Vadász- és Versenylap 53. évfolyam, 1909

1909-02-05 / 6. szám

66 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 1909. márczius 12. Két pej kancza négy és féléves gróf Poppenheim- Károlyi nevelés, jutányos áron eladó. Megtekinthetők Sárszentmihályon, állomás Zichyfalva, Fejér-megye. Értesítésre kocsi vár az állomáson. Uradalmi számvevőség. SCHMIDT M. »'igyírtó, nyerge, é. boröndös. Budapest, VIII., Rákóczi-ut 25., aVas-u. sarkán. Ajánlja saját gyártmányú Kocsizó- és lovagló-szerszámait, utazó- és kézI-bőröDdlik, női kézitáskák (ridikiil) és övek, pénz-, szivar-, és czigaretta- stb tárczáit. Árjegyzék Ingyen. •R Élő vad! M Elő foglyot, fáczáut, mezei nyulat, özet, szarvast, üregi nyulat, haglyot, valamint más fajtájú állatokat vesz magas árak mellett Frank O. utóda, KREUZIG & HÖGL élővadkiviteii czég, állatnagykereskedés WIEN, V/11. Einsledlergasse No. 13. TELEFON 598. Bármely fajtájú vadat és mindenféle állatokat szállítunk elsőrendű minőségben. KÉPES ÁRJEGYZÉK INGYEN ÉS BÉRMENTVE. Tömeges nyulbefogásokhoz saját hálóimat, foglyok s fáczánok szálI itására saját szállító ládáinkat hocsátjnk bérmentve rendelkezésre A lesvári ménesben anyakanczáK csikók, lovak egész even át tartásra és ápolásra elfogadtatnak. Fedezőmén napi tartásdija 4-— korona Anyakancza csikó nélkül 2'30 « Anyakancza csikóval 3"— « Választott csikó, éves, üdülő ló 2"80 « Körömápolás és vasalásárt napi —"06 « Bejelentéseket elfogad és bővebb értesítést Jaross Sándor ad, Puszta-Lesvér, posta- és távírda állomás • Tóth. Crvör msllett. I MOH Haton BUDAPEST, VII., Damjanich-utcza 36. sz. Preparál emlős állatokat és madarakat legmodernebb követelményeknek megfelelően, természethűen, dermoplasztikai alapon, művészi kivitelben, ugy magánosok és iskolák, mint muzeumokrészére. ! Vadászok figyelmébe ! Elvállalja mindenféle vadásztrofeák elkészítését tartós és szép kivitelben, jótállás mellett. A laboratórium vezetője: MADARÁSZ GYULA dr., magy. nemz. muzeum igazgató őre. „AZ ÁLLATVILÁG" folyóirat az állattani, vadászati és halászati ismeretek terjesztése. Díszes kiállítás. Munkatársak: Hermann Ottó, Bíró Lajos, Katona Kálmán, Br. Babarczyné, stb. Kérjen mutatványszámot. Előfizetési ára egy évre 5 korona. ORSZÁGOS LOTENYESZTES A félvér-tenyésztés kérdései. i. E sorok irója évek óta kitartó szószólója a természetes, vagy kisegítő eszköz-képpen: a mesterséges módon való kipróbálásnak. Hogy ez uton a versenypályán mily eredményt érünk el, a telivértenyésztés képe világosan mutatja, tűnnek köszönhetjük, hogy a telivér révén a lóból a képesség, a szívósság, az értelem, szóval az életerő maximumát váltottuk ki és a lovat fiziológiailag is a tökéletesség oly magas színvonalára helyeztük, a mely az ember társas életében mintegy a kultura hatásának és fejlődésének felelne meg. A telivér legegyszerűbb értékmérője a versenypálya: az a néhány pillanat, mely alatt egy futás sorsa eldől, legpontosabb conduitje egy-egy telivérnek. Ennél könynyebben áttekinthető, természetesebb és tetszetősebb módot nem találhatunk, miután a ló itt, Justinus szerint, a maga bírája. A tenyésztés kérdése ezenfelül itt összekapcsolódik a nagy közönség érdeklődésével, e kettő találkozása teremti meg a modern lóversenyt, a melyből egyforma haszna van, sok egyében kívül, a gazgaságnak és a honvédelemnek. Mindezek ösmert dolgok. A mi a félvér-lovak kipróbálását illeti, itt évszázadokon át a természetes ut állt rendelkezésre, háborúk, közlekedési