Vadász- és Versenylap 54. évfolyam, 1910

1910-01-08 / 2. szám

1910. január 8. 33 5000 K-ás handicapban 3-szor első 9-szer helyezett 6000 « « « 1-szer « 8000 « « « — 3-szor « 10000 « « « 3-szor « 2-szer « 15000 « « « — l-szer « 20000 « « « — l-szer « A legkisebb suly ezzel szemben csupán háromszor első az 5000 K-s handicapokban, egyszer pedig első egy 10000 K-s handicapban, akkor is egy sokat javult s határozottan jobb classist jelentő telivér (Osman) révéD. Helyezéseik száma 4-re rug, ebből három az 5000 K-s handicapokra esik. Ha valaki a top weightet, illetve a legkisebb súlyt állandóan 10 K-val győzelemre és 20 K-val helyre játszotta volna meg, ugy a legnagyobb snlyu lovak révén az év végén 130 K plusa lett volna, a legkisebb sulyu lovaknál azonban 2343 K vesztesége. Ez adatokból s a föntebbi] technikai fejtegetésekből kitűnik, hogy a classisnak, a handicapperek legszorgosabb eljárása mellett is, mindig bizonyos inponderabilis előnye lesz a minóris lovakkal szemben s hogy a classisok közti differencziát ólommal teljességgel megszüntetni nem lehet. De hiszen a lóverseny örök czélja, hogy a jobb győzzön, s a minóris lovak számára a managementnek kell megtalálni a megfelelő helyet. Jó manager sose becsülje tul a keze alatt lévő telivéreket. Versenyüzemünk kellőkép gondoskodik róla, hogy a közepesebb lovak is megkereshessék zabjukat, de rossz lovakkal jó lovak ellen a harczot fölvenni — habár egyes szerencsés esetekben sikerül is — többször meddő dolog lesz és lényegesen megterheli az istálló budgetjét. Lapozgatás a méneskönyvekben. Mindenesetre tekintélyes számnak mondható, hogy Ausztria-Magyarország telivértenyésztése 460—480 telivér anyakancza felett rendelkezik. De e szám rsak abban az esetben felel meg a valóságnak, ba az anyakanczák mindegyike valóban ellenértéke a telivér fogalmának is. Kijelenteni azt, hogy ennyi és ennyi telivér nnyakanczánk van (melyek azonban csak származásra azok, de telivérekuek a szó nemes értelmében nem bizonyultak), oly állítás ós föltevés, melynek káros következményei lehetnek, sőt vannak. A rideg slati-tika barátai kijelenthetik, hogy ilyen tekintélyes számú anyakancza mellett nem igen kell aggódui a degenerálódás miatt és legfeljebb mérsékelt importokra van vérfrissítés miatt szükség. Ha azonban a tényeket keressük, azt látjuk, hogy e tekintélyes számú kanczák nagy része nem számitható a telivérteuyésztés keretébe és csak számot, de nem minőséget jelent. Min lenesetre első sorban a fólött kell disponálnunk, hogy az a telivér kancza, mely pedigreejo révón valamelyik — lia mindjárt szép számú — telivér családhoz tartozik, de sem a gyepen, sem a ménesben telivérnek nem bizonyult, helyesebbon telivórhez méltót ogyáltalán nem produkált, megérdemli-e, hogy a móneskönyvben, mint a teli vértenyésztést olömozditó vagy tovább gyümölcsöztető egyed, helyet foglaljon ? Távolról sem akarunk elzárkózni azon lehetőség elöl, hogy egy kanczának, mely sem a gyepen, sem a inónesbon különöset nem produkált, lehet olyan ivadéka, melyből előbb-utóbb, valamely módon a nemes vér érvényesülni fog. Ezt azonban bőven bebizonyíthatja mint nem