Vadász- és Versenylap 54. évfolyam, 1910

1910-01-02 / 1. szám

I 18 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1910. jailuár 14 VISSZAEMLÉKEZÉSEK KINCSEMRE. Kincsem mint négyéves (Rajzolta és méreteit vette Ódám Emil, Baden-Badenben). került, mint a boldogult Hespébe, kinek szemefénye volt. ő jól tudta, hogy ha várásra lovagolják, akkor is nyer, hi pedig akarja, helyből elmegyen, de akkor sarkalni kellett. Sokan azt állították, hogy Maddennek sarkantyúja gombbal végződött, hogy ne vérezzen. Bármennyire nagyszerűek voltak futásai, legbámulatosabb az, hogy 52-szer indulva sohasem volt indisponálva és egyszer kifogásra nem szorult. Egy alkalommal, mikor fekvésből felk-lt, megrántotta az egyik hátulsó lábát és pályára többé nem jött. Inai épek voltak végig és azt nemcsak annak köszönhette, hogy jók voltak, de mert az egész ló roppant egyensúlyban volt s igy egy része sohasem lett megerőltetve. 1882 január 1-ón Blaskovich Ernő ur délután c miitette, hogy most kapott hirt, hogy Kincsem Budán megellett. Azuap lett a déli vasúton bewaggonirozvtt és a waggonbati ellette kanczacsikaját. Mi azonnal fiakerba ültünk, által mentünk és meggyőződtünk, hogy a születés (Budagyöngye) a waggonban január 1-én tőrtént. Idős korában Kincsem mirigydaganatban szenvedett, ugy mint Cambuscan, miért is boldogult Kozma tanácsára Bogarasra más éghajlatra vitték, de sajnos, az sem használt. volt őt festeni. Kincsemnek óriási lapoczkája volt; nagyon jó csontozata s egyenes dereka. Mi akkor, szokva a Buccaneer-hátakhoz, azt hittük, hogy dereka gyenge, pedig akkor 72 kiloval nem tudott volna nyerni. Annyit azonban mondhatok, hogy a veserészek nem voltak nagyon kifejlődve, de a mellett az összeköttetés jó volt. Futása különös benyomást tett: sohase u sietett és mégis mindig elől volt, mint egy agár, ha komoudoiokkal játszik. Rendkívül flegmatikus volt, de azért nem lusta, mintha csak tudta vo'na, hogy nem kell többet menni, csak elől lenni. A vasúton mindig külön kocsija volt, hol jól kialjaztak neki. Kincsem ott mindjárt lefeküdt; ugy okoskodott, hogy lakásra csak akkor van szüksége, mikor fut. Néha jó kedvű is volt s akkor a lovasnak vigyázni kellett rajta, hogy le ne essék. Kincsem szerencséje volt, hogy oly jó kezekbe ' Hogy minő óriási összeget tenne nyeresége a mostani nagy dijakkal, azt hozzávetőleg sem tudnám megmondani. Kész szolgája JSr. J'oámaniczky Géza. Budapest, 1909. decz. 10. Kincsemet futni láttam. Minden szökdelés és feltűnő erőszakoskodás nélkül haladott, mintha csuklója csak követaé haladását és semmi sem zavarta. Sem előbb, sein utóbb hasoulót nem láttam. Sohasem láttam hajtatni. E inek megfelelt termete. Egyenes, inkább hosszú derék és a nyakon semmi feltűnő. Gr. Zicluj Nándor. Kisteleki ménes 1909 decz. 23. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Kincsemet már csikó korában ismertem, versenyben is igen sokszor láttam. Sziae sötétes piszkos sárga volt, alkata hosszú, de azért jó derékkal, igen erős, korrekt lábakkal, nagy, elég széles ló volt. Már csikó korában feltűnő nyugodt állat volt, s mint versenylónak a temperamentuma a lehető legideálisabb, inkább lusta, de a felhívásra mindig hűen'kiadta magából, a mennyi a verseny könnyű megnyerésére kellett. Az a ritka tulajdonsága is volt, hogy szállítás közben a waggonban lefeküdt és ugy pihent. Teljes tisztelettel Fáy Béla. Kiskartal, 1909 decz. 22. Tisztelt Szerkesztő ur azt kívánja tőlem, hogy irjak Kincsemről. Nagyon nehéz feladat elébe állított, mert én csudákban nem hiszek és Kincsem egy csuda volt. Waternympliet, Kincsem anyját Blaskovich Ernő ur 900 írtért vette. Csikajai Kincsem kivételével nagy classist nem mutattak. Ha jól emlékezem Kincsemnek négy egyéves társa volt Szentmártonban, melyek közül hármat eladott és Kincsem maradt vissza. Blaskovich Ernő ur nagyon gyakorlott szemével mindjárt éves korában kiösmerte, hogy Kincsem nagytehetségű ló lesz és minden nagyobb versenybe nevezte. Igy Kincsem mindjártm,nt kétéves