Vadász- és Versenylap 53. évfolyam, 1909
1909-02-19 / 8. szám
80 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 1909. márczius 12. Két pej kancza négy és féléves gróf Poppenheim-Károlyi nevelés, jutányos áron eladó. Megtekinthetők Sárszentmihályon, állomás Zichyfalva, Fejér-megye. Értesítésre kocsi vár az állomáson. Uradalmi számvevőség. SCHMIDT M. " ,Jey í b^nd£ r g" é' Budapest, VIII-, Rákóczl-ut 25., aVaB-u. sarkán. Ajánlja saját gyártmányú Kocsizó-és loragló-HCi számait. utazó- cs kézl-bőrSndSk, női kézitáskák (ridikttl) ós (ivek, pénz-, szivar-, és rzigzrctta- stb tárcziit Árjegyzék Ingyen. H Élő vad! W9 Elő foglyot, fáczánt. mezei nyulat, özet, szarvaat. üregi nyalat, baglyot, valamint más fajtája állatokat vesz magas Arak mellett Frank O. utóda, KREUZIG & HÖGL élővadkiviMi czég, állatnagykersskedés WIEN, V/ll. Einsledlargasse No. 13. TELEFON 598. Bármely fajtájú vadat és mindenféle állatokat szállítunk elsőrendű mlnőségtaen KÉPES ÁRJEGYZÉK INGYEN ÉS BÉRMENTYE. Tömeges nyulbefogásokhoz saját hálóimat, foglyok s fáczánok szállítására saját szállító ládáinkat bocsátjuk bérmentve rendelkezésre A lesvári ménesben anyakanczák csikók, lovak egész éven át tartásra és ápolásra elfogadtatnak. Fedezőmén napi tartásdija 4'"— korona Anyakancza csikó nélkül 2 30 « Anyakancza csikóval 3'— « Választott csikó, éves, üdülő ló 2 80 « Körömápolás és vasalásárt napi — 06 • Bejelentéseket elfogad és bővebb értesítést Jaross Sándor ad, Puszta-Lesvár, posta- és távírda állomás : Téth, Győr mellett. i zooloaíal laboratóri BUDAPEST, VIl„ Damjanich-utcza 36. sz. Preparál emlős állatokat és madarakat legmodernebb követelményeknek megfelelően, természethűen, dermoplasztikai alapon, művészt kivitelben, ugy magánosok és iskolák, mint muzeumokrészére. ! Vadászok figyelmébe ! Elvállalja mindenféle vadásztrofeák elkészítését tartós és szép kivitelben, jótállás mellett. A laboratórium vezetője: MADARÁSZ GYULA dr., magy. nemz. muzeum igazgató őre. „RZ RLLRTVILRG" folyóirat az állattani, vadászati és halászati ismeretek terjesztése. Díszes kiállítás. Munkatársak: Hermann Ottó, Bíró Lajos, Katona Kálmán, Br. Babarczyné, stb. Kérjen mutatványszámot. Előfizetési ára egy évre 5 korona. ORS ZÁGO S LOTENYESZTES A félvér-tenyésztés kérdései. III. Tovább haladva ama okok fürkészéséu, a melyek náluuk az erőteljes félvérkipróbálást megakadályozzák, rátérek most arra a félelemre, a mely csaknem miudeu tenyésztőnket elfogja, midőn lovát nagy föladatok elé állítja. Az erós kiprobá ásnál a ló leromlik, idegessé lesz, uyultetemet, csánkpókot kap, — mondják általában. Ez ellenvetések nem állhatják meg helyüket. A ló, helyes training mellett nem romlik le, ellenkezőleg: az okszerűen idomított ló izmossá lesz, kifejlődik, «lóvá» lesz, egész magatartása, tekintete megváltozik, ábrázatán öntudat és az életeró vonásai nyilatkoznak meg. Csak nézzünk meg jól egy lovat, a mely első izben vadász, s aztán egy olyat, a mely egy-két seasonon már átment. Vagy tekintsünk rá egy év múlva a trainingbe adott telivérre s aztán idézzük fel lelki szemünk elótt e lovat, midón az munkába került. A két kép között egy világ fekszik: a helyesen idomított ló mozgásán, tartásán, minden pointján erő lakik, megjelenése, intelligencziája százalékban kifejezhetetlenül nyert értékben. De training alatt sose szabad agyonhajszolást értenünk; ez az iskola lejárta magát : a helyes idomítás a ló gimnasztikáját, izomzatának, lelki képességének, életerejének czéltudatos fejlesztését jelenti. A mi azt illeti, hogy az idomított ló (legyen az verseny- vagy pedig vadászpreparáczió) idegessé lesz, oly kifogás, a mely szintén nem áll a meg a helyét. Igaz, hogy a training erósen mérlegre teszi az idegrendszert is, de: