Vadász- és Versenylap 56. évfolyam, 1912

1912-11-21 / 107. szám

1912. november 21. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 633 got elegendő erővel egyesitve, sem felette tüzes, sem felette rest, nem felette erős, de nem is gyönge, hanem az arany középutat követve, nagyrészt jámbor, jóakaratú és minden közönségesé használatra alkalmas lévén, a legkellemesebb lónemet alkotja. Minél több lépcsőn folytatjuk a telivérrel való nemesitést, auuál inkább közeleg az utód a telivérhez. A telivéruek e különféle lépcsözeteiből telnek a különféle használati lovak, úgyannyira, hogy Angliában, hol a vérnek lépcsőzeteire szoros figyelem van, majdnem matematikus bizonyossággal számolhatni előre, és ki-ki oly biztosan tudja, mit várhat csikajától, hogy a csalódás ritka kivétel. Angliában ezernyi próbák által győződtek meg arról, hogy a mint valaki félvér ménekkel (legyenek azok bármily szépek és szabályos termetűek) félvér kanczákat párosit, felszámithatlan következményekre és végre oly tömkelegbe jut, hogy semmire sem számolhat bizonyosággal. Igy mivel mindig más lesz az ivadék, mint a milyet vár, reményeiben mindegyre csalódva végre bosszúságból az egész lótenyésztést ahbahagya. Ezt, fájdalom, hazánkban is gyakran tapasztalhatni, hol is a fajok a vérre való minden tekintet nélkül kevertetnek egymással. Ennek az lőn végre a következése, hogy száz ló közt alig találkozik tiz középszerű és olyan egy sem, mely akár csak középszerű angol lovak ellen akármily próbát is becsülettel kiállhatna. A mi a harmadik fajt, a black breed-et illeti : számos próbatétek Angliában bebizonyították, hogy ennek telivér ménekkel való nemesítése kevés haszonnal jár; mert jóllehet ez által a tüz és gyorsaság növekedik benne, de a ló vészit nagyságából és azon megfizethetlenül kivánatos hidegvéréből, mely azt nehéz munkájában türelmessé és alkalmassá teszi. Anglia példája világosan mutatja: 1. Hogy minden lófajt magában feutartani és mégis javitni egyedül az által lehet, ha innak neméből mindenkor a legjobb egyéneket, melyeknek jósága próbák által bizonyult be, választjuk párosításra. E választásnál a ló korára, egészségi állapotjára és szabályos termetére is tekintsünk; a csikókat pedig elegendő, majdnem felesleges táplálék, sok, de nem felette erőltető mozgás mellett, egészséges istállókban és gondosrn neveljük. Táplálékul legajánlhatóbbnak találtatott: a vörös lóhere, a nyers vagy száraz bükköny, sárgarépa és zabdara. 2. Hogy mindenkor, minden kivánatu lovak elöállithatása végett szükséges a fennemlitett három lófajt tisztán fentartani. 3. Hogy a félvér tulajdonkép a leghasznosabb használati ló s igy nevelése is a legjutalmazóbb, minthogy nagy, erős és jámbor véralkatú lévén, majdnem minden használatra, kocsiba szintúgy, mint nyereg alá alkalmas és ezért nagyobb mennyiségben is adhatjuk el. 4. Hogy telivér és chapman-kanczák nélkül félvért nem állithatni elő. A félvér mesterséges faj, melyet magában épen oly kevéssé lehet föntartani, mint az öszvért szamár és ló nélkül. 5. Hogy a lótenyésztést nagyban nem űzhetjük haszonnal, minthogy a jó tartás és nevelés egyik fő feltétele a tökéletességének és a szükséges figyelmet egyszerre sok lóra fordítani, bármily igyekezettel is, majdnem lehetetlen. A félvér, különféle lépcsőzeteivel, tulajdonkép a leghasznosabb lófaj. A nevelésre azonban telivér mének kívántatnak, melyeket lehető legjobban nevelni és jóságukat próbák által bebizonyítani nagy költségekkel jár. Ezért ennek eszközölhetése végett oly lóversenyeknek kell fenállaniok, melyeknél (örökre megalapított s évenkint mulhatlanul kijáró) dijak által nevezetes nyeréseket remélhetni. A telivér lovak ereje a versenyzésben bizonyul be és igy egyedül a versenyzés teszi lehetővé a tökéletes lónevelést. Saját tapasztalásom szerint egy versenycsikó, három esztendős korában a pályakörre állítva (anyjának egy esztendei táplálékát és valamely jeles ménnek hágóbérét is ideértve) minden takarékossággal számitva 180 aranyba kerül. Miuden további évben 60 arany az idomitási költség; következőleg egy teljesen kiképzett 6 esztendős telivér nevelése 360 aranyra tehető. Már ki vethet ennyit gondolatlanul ki, ha csak valamely pótlékot nem remél a versenyzés által? Ki fogja magát huzamos ideig a legszorgosabb figyelemre — mely minden lehető