Vadász- és Versenylap 55. évfolyam, 1911
1911-01-02 / 1. szám
14 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1 ' . 'IL JANUÁR 2 Budaliázy Kálmán, osztálytanácsos A földmivelésügyi ministerium lótenyésztési osztályának vezetésében az elmúlt év folyamán változás állott be. Az osztály élére gr. Szápáry Péter miniszteri tanácsos került, a ki már évek hosszú soráu egyik legbuzgóbb és tegyük hozzá, legképzettebb támasza volt ezen osztálynak. Huszonhét év óta működik gróf Szápáry Péter e munkakörben és lótenyésztésünk fontos érdekei beavatottabb ismerőt, lelkesebb hivet és jártasabb szakerőt nem találhattak volna. A gróf teoretikus tudása, hosszú tapasztalatokban megedzett praktikus jártassággal van kapcsolatban és az irány, a mely ez uj állásában pregnánsán kezd kidomborodni, értékes záloga annak, hogy a lótenyésztési osztály vezetése arra hivatott kezekbe van letéve. Gróf Szápáry Péter megboldogult Kozma Ferencznek volt kedves tanítványa és éppen Kozma Ferencznek kérésére került a katonai pályáról a ministerium ügykörébe. Kozma neve már magában véve is széles arányú lótenyésztési programmot jelent, a melyet kiépíteni, földíszíteni, tető alá hozni, a hippologia legszebb munkásságát jelenti. Ha azt mondjuk, hogy gróf Szápáry Péter méltó volt nagynevű mesteréhez, ugy képességeinek, tevékenységének tükörképét adtuk meg. Ezzel egyiiit megmondottuk, hogy a főosztály uj főnökében ambiczió, czéltudatos akarat, e szakalapos ösmeretei, tettvágy és szorgalom egyesülnek. Egyúttal megmondottuk, hogy az ország lótenyésztői, kisgazdái bizalommal tekinthetnek a jövő felé, mert az ügy oly kézben van, a mely nem ismer sem tétovázást, sem megalkuvást, sem meghátrálást. Ha valamely gazdasági ágban, ugy a lótenyésztésben helyes elv az, a czélt pontosan kitűzni és azután vaskövetkezetességgel járni be a hozzá vezető utat. Kompromisszumok, konczessziók itt nem léteznek és ha igen, ugy megbőszüljük magukat. Az a lótenyésztés, a melynek iránya ingadozik, elárulja gyengeségét. Az a hippológus, a ki nézeteit gyakran változtatja, a ki más véleményeknek deferál, »1 fogja téveszteni maga elől a czélt. Éppen ezért örömmel látjuk a lónevelés szálainak energikus kézben való összefutását, egy oly férfiúéban, a kinek nézetei hosszas tauulás, tanulmányozás és tapasztalatok tömegében jegeczesedtek ki, a ki nemcsak a mult eredményeit tudja mérlegelni, hanem a jövő képét is biztos vonásokkal, erőteljes szinekkel képes megrajzolni. Gróf Szápáry Péter a lótenyésztési osztályban töltött huszonhétéves szolgálata alait óriási szellemi és anyagi materialist gyűjtött össze. Kritikája, éles szeme hű kisérőtársa volt és ez tette lehetővé, hogy kiválassza a legjobbat, a legtermészetesebbet és a legczélirányosabbat, Mikor most az osztály élére került, megadatott rá a mód, hogy nézeteit, tapasztalatait közvetlen kapcsolatba hozza az ország lótenyésztésével és hogy mint ennek a fontos szervnek a vezetője, uj magaslatok felé Gr. Sz :ápáry Péter, min. tan., a lótenyésztési főosztály főnöke tüuő lovas, a páratlan gr. Széchenyi Dénes egyik tanítványa, volt ismeretes. Ebben az időben történt, hogy néhai Kozma Ferencz a közös hadiigyministeriumhoz fordult azzal a kéréssel, hogy jelölnének meg oly huszártiszteket, a kiknek jogvégzettségük van és a mellett, hogy jó lovasok, hippologiai ismeretekkel is birnak. A gróf készséggel elfogadta Kozma Ferencz felkérését és igy 1884-ben már a lótenyésztési ügyosztályban találjuk őt, a hol mindenkor kiváló s buzgó tevékenységet fejtett ki s Kozmának egyik legkedvesebb munkatársa volt. Kozma Ferencznek 1892-ben bekövetkezett elhalálozása után dr. Schmidt József és Lossonczy Mihály urak alatt folytatta tevékenységét. A gróf hoszszabb tanulmányutakat is tett, igy járt Francziaországban