet a telepre. Ekkor már a konzervativebben gondolkozó sportsmanok is kon­statálták, hogy telföldi professionatusokból szak­avatott vezetés mellett szintén lehet idomárokat nevolni és lassanként a köztudatba is átment gróf Pejacsevich Albert nagy szaktudása, a mely vetek­szik mr. Lambton hires képzettségével. Kaposi és Szigeti nevelésével ő teremtett megbecsülést a magyar idomároknak és ezek, de különösen e két neveltje, épp oly köszönettel tartoznak neki, mint a belföldi lovasok Szemere Miklós urnák, főként pedig a lovar­egyletnek, a moly mindig barátja volt a belföldiek­nek. Gr. Pejacsevich Albert munkássága méltó fel karolásban részesült tavaly őszszel, a mikor két régi futtatónk, hg. Feste'ics Tassilo és gróf Batthyány Elemér istállóiknak vezetését az ő kezeibe tették le, mert a gróf ez anyaggal nemes passiójának meg­felelően hódolhat a telivértenyésztés ideáljának. A két istálló pedig e réven még múltjánál is nagyobb nobi­litást representál, hiszen a hol gr. Pejacsevich bár nem trainere, de lelke a telepnek, ott — csak nemes­ség, czóltudatos és eszményien tiszta munka érvénye­sülhet. Magunk is kíváncsian nézünk tehát a hg Festeties­ós gr. Batthyány-istállók j ivő szereplése elé, bár mi jól tudjuk, hogy az Irinyi-puszta történele után mit várhatunk. Ám kíváncsiságunk kielégítést kivánt ós a mult héten kirándultunk a gróf uj telepére, Alagra. Munkatársunk már a vonaton találkozott a főúrral, mert a gróf az alagi lakás rendbehozásáig Budapes­ten lakik és igy a félórás uton is elbeszélgethetett vele. Ez a körülmény az interview szempontjából igen kecsegtetőnek látszott, ám az eredmény — sajnos — még sem volt oly jó, mint akartuk. — Már itt háborgatom gróf ur, — kezdte a köszö­nés után munkatársunk a beszélgetést, — mert épp a legfőuribb istállóhoz készülök ez alkalommal. — Legkevésbbé sem háborgat, — felelte a meg­szokott lekötelező nyájassággal a koránál mondhatni tiz évvel fiatalabbnak látszó főúr, — sőt legalább nem kell egyedül megtennem ezt a rövid távolsága daczára is lehetetlenül hosszú utat; mert az építész urak, a kikkel találkám volt itt, ugy látszik, nem jönnek. — Nekem pláne rendkívül kedvező, gróf ur, — folytatta e sorok irója a beszélgetést, — hogy már itt volt szerencsém köszöuthetni; igy legalább a beszélgetés folyamán meghallhatok mindent, a mi­vel a közönség kíváncsiságát kielégíthetem. Mert, megvallom, most nem is annyira látni akarom gróf ur istállóját, mint hallani szeretnék róla, — a tervek és más egyebek felől. — Pedig, látja, épp e tekintetben elégíthetem ki legkevésbbé a várakozását, — szólt a gróf. — Még jóformán nem is ismerem a lovakat, már tudniillik ugy, a hogy azt én szükségesnek tartom; hiszen a mióta átvettem őket, a terminus és az időjárás foly­tán komolyan nem foglalkozhattam velük. Márpedig, én addig magamnak sem akarok véleményt alkotni a terveket illetőleg, a mig az erősebb munka révén teljesen meg nem ismerem az istálló anyagát, még kevésbbó adhatok tehát azokról felvilágosítást. Az­után, még az ownerekkel sem beszéltem ezekről a dolgokról, a kik pedig, — ha szabad kezem is van a vezetésben, — mint szakavatott sportsmanek, termé­szetesen szintén részt kivannak az irányításban. Ha időszerű lesz, a legnagyobb készséggel minden kérde­zés nélkül, magam mondom el az Önt érdeklő adato­kat, de ma elégedjen meg azzal, a mit láthat és hallani ne kívánjon semmit. Innen azután más témákról folyt a beszélgetés Alagig, a hol találkoztunk a velünk egy vonattal utazó épitész urakkal és együtt tettük meg az utat a telepre. Megszemlélve az átalakításokat, az épitész urak visszautaztak Budapestre, e sorok irója pedig a gróf kíséretében kisétált a téli pályára. A kétévesek voltak kint, közülök azonban két inva­lidus odahaza maradt. — Ugy-e elég tetszetős lot ? — mondotta a gróf. — Felületesen nézve, beillenének idősebbeknek is. — Épp ezen gondolkozom magam is — feleltem — mert megvallva az igazat, nem vártam ilyen képet Nem a legjobbat beszélték a lot állapotáról és pedig azt, hogy gróf ur rossz kondiczióban vette volna át a lovakat; de, a mint látom, a híresztelések még sem egészen iguzak. — Óh, most már, örömmel mondhatom, nem oly rossz a helyzet, de a hirek az rt nagy részben mégis igaz uton jártak. Bizony, részben közepes kondiczióban vettem át a lotot; nem a legnagyobb rendben az istállót. És még most is elég kívánni valóm akad, ha vissza­gondolok az Irinyi-pusztai kedvező állapotokra; de, remélem, itt sem tart sokáig az átmeneti állapot. — És vájjon Darling is ily kondiczióban kapta-e meg a lovait, — kérdeztem — mert ugy hallom, azok kifogástalan állapotban kerültek uj istállójukba. — Ne liigyje. Jobb állapotban kerültek oda, az kétségtelen, mint az enyémek, de ugy tudom, ott is elég a dolog, a mi az előzmények után érthető. Kiérve az állomáshoz, újra megköszöntein a szívé­lyes fogadtatást ós a gróf ur megismételt Ígéretével tértem vissza Budapestre. Négy-öt hót múlva, a mai félsiker helyett és az Ígéret folytán, majd pontos részletességgel számolha­tok be olvasóinknak. F— y. Gr. Teleki László csütörtökön kint volt Alagon és megtekintette Bálinál lévő lovait. Dr. Guthi Somán, a Turf Salon tevékeny tit­kárán a heten, a Pajor szanatóriumban, szem­operácziót végeztek. Mint örömmel halljuk a műtét jól sikerült és dr. Guthi állapota teljesen kielégítő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom