Vadász- és Versenylap 53. évfolyam, 1909

1909-01-01 / 1. szám

20 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP REOUCINE a legújabb találmány és egyedül biztos szer, a mely a vastag inakat, csánkpókot, egyéb pókokat, nyaltetemet, térdtaplót és mindenféle lerakódásokat teljesen és biztosan gyógyitja. REDÜCINE nem okoz fájdalmat, nem hagy hátra nyomokat, felszívódás utján gyógyít; csak rá kell ecsetelni és a ló tovább használható. A számos bizonyítvány közül, a melyek eredetben megtekinthetők, néhányat itt adunk : In és inhüvely gyulladásnál, póknál és csánkpóknál használtam a Reducine t és ez Igen jó szolgálatokat tett tehát fenti bajok ellen legjobban ajánlom. Wien, 1908 nov. 16. Sperl cs. kir. iőállatorvos, 1 • cs. kir. katonai lovaglómester képző Wien. Igazolom, hogy Reducine-t több esetben ós pedig inhtively gyulladásnál, vastag inaknál alkalmaztam és jó sikert értem el vele. A Reduclne-t ennélfogva melegen ajánlom. Löbl Lipót állatorvos. Wien, II. Ausstellung-strasse 37. Alólirott három inbajban szenvedő lónál használtam és jó eredményt értem el. ! ; Wien, 1908 április havában. Szuksch F. lóorvos, Wien város tanácsosa. Redacine-t próbáltam és használtam 3 lónál, melyek sánták, inbajosak ós térdvastagodásban szenvedtek és ezzel a szerrel mindhármat teljesen kigyógyítottam. Wien, 1908 ápr. havában. Schefczik A. állatorvos Istállómban Reducine-t használtam és ez nemcsak invastagodásnál és ingyulladásnál elsőrangú szer, hanem börvastagodásoknál is a legjobb eredményt értem el vele és azért minden istállótulajdonosnak lelkiismeretesen ajánlom. Stockerau, 1908 nov. 23. Gr. Schönfeld ulánus kapitány. Ajánlásra Reducine-t használtam lovamnál, melynek inbaja volt és sánta lett; lovam e szer használata után teljesen rendbe jött. Stockerau, 1907 decz. 16. Pabst Frigyes ulánus őrnagy. Uperette nevii kanczám jelentékeny iudagadtságban szenvedett, mely baj két neves állatorvos szerint gyógyíthatatlan volt. Reducine használata által azonban — sziveselösmeró8eni — lovam teljesen rendbe jött. Wien, 1907 deez. 20. lov. Engel Alajos «Reiterbund» elnöke Küldjön kérem még három tégely Reducine-t. Nagyon szép eredményeket értem el vele ós oly lovak, mely vastag inakban, csonttetem és pókban szenvedtek, teljesen meggyógyultak. Tudatom, hogy Friedmann keresk. tanácsos ur is használta a Reducine-t kedvencz lovainál, nagyon meg vau elégedve s azt mondja, hogy lova ismét oly friss, hogy nem vesz uj lovat. Drezda, 1908 nov. 4. Beyer Alfréd k. száz. biz. tan. és Tattersall tulajdonos. Vezérkópviselő ós főelárusitó Ausztria-Magyarország részére: WHINGER F. gyógyszertára English and American Chemist Wien I. Kärfnerring 18 1 > •8A fűződött össze, nem vesztette el fejét, nem szaladt tul a nyomon s működését az se zavarta, hogy északnak fordulva nemsokára szólók közé kerültek. A herczegnö és dr. Kosztka, nyomukban a második whippel, a hidnak kerültek, tehát elsőbb délkeletnek mentek, oly nagy térelőnyt adva a falkának, a mely behozhatatlannak látszott. De ugy Világ (egy pompás, saját nevelésű telivér, a melyet szeretnék a Nagy alagi mezőnyében látni), mint dr. Kosztka szürkéje (Haggenmacher ur istállójából) kiváló vadászlovak, a melyeket nem kell félteni. A master, a huntsman és e sorok irója a másik irányt választották és Soroksárnak tartottak, a hol az árok közvetlenül a vasúti töltés alatt közelíthető meg. Itt elsőbb térdig érő vizén gázoltunk át, azután egy fagyos hóval boritott, szerencsére rövid vetésen galoppoztunk, helyesebben korcsolyáztunk keresztül, majd átmásztunk a magas töltésen és a péteri-i