és 1900-ban saját költségén Angliában, a hol ismereteit gyarapitotta és széleskörű tudását fejlesztette. Élénk része volt a párisi kiállítás példátlan sikerű kollekcziójénak szakszerű összeállításában és az ő érdeme, hogy az 1910. évi bácsi első nemzetközi vadászati kiállításon az állami lótenyészintézetek rendkívül érdekes gyüjteménynyel voltak képviselve. Ez az utóbbi kollekczió, lehet mondani mikrokozmicze bemutatta Magyarország mai tenyésztésének irányát, fejlettségét és egész Európa figyelmét ráterelte hazánkra, mint lótenyésztő országra. Budaházy Kálmán osztálytanácsos 28 év óta szakadatlanul a lótenyésztési osztály szolgálatában áll. Katonai pályára óhajtott lépni, minekutána elvégezte a debreczeui jogakadémiát és letette az államtudományi és jogtudományi államvizsgát. Néliai Kozma Ferencz meghívására a földmivelésügyi ministerium lótenyész ési osztályába lépett be, a hol 11 évig működött nagynevű fönöke mellett. Mint Kozma Ferencz tanitványa betekintést nyert azokba a korszakos tervekbe, a melyek az országos lótenyésztés emelése érdekében megállapittattak. A kitűzött nagy czél felé törekedve Budaházy Kálmán évek hosszú során át hasznos és üdvös tevékenykedést fejtett ki és fejt ki ma is abban az összmunkában, a melyet a lótenyésztési osztály az országos lótenyésztés javára folytat. Munkaképességét vasszorgalom, odaadó ügyszeretet és szaktudás jellemzik, e mellett végtelen szerénysége, a melylyel annyi barátot, szerzett magának. A lótenyésztés minden ágában otthonos, nagy gyakorlati tudása teoretikus tapasztalatokkal párosult, és működésének ideje alatt — sokszor nehéz viszonyok közt — mindenütt eredményeket tudott elérni. Báró Podmaniczky Gyula, osztálytanácsos vezesse gazdasági életünket. Altalános rokonszenv fogadta, midőn a főnök állását átvette és ez a rokonszenv fogja kisérni bosszú, nehéz, de szép pályáján, a melynek jövő sikereire a népszerű gróf múltja adja a legértékesebb zálogot. * Gróf Szápáry Péter 1856 január 30-án született Nagy-Abonyban és gyermekéveit a szülői háznál töltötte el, majd középiskolai tanulmányainak elvégzésére Pozsonyba ment, a hol a jogi akadémiát is elvégezte volt. 1878-ban mint egyéves huszárönkéntes a 13. számú jász-kunhuszárezredhez vonult be, majd a szolgálati év eltelte után ténylegesittette magát és mint kiBr. Podmaniczky Gyula. Br. Podmaniczky Gyula' osztálytanácsos, egy ideig katonai pályán szolgált, majd a földmivelésügyi ministeriumba lépett és a lótenyésztési ügyosztályban folytatta hippológiai tevékenységét. 1905-ben a mezőgazdasági osztály élére került, majd Bukarestbe ment gazdasági szaktudósitói minőségben, a honnan ismét visszatért a lótenyésztési osztályba. Báró Podmaniczky Gyulát, a kinek kiváló szakczikkeit lapunk olvasói jól ösmerik, nagy szaktudás és bő tapasztalatok predestinálják "e fontos szerepkörű állásra, a melyet mindenkor nagy ambiczióval töltött be. Az elmúlt év folyamán hosszabb tanulmányutat tett, bejárva Németországot, Francziaországot és Angliát, szaporítva széleskörű tudását és ujabb hasznos tapasztalatokat gjiijtve. A báró a szakirodalomnak egyik legjelesebb munkása. Kitűnő könyve: «Magyarország lótenyésztésének kézikönyve» nemcsak nálunk, de a külföldön is még ösmertebbé tették nevét. E munka pótolhatatlan segédforrása és pontos monográfiája a magyar állami és magánteuyésztésnek, gazdaságunk e fontos ágának, a melynek érdekes keresztmetszetét mutatja meg. Telivér- és félvértenyésztőink nem lapozhatnak eleget ez érdekes könyvben, a melynek ujabb kiadását élénken várjuk. Az országos lótenyésztés erős támaszt bir a báróban, a kinek munkásságát mindenütt elismerés kiséri és a ki egyik történelmileg oly nevezetes sportsmancsaládunbat kapcsolja össze még szorosabban a bippologiával.
