Vadász- és Versenylap 51. évfolyam, 1907

1907-06-29 / 50. szám

1907. junius 28. VADÁ9Z- ÉS VERSENY-LAP. S86 Osztály sorsjáték és lóverseny. Az osztályeorsjátékot hónapok óta a sajtó erősen lámadja és statisztikai adatokkal bizony ilja e játéknál az esélyek irrealitását. Bennünket a dolog közelebbről azért érdekel, mert az oszlálysorsjegyek egyes elárusítói voltak azok, a kik a versenyügy ellen, annak idején,mozgómat indítottak, miután ugy tapasztalták, hogy abban az időszakban, mikor Budapesten versenyek vannak, az osztálysorsjegyek elárusilása erősen megcsappan. Ez bizonyára belyes megfigyelés volt, mert hogy a nag\ közönség inkább megy aver senytérre, a hol a papirforma, a tapasztalások és szárnitások alapján az esélyek véletlene lehetőleg redukálódik szorítkozik : magától értetődik. Az osztálysorsjáték ezzel szemben tiszla hazárdéria, a hol a kis ember teljesen ki van szolgáltatva a véletlennek és e mellett még oly óriási kamatot ki 11 fizetnie, a mely semminemű arányban sincs a nycnséggel vagy annak lálszatáva). Hogy az osztálysorsjátékról a sajló hogy ir, sz alábbi czikk mutatja, a melyei egy elterjedt napilapból veszünk át, a nélkül hogy magunkat az illető újság féktelen hangjával azonosítanék, viszont azonban azt is meg kell állapitanunk, hogy ha az illető lap közlései helyesek, ugy az oszlálysorsjálékkal szemben a legcrélyesebb intézkedésre van szükség, mert mai formájában ez a legképtelenebb szerencsejáték. Az osztálysorsjegy Rockefellerc fenomenálisan csinálta a dolgát első perez!öl fogva. Már az első esztendőben, hála Örök, Pörge, KLs és Nagy sorsjegyapostolok buzgóságának, nagyhangú csábításainak és hazudozásainak, túlad a százezer sorsjegyen, a melyet Kelet nem boldog, de tudatlan népe széjjelkapkod. Alig pár év múlva már kevés a 100,000 sorsjegy és a társaság hozzálát azok szaporításához. Előbb csak 10,000 darabbal többel bocsát ki, de néhány év múlva ujabb 15,000 darabbal szaporitja ezt a kiválló tipusu magyar értékpapírt. Jelenleg már 125,000 darab sorsjegygyei boldogitja a társaság évenle kétszer (tehát összesen 250,000, vagyis egynegyed millió darabbal) hazai piaezunkat. Hogy ez mit jelent a vállalatra nézve, azt illusztrálja a kővetkező his számitás : A társaság kibocsájt évente kétszer á 125,000 drb. sorsjeg et, a melyért bevesz a 12 K gyüjtő-dij levonása után, á 16.457,000 K-t, vagyis évente két sorsjátékkal 32 914,000 K-', szóval majdnem harminezhdrommülió koronát. Haszna a térsaságnak elsősorban az a 20 százalék, a mehet levon a nyereményekből s a melyből álenged a Kgyüjlőügynököknek 3 s fél százalékot, megmaradván neki 16 és fél százalék. Ez pedig évente kitesz 5.431,810 K-t, azaz csaknem hatod félmillió koronát. Ezenkívül 200.(00 K-ra rug ama kamatösszeg, melyet zsebrevág azáltal, hogy a nyeremények túlnyomó része csak az utolsó osztályban kerül kisorsolásra, mig a befizetések csaknem egy féléven át részletekben történnek. Igy például az I. osztályban a bevétel 1.250,000 K a kifizetendő nyeremény 304 000 « marad tehát kamatozó összegül: 916,000 K mely november 20-álól április l-ig kamatozik. (A befizetés határidejéül az első osztály huzási napját, a kifizetés határidejéül a VI. osztály húzásának elejét vettük.) Az ekként kamatozó összog : a 11. osztályban 1.569,000 K után 3} hónapon át a IIJ. osztályban 2 457,250 « « 2} « « a IV. osztályban 2.941,250 « « 2% « « az V. osztályban 1.814,500 « « 1 « « ugy, hogy már kamatveszteség czimén is évente százezrek mennek veszendőbe a magyar nép összerakott filléreiből. Még pedig éppen a szegény néposztályok zsebéből, mert osztálysorjegvet sem a kapitalisták, sem