fenyőket erősen jobbra hagyva a Dinnyehegynek tartottunk. A pace: verseuyiram annál is inkább, mert a töltésen é3 a falu szélén való útkereséssel meglehetős időveszteség ért. Kiérkezve a szőlődombhoz egy ideig mit se látni, csak egy-egy elkésett kopó mutatja a nyomot. Mikor azonban, egyre race-elve, a lovak feljutottak a dombra, egyszerre a túlsó völgyben megpillantottuk a tele hanggal hajtó falkát, mögötte pedig full pace Taxis herczegnőt, a ki e napon oly bravúrnak adta tanújelét, a mely bizonyuyal még Angliában is ritkítja párját. Körülbelül tiz perczig a herezegnő egyedül volt a kopók mögött, s hogy milyen iramban kellett mennie, az előbb vázolt körülmények igazolják. Hozzá járul ehhez, hogy a terület, a melyen haladt, reudkivül coupirozott, s a lovas teljes figyelmét és energiáját kívánja meg, ugy ugrásaival, mint váltakozó talajával. Ezalatt a falka, a szőlők daczára, full cry haladt északnak, majd hirtelen éles vargabetűt irva le, nyugotnak fordul. Ekkor már Kossuthfalva alatt jártunk, jobbra a gubacsi puszta maradt el. Hegy-völgyön galoppoztak itt át a lovak, majd Soroksár északi végén, közel a juttagyárhoz, a vasúti töltésen keltünk át. A kép a magasból nézve itt egy pillanatra szinte megállította a vadászt. Mélyen lent, a holt Duna-ág melletti síkságon — mint egy lázálom képei — nyomultak előre a kopók, még mindig fej-fej mellett versenyezve, egyre bőszültebb zenével, a melynek fortissimoira a huntsman buzdító harczi kiáltásai feleltek. A kihalt sárga sikság, a melyuek a távoli Csepel gyárai adnak keretet, megelevenedett, kiszínesedett a piros kábátoktól és a kopók fantasztikus lánczától. A magas part pillanat alatt megtelik tarka inges bolgár kertészekkel, a kik tágra nyilt szemmel nézik a történendőket. A szürke felhők mögül pedig pillanatra kibújik a téli nap és éles, fehér fénynyel árasztja el a tarka képet. A lovak óvatosan bocsájtkoznak le a meleg forrásoktól átázott magas parton, átugranak egy ereil s azután újra elnyúlva galoppoznak tovább. A holt-ág mellett hosszú nádasok húzódnak el. A róka ide menekült. Rendszerint az üldözöttnek itt sikerül is az irháját megmenteni. De ma másképp volt uiegirva. A kopók bőszülten hajtanak a nádban — egy-egy pillanatra a teljesen megvert róka ki szédül a gyöpre, hogy rögtön vissza forduljon — azután egyre erősebb és erősebb lesz a gyász zene, majd egy mély, félelmetes kopóhaug hallatszik ... és az üldözött befejezte pályafutását. A huntsman, a whipek leugranak tajtékzó lovaikról, bemennek a nádba, kihozzák a vérző tetemet. Megszólal a trombita, azután a kopók martaléka lesz a róka: kilógó nyelvű feje a whip martingalejára kerül, mig a brusht a master kezéből dr. Kosztka Emil, a falka vadászsport e régi, lelkes hive kapja meg. Szebb karácsonyi ajándék bizonyára az egész coutinensen nem jutott vadásznak osztályrészül. Ezzel befejeződött a karácsonyi vadászat, a mely a legszebb ünnepe volt a B. R. T.-nak és örökké emlékezetében fog maradni azoknak, a kik részt, vettek benne. A run, check nélkül, 37 perczig tartott és elejétől végig oly gyors volt, a mely párját ritkítja. A sport szépségéhez — a killen kivül — hozzájárult, hogy változatos, igazi vadászterületen vezetett át, a melynek különösen utolsó része erősen próbára tette a lovast és a lovat. Miután a társaság még a Taxis covertet kereste fel, a mely azonban blanc volt, a master lefujt s az éles kürtszóval az 1908. évi season is (a mely 27 vadászatot és 4 killt adott) véget ért. Negyedóra múlva újra a gőzmalomnál voltunk s mire a városba értünk, a körúti ablakokban már fölcsillant egy-egy karácsonyfa békés gyertyafénye. L. K. ÜGETÖ-VERSENYEK.