Vadász- és Versenylap 52. évfolyam, 1908

1908-01-25 / 4. szám

190S. január l'l VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAI>. 93 ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Megjegyzések gróf Szápáry Iván «Aggodálmák» csikkéhez. Irta: Fáy Béla. Nagy érdekkel olvastam gróf Szápáry Iván barátom «Aggodalmak» czimii czikkét, sokban igazat adok neki, részben azonban eltérőek nézeteink. Feltétlenül igaza van barátomnak a német tenyésztés rohamos emelkedése folytán beállható veszedelmet illetőleg, mert Németországban állam, tenyószegylet és egyesek oly nagymérvű áldozatokat hoznak évenkint a teliverte ny észtésért, hogy annak sikere feltétlenül meg kell, hogy jöjjön. Ennek ellenében nálunk mi történik? Az állam néha és csak ritkán vesz egy elsőrangú mént, de legtöbbször csak olyant, a melyre csak az a jelző illik, hogy talán esetleg beválik. Ezt egyes magáutenyésztó megteheti kísérletképpen, de az ilyen próbálgatások szerintem nem az államnak valók. Az állam csak elsőrangú méneket vegyen, a mit magántenyésztő pénz erejénél fogva nem képes megvenni. A mi a kanczák importját illeti, igaza van Szápáry Iván barátomnak abban, hogy importálnunk kell kanczákat, de nézetem szerint csak a lehetőségig jókat, mert az Angliából behozni szokott selejtes, olcsó kanczáknál, a mi, versenypályán jónak kipróbált kanczáink nagyon sokkal jobbak. Nézetem szerint is, nagyon is elérkezett annak az ideje, hogy tegyünk valamit, mielőtt a német teli vértenyésztés túlszárnyal bennünket. Létesítsünk (a német Zuchtverein mintájára) egy tenyészegyletet, mondjuk 100 korona évi tagdíjjal, én meg vagyok győződve, hogy a telivértenyésztők, versenyzők és telivérkedvelők között fog ennek elég tagja akadni. A kilenczes bizottmányt pedig egyesítsük ezen tenyészegylettel. Lehet ennek megfelelő módját találni. Az államtól kérjünk a totalisateur jövedelméből 2°/

0-ot, ezt az állam meg is fogja adni, meg is kell hogy adja, ha fontolóra veszi a telivértenyésztés nagy horderejét a köztenyésztés és a hadseregnek lóállománynyal való elláthatósága tekintetéből. Különben is a totalisateur jövedelmét versenydijakra és lótenyésztési czélokra rendeli a törvény. Mindezeket megvalósítva azon helyzetbe jöhetnénk, hogy évenként több jó telivér kanczát importálhatnánk. Nagyon kérem tenyésztőtársaimat, versenyzőinket és a telivértenyésztés iránt érdeklődő hivatottabbakat, szóljanak hozzá ezen felvetett eszmémhez. A mi azonban Szápáry Iván barátom azon indítványát illeti, hogy a kisbéri telivér kanczaállomány szaporittassék, ebben vele nem értek egyet. Nem pedig először is azért, mert akármit mondjunk is, még is csak konkurrencziát csinál az a magántenyésztésnek, az pedig nem lehet állami feladat, hogy az úgyis sok bajjal, nehézséggel küzdő magántenyésztők helyzetét roszzabbitsa. Jobtat Kisbér sem tud nevelni, mint a magántenyésztők, ezt legvilágosabban bizonyítja a hazai ménesek nyereményeinek több évi statisztikája, daczára annak, hogy az utóbbi 10 év alatt sok drága kancza jött Kisbérre A kisbéri telivér kancza anyag fenntartása és szaporítása mellett már évek óta azt az érvet hallom hangoztatni, hogy szükséges ez azért, hogy a fiatal, kevésbbé használt mének kipróbálhatók legyenek. Ezen elvnek gyakorlati alkalmazását eddig, — kivéve az ez évi párosítást — csak igen kis mértékben láttuk, eddig leginkább az volt az irány, hogy melyik párosítás eredménye hozhat több pénzt. A kisbéri telivér kancza állományt Dem szaporítani, hanem feloszlatni kellene. A kanczákat el kell adni kilenczes bizottmáuyi feltételek mellett, a-kor azok a kanczák itt az országban maradnak és Kisbér helyett nevel tőlük X. vagy Y. talán jobb ivadékokat is. A fiatal, prőbálatlan, telivéitenyésztésre alkalmas méneket pedig adják ki magántenyésztóknek bizonyos számú telivér kanczák fedeztetésének kötelezettsége mellett, igy azok biztosan jobban ki lesznek próbálva, mintha három vagy négy kisbéri kanczát fedeznek. Ha pedig valamelyik bevál a telivórtenyósztésben, akkor módjában lesz az államnak az illető mént visszavinni Kisbérre. Fordítsa minden erejét Kisbér a félvértenyésztésre, vegye meg a félvérménesre a legjobb és