eszközök, stb. alakjában. Ameddig a lónak csatamezőn kelletett életerejét bebizonyítania, kétségtelen volt, hogy csakis a java termés marad meg. De nagy feladatok elé állította a lovat a magyar ember temperamentuma hámban is. Apró keleti lovaink napokig jártak rud mellett, lehető gyors iramban, amellett minimális táplálékkal beérve. Miudennek következése az volt, hogy a ló a legfokozottabb igényeknek volt köteles s részben képes is megfelelni és csak a valóban életerős maradt meg a tenyésztés számára. Természetes az is, hogy ezekben az időkben a formalizmusra súlyt helyezni annál kevésbbé lehetett, mert hiszeu tételes hippológia se létezett s alkalmas ménekben se volt nagy bőség. Tenyésztésünknek itt önkénytelenül a török háborúk jártak a kezére, midőn keleti vérünket hasonló áramú török és arabs vérrel frissítették fel. Mind e conjukturák — párosulva hazánk klimatikus viszonyaival és a vezérek korabeli csodálatos anyaggal, — idézték elő, hogy évszázadokon át a magyar ló volt a continens legjobb lova. Ismételten elmondottuk már e tárgyban való nézeteinket s igy nem kell újra ismételnünk azt se, hogy ma félvéreiuk kipróbálása a lehető minimális körzetekre szorítkozik. Háborúk nincsenek, a ló mint közlekedési eszköz is mindinkább szűkebb körre szorul, mint fényűzési czikk napról-napra jobban veszti tekintélyét. Ma a lónevelés első czélja nem az: valóban életképes produktumot, hii házi állatot, kipróbált hadi bajtársi adni, hanem: a piaezot szolgálni. Es itt álljunk meg kissé. Minden tenyésztő érdeke, hogy, gazdasági alapon állva, produktumát mentől előbb értékesitse. Ezt érthetővé teszi egyrészt a helyszűke, másrészt a termények drágasága, harmadsorban az értékkel párhuzamosan növekedő koczkázat. Minden gazda, minden iparos, minden gyáros arra törekszik, hogy áruját gyorsan termelje és gyorsan el is adja, miután a forgalom nagyságában találja meg tevékenysége tulajdonképpeni hasznát. Mi következik mindebből ? Az, hogy a modern lónevelő nem a maga, hanem a piacz szempontjából fog tenyészteni. Mik voltak a közelmúltban a piacz követelményei? Kétfélék: egyrészt a hadügyi kormány feltételei, a melyek melegvérű, nemes, SZÍVÓS, életképes lovat kivántak meg, másrészt az u. n. társadalmi piacz követelményei, a melyekhez a hintós, hátas lovakat oszthatjuk be és ide sorolhatjuk az analog feltételű, főleg német exportot. A két fél közül bizonyára a második fizette a nagyobb árakat és igy a termelők első sorban ehhez alkalmazkodtak. Export, vagy fényűzési czélokra leginkább a magas, csontos, tömött és feltűnő mozgású lovakat keresték; úgyszólván mindegy volt, ezt a lovat hogy nevelték, a fő az, hogy a külső feltételeknek megfeleljen. Magától értetődik, hogy a tenyésztő, a fogyasztó szempontjából járva el, óvakodott tőle, hogy vékony csontú, esetleg kissé hibás állású, szemre nem egészen kifogástalan lovakat osszon be ménesébe, még akkor se, ha ezek a lovak életerő vagyis belső tulajdonságok dolgában a legkényesebb igényeket kielégitették. Miután a lovakat még oly korban, többnyire be sem törve, adta el, a midőn a ló lelki vagy testi hibái nem tudtak megnyilatkozni s a vevő csak a kiilső, gyakran preparált kép után indulhatott, mindenesetre jó vásárt csinált és kielégítette a piacz kívánalmát. Sok derék tenyésztőnk került igy egész hamis vizekbe és nem csoda, ha közülük azok, a kiknek lelkében volt valami ideális vonás, megundorodtak a lótenyésztéstől, a