ÜGETŐ-TENYÉSZTÉS Magyar-osztrák belföldi ügetők. Az 1908. év elejével ugy a W. T. V., mint a B. Ü. E. uj — közös — versenyszabályokat adott ki, s ezek alapján lettek már az elmúlt év verseDyei lefutva. Az uj versenyszabályok sok oly ttdvös és uj szabályokat tartalmaznak, melyek az elmúlt év folyamán mint beváltaknak tekinthetők s azok létesítése okvetlen szükséges intézkedés volt, — de leginkább nélkülözhetetlenné váltak az üzemre az úgynevezett közös szabályok, illetve azon körülmény, hogy 1908 január 1. óta az tizom mindkét helyén, ugy Austriában, mint nálunk ugyanazon szabályok, ugyanazon mértékek alapján lesznek kezelve. Ma tehát azt mondhatjuk, hogy versenyüzemiink a teljes Monarchiában egyöntetű, s csak egy helyen van eltérés, ez a belföldi osztályozása, u. i. van osztrák belföldi és van magyar belföldi ügető. A belföldieknek ezen megosztása, sajnos, csak nálunk van meg, a galopp-sportban ennek nincsen semminemű nyoma, ezért a galopp-sportban ebbből kifolyólag sok oly ténykedés könnyebb, egyszerűbb, a mi nálunk az tlgetőnél még igen sok nehézséget, fejtörést okoz, sót nagy anyagi károkkal is jár. Ezen belföldiek közötti határ, most ismét enyhittetett, s ezen enyhítés a W. T. V. üdvös elhatározásából — mely szerint a Potschacher Preis 1911-től kezdve nemcsak osztrák, de magyar belföldinek is nyitva áll — következik, a mely ugy Ausztriára, mint Magyarország nézve is csak előnyös, üdvös és felette méltányos. A Potschacher Preis megnyitásából kifolyólag a B. Ü. E. a gróf Dessewffy Alajos emlékversenyt nyitotta meg ellenszolgáltatásképen, s igy nem fog a jövőben előfordulni, hogy egy Potschacher Preisbau 3 ló áll a starthoz : valljuk be az igazat, az ügetök 50°/o-a mégis csak Magyarországra esik s igy Ausztria ma már alaposan ránk van szorulva. S ma már igazán el sem képzelhető egy belföldi classicus, sót egyéb verseny sem a magyar lovak nélkül. Ezen intézkedést tehát mindkét egyesület jól felfogott saját érdekeben tette s ezen intézkedésükért csak elismerést érdemelnek. Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül ez alkalommal, hogy a hiba csak az, hogy miért nem történt ezen batár teljes kiküszöbölése, mely pillanatban'megsziinnék ugy az osztrák, mint a magyar tigető fogalma s lenne ugy mint a galoppsportnál csak egy ló, a «belföldi». Eltekintve attól, hogy ezen határ kiküszöbölés a lónnyagnak korlátlanabb teret nyitna nagy elónynyel nagy haszonnal járna a tenyésztésre is. Ugyanis ma a határ miatt nem küldheti például egy osztrák tenyésztő egy flyer famíliából származó kanczáját egy stájer familiabeli magányosan álló ménhez, mert az illető a fedeztetés előtt ellendő csikó akkor nem áusztriában ellett csikó, s igy egyik-másik versenyben ez hátrányára fog szolgálni, de ugyanezen eset all épp ugy a magyar tenyésztő kaiiczájáná! is fordított módon. Mindamellett azonban még az ügetőmén tulajdonosok, különösen a magyarországi ügetőmén tulajdonosok szenvednek nagy kárt, mert bármennyire jó és kipróbált a ménjük, Ausztriából kanezát nem kapunk ép az előbb emiitett okból, s igy fedeztetést dijakhoz som igen jutnak, — Magyarországon ugyanis majdnem minden ménestulajdonos, tenyésztő bir ménnel, tehát kanezáit csak igazán ritka esetben küldi idegenbe, idegen ménhez, s akkor is sok a baja a határ miatt — de az osztrák kistenyésztö, a kinek 2 3 kanczája van az szívesen küldene egy-két kanezát egy olcsó Magyarországon felállított tlgetóménhez, de, sajnos, mindig a határtól fél. Tehát ajánljuk az egyesületeknek, iparkodjanak ezen