Vadász- és Versenylap 55. évfolyam, 1911

1911-03-30 / 14. szám

1911. márczius 28. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 131 23. Petanovits J. ur 3ó p k Marionette 21. Petanovits J. ur 3é p h Ereszd el 25. Br. Reichlin F. száz. 3ó s k Borna 26. Rohonczy G. ur 5ó stp in Pityi Palkó 27. Szakonyi L. fhdn. 3é p m Aurelian 28. Badescu Gy. ur 3é p k Kár 29. Br. Huszár L. lidn. 4é p k Mácsola IV. Eladók akadályverseny-handicapja. 1800 K. 3600 m. 1. Czárán Z. urnő 4ó s m Wrangler 2. Egyedi A. ur 4é p k Dumb bell 3. Br. Huszár L. hdn. 6é p k Nevermore 4. Issekutz Gy. fhdn. 4é p k Ena 5. Jankovieh-B. Gy. ur 5ó p k Boyallg 6. Milne F. ur 6c s h Par les yeux 7. Negropontes Gy. ur 5é s k Onoarea 8. Gr. Orssich F. hdn. 4é s k Alighanem 9. Gr. Orssich P. száz. 6é p k Petronella 10. Gr. Orssich P. száz. 4ó p k Fuss 11. Gr. Orssicli P. száz. 4ó s li Vacant 12. Gr. Pejacsevieh A. 5é s m Campclnile 13. Br. Schwaben-Durueisz Gy. száz. 4ó p m Merion Bánatjelentés. A Rákosi dij gátverseny handicapban bánat jelentetett: Eszemadta ós «1000»-ért márcz. 29-én d. e. 11 órakor, Pagonyért márcz. 29-én d. u. 4 órakor. Az Urlovasok Szövetkezete titkársága. TISZTELETDÍJAK RITTER TESTVEREK BUDAPEST MAROKKOI-UTCZA 4. SZAM. V, 1900. párisi világkiállítás GIUNl) PRIX. 12 arany-, 20 ezüstérem. 30 tisztelőt- és elismerő oklovél. — Alapíttatott 1853 ban. s mosóviz lovak számára. Egy üveg ára 2 korona 80 fillér. Negyven óv óta van használatban az udvari, valamint versenyistállókban is lovak izmainak erősítésére, fárasztó menotek olőtt ós után, flczamodásoknál és az izmok merevedésénél, stb. Lovat a traiuingben bámulatos eredmények felmutatására képesíti. védjegye, czimkéje és csomagolása szabadalmazva s csak akkor valódi, ha ezen vedjegygyel van ellátva. Főraktár: Török József gyógyszertára. Budapest, Király-utcza 12. Andrássy-ut 26. TELIYEREK ÉS VERSENYEK, A handícappolásról, III. Ahogy a lovak handicappolásáuál helyes, bizonyos mértékig, azok classisát és nemét, sőt korát figyelembe venni, ugy nem czélszerütlen, lia állandóan tekintettel vagyunk ama időpontra is, a melyben a súlyokat elosztjuk. Tavaszszal más szempontok irányadók a handicappolásnál, mint nyáron, öszszel ismét más elveket kell magunk elé helyeznünk. E kérdést talán érdemes részletesebben megvilágítani. Legnehezebb a handicappolás tavaszszal. A téli pihenő egyes lovak képességében változást idézhet elö, a fitness is nagy szerepet játszik, a vonalak összefüggései sem ítélhetők meg könynyeu április, májusban. Sok esetben a dolog ugy áll, hogy a tavaszi nyerók tavalyi legjobb képességükkel nyerik meg versenyeiket, mig a mögöttük beérkezett telivérek még nincsenek legjobb képességüknél. Ezt a fölfogást azonban nem lehet általánosítani és nem egy eset van, a mikor erősen javult iovak tűnnek föl tavaszszal. Erre elég példánk az oly sokat idézett Háromévesek nagy haudicapját fölemlíteni. I)e nemcsak a derbyévjárat képviselőinél láthatunk egyéni javulást, vannak idősebb lovak is, a melyek a télen át képességben egyszerre megváltoznak és tavaszi versenyeiket nem az elóző évi legjobb formájukkal, de merőben uj performance-szel nyerik meg. Tipikus példa volt erre annak idején Orchef, L'