registrált telivér s mint azt alább kifejtjük, semmi esetre sem oly nagy baj egy rossznak, hasznavehetetlennek bizonyult kanczát, unokái miatt a méneskünyvbe pótlólag ismét felvenni, mint az anyakanczák jegyzekét s ezzel a versenysport állagát túlterhelni olyan nevekkel, melyek nyomtalanul elenyészve, absolnte nem szolgálják a tenyésztést, sőt dc'generált ivadékaikkal sokszor kárt okoznak és az általános szinvonalat leszállítják Nézetünk szerint egy családszám és egy pedigree, legyen az bármilyen előkelő, a megkövetelhető képesség nélkül nem elég jogezim arra, hogy az illető kancza esetleg 20 22 esztendeig méltatlanul helyet foglaljon a méneskönyvekben. Ha a degenerálás lehetőségének teret nyitunk, ugy ez lavina-módon növekedve, évszázadok munkáját teheti tönkre, aránylag nagyon rövid idő nlatt. Bizonyítani akarjuk állításainkat. Magunk részéről a számrendszer liivei Vagyunk, mert — liogy messzebbre ne menjünk, — Bruce Lowe elmélete az utóbbi évek eseményeiben is oly fényes diadalokat aratott, hogy a kommentálást teljesen fölöslegesnek tartjuk. Minden szabály alól azonban van kivétel, igy jelen esetben is; a kivétel csak megerősíti a szabályt. Ugyanis, mint már említettük, beállhat az az eset is, hogy a méneskönyvek revíziójánál olyan telivérrel kell foglalkoznunk, mely nemcsak a legszigorúbbBruce Lowetheoria szerint lett tenyésztve, hanem pedigreeje valóban idealisnak mondható a számrendszer tekintetében; az egyes vérágak a legkiválóbb egyedekkel vannak képviselve, de magának az ivadéknak a képességei semmi tekintetben sem méltóak előkelő származásához. Megbocsájthatatlan hiba lenne, egy ilyen eset miatt pálezát törni a számrendszer felett, mert Bruce Lowe theoriáját csak olyan lovak között lehet sikerrel alkalmazni, melyek nemcsak származásuk, hanem saját képességük után is telivéreknek mondhatók. Egyik mult számunkban ugy is kimerítően foglalkoztunk Kincsem-mel, tehát legjobb alkalmunk van annak a bizonyítására, hogy a csodakancza egyenes leszármazottjai között is akad olyan, mely kiváló pedigreeje daczára a minóris anyaghoz tartozik. íme a pedigree: Talpra magyar 4 Buccanecr 14 Wild Dayrell 7 Talpra magyar 4 Buccanecr 14 Daugttier of 14 Talpra magyar 4 Kincsem 4 Cambuscan 19 Talpra magyar 4 Kincsem 4 Waternymph 4 Tótleány 5 Gunnersbury 14 Hermit 5 Tótleány 5 Gunnersbury 14 Hippia 14 Tótleány 5 Twelfth Cake 5 O.est 7 Tótleány 5 Twelfth Cake 5 Ju e Cake 5 Galaor 6 lsonomy 19 Storing 12 Galaor 6 lsonomy 19 Isola Bell • 19 Galaor 6 Fideline 5 Dollar 1 Galaor 6 Fideline 5 Finlande 5 Furcsa 4 Craig Millar 1 Blair Athol 10 Furcsa 4 Craig Millar 1 Miss Roland 1 Furcsa 4 Budagyöngye é Buccaneer 14 Furcsa 4 Budagyöngye é Kincsem 4 A mint látjuk, a tenyésztés a «colt nick» elv szerint történt s az (5)-ös running-vért a geriuez jobb oldalán a 14-es, baloldalon a 12-es síre áram keresztezi, megerősítve anyai részről a 19-es árammal is. A széleken látható 4 es cross nemcsak az úgynevezett «fllly nick» et adja, hanem inbredet képez Kincsemre. Az ivadék 1907 Őszén jött pályára mint youngster. Futott ötször ós egy nagyon mérsékelt képességű mezőnyben, egy