Vadász- és Versenylap 54. évfolyam, 1910
1910-01-14 / 3. szám
I 46 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1910. jailuár 14 TELIVEREK ES VERSENYEK. Hogy lehet rossz lovakkal versenyt nyerni ? Jó lovakat tulajdonképp könnyű manageálni; számukra különleges versenyeket keresni nem szükséges; elég velők a classieus eseményeken végighaladni (legfeljebb a lehetőleg könnyebb helyzeteket keresve) s irányadó itt csupán az, hogy e telivérek túlságos kihasználását kerülni keli. A jobb classis épen azáltal jobb, hogy nagyobb erélyt, akcziót és munkát fejt ki, s igy szervezetét minden ízében megfeszíti, minden testi és lelki erejét latba veti a győzelemért. Igy tehát e lovak fáradtsága is nagyobb s ez az oka, hogy a jó classis, ha kelleténél több versenyt fut, gyakran és gyorsan elveszti formáját, mig rosszabb lovak egész éven át, meetingről meetingre vándorolnak és formájuk mégis alig változik. De nem e kérdésről akarunk írni, ezelunk ma: megjelölni ama módokat, a melyekkel a mérsékeltebb anyagot is sikerhez lehet juttatni. Nagy dicsőséget ily telivérekkel aratni természetesen nem lehet, elég, ha e lovak abrakjukat megkeresik és nem egyenesen ballasztjai az istállónak. Már múltkori — a elassisdiflérencziákról irt — czikkünkbeu kifejtettük, hogy az istállótulajdonosok, ha gazdaságosan akarják űzni a szép, de drága sportot, soha ne becsüljék tul anyagukat, s lovaikat megfelelő mezőnyökben futi ássák, mert a minórisabb telivérekuek a jobbakkal szemben még akkor is hátrányuk van, ba a köztük lévő különbség a papíron látszólag ki van egyenlítve. Egy népszerű istállótulajdonosunk, a k'inek számos bonmotját őrzi meg a sporthagyomáDy, egy izben ezt mondta: — Magam számára a lehető legjobb, lovaim számára a lehető legrosszabb társaságot keresem. E tétel, bár inkább élez volt, teljeseit födi a valóságot. Számtalanszor látjuk a versenytéren, hogy egyes, meglehetős kaliberű telivérek egész éven át nem képesek versenyt nyerni, mert classieus vagy legalább is képességükön fölötte álló babérokért kuzdeuek, mig mas, náluk sokkal rosszabb lovak 20000-30000 K-ig viszik föl össznyereméQyüket, csak azért, mert a lehető legkönnyebb föladatok elé állították őket. Nomina sunt odiosa — azért térjünk napirendre ama telivérek fölött, a melyek istállóik helyte len megítélése következtében nem tudták a papirformajuknak megfelelő anyagi értéket képviselni, s lássuk inkább ama praktikus utakat, a melyek segítségével mérsékelt, sőt rossz lovakat is aránylag hasznosakká tehetünk. Kezdjük a sort a kétéveseken. A dolog természetében rejlik, hogy a youngsterektól vár legtöbbet az owner. Ezek a jövő lovai, első s következő vereségükre számos mentség van (későn fejlődtek, zölden futottak, félnek a startnál, csonthártyagyulladásuk volt, növésben vannak stb.), gyakran a pedigree nyújt reménységet a jövőt illetőleg, gyakran egy-egy szép küllemi point. A kétéves-próbák is olykor az okai, uogy ily lovak túlbecsülteinek. E trialeket, kora tavasszal, többnyire 800 mt.-eu futják le. E táv a mértékül szolgáló idősebb lónak alkalmatlan, s rendes tapasztalat, hogy a próbákon az öregebb ló csak a vége felé talál csatlakozást. Igy tehát az eredmény nem egyszer hamis lesz, s oly reményekre jogosít, a melyeket az illető lovak később nem tudnak beváltani. Ugy az utóbbi körülmény, mint az előbbi eset, a mikor mentségek kerestetnek és találtatnak, idézik elő, hogy az év kezdetén a kétévesek nagy része nem ott fut (minoris társaságban), a hol helyük van, hanem elite-lovakkal szemben. Ellenben oly istállók, a melyek lovaikat helyesen tudják megbecsülni, már kora tavasszal anyaguk selejtésót értékesíteni fogják és pedig ugy a uyert dij, mint az esetleges eladási árak révén. Természetes igy, hogy azok az ownerek, a kik csak később találják meg a kétéveseknek igazában megfelelő futásokat, hátrányban lesznek, mert a mily mértékben halad előre az év, annál jobb és nagyobb számú anyag kerül az eladóvérsenyekbe, s oly forma, a mely tavasszal elég rá, hogy maiden versenyt