Vadász- és Versenylap 55. évfolyam, 1911
1911-01-11 / 2. szám
42 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1 ' . 'IL január 2 Versenytéri tapasztalatok. IV. (Alag. — Az alagi pálya. — A harcz a barrierért. — A közönség szuppremácziája. — Kottingbrnnn. — A Schönaui dij. — A Helenentbali dij. — Zászlók közti sport.) A versenysport rövid nyári szünetét az alagi lovaregyleti meeting kellemesen szakjtja meg. -Tó sport az egész vonalon : ez volt, az idei alagi versenyek nyers eredménye. A meeting propoziczióinak helyes arányai mellett nincs jobb bizonyíték, minthogy oly különböző kaliberű lovak, mint Mine d'or ós Árgyélus, Nebuló és Princess Patsy, Lárifári és Locarno, <1000» és Ravenswood meg tudták találni a maguk versenyeit. Az alagi pályának egy érdekes technikai specialitását kell feljegyeznünk: ez az egyetlen belföldi gyöp, a hol a lovak nem csomóban, hanem rajvonalbau, széjjelszórtan haladnak a czél feié. Mi ennek a magyarázata? Az, hogy évek előtt a belső oldal, a friss gyöp miatt még puba volt és sok lovas inkább, a külső részt választotta. Ez a kezdetben talán indokolt szokás aztán gyakorlattá válva annyirameghonosodott,hogy ma, a mikor a pálya már mindenütt egyforma, a lovak mégis egymástól kellő távolságoktól elválasztva, mindegyik a magavonalán, haladnak a czél felé : az angol versenyek külső képeire emlékeztetve. A lovak is jobban járnak ezzel, a lovasok is, a közönség Í3, nemkülönben az istállótulajdonosok. Fairness dolgában az alagi meeting kifogástalan s a szokásos carambole-ok, összetorlódások itt fölötte ritkák. A kérdés az: miért van ez Alagon igy és miért nincs a többi pályán? Miért iparkodnak a lovasok Bécsben és Budapesten a korlátok mellé? A magyarázat egyszerű. Ha a budapesti pályán egy lovas a külső oldalon jönne lovával, vagy akár csak a pálya közepén és elvesztené a versenyt, a laikus publikum ítélete kész volna az illető lovasról. «Hogyan lehet ennyire elmenni a railstől», «Mily rossz pozicziója volt» és igy tovább. Sokau azt hinuék, hogy a ló nem volt az illető lovas hatalmában, mások a telivér csököuyösségében keresnék a hibát. Egy lovas sem szereti, ha rossz vagy nem elég erélyes professionalnak tartják és inkább deferál a nagyközönség, sajnos, gyakran laikus nézeteinek. Miután pedig különösen az olcsóbb helyeken az a hit uralkodik, hogy a legügyesebb jóckey az, a ki legközelebb tud a barriérliez férkőzni: a lovasok alárendelik magukat e követelménynek, gyakran a jobb meggyőződésük ellenére. A hogy a jockey legtöbbször csak a publikum kedvéért n.vul ostorhoz, ugy a lovas a nézők kívánságának felelve meg tart a korlátnak. Hogy ez deferálás szakszempontból nem helyes, arra nem kell szót vesztegetni. Segítem csak ugy lehet rajta, ba a közönség mélyebben iparkodik a versenyüzem szellemébe és technikai részébe belehatolni, ha évszázados tapasztalatoknak szivesebben hisz, mint ma fölbukkant kávéházi sporttudósoknak, ha meg van róla győződve, hogy a lovas — és tegyük hozzá: a ló is — a győzelem érdekében ugy is mindent megtesz s hogy mindkettő csak szabad térben tud szabadon mozogni, s ha egyáltalán ítéletét tartózkodva, kellő megfontolás után alkotja meg. Reméljük, hogy közönségünk, a mely az ügyet annyira szereti és ápolja, hamar átesik a sportnak e gyermekbetegségein. Alag után Kottingbruun a következő fontos állomás a versenynaptár lap :ain. A kies pálya