Sopronban feltűnt, mint magas classis és aztán folytatta pályafutását, mint ös neretes. Kincsem igen nagy volt, gyönyörű arányokban; csontváza most is egy budapesti múzeumban van. Nagyon megnyerő külseje nem volt, mint boldogult Pálik festő mondta, igen nehéz Kremlin House, Newmarket. Igen tisztelt szerkesztő ur! Kincsemet jól (ismertem, miután ellene igou sokszor lovagoltam, igy egyebek közt harmadik lettem mögötte az oszirák derby ben, 1877-beu Pfeil hátán, a mely báró Bethmann A. tulajdona volt. Kincsem a legcsodálatosabb ló volt, melyet valaha láttam, egy nagy kancza, talán nem szép és lovaglómester a llyde Park vagy a Prater részérő bizonyára nem ily alkatu lovat választana. Ennek daczára Kincsem tetőtől talpig racinglike telivér volt, kitűnő point-ekkel, csupa erő és nemesség, és temperamentuma egyformán jó volt az istállóban, a traiuingpályán és a versenytéren. Az a tény, hogy 54 versenyt nyert és sohase verték meg, önmaga bizonyít. Magyaror szágbau, Németországban, Angliában és Franczia országban aratott diadalai Kincsemet szemem bon a legjobb lónak tüntotik föl, a melyet valaha láttam. Baden-badeni holtversenye, nézetem szerint, inkább véletlen müve volt; ezt a döntő futás is igazolta. Ennek daczára azt hiszem, hogy Kincsem néhány futásában nem volt eléggé disponálva s nem volt egészen rendben. Versenyeit többnyiro megerőltetés nélkül nyerte meg, tükólotes stayer volt és azt hiszem, egyszerűen megfutott volna ellenfeleitől, ha ezt tőle kivánták volna. Kincsem lovasa többnyire T. Madden, (O. Maddon, a kiváló joekoy apja) volt. T. Madden jó joekoy volt, de Kincsem híveit gyakran próbára tette, mert jókedvű elbizakodottsággal lovagolta a kanczát. Madden gyakran megtette, hogy a startnál Kincsemet legelészni engedte, inig a többi ló már nyugtalanul ugrált a zászló előtt és jobbrabalra kiszaladt. Madden sokszor eldicsekedett azzal, hogy nem bánja, ha Kincsem száz yardot is vészit a startnál, inig igy is miudjárt ura a helyzetnek. Kincsem akeziója nem volt az, a mit erős és Tápiószentmárton, 1909. november 30. Tisztelt Szerkesztő Ur! Meg vagyok győződve, hogy Szápáry Iván gróf ur több és kimerítőbb adattal bir ugy « Walernymph» mint «Kincsem» felől, mégis megkísérlem lehetőleg felelni a hozzám intézett kérdésekre, nem akarván senkit mást fárasztani. Kincsem anyja Waternymph szép nagy volt, de nem kivá'ó küllemű; képessége elsőrendű, temperamentuma csendes, mint futó ló igen sebes volt. Waternymph Cambuscannal — bár rokon vér volt — azért lett fedezve, mert Buccaneer után meddő maradt. Ugy emlékezem, Kisbéren ellett Kincsem. Eves korában is már igen szép fejlett csikó volt. Kétéves korában került trainingbe. Kincsem mozgása rendkívül nyugodt volt, külleme kiváló, temperamentuma mesés csendes, ugy annyira, hogy futamai után legnagyobb flegmával legelészett. Gyomra jó, szive is igen erős volt. Legszebb diadalait megállapíthatni egy Budapesten levő táblázatból, mely berámázva szobámban függ és bármikor megtekinthető. A báden-bádeni holtversenyt meggyőződésem szerint a jockey elbizakodottsága okozta. Kincsemnek lágy szája volt, de a sarkantyúra többnyire szükség is volt. Absolute semmi szeszélye vagy különösebb kedvtelése nem volt, bármely lovast megtűrt, mindig tip-top kondiczióban volt. Ötven éve vagyok telivérlótenyésztő, illetőleg versenylóistállótulajdonos, de se mint futó ló, se mint kancza, Kincsemnél szelídebb és kezesebb lovat nem neveltem. Kincsem Kisbéren mult ki, állítólag súlyos kóriünetei közölt: megelőzőleg hegyi levegőn (Fogarason) volt, hol az állam kü önös gonddal külön istállóba helyeztette és kezeltette. Kimúlása után az országos állatgyógyintézet klinikájának ajándékoztam, hol csontváza ma is áll. Négy patája remekül kikészítve maradt meg, részben nálam. Ha ezen kivül még egyéb adatra is volua szükség, ugy más urak bizonynyal szívesen aduak helyettem felvilágosítást, mert engem 76 év súlya, bevallom, igen nyom. Szívélyes üdvözlettel és tisztelettel lllas/.orich Er«»'.