tökélynek elérésére szükséges — elszánni, ha nincs kilátása, hogy egy talpraesett lóval mind az erre mind a többi kevésbé jó lovakra fordított költségeit is oly módon téríthesse meg, hogy azon dicsőség s örömön tul, melyet jól nevelt lova szerez, egyszersmind haszon is serkentse a lótenyésztés folytatására? Miként költlietünk anynyit lovunk nevelésére, ha alkalom nem nyílik, annak becsét próbatétek által nyilván bebizonyítva látnunk? Miként tudjuk kiválasztani további fajzásra a legtökéletesebbet ? Miként tudjuk bebizonyitni, hogy ez vagy amaz a legtökéletesebb, ha nyilvános vizsgálat nincsen? Egyedül a versenyzés által tanulta ki Anglia, mely törzsnemek a legjobbak, mily nevelés és bánásmód a legczélirányosb; egyedül annak köszöni lóismeretét s oly jeles lótenyésztését. Fogadások és próbák nélkül kiki dicsekedhetik és mindenki saját elővéleményéhez ragaszkodik: de ha fogadása elvesztésével kell tévedését megfizetnie, figyelmesebbé lesz, hibás képzeteiről lemond s jobban meggondolja a dolgot, vagy legalább hallgat és balvélemények által senkit nem ámitgat többé. A nemesség, polgárság és köznép egyiránt résztvehetvéu a versenyzésekben, ebből a lónyésztés, megkedvelése származik. Igy történt Angliában is, a hol alig van valaki, a ki ne értene lóhoz, és a nemzet nagyobb része több praktikai ismerettel bir e tárgyban, mint nálunk a tudósabbnak látszó osztály, mivel ott tapasztalások után indulnak, itt pedig próbálatlan teóriák által törekszenek másokat meggyózni. ;A lovak tehetségeinek tudása és annak kimutathatása végett évenkint pontosan viendő verseny- vagy gyepkönyvek szükségesek. Hogy tudhassuk, mely törzsök a legjelesebbek, vájjon az ivadékokra is átszállnak-e a szülék érdemei és hogy a vér tisztasága felől bizonyosak lehessünk, elkerülhetlenegy Országos Méneskönyv, mely nyilvánosan vitetvén, mindenkor a közönségnek ellenőrzése alatt áll. Teljességgel hibás vélemény az, hogy versenyfutás által a legjobb lovak is elromlanak. Ennek megczáfolására csak az angol Ménesköuyvhez ragasztott kimulási jegyzékét hozom fel a legjelesb hágóméneknek. Ebből kitetszik, hogy számos lovak, melyek a pályán legdicsőbben vivtak volt, 20-ik, 30-ik évökig is, mint nagy bérért hágó csödörök használtattak. Ugyanazon Méneskönyv mutatja azt is, hogy a magokat a pályatéren megkülönböztetett kanczák gyakran 23 esztendős s némelyek még idősb korukig erős csikókat hoztak világra; következőleg az idomítás által semmiesetre el nem rontattak. Hogy egyébiránt nálunk némely ló szenvedett az idomitás által, azt annak tulajdonithatni, hogy a lovak rosszul voltak nevelve, és az angol idomítok jól neveltekhez lévén szokva, rájok több munkát róttak, mint azt nyomorék létökre elbírták. A mi remélem, ezentúl mind ritkábbau történendik, mert itt is kezdik már a csikókat jobban nevelni. De végre vannak még lovak, melyek már magokban oly rosszak, hogy sem idomitást, sem bármily egyéb próbanemet ki nem állhatnak. Hogy mostani versenyzéseink, első éveikben állva, még igen távol vannak attól, hogy elhatározó próbákat nyújthassanak bizonyos következtetésekre, az kétséget nem szenved ; mert bizonyos próbákhoz az kívántatik, hogy mindkét egyén egyiránt jól nevelve és idomitva, egyenlően lovagolva és mind a kettő a lehető legjobb egészségi állapotban legyen. Hányról lehet mindezt, a pályatéren eleddig megjelent lovak közül, jó lélekismérettel mondanunk ? Ebben kell okát keresni annak is, hogy néha félvér diadalmaskodott a telivéren. Ázonban a versenyzés által már nálunk is napról-napra helyesbbülnek képzeteink és évről-évre jobb lovak jelennek meg a pályatéren. Egy kis bizonyságul, mennyire serkenti a verseny a lótenyésztést, szolgálhat az is, hogy 1814-től 1825-ig összesen 10 telivér mén jött be az Austriai birodalomba; 1825-tól pedig 1831-ig 43 hozatott Angliából és 7 neveltetett itthon a birodalomban. Hogy a telivér ló egyébre nem alkalmas, mint versenyzésre, hasonlókép valótlan állítás. Kivánatos azonban, hogy az nálunk is, szintúgy mint ezelőtt Angliában, a versenyzésben tett próba után minél előbb tenyésztésre fordíttatnék. Angliában a telivér lovak mindenféle egyéb szolgálatokra is czélirányosan használtatnak és felsőbbségöket a félvér felett itt is mindenkor bebizonyítják. Egyébiránt a versenyre szánt lovat gyönge korától fogva mindig az