legalkalmasabb méneket a bel- és külföldön. A telivértenyésztés részére pedig vegyen az állam igazán elsőrendű méneket, — ez az állam hivatása. Az egyéves méncsikók vásárlása. A földmivelésügyi miniszter nemrég tette közzé az egyéves méncsikók vásárlására vonatkozó rendes évi hirdetményét. Megragadjuk az alkalmat, hogy a kisebb tenyésztők figyelmét fölhivjuk e tárgyra. A fiatal ménekért az állam igen jó árakat fizet, elannyira, hogy az átlagár majdnem 500 K.,a mi különösen a paraszttenyésztőknél nevezetesebb összeget jelent. De a fiatal mének vásárlásának az anyagin kivtll erkölcsi haszna is van. Ily alkalmakkor ad oculos demonstrálva látják a kisebb tenyésztők, mik azok a hippologiai követelmények, a melyeket a korrekt lóhoz fűzni kell, egyúttal itt van módjukban szakértőktől felvilágosítást kapni a praktikus lótenyésztésre vonatkozólag, mert a bizottságok igen liberálisan és széleskörtlen fogják föl hivatásukat s tanácscsal szivesen állanak a kisgazda rendelkezésére. Egyáltalán : az állam mentől intezivebben kiván a tenyésztőkkel érintkezni s épen azért a bizottság, a hol a ló nevelője legalább négy évest jelent be, személyesen kiutazik az eladó tartózkodási helyére s a vásárlásnál a legnagyobb méltányosságot gyakorloja, természetesen a hippologiai szempontok szigorú figyelembevételével. Ezek egyike az, hogy a tenyésztőnek világosan igazolnia kell a megvásárlandó mén apját s a bizottság csak állami, vagy községi, vagy engedélyezett ménektől való csikókat vesz meg, vagyis oly ménektől valókat, a hol az apai ág megfelelő ellenőrzésen ment át. A bizotttág természetesen az anyára is súlyt helyez s azért czélszerű, ha a tenyésztő az anyakanczát is elővezeti. A kisebb tenyésztő figyelmébe ajánljuk még a kővetkezőket is. A bizottság szivesenvesz meg minden jó mént s a szin (hacsak nem bizarr) mellékes, a magasság nem játszik döntő szerepet, 145 cm.-rél alacsonyabb mének csak ugy vétetnek meg, ha egyébként kiválóak. A nem alkalmas, vagy örökítő hibáju ménekkel való kísérletezés a bizottság előtt, meddő dolog, de hogy itt a fogalmak még nem tisztázottak, mutatja az, hogy az elővezetett lovaknak alig 25®/„-a válik be. A kisebb tenyésztő már csak a reputácziója érdekében is jól tenné, ha a bizottságnak való elővezetés előtt lovait szakértőnek bemutatná, a lóbizottmáuyi tagok, állatorvosok, méneskari tisztek bizonnyal szivesen támogatják e téren a gazdákat. VADÁSZAT

, LÖVÉSZET. IV. Ferdinánd toszkánai nagyherczeg 73 éves korában Salzburgban elhunyt. A király gödöllői va'ászterűlete egyik legrégibb és legpaszionatusabb vendégét veszíti el, mert az elhunyt evek hosszú során át állandóan megjelent ott a szarvasbőgés kezdetekor s ilyenkor heteket töltött Gödöllőn, hol a valkói erdőgondnokságban cserkészett szarvasokra, de e mellett résztvett a hajtóvadászatokon is. A nagyherczeg, a ki igen jó vadász és puskás volt, rendkivöl szerette ezt a terűletet és szinte gyermeki szeretettel kereste fel minden évben. Utóbbi időben betegsége, de különösen gyengülő látóképesége és lábbaja miatt, kocsin vitték leshelyére, bol órákig időzött, székén ülve anélkül, hogy az elébe került vadra lövést tett volna. Gödöllő és környékének lakossága nagyon szerette a jótékony, nemes szivü nagyherczeget, kinek halálát mélyen fogják gyászolni. A vadászévad végéhez közeledvén, a szerzett tapasztalok és beérkezett tudositások alapján már most megállapíthatjuk, hogy az nem tartozott a sikeresekhez. A mult évi eres tél alapos próbára tette a vadállományt és nem egy helyen teljeseu szünetelt a vadászat. A mi a nagy hideg és főleg a renkivül magas hó következtében nem pusztult el a tél folya mán, az később hiányos táplálkozás és ilyenkor fokozott mértékben fellépő betegségnek — leginkább gyomor és bélbajoknak — lett áldozata. A legöbb területen azért kíméletben is részesítették a vadat. Legszomorúbb az eredmény a nyúl vadászatok terén, de, a foglyászatban is mesze elmaradtak vadászaink, az előző években elért eredménytől. A fáczánosokban is — különösen ott a hol akáczmag nem akadt, az erős tél látható nyomokat hagyott hátra. A lelőtt vad ngy testben, mint aganesképződésben is világosan mutatta, hogy