eladóversenyben harmadik lett minóris suly alatt. Hároméves korában négyszer futott és egy még gyengébb eladó mezőnyben lett harmadik Ez volt egész pályafutása, melyet eléggé megmagyaráz az, hogy anyja nyolez évig vagy meddő maradt, vagy életképtelen ivadékot adott, mig legsikeresebb, azaz 10. évében ellette a fönt jelzett produktumot. Daczára a gondos párosításnak, a legdrágább fedezőméneknek, a kancza eddig hasznavehetetlennek bizonyult. Innét előáll az a kérdés, hogy az országos telivértenyésztés érdekében — természetesen eltekintve egy Kincsem-ivadéktól, a hol a reményt sose szabad feladni — nem volnae előnyös az ilyen telivérektől megtisztítani az üzemet. Nagyszámú telivér anyakanczáinknak egy része inkább hátrányára, mint előnyére van a tenyésztésnek, ezekről megállapítható, hogy a telivér fogalmának megfelelőt produkálni képtelenek. Az olyan kanczák, melyek pl. 10 — 12 év alatt sein tudták adni valami, bármely csekély jelét annak, hogy a tenyésztés előmozdítására, vagy fenntartására képesek, a méneskönyveknek C3ak ballastjai. Éppen ugy nem oytodox telivérek azon kanczák, melyek csak félvér- és ügető félvérménokkel lettek párositva, mivel képességük egyrészt ismeretlen, másrészt nem a telivértenyésztést szolgálják s valószinü, hogy arra nem is képesek. Vegyük a következő esetet. Valaki vesz egy kanczát, melyen hasznavehetotlensége miatt egy tenyésztő túladott. Az illető bét-nyolcz éven keresztül félvérekkel fedezteti a kanczát, majd egy izben valami mérsékelt •képességű telivérhez küldi. Az ivadék egy kancza, mely épp oly hasznavehetetlen, mint anyja és ugy a gyepen, mint a ménesben mit sem képes produkálni, azonban mint a tenyésztést szolgáló telivér van elkönyvelvo és egy csomó költséget okoz tulajdonosának. Ez az eset méneskonyveinkben sok helyen megtalálható s alig képezheti kérdés tárgyát, hogy egy ilyen kancza, fokozatosan degenerált ivadékaival, előnyére vagy hátrányára van-e a telivértenyésztésnek ? Nézetünk szerint ugy a tenyésztésnek, mint a telivórpiaeznak csak károkat okoz, a mennyiben csökkenti a belföldi telivér értékét. Ivadékai mint telivérek kerülnek kalapács alá "s az ilyen yearlingek a mellett, hogy a piaezra kerülő pénz egy részét elemésztik, aligha fogják gazdáikat ujabb vásárlásokra buzditani. E kanczák mellett van azonban sok olyan is, a melyeknek becses véráramuk van és a melyek — helyes párositás mellett — esetleg hasznára is lehetnek a telivértenyésztésnek, a melyeket azonban tulajdonosaik szintén vagy félvérménekkel vagy egész selejtes telivórekkel fedeztetnek. Itt bizony nem ártana néha ingerencziát gyakorolni s a telivér kvalifikácziót ahhoz kötni, hogy a kanczának^ alkalmas mének kerestessenek. Végül annyit, hogy: a hogy a méneket liczentáljuk, ugy a telivérkanczákat is sokszor kivánatos volna engedólylyel ellátni s itt zsinórmértékül a pedigreet, a küllem és a teljesítményeket együtt vagy külön kellene elfogadni. Mielőtt e üzikket befejeznók, szükségesnek tartjuk, bogy néhány példával szolgáljunk bizonyíték gyanánt. Alkonyat 4 (p k Frangepan 7—Alkony). A kancza 1900-ban ötéves korában lett először fedezve egy félvérrol. Az első hat évben kétszer nem volt fedezve, egyszer meddő maradt és produkált három félvért. 1906-ban ellette Fregatteot (s k ap. Hűség) ós 1907-ben Alkonyt (s m Algy), melyek emlitésre méltó teljesítményt nem végeztek. Ugyanezt mondhatjuk Allról 5 is (s k ell. 1894 Montbas 11—