mely immáron nem nemes passzió volt, hanem az opportunizmus szolgájává sülyedt szemükben. A tenyésztőket ezért kárhoztatni igazságtalanság lenne. Nekik mindenesetre czeruzával a kezükben kellett és kell számadásaikat megcsinálniok s a kereslet-kínálat Smith Ádámi tétele rájuk is fennáll. Csak a valóban független, helyes gondolkodású és törhetetlen hippológusok maradtak meg annál a tételnél, hogy: a belsó tulajdonságok érnek annyit, mint a külsők és hogy: a divat még nem jelentheti egy irány kifogástalanságát. A kik e ponttól el nem tértek, nagy áldozatokat hoztak országos tenyésztésünknek és méltán elismerésre tarthatnak számot. A fentebb vázolt u. n. export-feltételekkel évek óta szemben állottak, gyakran farkasszemet néztek a[katonai követelmények. Mi az ideális katona-ló? Az erő, a kitartás, az értelem és a gyorsaság maximuma. Elösmerem, nagy kivánalmak, a melyeknek kielégítésére nem elegendők a külső feltételek; a bensőknek is teljes értékben kell megnyilatkozniok. A hűség, az energia, a sziv hippologice nem osztályozható, sem szalag, sem botmértékkel. A rossz csánkot látom, az életerőt nem. Az a ló, amely díjazáson az első prémiumot viszi el, talán a Tattersalltól Soroksárig se tud menni. Megint a százéves Justinust idézem: «a díjazáson a látszólag legjobb ló, a kipróbálásnál a bebizonyitottan legjobb ló viszi el a babért». És itt visszatérek a kiinduló pontra: hol bizonyíthatja be a ló lelke és teste energiáját ? Csak a versenypályán, vagy az azt czéltudatosan helyettesítő területeken. (Folytatjuk.) Állami lovak a falkavadászaton. A bélyi falka után próbára küldött mének leírása. Az ez idei rossz falkavadászati idény után alapos bírálatot mondani teljes lehetetlenség s ítéletemet inkább arra az egynehány galoppra bazirozhatom, mit az előmunkálatoknál homokos talajon magam végeztem a ménekkel, kijelentem azonban, hogy bírálatom nem alapos és tévedésnek könnyen alá lehet vetve. A mének általános classisát tekintetbe véve, alacsonyabb fokon állott mint má6 években; nem akarom ezzel azt mondani, hogy nem volt közte jó ló, és sok hasznos ; de inkább kocsi ló, mint vadászié typusuak. Vadászat alig volt számba vehető, a roppant szárazság, folytonos reggeli fagy miatt-a talaj kőkemény volt, — s igy a mének tehetsége próbára téve nem is lehetett. Vadásztunk, kemény és fagyos talaj daczára 12 szer, (1 igen jó s 3 jó vadászatunk volt,) de ezek sem voltak megerőltetők. Igy az, — hogy egy mén hányszor vadászott s mikép — nem jöhet számba a bírálatánál, s ennélfogva a mének tehetségét inkább csak általános impressiom alapján írom le. A debreczeni osztálytól. 608. Jéke (Bíró—Balzsam). Vadászló kinézéssel, jó vágtával; sarok vánkos gyuladást kapván első nap, erre egész idő alatt érzékeny volt, s igazi formáját nem tudta ki mutatni a kemény talaj miatt. 600. Mándok 1. (Quilp—Füzér). Könnyű teher alatt igeu jó vadászló benyomását tette, mint ló gyönyörű szép és jó mozgással, kellemes temperamentummal ; azt hiszem igen jó vadászló lenne. 665. Nonius XLVI. (Nonius XI-VI—242. Tartar- Nonius). Ezt elö munkálatoknál keményen eló vettem temperamentuma miatt, s igy mondhatom, hogy nem puha, hanem kemény, kitartós ló, járása minden mozgás-nemben jó. 641 Előszállás 6. (Fenék—Tüzes 2.) Nagyon nehéz mozgású, ügyetlen vadászló, nehéz, kocsilónak való. 385. Algy-fíidran 6. (Algy—117. Gidrau XL). Előmunkálatnál' elég jónak mutatkozott, jó tomperamentumu, elég jó mozgással.