Vadász- és Versenylap 52. évfolyam, 1908

1908-01-12 / 2. szám

190S. január l'l VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAI>. 71 TELIVÉREK ÉS VERSENYEK. Aggodalmak. Irta : gróf Szápáry Iván. Ha végig nézünk a mult év versenyeredményein, gondolkozóvá lesz az ember, hogyha így haladunk tovább, mi lesz telivértenyésztésiinkból? Fabula mesés könnyűséggel nyerte meg az Austria dijat és szemtanuk állítása szerint Mirza, ha nem követi Fabula iramát és ez által ki nem adja erejét, második lehetett volna, noha saját hazájában nem tartozott az elsőrendű kétévesek közé. A német derbyben három lovunk futóit és egyik sem tudott helyre jutni, Münchenben Kénémasszouy, mely minálunk elég jó formát mutatott, éppen utolsó volt. Ez év eredményei még nem aggasztanának anynyira, mert lehet, hogy balszerencse is fiizódott lovainkhoz vagy épp rossz évjáratunk volt, a mi mindenhol előfordul, az Austria dijban pedig legjobb kétéveseink nem vettek részt, igy hát fordulhatna a ko,czka. De aggaszt engem a németek nagymérvű tenyészany gvásárlásai, melyeknek határozottan nagy befolyásuknak kell lenni tenyésztésükre. A midón nálunk a 48—49. események következtében megszűnt versenyek újra életbe léptettek, nagy fölénynyel birtak felettünk a nemetek. Habn gróf, Maltzabn bárók lovai többnyire megverték a mi tenyéstzményeinket, ugyszinte később Renard gróf lovai. Egy pár szerencsés mén vétele, Buccaneer, Cambuscan és szerintem tóleg a Ritter tábornok kezdeményezese folytán megkezdett tenyészkancza behoza tul, lassankint javitotta helyzetünket, annyival inkább, mert az időtájt a nevezett urak elhalálozása miatt és mert helyökbe ujak nem léptek, a tenyésztés Nemetországban inkább hanyatlott, minek egyik oka az is volt, mint nekem báró Maltzahn, a porosz állami ménesek akkori igazgatója mondta, hogy a német tenyésztők nem igen gondolva tenyészanyagukkal, kiki vagy saját ménjével vagy a legkényelmesebben hozzájutható ménnel fedeztette kanczáit, nem sokat töródve annak vérével vagy képességével. De megváltozott most már a helyzet egészen. Az Angolországban vásárolható anyag igen megdrágult s a kilenczes bizottmány pénzereje oly szük, hogy az állam kismérvű támogatásával is csak nagy nehezen képes évenkint 3—4 kanczát behozni, magántenyésztő pedig vajmi ritkán vesz ott kanczákat. Ellenben Németországban az állam minden kínálkozó alkalmat megragad mihelyt egy jó származású és jó képességű mén kapható és az ottani Zuehtvereinnak a totalisateur jövedelméből 2°/

0-ot ad, mely nagy ősszegből aztán sokat és oly áru kanczákat vesznek, a melyeket mi megfizetni nem tudunk s ezeket a bő subventio által képesek a tenyésztőknek 50—60 százalék vesztességgel eladni. Másrészt a magántenyésztők e behozaal hasznát felismervén, még ezen a Zuchtverein által behozott kanczákon kivül sokat és sokszor igen drágán vesznek kanczákat. Hogy a németek 2—3000 guineát adnak egy egy kanczáért az épen nem ritkaság és minekünk évenkint alig van 40000 K-áunk 3—4 kancza vételére s ebből még a beszerzési, utazási és tartási költ égeket kell viselni az eladás napjáig ! Nem akarom állítani, hogy a legdrágább kanczák egyúttal a legjobbak is, igen sok példa mutatja, hogy az átlagban a középáru a legsikeresebb, de mégis az ár nagyságának van oka és főleg a mennyiség az, mi tekintetbe veendő és mig mi évenként 3 — 4 kanczát tudunk venni, ők kint vesznek 25-30-at, mert azon kivül a mit megtudunk az árverésekről, még szabad kézből is vesznek sokat. Javunkra szolgált még, hogy Eszaknéraetország éghajlata kivéve talán a tengerparton | lévő Mecklenburgot, nem annyira kedvező a telivér tenyésztésre, mint a mi éghajlatunk s főleg idomitás dolgában a németek mindig az év első felében hátra voltak; azonban most a déli részeken kivált a Rajna vidéken jobban felkarolták a teli vértenyésztést, a hol az éghajlati viszonyok is kedvezőbbek. Ezt belátva, már a porosz telivérménes számára is vettek egy birtokot Köln tájékán, melyre, mint Lehndorff gróf nekem mondta, egyelőre csak az Angolhonban vett kanczákat akarják ideiglenesen elhelyezni, hogy a változáson könnyebben átessenek és aztán vitessenek csak Graditzba. De maga mondta, hogy az ottani viszonyok kedvezőbbek