fejlődése meglepő és élénken mutatja, hogy buzgósággal, kitartással, ügyszeretettel mindenütt meg lehet honosítani a versenysportot. Kottingbrnnn aránylag messze fekszik ' Bécstől, a szállodai, ellátási viszonyok rosszak, a hőségtöbbnyire tűrhetetlen, a falu maga poros és rendezetlen: mégis, a meetingek minden évben jól sikerülnek, a miben része van a versenyfeltételek érdekességének, főleg két futásnak: a Schönaui dijnak és a Helenenthali díjnak. E két verseny tudvalévőleg nyilt jellegű: az egyikben zászlók közt még meg nem próbálkozott telivérek futnak először, a másikban jó kétévesek debütálnak. Lássuk először a Schönaui dijat. E futást sokan nem tartják igazi gátversenyuek s azt inkább jobb sikiovak zászlók közti excursiójának minősitik. Ez tévedés. A dolog ugy áll, hogy jobb sikversenylovakkal a Schönaui dij után nem igen vau mit kezdeni, főleg a verseny nyerőjével. Gátversenyeink átlaga igen szerény és dotácziójuk alacsony. Nem lehet kivánui, hogy egy Szózat, egy Feszes, egy Bruee Lowe vagy Ritka II. stb., a melyek sikpályán is classist és értéket képviselnek, e verseny után állandóan zászlók közt maradjanak és nagy pönalitásokkal fussanak kis gátversenyekben, ha ugyan ezekből eleve nincsenek kizárva. A Schönaui dij után már csak egy nagyobb értékű gátversenyünk van : a Kahlenbergs dij. E futásban a Schönaui dij nyerője usque 8 kg-ig kénytelen súlyt czédálni, a mire jó idősebb hurdlerekkel szemben nem igen képes. Ha idővel a gátversenysportat Bécsben és Kottingbruniiban arányosan fejlesztjük ki, ba a Schönaui dij és a Kahlenberg! dij nem lesznek épület nélküli pillérek, ha szerves lánczszemekké alakulnak át, ugy a jó lovak sem fognak a sövények közül ismét a sikpályára visszatérni. Egyébként pedig: a Schönaui dijra való preparáczió a száraz és kemény nyári pályákon annyi veszélylyel jár, hogy ezt a kísérletet excursiónuk nevezni ép oly kevéssé lehet, mint egy utat a Ferencz József-csúcsra gyalogsétának. A mi a Helenenthali dijat illeti, a verseny népszerűségét annak teljes nyíltsága adja meg, Ezen a tényen is látszik, hogy a versenysport jelszava az uncertainty. E futás propozicziói fölött sokat vitatkoztak; a feltételek maguk vitézül kiállották a tüzpróbát. A sport e futásban mindig jó és a trainerek ambiczióját a verseny kettözött mértékben kelti föl. A hol ambiczió vau, ott az ügy jól áll. A Helenenthali dij bau igy jó lovakat látunk s az többnyire pontos fokmérője egy-egy évjárat jóságának : ha a verseny nyerője kiváló telivér (Bon marché, Rother Stadl stb.) ugy az évjárat többi telivére is javaiészt az átlag felett áll; ha a mezőny gyönge kaliberű lovakat állit starthoz (Matth me, Ka Gall stb.), ugy társaik sem lesznek fenomének. Ebből szorosan következik, bogy a trainerek anyaguk javát rezerválják .a Helenenthali dijra s ugy ez a tény, mint a versenyre előzetesen ráboruló titokzatosság a közönség érdeklődését a tetőpontra vis i. A mi az idei Helenenthali dijat ilieti, abban a német nyerőtől és White clovertöl eltekintve aránylag közepes telivérek álltak a géphez s ez is mutatja, hogy az évjárat nem moudható rendkívülinek. Még egyet. Csodálkozni kell azon, hogy a futásban miért vesz részt oly kevés kancza, holott régi tapasztalat, hogy a g> öngébb nem képviselői sose futnak oly «zölden» debutjüknél, mint a mének. Mi eituek az oka, nehéz megmagyarázni. A hiba azt hisszük már a