az egyéb felső osztályú körök nem vásárolnak, lévén némileg gyenge befektetési érték ; hanem kizárólag a lutri egykori klinsei: a munkás-osztály, parasztnép és egyéb kis existencziák. A fenti kamatokat minimálisan (3 százalék, mellett) 200,000 K-ban vevén tel, az osztálysorsjátektársaság évi bavétele 5.631,810 K. Ebből kifizet az államnak bérlet-dij fejében 2.622.000 K-t, ugy, hogy marad nyeresége éoi kerek 3 millió K. Ha már most a költségeket a társaság által a mérlegbe állított legmagasabb összegben vesszük is számitásba, ezek a a következőkép alakulnak (az 1905. évi mérleg adatai szerinl): Fizetések 238,0C0 K, «költségek» (?) 354,000 K, adó és illeték 250,000 K, mely bárom tétel felfelé kikeritve 850,000 K, melyet levonva a 3 millió K nyereségből, a társaság liszla baszna a mai 125,000 darab sorsjegy melled 2 250,000 K, vagyis a 3.600,000 K alaptőkének több mint hotvan százaléka. Ilyen zsiros tejfölt szed le a magyar nép keresményéből a német alapitó bank és magyar társa. De hogy mily horribilis-pusztítást végez ez a sorsjáték a nemzeijövedelemben abból a szempontból, hogy mily improduktiv csatornába folyik bele ások millió: arra nézve szolgáljon mutatóul ez a néhány számadat. A 250000 darab sorsjegyért fizet a magyar sorsjegyvásárló publikum összesen 35,364.000 koronát. Ebből nyereményekben megtérül a 20°/« és a 12 koronás gyüjtődijak levonása után 26,331,000 korona, ugy hogy a sorsjegy vásárlók összeségére nézve a bt fizetett 36 millióból 9H2 8C0 korona egyszerűen vtszendöbe megy. Az oszlálysorsjátékok fejlelt technikája mellett, mely minden sorsiegynek legalább is a befektetett tökét garantálja, évente elszed az ország uépétől kilenczmillió koronát megha/i.dó összeget, raoyts megalapítása óta majdnem rzázmillió korosát. Kap a 9 192,800 koronából 1. az állam bérlet fejében 2 622,(00, 2. a társaság 16}% os nyereménylevonásért 2.809,000, 3. a gvüjiök gyü.lódij feiében 2.610,000, 4. a gyűjtők 3}% nyeremény-jutalékért 1.150,990 koronát. Már most tisztában lévén a sorsjáték társaság fényes üzletével, nézzük, mily üzletet csinál a közönség a sorsjegygyel. Elsősorban tervszerint s minden második játékos feltétlinül eh es; ill a befizetett pénzét. De a nyerők srm kapják meg az elvesztett összeget egészében, mert hisz lemegy ebből a 20'/o és a gyüjtödij. A legkisebb nyereményt nyerők, ilyen a túlnyomó része a nyereményeknek, még a befizetett pénzét sem kapja meg egészen. De különben is a nyeremények legnagyobb része is csak a papiroson van, de csengő pénzt akárhányszor nem lát a nyerő. Először is a főgyűjtő az esetek jó kilenczlized részében pénz helyett ujabb sorsjegyet varr a kisebb nyerők nyakába. Ha pedig nem akarja átvenni, megindul a kifogásolás áradata. Kisüti a főgyűjtő, hogy nem a nyerőnek küldötte a sorsjegyet, hanem más hasonnevünek, ugy, hogy nem is volt jogcs tva a nyerő a sorsjegyet megtar/ani, az árát persze megelőzőleg szó nélkül zsebrevágja. A leglehetetlenebb czimeken megtagadják a nyeremények kifizetését, a mint ezt a sorsjegyigazgatóság és a főgyűjtők ellen folyó perek nagy légiója bizonyltja. Hihtlelhn ürügyeket találnak ki ezek a német sorsjegy matadorok, a mikor a nyerrmény kifizetésének kényelmetlen procedúráján kellene átesniök. Ismeri ezl már mindeok', a kinek volt alkalmat ilyen nyereséget inkasszálni. Bátran elmondhatjuk, hogy nincs a világon még sorsjáték, a melynél a nyerteseknek ekkora steeplechaset kellene végiglovagolniok és sehol a világon az efféle garázdálkodást meg nem tűrnék. Főképen ezek a szomorú tapasztalatok azok, a melyek a magyar közönséget kiábrándították az