a kipróbálásnak épen az az egyik czélja, hogy a lé benső életét kikutassa és az akarattal összefüggő működését ellenőrizze. Az a ló, melyik a versenypályán ijedós, félénk, többnyire a magánszolgálatban is az; itt a dresszektől, ott egy zörgő levéltől, útszéli karótól fog megijedni. Ha pedig valamely ló a versenyzés előzetes hevétól felizgatva, a pályán vagy a vadászmezónyben kissé nyugtalan lesz, ez oly jelenség, a mely idővel már magán a. kipróbálás területén elmúlik, a ménes nyugalmas világában pedig mindenesetre. Ezt a nyugtalanságot idegességnek nevezni nem lehet: ez az ambicziónak megnyilatkozása. Ha most rátérünk arra a kérdésre, kell-e attól tartanunk, hogy a ló a kipróbálásnál esetleg csonthibát kap, e kifogás felett gyorsan napirendre térhetünk. A kipróbálásnak épen az a czélja, hogy a férgese elhulljon, s ha a ló fiatal korában még rejtett hibái a munka következtében napvilágra kerülnek, ezért tulajdonképp a formalistákuak hálásoknak kellene leuniök. Ilyen módon bajt szerezni egyébként ritka dolog: többnyire csak az öröklött tulajdonok azok, a melyek ilyenkor szemünk elé kerülnek. De ha a baj szerzett is, azt nem szabad oly szigorúan megítélni, mint azt a külső tulajdonok formalistái cselekszik, LS itt fog érvényre jutni a belsó tulajdonok alapján való mérlegelés. Az a ló, a melynek nyulteteme van, a mai felfogás szerint értékéből 70 — 80°/ 0-ot vészit. Ez tulszigor, a melynek csak akkor van jogosultsága, ha az illető példány behő tulajdonai is selejtesek. De, ha a nyultetemes, csánkpókos ló belsőleg az életeró maximumát mutatja, a vért az alkat felé kell helyeznünk és összesítést kell készítenünk e ló általános értékéről. Csak igy kaphatunk helyes képet a ló qualitásáról s csak igy volt lehetséges, hogy a hibás St. Simont — az uj idők tenyésztési fenoménjét — annak idején a telivértenyésztés számára okoskodás nélkül, megtartották. A félvérek okszerű kipróbálásának mindezek alapján komoly akadályát nem látom. Az okok pedig, a melyek az értékmérésnek ezt a módját kívánják, a kővetkezők: 1. Csak a kipróbálás revelálja a ló belsó tulajdonait. 2. A kipróbálás a meleg vér terjesztésével azonos. 3. A kipróbálás a nyilvánosságot jelenti, a mely minden intézmény éltető napja. A nyilvánosság tartja ébren és kelti föl az érdeklődést a társas élet minden rétegében. 4. Csak a kipróbálás alapján tudjuk grammokig a lovak képességét megítélni. 5. A kipróbálás iránti hajlandóság benne rejlik a magyar ember vérében. (Folytatjuk.) A katonatiszti lovasegyesüleb tenyész-jutalroai Lapunk e hó .Vén megjelent számában a katonatiszti lovaseg.y es illet ezidei közgyűléséről egy rövid kiizVményt tettünk közzé. Ennek kapcsán örömmel hozzuk ma nyilvánosságra ama határozatot, amelyet az e közgyűlést megelőzött bizottsági ülésen az elnök juttatott a bizottság tudomására; annál iukább örömmel közöljük ezt, mivel a tiszti lovasegyesületnek ez iránybani kezdeményezése bizonyára általános érdekű. A katonatiszti lovasegyesületnek alapszabályai értelmében hivatása nemcsak ápolni, fentartani hadseregünkben a lovagláshoz való hajlamot, a lovas szellemet, hanem az is: jó hátas lovak, katona szolgálatra kiválóan alkalmas tiszti lovak megteremtésére, beszerzésére serkenteni tényésztőinket. Az egyesületet ezirányu intézkedéseiben az a szándók is vezérli, a katona szolgálatra alkalmas hátas lovak tenyésztését, mely, sajnos, utóbbi időben különféle okoknál fogva némileg hanyatlásnak indult, a mennyire erejében áll, fejleszteni és pedig főleg azáltal, hogy eme czóljához a tenyésztők közreműködését igyekszik megnyerni. Erre kezdetnek a legegyszerűbb, leginkább czéllioz vezető ut az lenne, kitüntetni, jutalmazni oly tenyésztőket, a kiknek lovai az egyesület által