Astro, llippokrates, Álnok, Danubius, részben Dinom Dánom, gátakon Orcus, Péda stb. Ha ilyen telivéreknél pusztán az elmúlt esztendei képességet regisztráljuk, handicapkönyvünk könnyen összezavarodhat. Ezzel szemben tömegesen találunk oly telivéreket is, a melyek kora tavaszszal előző évi legjobb képességükkel nyertek oly versenyeket, a melyekben az év későbbi folyamán nem sok keresni valójuk lett volna, sót olyan nyerőtelivéreket is látunk, a melyek talán áprilisban maguk se futottak tip-top kondiezóhan, de ellenfeleik még jobban hátra voltak fitness dolgában. Distinguálui ily körülmények között nem könnyű. A jelzett labilis számítási alapot még bizonytalanabbá teszi, hogy tavaszszal 1. a classisnak, vagyis a minden akadály fölött győző absolut kiválóságnak még nagyobb szerep jut, mint késóbh, 2. hogy ugyanakkor már aránylag «kevéssel a kézben» könnyű győzelmet lehet aratni, a minek oka, hogy a félig fit lovak igazán küzdeni nem képesek s amint komoly küzdelemre kerül a sor, teljesen meg va'nnak verve. Régi tapasztalat, hogy tavaszszal a győzelmeket tartózkodóan kell megítélni ép ugy, mint késő öszszel, a mikor a telivérek nagy része már oly fáradt és enervált, hogy a mikor féligmeddig (2 — 3 kg.-mal) superior lóval kerülnek össze, angol mondás szerint zsebkésként csukódnak Ö3sze és tökéletesen meg vaunak verve. Talán soha anuyi biztos és könnyű, igen könnyű győzelem nincsen, mint tavaszszal s a mikor küzdelmet látunk, legtöbb esetben a dolog ugy áll, hogy a két harezoló telivér között — a legjobb forma szerint Ítélve — igen nagy különbség volt és csak az egyik ló fitnesse s a másiknak, a jobbnak, kondiczióban való elmaradottsága okozta a küzdelmet. Erre élénk példák, hogy csak a tavalyi eseményeket latolgassuk, a Preis von Laxenburg (Ikbal—Fejedelem), az ápr. 12-iki handicap (Fortunatus 53 —Ovidius 58), Saphir-Rennen (Tok—Kalina), Preis von Cobenzl (Jungfer—Málinka), az április 20-iki handicap (Mc. Lyn 60, Gardone 43}), stb. Az elmondottakból újra csak az látszik, hogy tavaszszal a handicappereknek igen óvatosaknak kell lenniök, sőt útjukba sokszor oly akadályok gördülnek, a melyek le nem győzhetők és csak később, retrospektive oszlathatóak el. A mi a nyári és korai őszi formák apprecziálását illeti, azokról a közelmúltban «Versenytéri tapasztalatok» cziinii czikkünkhen részletesen szóltunk, ugyanott a késő öszi formák megítéléséről is részletesen emlékeztünk meg. Térjünk most át egy fontos kérdésre: a handicapper diszkréczionális jogára. E kifejezés alatt rendesen azt értjük, hogy a nyilvános handicapper (a magán-handicapper nincs formákhoz kötve) személyes joga egyes formák akczeptálása vagy elejtése, a súlyozási alap megválasztása, a skála magasságának megszabása, az ő pouvoirjához tartozik az is, hogy egyes lovakat már nem handicapol ki sth. A legfőbb zsinórmérték itt: a lelkiösmeretesség, a higgadtság és a helyes Ítélőképesség. A mi az első kérdést illeti, nem lehet szabályt rá fölállítani, liogy p. o. a hányadik rossz forma után engedjünk egy fixirozott képességű lónak és mennyit? Akármilyen precziz teljesítményei is legyenek egy telivérnek, nem következik, liogy