nevezéseknél történik. Uzus a Helenenthali dijra nehezebb, hosszabb preparáeziót kivánó méneket kötelezni, pedig talán egyszerűbb egy jónak Ígérkező kanczát junius végére fitté tenui s azután koudiczióban tartani. A kottingbrunni mcetingen a zászlók közti sport a viszonyokhoz képest szintén elég élénk és jó sportot ád. Nem czéluuk itt az akadálysporttal bővebben foglalkozni, azonban egy tapasztalat a tollúnkra kívánkozik. És ez az : hogy steeplerek, hurdlerek sokkal könnyebben tarthatók formában és néha egész éven át pontosan kifutják igazi képességeiket. Emlékezzünk vissza p. o. Nugommorvra, Perchancera, Hableányra, Fakirra, El caeterara stb., hogy csak a jobbakat említsük meg, lapozzuk át a minórisabb telivérek statisztikáit és látni fogjuk, bogy a zászló közti sportban a formák egyenletesebbek, mint a sikpályán s hogy egy Steepler, ha egyszer kondiczirtban van, azt — bar accident — az év végéig megtartja. Mi ennek az oka? Talán az, hogy az akadályok közti training nyugodtabb s igy nem viseli meg annyira a ló idegrendszerét, talán az, ho*y a preparáczió hosszú és lassú munka eredménye, a minek nálunk sok sikverseny-trainer elvből ellensége. Az is lehet, hogy a steeplechaselovasok többnyire idősebb, megfontolt és nyugodt kezű jockeyk, a kik telivéreikkel kíméletesebben bánnak s azokat a versenyben nem lovagolják ki a végletekig. Természetesen számba jön az is, hogy zászló közti versenyék kisebb számban lévén a programmon, egy egy ló nincs kitéve annak, hogy úgyszólván minden nap fölnyergeljék. Akárhogy is álljon a dolog, a kérdés figyelmet érdemel és trainereink jól teszik, ha tanulmány tárgyává választják. A preparáczió, a fitness, a formában való tartás oly fontos és még mindig nem eléggé kideritett versenytechnikai tételek, hogy minden kisérlet, a mely e kérdéseket tisztázni megkísérli, az ügynek tesz szolgálatot. (Folytatjuk.) a sánta lovaknál csodás hatású szer DUBL1NBAN, Írországban lesz előállítva. I^fíisifíflf 1 a l eS m akacsabb vastag inakat, HXo-'CiU'casiY; csánkpókot, nyultetemet, osapdagot, csonttetemet, bokadagot és mindennemű lerakodásokat gyógyitja. RífflfiSP'ifYf» nem ol<o z fájdalmat, nem bágy IXV m IUtL. it B a G ijftra nyomokat, pusztán felszívódás utján gyógyit és csak rá kell kenni, a mellett a ló tovább használható. RPáilJri bibiden elsőrendű gyógyszeraxxwtUíVliii'C tárban kapható vagy egyenesen a vezérképvisolősegtől Berger Ármin Wien II., Kaiser Jose! Str. 36 Ára 18 K. Leirások kívánatra ingyen. VERSEN YDÜJAK mindennemű sportra állandóan gazdag választékban találhatók. • •• A A A ll l 1 u. EDLAÜER & és SZLUflK díszműáru-üzletében. • •• egy fünemii növényekből összeállítóit tápszer, a mely 38 42"/., assimiláiődő phosphorsavat tartalmaz. emeli a ló ellenállóképessógét és energiáját és a lovakat ismét formába hozza. emeli az étvágyat és felüli iti a lovat, gyorsitja a fiatal lovak növését és erösiti az izmokat és csontokat; különösen ajánlatos választott csikóknál, megsemmisíti a gilisztákat, különösén csikóknál, a legtöbb ménesben és versenyistállóban sikerrel alkalmaztatik. Príma referencziák a kontinens, Anglia és Írország legtöbb ménestulajdonosa és traiuere részéről. Prospektusok és bármely tudakozódások n következő czimnél: La Phosphatose, 85, rue Maubeuge, Paris. A La Phosphatose A La Phosphatose A La Phosphatose A La Phosphatose A La Phosphatose A La Phosphatose