rendezett mérkőzésekben tehetségüknek és kiválóságuknak kétségtelen jelét adták, s a melyek a katonatiszti szolgálatban egészségük, temperamentumuk, erejiik, szívósságuk, gyorsaságuk és kitartásuk révén kiválóan alkalmasakuak bizonyultak Ily kiváló talentumu lovaknak bizonyultak a mult év julius havára az egyesület által rendezett távlovaglások alkalmával a Folis Jenő főhadnagy tulajdonában levő hétéves Kontár (apja Goldkind, anyja egy Komtesse-kaneza) és az ötéves Komtesse (apja Sasvár, anyja egy Komtesse-kancza) melyek mindketten Zoltán Sándor ur szabolcsmegyei «székely»-! ménesének neveltjei. Folis Jenő főhadnagy a mult év junius 8-án Kontárral Budapestről Debreczenbe lovagolt s a 232 kilométeres utat 20 óra 20 perez alatt tette meg. Az ötéves Kommtesse hátán pedig junius 28-án Budapestről Szombathelyre lovagolt s a 228 kilométert 22 óra 35 perez alatt tette meg. Mind a két távlovaglás után az ellenőző bizottság jelentése szerint ugy Kontár, mint Komtesse teljes frissen és egészségben értek a czélhoz. Augusztus 30-án azután Folis főhadnagy ugyancsak Kontár-ral résztvett a cs. ós kir. 4 ik lovasdandár által Soroksáron rendezett tiszti versenyen s Kontár a 10 kilométer távolságú toronyverseny tizennyolczas mezőnyében elsőnek érkezett be. Október 7-én megjelent Folis főhadnagy Kontárjával a budapest-bécsi nagy távlovaglás startjánál is és e mérkőzésben 17 óra 10 pereznyi összidö alatt másodiknak lett helyezve. Ugy Kontár, mint Komtesse mutatott teljesítményeik révén méltán rászolgáltak a legteljesebb elösmerésre. Ezzel kapcsolatban ugy a lóavatás vezetősége, nevezetesen tienefai Bacsák Zsigmond vezérőrnagy, mint több más tiszt, kik a székelyi ménesből vásároltak volt lovakat, mindannyian az onnan származó egyedek kiválóságát jelentették. Ez alapon az egyesüiet indíttatva érezte magát, hogy a legkiválóbb katonalovat produkáló ménes díjazására kitűzött jutalmat az 1908 évre Zoltán Sándor urnák ítélje oda. Hogy Folis főhadnagynak e két, a Zoltán Sándor ur ménesében nevelt lova mily kiváló egyedek, az legjobban vehető ki Folis főhadnagynak a Budapestbécsi távlovaglásról beküldött jelentéséből. Kontárnak junius hó 8-tól október 7-ig tartott a távlovagláshoz való edzéséről Folis főhadnagy ezeket irja: «Eleinte a herélt munkája javarészt galoppokból állt, annál is inkább, mert a 4-ik lovas dandár által augusztus 30-ra kiirt toronyversenyben' Kontár nyergében óhajtottam résztvenni. Mikor pedig a 10 kilométeres versenyből végtelen könnyű galoppban mint győztes kerültem ki, elhatároztam, hogy ezentnl mind hosszabb távolságokra galoppban trainirozom, főleg azért, hogy a nagy távlovaglás utolsó etapeján ily jármódban lovagoljam a czélhoz. E training utolsó időszakában Kontár már oly kiválóságot mutatott, hogy órahosszat is lovagolhattam galoppban anélkül, hogy a fáradtság, a megerőltetés barmi csekély jele is mutatkozott volna nála.» Magának a távlovaglásnak itt csak utolsó mozzanatáról akarunk megemlékezni, a melyben Folis főhadnagy, a ki már Miklósfalváról — kb. 68 km.-nyire a czéltól — az ugyanazon csoportban, vele egyidöbeu ingult Vargyas főhadnagygyai;lovagolt együtt, a megteendő ut utolsó mértföldén végig életlialálra küzdve, versenyt lovagoltak a második helyért — akkor már tudva, hogy elsők nem lehetnek, mivel Wodianer hadnagy, a ki az 50 perczczel későbbi csoportban indult, közvetlen nyomukban tudták. Erről ezt irja Folis főhadnagy : «Most kezdődött a hajsza kengyel-kengyel mellett. Körülbelül 7 kilométernyire voltunk még a czéltól. Én itt egy az ut hosszában elterülő idomár pályán, melyet szemrevételezési lovaglásomról ismertem, mig versenytársam az országúton vágtázott tovább. Az én utam valamivel hosszabb volt, de jobb a talaj, a mi