Altona), mely 1898 óta foglal helyet méneskönyveinkben, továbbá Amarantharól 1 (p k ell 1890 Horatius 3—

Miss Bowzer), mely állandóan csak félvérmónnel lett párositva és igy képességeit, — ha vannak is, — megismerni nem lehetett. Van példa arra is, hogy egy kancza telivér partnerekkel nem felelt meg a várakozásoknak s néhány sikertelen próbálkozás után, ügető félvérekkel lett párositva s mint ilyen csupán a telivérkanczák nevét szaporítja, de a telivórtenyésztést nem szolgálja. Ilyén többek között Anna 3 (s k ell. 1887. ap. Kéthely 8 any. Harmat. G. B. M. K„ Vol. X. Pag. 16.) és Abassi 22 (p k ell. 1892. Pancake—J. Tripaway) Általában véve azok a kanczák, melyek a telivértenyésztésre,' hasznavehetetleneknek bizonyulva a félvértenyésztést szolgálják, nem valók arra, hogy a méneskönyvben mint olyanok foglaljanakihelyet, melyek a telivórtenyésztést vannak hivatvá fenntartani. Pl. Atliea 14. (p k ell. 1892. Mont Gibella 6—Julcsa), mely 1897, 99 és 1800 War Horn, majd 1901-ben Newsmonger után nem adott megfelelő ivadékot s 1902 óta fólvérekkel lett párositva, szintén nagyon kis sikerrel. Igen sok az olyan kancza, mely már származásra nézve is meglehetős mérsékeltlkóposséget igér, azonban az ilyeneknél mindenesetre várni kell 8—10 esztendőt éppen ugy mint az előkelő származású kanczáknál, de ha mindaddig nem mutatták a szükségos képességet,ugy a próbálkozást aligha fogja később siker koronázni. Ilyen Babette 3 (p k ell. 1888. Dynamit 26 —Betty Martin) 1898 óta mérsékelt képességű telivérekkel lett fedezve, hasonló eredménynyel, ugy szintén Bájoló 2 (s k ell. 1894. Villám 2—Beatrice) és Baska : olodyjowska 21 (s k ell. 1896. Grand Due 2Protection), mely 1893—1907 háromszor meddő maradt, ötször nem lett jelentve, egyszer elvetélt és ivadékai nem emlitésre méltók. Mit várhat a telivértenyésztós egy olyan kanczától, mint pl. Beata 2 (p k ell. 1894. Braw 8—Blanka), mely tizenhárom éven keresztül, előbb telivérrel, majd félvérrel igazolta mérsékelt származását, vagy Beebird 3 (s k ell. 1893. Aeneas 3— Dolly Varden. G. B. M. K. Vol. X. Pag. 39.) Vannak olyan kanczák, melyek letörés, vagy gyenge menőképesség miatt olcsón kerültek ki az istállóból s hiába rendelkeznek jó véráramokkal, olyan partnereket kapnak, melyekkel bajos jó ivadékokat produkálni. Ez azonban nem változtathat a dolgon, mert az a kérdés, hogy milyen a produktum'? tekintet nélkül arra, hogy hasznavehetetlensége apjára, vagy anyjára vezethető vissza. Ugyanis egy jó vérű kancza, mely esetleg tűrhetően szerepelne a ménesben, de képességeit nem fejtheti ki, éppen ugy el van veszve a telivértenyésztésre nézve, mint a fél vérten yósztést szolgáló kancza. Ilyen lehet esetleg Bella II. 8 (p k ell. 1894. Morgan 5-Bleibtreu), valamint Bertha 14 (sk eil. 1895. Chislehurst—Basta) ós Borostyán 14 (pk ell. 1892. Craig Millar—Boria).