a téli táplálék hiánya milyen háros behatással volt rája. Az elmúlt vadász évad számbeli eredményeiről a statisztika lesz hivatva beszámolni s itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a vad számbeli apadá-át a vadhús árának emelkedése is igazolja. Ott a hol a vadállomány kíméletben részesült és a hol a mutatkozó hiány és apadás ellensulyozásakép üdvös tilalmi intézkedések tótettek, a helyzet javulása várható, a mihez az idei enyhe tél is segédkezett nyújt. Reméljük, hogy a jövő évad újra fokozott mértékben fogja vadászaink nemes szenvedélyét kielégíteni. Urak esti öltözéke. A londoni «Trocadero» Restaurant nagytermének félemeleti erkélyén vidám társaság fogyasztja «Heidsieck» hires borát. Kék frakkos, vörös hajtókás pinczérek sttrögnek-forognak az asztal körül és töltögetnek a piros kupakos palaczkokhúl. A hangulat em elkedett, de rendkívül zabolázott. A társalgás élénk, de majdnem suttogó. Az elhelyezkedés, az urak udvarias liajlongása, a hölgyek diskrét, de becses púzja azonnal elárulja, hogy előkelő társasághoz tartozik a csoport minden egyes tagja. A «Trocadero» béli házi zenekar, melynek kitűnő játékáról osztatlan elismeréssel beszélnek Londonban, rázendít egy kedvelt opera andalító áriájára és az angorembernek a kedves'zene hangjaira elcsendesül a teremben a monoton zsibongás. Helyükön kényelmesen visszadülve, élvezik az urak a Havannát és a zenét. A «Restauraut»-ban. moly importált franczia intézmény Londonban, a dohányzás ngynnis meg van engedve, s éppen ez a szabadság csábit sok elegáns uri embert ezekbe a helyiségekbe. Feltűnő, hogy társaságunk majdnem egészen egyformán van öltözve. Az obligát frakk minden részlete ugyanolyan kivitelű s az esti toalett kiegészitő részeinek egyöntetűsége majdnem arra a föltevésre vezet, hogy az urak toalett összeállítására vonatkozóan előre megállapodtak. De a divat ismerője első pillanatra megállapíthatja, hogy ott igazi divatférfiak vannak jelen, kik a mai divatnak megfelelően állították össze esti öltözéküket. A tél elején napirendre kerülő színházi premiérek, tárlatok, hangversenyek és estélyek a jól öltözködő uri ember szekrényében már rendben találják az esti öltözetet. Ilyenkor már minden divatférflu tisztában van azzal, hogy frakk-öltönye megfelel-e az uj idény kívánalmainak. Nem azt vizsgálja, hogy a frakk szövete kitartja-e a hosszú téli szezon viszontagságait, hanem azt nézi, hogy a ruha szabása és kivitele megfelel-e minden részletében az uj divatnak. Mert a frakk-öltöny formája ugy viszonylik a szövet tartósságához, mint a versenyparipa lába a testéhez. A ló szereplésének ideje ugyanis lábának állapotától függ, a frakköltöny használhatóságának tartamát pedig formájának divatossága szabja meg. Mert a divatosság, elegancia és a magasabb értelemben vett kifogástalanság meg nem vetendő kellemes tudatában csak az lehet, kinek esti öltözete a legújabb divat szerint készült és a toalette legkisebb kiegészitő része is megfelel a modern Ízlésnek. A frakk mai divatos formáját csak az a szabó isA meri minálunk, ki nem elégszik meg szabási talentumával, hanem időt és pénzt áldoz az igazi divat alapos megismerésére. E tekintetben Budapesten Várady Béla Kishid-utcza 9. szám alatti angol szabó műterme felel meg legjobban a mai követelményeknek. Nem is annyira a frakk öltözet három darabjának korrekt elkészítése a fontos, de rendkival szükséges ezenkívül a divat minden legapróbb változását is szemmel kisérni és a férfi-divat hazájában személyesen ellesni azokat a fogásokat, a melyek az esti öltözet páratlan eleganciáját alkotják és divatosságát elárulják. Várady Béla kitűnő készítményei a tökéletes ség legmagasabb fokán állanak. Finom minőség, gondos kiállítás és feltétlen divatosság, — szóval az igazi elegancia, — jellemzi a ruhát, mely hírneves műhelyében készül. Mindezen lényeges elönyök mellett Várady Béla főherczegi szállító czégnek még az az érdeme is meg van, hogy perfekt készítményeivel, — ár tekintetében a magyarországi és a külföldi elsőrangu szabókkal sikerrel versenyez. A czég divatáru és fehérnemű osztálya pedig divatosság és finom Ízlés dolgában már hosszú időkön át vezető szereppel bir