Vadász- és Versenylap 54. évfolyam, 1910

1910-02-18 / 8. szám

1910. február 11. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 85 volna. A sorban utána következő Whiskyröl (55)) és Xenosról (55)) már föntebb szóltunk. Sanstache (55) kissé magasra került; elvégre rá mégis csak Paradenia adja a legjobb mértéket. Pantagruel (55), a mely az őszi handicapok vonalának egyik fontosabb telivére, szakszerűen van a skálába illesztve, de a hozzája csatlakozó GyémántAméü, (lásd Prater-hdcp) részben enyhébb megítélésre talált, a minek okát nem igen látjuk. Ennek következménye a Háromévesek nagy handicapjában ugyan alig lesz, de az év kisebb handicapjaiban ez az engedékenység esetleg éreztetni fogja hatását. A Pantagruel után handicapolt lovak egytólegyig kitűnő érzékkel lettek osztályozva, igy Osman (55), Raisuli (54J), Miska bácsi (54)), Villám Bandi (54)), Bobálka (54), s az u. n. piaterekre utaló Ibykus (53)). Enyhébben megitélt telivér Semiramis (53), a mely megbízhatatlan startjai miatt divergáló formákat mutatott, de egy izben Bon accidentet tudta megszorítani, majd okt. 7-én Avisiohoz is erősen felzárkózott A kancza enyhén megitélt telivér. Érdekesen elbírált ló Jungfer (53), a mely mutatja, hogy Ernst ur néha nemcsak a rossz, de a jó formák felett is napirendre tér, ha azokat kellőleg indokoltnak nem tartja. Jungfert a bécsi handicaper tavaly őszszel tarkán handicapolta. A Matchbox-kancza okt. 19-ikén csak 1) kg.-mal állott Coupefile alatt, megelőzve Xenost, Mindenkémet s p. o. Whiskynek 10 kg.-ot adott. Azután Jungfer gyorsan esett a handicaper szemében s bár az elmúlt év utolsó bécsi versenyében 53) kg. alatt könnyen verte Beladonnát (47)), Nancyt (46), Mákvirág II.-öt (54)), Rusztot (52), Add idet (52) stb., súlya nem emelkedett. Pedig Jungfernek október elején is több igen jó teljesítménye van, igy lbykussal, Tchaboukkal, Egertonnal stb. szemben ugy, hogy öszformáinak valamivel szigorúbb megbirálása nem lett volna indokolatlan. A Matchbox-kancza után következő register újra szakképzettsége magaslatán mutatja be Ernst urat. Glaukopis (52)), Mortola (52)), Doper (52)), Vezér (52), Tchabouk (52), Oboe (52), Mákvirág II. (52) kirótt súlyait a legtöbb szakember alá fogja irni. Már Tiburtionál (52) egy kis véleménykülönbség lesz, s akadnak, a kik az adott teher kirovásával szemben utalni fognak a Whittier-mén augusztusi formáira, a mikor kilókat adott Tintorettonak, az akkor elég jó formájú Alfának stb. és megfutott tőlük. Tiburtio őszi mérsékelt formái mindenesetre indokolttá tették összképességeinek enyhébb megítélését, de nézetünk szerint ekkor a Whittier-i\&dé)i formán kivül volt. Columbus (52) fairen van megitélve, úgyszintén az utána következő sorozat, a mely Most vagy sokától (51), Piroskától (50)) helyezkedik el. Kivétel itt csak Locarno (51), a melyet Ernst ur néhány fonttal följebb emelt. Ezt igazolja Locarno tavalyi utolsó startja, a hol 57) kg. alatt Galloivay-val (56)), holtversenyt futott, mig ma Locarnonak mégis 3 kg-ot kell adnia akanczának. A mi Piroska (50)) súlyozását illeti, a handicaper nála az utolsó képességekhez ragaszkodott. E kancza, nézetünk szerint, tavaly késő őszszel formán kivül volt, (a mi nem csoda, hiszen az év folyamán 16-ezor kellett a gép elé állania) s igy nála talán nem ártott volna régebbi teljesítményei markirozása. A háromévesnek ily formája első sorban a Tenyésztők-dija, a hol második lett Gourmande megett s megelőzte Tiburtiot, Paradeniat, Szózatot, Ardellet, stb. Az 50 kg.-os és azon alul helyet foglaló telivérek súlyozása érdekes munka, a mely részleteiben fölötte pontos, jóllehet a classisdifíerencia itt már valamivel erősebb aláhúzást kivánt volna meg. Megemlítendő, hogy egyes lovak relative emelkedtek tavaly őszhöz képest, igy Ganymede, Carafa, Pica, Moonlight, Viránka, Dummer Kerl, a mit csak részben helyeselhetünk, igy első sorban Picanál, a melynél a Kétévesek őszi nagy handicapját természetesen egész elfeledni nem volt szabad. A handicapot még egyszer áttekintve, újra elösmerésünket kell kifejezni Ernst úrral szemben, a ki az adott kérdést nagy szakértelemmel oldotta meg és újra bebizonyította, mily képzett és éles szemű munkása metierjének. Kincsem. Irta : 28