s ha erről meuyözóduek, nagyon könnyen lehet, hogy oda áthelyezik az egész ménest, esetleg a trainiugtelepet is. Sokan állítják, hogy már nem is olyan szükséges a kancza behozatal, hogy van nekünk elég jó kauezánk már, mely itt nevelkedett és éghajlatunkhoz hozzá lévén szokva, jobbak a behozottakuá). Különös állitásnak tartom akkor mikor látjuk, hogy mindenütt máshol ennek szükségét érzik. Nem utalok másra, mintFraneziaországra, melynek telivértenyésztése legeiőrelialadottabb, sőt némelyek szerint már tul is haladta Angolországét és mégis minden angolhoni árvereseu ott latjuk a franciákat, kik nagymérvű bevásárlásokat tesznek. Már vannak is felszólalások az angol lapokban, hogy e folytonos teuyészanyag eiadással tönkre megy az ő tenyésztésük, de ezen nézetet nem oszthatom. A legjobb tenyészanyag csak ritkán jön eladásra, kivéve némely nagytenyésztő halálakor, különben az semmi áron nem kapható, azonkivül vaunak ott gazdag emberek, kik tenyésztéssel foglalkoznak és havaiami igazáu értékes kancza eladásra kerül, azt semmi áron vagy csak igen, igen ritka esetben bocsájtják el. 12000 guinea egy kanczáért (La Flöhe) oly ár, melyet külföldi ember nem adna: és ép ezért azt tartom, hogy még az éghajlati és talajviszonyokat tekintve és azt, hogy a kanczák száma mily nagy, soha sem fogja más ország elérni azt, a mit Anglia. Megtörténhetik, hogy egy-egy ló más országból ott előkelő szerepet játszik, megmutatta ezt Kincsem és Kisbér, de ezen esetek kivételek és átlagban minden ország tenyésztménye rosszabb az otíaninál és azért áll be a szükség, hogy más országok telivénenyésztésüket mindig I újra és újra felfrissítsék. De nemcsak a telivértenyésztést illetőleg vannak e tekintetben aggodalmaim, de kell hogy ; ennek a köztenyésztésre is hatása legyen. Először is, már mo-t látjuk, hogy egyes versenyző urak Németországban vesznek egyéves csikókat, most ugyan csak egyesek, de ha ezen eljárásuk sikerrel jár, nagyon lehet félni, hogy mások is követik példájukat s inkább ott vesznek csikókat, mint az itteni magántenyésztőktől és ha ezek csikaikat nem tudják eladni, vagy csak veszteséggel, természetes, hogy a tenyésztéssel felhagynak. Vagy ha a versenyzők egy része, nem boldogulván az itt szerzett anyaggal, nem akar a németországi vétel nehézségével megküzdeni, egyszerűen felhagy a versenyzéssel, ugy szinte félteni lehet azon tenyésztőket, kik saját nevelt lovaikkal versenyeznek. Vagy hogy ez ne történjen, zárjuk el versenyeinket a német származású lovak elől ? Hisz ez nyilt beismerése volna tenyésztésünk hanyatlásának. Most még elég nagy számbau van kivitelünk Németországba másod-, harmadrangú lovakból, de ha beismerve lesz annak fölénye, hogy vevőink megmaradnak-e; és ha mi a német lovakat innen kizárjuk, nagyon lehet attól tartani, hogy a németek még jobban elzárják versenyeiket s ezen vevőket mindenesetre elveszítjük. Ha pedig a telivér lovak tenyésztése megkevesbedik, a fedező állomásokra szükséges mének is nehezebben lesznek beszerezhetők s az egész lóállomány rosszabbodni fog, vagy a kis tenyésztők még inkább átmennek a hidegvérű lovak tenyésztésére. Most még a szomszéd államok némelyike jön hozzánk katonalovak vétele végett, sok használati ló is megy külföldre, de ha jó mének hiánya miatt a hidegvérű lótenyésztése, mely pedig igen könnyen terjed, még nagyobb mértékben hódit, ezen vevőket is elveszítjük és félő, hogy idők multával még a saját katonaló szükségletünket is nehéz lesz fedezni. Még egy dolog figyelemre méltó. Amerikában ujabban felmerült az eszme, hogy a használati lóanyagot telivérménekkel javítani kellene, e czélból az ottani Jockey Club egy tenyész irodát alakított, mely a nagyobb tenyésztőket felhívta, hogy adjanak át telivérméneket, melyeket egyeseknek kiadnának azon kötelezettséggel, hogy azok kisebb tenyésztők kanczáit igen mérsékelt dij mellett fedezhessék. Körülbelül D/2 vagy 2 éve, hogy e mozgalom megindult és már 50 — 60 telivér mén adatott át a köztenyésztésnek és a mellett az ily mének által nemzett csikók számára díjazással eszközölt kiállításokat is rendeznek, hogy ezek tenyésztését előmozdítsák. Ha ezen dolog nagyobb mérveket vesz, a mi pedig várható, mert minden lehető módot felhasználnak anuak előmozdítására, elérhetjük azt is nemsokára, kivált ha ez irányban tenyészetünk hanyatlik, hogy ugy mint most már búzával és más terményekkel Amerika Európát elárasztja, ugy használati lóval is el fogja árasztani, mert ott olcsóbb lévén a tenyésztés, tehát a szállítás is igen olcsó. Ezekért félteni lótenyésztésünket és szükségét látom az erélyes intézkedésnek. Még talán nem késő s ez ugyan némi áldozatba kerül, de ha nem segítünk idejekorán, az elmulasztót'