lehet vele nyerni, ősszel már nem elég rá, hogy eladó jellegű futásban juthasson dicsérethez. Ezzel kapcsolatosan tehát szabály az is : iparkodjunk kétéveseinket — hacsak alkatuk nem nehezebb, avagy kíméletet igénylő — mentől előbb fitté tenni. Ez Utóbbi, egyebként csak részben e czikk keretébe tartozó tapasztalatra minden esztendőben van elég példa, igy 1908-ban Mi ez s általában H. Reeves lovai, 1909-ben Peronelle, Rush away, Vacant, Hedjira, Bernina, Poppy stb. Az utolsó két esztendő statisztikáiban bőséges adatokat találunk arral vonatkozólag is, hogy rossz kétévesekkel kora tavaszszal mily könnyű eladóversenyt nyerni. Az első ily jellegű futást p. o. 1908-ban Goldoni nyeri meg, hihetetlen rossz mezőuy (Toga, Cornelia, Durauza, Adolfine) ellen és a kétéves 4300 K-ért gazdát cserél. Az 1908. évi budapesti tavaszi meetingen Matahari, Saba, Day Star, Csobolyó képesek ily futásban diadalt aratni, a bécsin azonban a helyzet már jóval nehezebb, s azután egyre nehezebb a rossz telivérekre nézve, üs ezalatt a Kezdők versenyében, a Gr. Károlyi emlékverseny beu még egyes oly lovak i? próbálkozuak, a melyek nem elég jók rá, hogy Alagou eladóversenyt nyerhessenek 1 Az 1909. év statisztikája szerint az első kétéves eladóversenyben Dunciad arat győzelmet és cserél — 3100 K-ért — tulajdonost. A kancza többé versenyt uyerui nem képes, jóllehet az év folyamán épen 20-szor állt starthoz. Az 1909. évi budapesti tavaszi meetingen Hedjira egy 11. oszt. el dóverseuyben arat diadalt, 'egyébként azonban e versenyeken látszik, hogy a management helyesen tudta anyaga részére az eladó jellegű futásokat megtalálni, de egyes lovak túlbecsülésére a korteherversenyekben elég példát találunk. Neveket említeni — a már jelzett okból — nem kivánuuk; a ki az eredményeket átlapozza, igazat kell, hogy nekünk adjon. Még csak egy példát, hogy kétévesek eladóversenyekbeu mily jól értékesíthetők . Jungfer tavaly a Kezdők versenyében Egeriával vette fel a küzdelmet, de istállója rögtöu eladó jellegű futásokra tért át vele s a kaueza az év vegén 17,520 K összuyereményig vitte, megelőzve ezzel oly lovakat, mint Kopie, Ikaria, Bonaccident stb. A mérsékeltebb kétévesek értékesítésének egy jnásik módja, hogy lehetőleg gyorsan handicapokra térünk át velük. Súlyban a teiiverek itt Kerülnek le a leggyorsabban, mig ba maidenverseuyekbeu veszuék részt, nekik a handicapperek alig engedhetnek, hiszen e futásokban nem egyszer magas classisu telivérek viszik el a pálmát. Ha pedig egy kétévesben semmi versenyképesség nincs, akkor legjobb tőle árverésen mihamarabb megválni, mert csak boszuságot és költséget fog okozni istállójáuak. A mi a hároméveseket illeti, azok értékesítése már könnyebb. Egyrészt e telivérekuek — szükség esetéu — bizonyos hátasló-értékük van, másodszor, számukra a vidéki pályák nyitva állanak, harmadszor jóval több versenyben vehetnek részt Bécsben és Budapesten, mint a kétévesek, végül, mert nyáron a zászlók közti sportban uj területük kínálkozik. Főszabály itt is, hogy a telivéreket túlbecsülni nem szabad. Sok telivér kétéves koráról a harmadévre való haladásánál nem tud kellőképp fejlődni és nem fogja igazolni ama reményeket, a melyeket egy év előtt hozzá fűztek. Iiy telivérekkel — a melyek annak idején talán jobb classist Ígértek — nem szabad soká nobilis társaságokban kísérletezni, hanem egy vagy két réteggel lejebb kell velők szállaui. Sajnos, erre csak kevés ist illótulajdouos tudja magát elszánni s ha egy derby-mezőnyt a múltból ma átnézünk, egész sor olyan lóval találkozunk, a melyeknek nemcsak hogy ott, de jóval mérsékeltebb társaságban is, mi keresni valójuk nem volt. Mily nem oda illő telivéreket látunk sokszor egyegy Trial Stakes vagy Nemzeti Hazafi-díj startjánál I Mennyi csalódásába és költségébe kerül az istállóknak, mig e telivéreket aztán a nekik megfelelő rossz társaságban futtatják. Pedig helyes próbák utján e lovak otthon is megmutathatták volna, hogy mennyit érnek. Innét származik aztán az is, hogy tavasszal a kisebb