azok örökkön megmaradjanak. Egy Kevély, Gzipó, Rentier, Beau mér He, Intrygant, Jenkins, Egeria, Gyufa, Slecinka, Match me, Papucshős stb. bőséges példák erre. A természetben minden változik s az a handicap, a mely csak a matematika szabályait követi, papíron precziz lehet, de magát az életet, a változandóságot nem fogja megrögzíteni. A handicapper szaktudásától, érzékétől, itélő képességétől függ-, egy lónak mikor engedjen. A sulyelosztó kötelessége, hogy az Ö3szes mellékkörülményeket gondosan mérlegelje, hogy az összefüggő vonalakat gondosan revideál,a, hogy alaposan meggyőződjön róla, a ló visszaesése nemcsak időszakos, hanem állandó-e: s ha mindebből arra a következtetésre jut, hogy az illető ló képességének egy részét elvesztette, ugy engedjen neki. Gyorsan czédálni semmiesetre sem szabad s azt hiszem, helyes legalább há-om-négy versenyt, — a melyek azonban naptári számítás szerint távol feküdjenek egymástél, — bevárni, mielőtt a precizirozott formából engedünk. Mentől jobb egy ló, annál óvatosabban kell ezt a kérdést kezelnünk; a minórisak fölött előbb napirendre térhetünk. Ha azonban a handicappernek még huzamosabb idő után is aggályai vannak, akkor engedjen fontonként, vagy kilónként; nem lehet rossz néven venni, ha a nyilvános sulyelosztó egy, valamikor kiváló telivér régi formáját legalább is markírozza. Sok angol és contineutális haudicappernél azt látjuk, hogy mikor a versenyek nap-nap után kövelik egymást, az alacsonyabb formákat készségesen akczeptálják, ha azonban szünet vagy a téli pihenő állt be, az összformákat veszik ismét figyelembe. Ez ugyan kissé megzavarja az általáuos képet, hibáztatni azonban ez eljárást, a melyet Ernst ur p. o. a Przedswit-handicapnál sokszor sikerrel alkalmazott, nem lehet, sót azt helyeselni kell, feltéve, hogy ez a módszer nemcsak egyes, de az összes lovakra kiterjed. A dolog ugy áll, hogy mikor az események sarkon követik egymást, az aktuális formát bátran fölvehetjiik, miután máról-holuapra ló nem igen javul. Bizonyos óvatosság azonban itt szintén helyén van, hiszen egy-egy alkalommal a leghűbb ló is képessége alatt szerepelhet, miután V8gy rossz startja, rossz pozicziója volt, vagy más mellékkörülmény zavarta. A legveszedelmesebb dolog- egyszeri rossz futásért valamely lónak engedni. Ez oly szabály, a mely alól nincsen kivétel. Az elmondottakból az következik, hogy a handicappernek a legtöbb telivért individualizálni kell, vagyis egy-egy verseny feldolgozásánál megeshet, hogy A.-nak 1, B.-nek 2, C.-nek 3 kg.-ot, D.-nek pedig semmit sem enged. A gépszerű skála fogalmával ez természetesen nem fog megegyezni s ily eljárásért a sulj elosztókat gyakran támadások is érik: nézetünk szerint igaztalanul, mert ha a teherelosztás puszta számkombináczió lenue, ugy szakemberre egyáltalán nem volna, szükség és a skálákat akár automatice is össze lehetne állítani. Az élet fluktuál, és a lóverseny az élet eleveuségét, lüktetését, rezgését jobban fejezi ki, mint száz és száz doktrína. L. (Befejezés köv.) WIEN, PRATERSTRASSE 54. importál angol, irlandi vadász-, hátas- és telivér lovakat. 7—12 Lovak teljes ellátásba vétetnek és kitűnő gondozásban részesülnek.