at helyrepótolni aligha lesz lehetséges. Hogy uémikép segítsünk telivértenyésztésüuknek, egyrészt szükségesnek vélem, ha csak van alkalom, jó mént kell venni. Ez mostanában oly nehéz, hogy e tekintetben nem szabad addig várni, mig arra okvetlenül szükség van, meit akkor talán nem kapható, hanem akár van reá nagy szükség, akár nincs, az alkalmat nem szabad elmulasztani. Másrészt ezen jó mének fedezési diját legalább a magyarországi tenyésztők számára lehetőleg alacsonyra kell szabni, lioay kellőkép kihasználtassanak; minekután pedig a ki nem próbált méneket a tenyésztők nem szeretik használni, ezeknek hágatási diját annyira olcsóra kell szabni, hogy ezáltal a tenyésztők csábit assanak azokhoz egy pár kanczát küldeni, esetleg kanczáknak, melyek nagyobb versenyt nyertek, vagy nagyobb verseny nyertesét hozták, kedvezményt kell adni, esetleg dijtalanul fedeztetni, hogy esetleg jobb kanczákhoz is jussanak. Ha azután bizonyos eredményt értek el, a fedezési dijat fel lehetne emelni. Szükségesnek vélném a kilenczes bizottmányt nagyobb segítségben részesíteni. A mikor ezen alap létesíttetett, annak kamatjai elegendők voltak az esetleges veszteségek fedezésére, egyrészt inert a lovak ára alacsonyabb volt, főleg, mert akkor nagyobb vételkedv is volt, ugy, hogy egyszer-másszor még nyereséggel záródott le a behozatal. Azonbau nagyon változott a helyzet azóta, mert a kanczák ára Angolországban iszonyúan emelkedett, egyrészt az ujabb időkben alapított nagy versenydijak miatt, melynek folytán a csikók ára emelkedett és ennek következtében a kanczák ára is, másrészt a sok vevő miatt, kik a világ minden részéről oda sereglenek, főleg a német, franczia és dél-amerikai vevők, a kik mind készek nagy árakat fizetni. Az állam most is segiti a kilenczes bizottmányt annyiban, hogy kész a veszteség felét pótolni körülbelül 150(10 korona értékben. Mi az a totalisateur nyereségének 2 százalékához képest, a mit a német Zuchtverein kap? Ha az árak még emelkednek, ezen viszonyok közt alig fogunk két kanczánál többet hozhatni, s mi ez a Németországba behozott 25— 30kanczához képest! Miután elsőrangú mének beszerzése annvi nehézséggel jár, nem bebizonyult elsőrendű méneket is kell használnunk. Hogy esetlpg ilyenek is beválhatnak, arra van elég példa. így Gallinule, mely mikor a pályáról lekerült 1000 guineáért nem talált vevőre Angliában és Írországba vándorolt, lassanként felküzdötte macát, a legeslegelsők közé. Nálunk Ruperraés Morgan példák erre: mindkettő olcsó mén volt és. két-két derbygyőztes volt utánuk, nem is említve Styx-et, melynek fia szintén megnyerte a derbyt. De tudvalevő dolog, hogy tenyésztőink a kipróbálatlan méneket csak ritka esetben használják és ha egy mén 1—2 kanczát kap, csak nehéz neki szerephez jutni, kivált mert ezen kanczák rendesen nem is a jobbak közül valók. Ugyanez áll az állam által vásárolt belföldi ménekre is, azért is kívánatosnak tartanám, hogy a kisbéri kanczaállomány szaporittassék, hogy alkalmuk legyen a fiatal és belföldi méneknek haszálhatóságukat bebizonyítani. Tudom, hogy ezen inditványom sokaknak nem fog tetszeni, mert féltik a magántenyésztóket, kik eladásra dolgoznak és félnek a kisbéri konkurrencziától, de szerintem erre nincs ok; ha Kisbéren például 30 kancza állana, ezekből átlag 16 éves csikó várható, ez nem is tizedrésze az eladásra kerülő csikóknak (mert évenkint körülbelül 200 csikó kerül eladásra), azonkivül ezen csikók többnyire csakis fiatal, kevésbbé ismert ménektől származnának, tehát nem volna várható, hogv azokért nagy ár fizettessék a magántenyésztők rovására. A kanczákra nézve kívánságom volna, hogy mindenesetre egynéhány elsőrendű kancza legyen ott. Egy kettő ezekből