ob. Smart. Visszaemlékezve Kincsem idejére, a magam részéről azt hiszem, hogy ő egyike, avagy talán egyenesen a legjobb kancza, a mely valaha zablát hordott szájában. Jó magam ugyan soha nem trainiroztam, sem nem lovagoltam Kincsemet, de számtalanszor lovagoltam ellene, mondhatom kitűnő telivéreket, anélkül azonban, hogy valamelyes esélyem lett volna velők a páratlan kanczát megverni Emlékszem, egyszer Pesten, a régi pályán egy kétéves versenyben ellenfeleinek egyikét' vezényeltem. Ha jól emlékszem, az illető ló neve Légyott volt, egy kancza, a mely br. Orczy istállójához tartozott. E kétévessel Prágában nyertem egy kétéves versenyt, megvervén vele sok egyéb pályázó között egy Hoppegartenből jött lovat, a mely Rother Hussar névre hallgatott. Ezt a Légyottot ültem a nevezett versenyben, a melyet a régi pálya túlsó, meglehetős rossz oldalán futottak le. Sok ló indult. A start helye két sor fa között volt. Mr. Cavaliero — az ez időbeli starter — már az oszlopnál volt, mielőtt lecantereztünk volna és a bokrok között állott. Valamennyi ló egy sorban foglalt helyet, kivéve Kincsemet, a mely egész hátul állt és nyugodtan legelészett. Mr. Cavaliero nem vett tudomást a kanczáról és gyorsan kilépve a bokrok közül, lecsapta a zászlót. Kincsem legalább negyven méterrel maradt le. Starttól czélig finisht lovagoltam, de a mikor a távoszlopnál visszanéztem, látom, hogy az öreg Mike Madden, a hogy nevezni szoktuk volt, felzárkózik Kincsemmel, pillanat alatt ura a helyzetnek és igen biztosan nyer. Egy másik alkalommal, mikor Kincsem, ha jól emlékszem négy esztendős volt, ismét ellene lovagoltam egy jó lovat: Harry Hallt, a melylyel már előzetesen néhány értékes versenyt nyertem, egyebek közt a pesti St. Legert. Ebben az időben egy ezer aranyas versenyt futottak, a melyben Kincsem. súlya 68 kg. körül volt. Harry Hall 50 kg-ot vitt; a távolság 2400 méter. Ugy hiszem, gróf Festetics Pál átengedte Clarisse nevezetű kanczáját br. Majthényi Harry Hallja részére. Clarisset J. Butters ülte s a kancza oly iramban indult el, mintha 800 méteres versenyről lenne szó. Útközben nem sokat törődtünk a vezetővel, a mely csakhamar mintegy 100 méterrel járt előttünk. Tudtuk, hogy majd visszajön megint hozzánk. Ugy éreztem,"most van itt oz ideje a rettentő sulyu nagy ágyút megverni s biztos voltam benne, hogy ez sikerüM is fog. De a mikor itt volt a perez a versenyt felvenni, Kincsem fölnyomult és mint rendesen igen könnyen nyert. Láttam Kincsem összes győzelmeit Ausztriában és Magyarországon, de egyetlen egyszer se láttam a kanczát, mint fáradt vagy vert lovat futni. És mily csodálatos szervezete volt I Sok mindent hallottam Kincsemről, de soha azt, hogy beteg vagy levert volt, hogy köhögött, vagy hogy nem ette meg utolsó szemig az abrakját. Soha nem volt sánta és mikor kikerült a trainingből, olyan inai voltak, mint az aczél. Kincsem első ivadéka Budagyöngye volt. Ezt a kanczát már én trainiroztam és magam lovagoltam első győzelménél Pesten, a mikor, mint kétéves megverte gróf Henckel Peregrinjét és pedig rövid fejhosszal. Mint háromévessel megnyertem vele a hamburgi derbyt. Kincsem többi ivadékai is jók voltak, de szerencsétlenek. Kincsör kiváló telivér volt, de szerencsétlenségemre a háromévest elvesztettem Hamburgban. Mikor Urambátyám győzött a német derbyben, Kincsör előzetesen kilókkal volt jobb nála. Kincsemről még megemlitem, hogy igen nyugodt temperamentuma és kitűnő szája volt, ugy hogy akármelyik hölgy lovagolhatta volna. Mindig jó akcziója volt s álta'ában örökké mintája fog maradni a versenylónak. LACKEN BACH E