korteherversenyekben igazi konkurrencziák híján mérsékelt lovak tudnak babérhoz jutni, mint azt 1909-ben Kamp, Ferroniére, Heimlieh, Györgyike stb. igazolták. Épen ily fontos a hároméveseknél ama tény gyors megállapitása, hogy az illető telivérek fiyerek avagy stayerek. Régi tapasztalat, hogy a kétéves korbamhosszabb távolságokon kivívott győzelmek nem lehetnek irányadók annak megállapítására, az illető ló állóképes-e? A trainer ügyességének és szakértelmének egyik próbaköve, hogy már kora tavasszal e tekinietben tisztában legyen lovaival s ne tegye ki az istállót a nyilvános versenyekben való kísérletezésnek. S mily ritkán következik be ez az eset, s mily sok áldozatot — néha a ló egész existencziaját — kell hozni, mig az owner a helyes nyomra reá jön! Ezalatt pedig ügyesen számoló istállók már telivéreik legtöbbjével megnyerték versenyüket. Példákat itt se kiváuván idézni, csak megemlitjük, hogy: érthetetlen az a tartózkodás, a melylyel egyes istállók tavasszal p. o. a hosszabb távú versenyek iránt viseltetnek. line, néhány adat. A bécsi tavaszi meetingre van kiirva p. o. a Lusthaus-Rennen (1800 mt.), a melyben a hároméveseknek már a skála is kedvez (idősb ló alapsulya 66£ kg.) s mégis e futásban tavaly csak egy hároméves futott s az is a flyer Wetter volt. Két év előtt is csak két háromévete iudult e dijért. Az 1800 mt.-es Mmeral-verst ny csak hároméveseknek van nyitva; a mezőny enuek daczára négy lóra zsugorodott s a győzelem Ferroniére nevéhez fűződőit. A Fenék-versen* ről, a melyben két éve hároméves egyáltalán n"in állt starthoz, nem is szólunk, hisz itt az idősebbek eliteje jön a géphez, de, hogy a többi hosszabb korteherverseny ben miért nem indulnak báromeveseink, nem értjük. Budapesten 1909-ben p. o. a Ritter-dijra háromévest meg csak nem is neveztek, a Széchenyi-dijra is csak egy fiatalabb teli-ér köteleztetett: Triumvir, starthoz ő se került. A minórisabb háromévesek értékesítésének egyik helyes módja az is, ha velők Alagon próbálkozunk meg. Ily jellegű versenyeken sok ló oly nyereményösszegekhez jut, a melyeket nagyobb pályákon soha sem érne el. Erre elég példának tavalyról Dsidást megemlíteni, a melynek össznyereménye 1909 ben 15280 K-ra rúgott. A harmadik czélszerü mód: a hároméveseket lehetőleg gyorsan beugratni. Ily lovaknak mindig magasabb értékük vau, s ha idejében fitek, gyakran a náluk jóval magasabb classisu lovakat is képesek megverni. A mi a négyéveseket illeti, ezek értékesítése aránylag a legnehezebb, mert kisebb teriilet áll rendelkezésükre. Ily lovakkal legjobban a zászlók közti sportbau lehet boldogulni. Tavaly p. o. Rodosto 33,000 K-t tudott ily jellegű versenyeken nyerni s igy a statistikai sorban jóval megelőzte Vampyrt, Bruhust,Gracieuset, Dinom-Dánomot stb. És Rodostó Bécsben csak egy akadályversenyben győzött s akkor is holtversenyben; nyereményeinek súlypontja Karlsbad és Alag.'Példák még: Fityóka (16.360), Pipacs (19,200) is. Az előbbi épen annyit nyert tavaly, mint Virgilius vagy Vöróskirály, Pipacs még többet. Jól értékesített lovak voltak Windsbraut (12,690) és Na also1 (12,575) is. Öregebb lovakeladóversenyekben is hasznosakká voltak tehetők (Sepoy 18,970, Palikám 20,740 stb.), de e tekintetben most már a versenyfeltételek, igen helyesen, szigoruabbak. Mindent összevetve, a selejtesebb lovak értékesítésére azt hisszük, elég utat és módot jelöltünk ki s főszabálynak csak azt szegezhetjük le: ne becsüljük soha tul telivéreinker, hanem iparkodjunk azokat mindig a maguk vagy maguknál alacsonyabb társaságokban futtatni s legyünfc rajta, hogy közepesebb lovaink mentől koraibb terminuskor, fiten álljanak starthoz. L. — ' i — • . , ... Duvntícsnptínk, szati czikkek, vadcsalogatök, szimatok, önlövők, tányérvas 11 b. szánni ára 4 már ka 50 filér. WEBÉR R UDOLF találni mánya lí-86-ból. Penyvcsmadár csapdák. hurokrakást) Ujdonsdg!ÄT.c c sm Képes árjegyzéket költségmentesen küld. B. (úeüer = s% zi.nS- =• Haynau Porosz Szilézia legrégibb német dúvad csapdagyár. Schutzmarke. Weben 106 első dij.