egyenes előre-járásra „szoktatjuk; mindenkép akadályozni igyekszünk nehogy hátul leüljön ; és hogy lehető leggyorsabban haladjon, kantárra támaszkodni tanítjuk. Igy vele épen ellenkezőt cselekszünk, mint a mi egy iskolalótól kivántatik, melynek mindenkor hátulján ülve hajlékonynak kell lenni' és minden tempót lehetőleg lassan kell végeznie (mire közönségesen gyönge hátulju lovak legalkalmasbak, mert ezekben legkevesebb az ellentállás). Ugyanezért olly lovat, mely már kis korától fogva versenyzésre neveltetett, iskolalónak csak óvakodással fordíthatni, és általjában a telivérlóval, belső ereje miatt, csak jószerrel s türelmesen lehet bánni. Igy azt egyedül jó . lovasnak kell használnia, ez kétséget nem szenved. De hogy mind ez lehetséges, megmutatta hg. Trauttmansdorff főistállómester Jessaminenel, mely mindazt, mit egy jól kitanult lótól kívánhatni, teljesítette, jóllehet számos évekig idomíttatott és. több versenyzésen mint győztes jelent meg. Továbbá az is tagadhatatlan, hogy az idomitási állapotban lévő, kivált fiatalabb lovak, ily képhez még kevéssé szokott szemeinknek igen visszatetszenek és balitéletekre ragadnak bennünket. A különbség a versenyző állapot és azon külszin közt, melylyel egyéb használatokra szánt lovak birnak, olly nagy, hogy gyakran ismerő szem sem képes ugyanazon lóra ráismerni, melyet több ízben versenyezni látott. A chapman-fajnak mi egészen híjával vagyunk s azért nem is nevelhetünk igazi félvért és nagy, csinos, erős s mégis könnyű kocsilovakat, melyek bármi pénzért sem kaphatók hazánkbau, épen nem tenyésztünk. Austriában ilyféle lovak egyedül a császári istállókban találkoznak, melyek telivér mének és félvér kanczáktól származtak. Ha akadnak is nálunk imittamott kissé nagyobb és városban is használható kocsilovak, azok angol telivérmének és magyar kanczák ivadékai, melyek azonban már jóval gyöngébbek, mint az udvari ménesbeliek. Kocsilovainkat nagyobb részint külföldről kell drága pénzért behordanunk. Ez okból tehát megcsökkent lótenyésztésünk emelése és annak közönségessé tétele végett kivánatos, hogy minden gazdaságnál néhány jó, ha lehet, cbapmau-fajbeli dolgozó kanczák tartatnának, melyek nagy és erősek levén, az általok megemésztendő elégséges táplálékot munkájokkal megtérítenék. Különben is a tapasztalás bizonyítja, hogy a dolgozó kanczák mindenkor egészségesebb és erősebb csikót ellenek, mint a henye méneskanczák, melyek többnyire csak szűken tápláltatnak. Ezen chapman-kanczák ismét jóltermett és használhatóságukat erő és tartósság által bebizonyított, ugyanazon fajbeli ménektől termékenyítve lassankint nálunk ezen fajtát meghonositnák, s idővel, telivérménekkel párositva szaporítanának. Szintúgy tehát mint Angliában eladásra és saját szükségünkre alkalmas városi lovakat nevelhetünk s azokat telivérrel tovább is nemesítve, mi is szintúgy mint Anglia, mindenféle használatú lovat állíthatnánk elő, ha a csikókat mi is angol szorgossággal neveinők. A ki ezen bánásmódhoz nem ért, legjobban cselekszik, ha lovaihoz angolokat állit, a kik mellett egyszersmind boni lovászok képződhetnek. E szerint kissé több költséggel járna ugyan egyes lónak a nevelése, sokkal kevesebb lovat is tartanánk, mint most, de azon kevés között mégis több használható lovat tenyésztenénk, mint eddig s e kevés, de jó lóért többet vennénk be,mint ezelőtt. Mert valamint nincshálátlanabb munka, mint rosz lovakat nagy számmal nevelni, ugy alig van ága a gazdaságnak, mely több hasznot hajtana, mint erős és nagy lovak nevelése. A ki ebapman-kanczákat nem szerezhet magának, tartson jó boni dolgozó-kanczákat, melyek, ha velők a fennemlitett módon bánnak, szint ugy haszonvehetó és eladható lovakat fognak adni. Ezek azonban, noha több vért mutatnak, de a cbapman-kanczákbeli ivadékok nagyságát el nem éreudik, csak katonaság alá és kisebb teher elibe lesznek alkalmasak, s azért a vevők sem fogják oly jól megfizetni őket. A lótenyésztés előmozdítása végett kivánatos, hogy minden nagyobb birtokos pénzért hágó, mind telivér, mind chapman fajú csódöröket tartana. Ilyen csődörök tulajdonosaiknak jól jövedelmeznek és azokra nézve, a kik csak néhány kanczával birnak, nagy nyereség, ha mént nem kell tartaniok és a hágó csödörök közül a kanczáikboz legiilöbbet választhatják. A lótenyésztés fő feltételei közé tartozik: a