R E. == bookmaker. = Budapest. VI., Andrássy-ut 1. _ Telefon : 26-53. == Wien, I., Kotenturm strase 29. Elfogad fogadásokat az összes classlkus versenyekre. — Vidéki megbízásokat pontosan és kész—— séggel teljesít. ——— Szerencsés és szerencsétlen lovak Agyöpön a szerencse ép oly, sőt ha lehet: még nagyobb szerepet játszik, mint az élet minden oly megnyilvánulásában, a melynek alakulásában a véletlennek szerepe jut. Szerencsével sok versenyt lehet nyerni, viszont a balsors számos, arra érdemes lovat foszt meg a diadaltól. Legkevesebb tere van a szerencsének a klasszikus versenyekben, a hol rossz ló — az adott classisdifferencziánál fogva — nem arathat diadalt. Az engedményes korteherversenyeknél már megtörténhet, hogy a konjunktúrák összetalálkozása folytán, egyes lovak szerencséjének is tere nyilik, leginkább azonban a handicapokba van Fortuna istennőnek beleszólása. Az esélyek e futásokban ólommal kiegyenlítve lévén, az egyes lovaknak — hacsak javulás nem következett be — nincsen papiros-előnyük társaikkal szemben, s igy egy jó start, a jockey ügyessége, a kedvező poziczió stb. már döntő tényezővé alakulhat. Hozzájárul ehhez, hogy a handicapperek is csak emberek lévén, könnyen tévedhetnek: — szerencse dolga, hogy kinek a javára? Az alábbi czikk feladata, részletes vizsgálódás tárgyává tenni a tavalyi handicapokban szerepelt telivérek névsorát. Érdekes megfigyelésünkre bő tér kínálkozik itt. Mindenekelőtt meglepő, mily nagy a száma a jobb — és szokszor már kifutott formájú — telivéreknek, a melyek sulyelosztó versenyekben megpróbálkoztak. A hosszú névsor mutatja, mennyire helyesek a lovaregyletek ujabbi intézkedései, a melyek a korteherveisenyek számát szaporították. Az egy vagy két handicapot nyert lovak közt sok vau, a melyekkel istállóik eddig csak kénytelen-kelletlen maradtak a sulyelosztó jellegű íutások sorompói közt, miután korteherversenyre — az eddig adott viszonyok közt — e telivérek nem vo'tak alkalmasak. Ily lovak voltak tavaly : Reine, Pityi Palkó, Eszemadta, Bisamberg, Shelley, Ambrosine, Pagony stb. stb. Pedig, hogy oly lóval, a mely már két handicapban gyözött az év folyamán, mily nehéz még egy ily versenyt nyerni, az mutatja legjobban, hogy három handicapot nyert telivérünk alig van. Lássuk most ama lovakat, a melyek legtöbbször futottak handicapokban. A rekordot Paula tartja, a mely 28-szor indult ily jellegű futásban, s három győzelmet aratott, a mi classisához viszonyitva, igen jó eredmény. A handicapok szorgalmas látogatója volt Mayenne is (22), a mely két diadalt aratott ily feltételű kis versenyekben. Rosszabbul járt Livtsu, a mely 21 handicap-start közül mindössze egyet tudott győzelemmé avatni, azt is csak az év végén, és még szerencsétlenebb volt a jó classisu Kondor, a mely tavaly 17 ily jellegű versenyben indulván, s egy győzelemhez se jutott. Kondor e balsikerü pályafutásának magyarázata az, hogy a Mindegy-handicapban jó második lett Kaczér mögött, a mely utóbbi rögtön még egy értékesebb handicapot nyerve, magasra vitte föl a handicapperek előtt az egész vonalat. A másik ok, a miért Kondor talán kelleténél szigorúbban állt a skálában, az, hogy a Preis von Merkensteinben második lett Matschaker előtt, megelőzve Rlustrát, Mátkát, Intrygantot, a melyek itt azonban korántse futották ki legjobb formájukat. Maradjunk tovább a «szerencsétlen» lovaknál. Ide tartozik Floridsdorf is (13 start, 0 győzelem), a melynél a handicapperek — és joggal — nem feledkezhettek meg egészen a régi formákról. Perfay (10 start 0 győzelem) már kissé túlbecsült ló volt, a mit mutat, hogy tavaszszal p. o. Hanna fölé lett handicapolva. mig őszszel bebizonyította, hogy súlyt kaphat egy Rosebudtól. Julietta eredménytelen kísérletezéseinek oka a kancza idegessége, a mely nem engedte, hogy e négyéves versenyben kifussa igazi képességét. Beau méritenél, a mely 9 start közt 9 handicapban végzett helyezetlenül, a régebbi formáik fölött nem lehetett ahandicapereknek elsiklaniok. Telemach egykor szintén distingualt kaliberű ló volt, de idővel oly rogue lett, hogy sikertelen próbálkozásai ebben lelik magyarázatukat. Hanum a Preis von Hietzingben második lett (Kunilinde mögött és a formán kivüli Juvenal és Varázs előtt) s ezzel oly regiszterbe került, a mely nem felelt meg képességeinek s a melyről lejebb jutni aztán nem igen tudott. Igy a kancza egy handicapot se tudott nyerni. A szintén eredmény nélkül pályázó Denise az év folyamán két korteherversenyt tudott nyerni, s igy érthető, ha a