oszlálysorsjegyekbö), va'amint az a körülmény, hogy alig akad ember, a ki találkozott volna egy élő főnyeremény- vagy egyéb százezres nyeremény-nyertessel. Ezek a boldogok, ugy látszik, még meg sem születtek. Legfeljebb a főgyűjtő urakról tudják, hogy el nem adott sorsjegyeiken nagy nyereményeket csináltak. Mindezek után nem szorul további bizonyításra, hogy az osztály sorsjegyek ériéktelen papirok, melyeknek semmi reális, belső éltéke nincs. Igazolja ezt, hogy akárhány főgyűjtő ingyen kinál 1—2 osztályt, ha a többit megveszik. Kávéházakban, vendéglökben tollkést, szappant, bajuszkefét és más tárgyakat kaphatsz ráadásul, ha veszel egy 1} K-ás nyolezad sorsjegyei. Ebből a 1} K-ból kitelik a kés ára, a házaló ügynök keresménye, a főgyűjtő jutaléka, ennek óriási reklám-költsége, az osztálysorsjáték-társaság horribilis igazgatói tantiémjei, az állam milliós bére, a részvényesek 60°/

O os osztaléka. Mi marad hát a sorsjegy belértékére ? Egy fillér sem ; mert csakugyan egy rézfillért sem ér ez a papir, melylyel százmilliókat harácsol össze az élelmes német spekulánsok táborkara. A ki ezek után még oly hiszékeny és balga, hogy ilyen lim-lomért pénzt ád, az igazán megérett arra' hogy a hülyék intézetébe küldessék gyógyulás végett. A czirkuszról. A vorsenyseasonban beállott szünetben a hippoló

ria iránt érdeklődő olvasó figyelme kiterjed oly tárgyakra is, a melyeknek a tulajdonképpeni sportidöszakban alig szentel figyelmet, igy egyebek közt a czirkuszra, a mely a lóval való foglalkozás egyik mulattató és szemléltető részének tekinthető. A manége élete, ha nem tekinljük olcsó szórakozásnak, sok érdekes és értékes megfigyelésre ád módot s tiszteletlel kell kalapot emelnünk egy Loiset, egy Fillis előtt, a kik e metierbe ötletet, tudást, friss szellemet, lelket vittek bele. A két nevezett szakembei tapasztalatait tételcsen összefoglalva, könyv alakjában is kiadta és alig van tanulságosabb hippologiai ölvasmánv, mint az ö müvük, a melynek mindig lapja a ló lelkének és mekanizmusának helyes felfogását tárja elénk. Mily nagy ut választ el egy Loisettöl, Fillistól a most Budapesten látható Beketow czirkuszig! Az csupa tudás, ügyesség intuiezió, logikus gondolkodás, szakszerű tevékenység, emez olcsó vásári komédia, a mely legfeljebb arra jó, hogy a manége rquestrikus értékét tökéletetesen lejárássá. A tulajdonképpeni Ióidomilásból Bekelownál alig valamit látunk, a programm legtöbb része a varieté-színpadok ösmert mutatványai, a rendes tomíszi, bohóczi, jongleuri trüc-ök, a melyeknek a hippológiához semmi közük nincsen. Az iskolalovaglást a városligeti manégeben egy Foodora nevü kisasszony és Gautier ur képviselik. Az utóbbi mindenesetre derék istállómester, a kinek e téren való tevékenysége csak dicséretet érdemel de az iskolalovaglisról Lautier uinak. a kinek keze sincsen, fogalma alig van. IIa az ember visszaemlékezik rá, hogy ugyanazon a porondon működött egykor a kitünö Fillis, ugy legjobb szeretné a belépő diját visszakérni. A közönség szakéi tö és nem szakértő részének bántó lenézése az, hogy Gautier ur tevékenységét a programm «iskolalovaglásnak» nevezi és csodálatos, hogy nem akad senki, a ki ilyen dugáru ellen demonstráljon. A mi Feodora kisasszonyt illeti, annak lova egykor jó anyag lehetett — és alkalmas lovas alatt talán ma is még az lenne — de a kisasszony bizonytalan keze, hibás segítségei, nyugtalan temperamentuma egészen elrontották azt a szegény paripát, a melynek hamis fejtartását, szabálytalan jármódjait ma csak szánalommal lehet nézni. Ebben merül ki a budapesti czirkusz iskolalovagása, a melyet ismételt látogatásainknál jó magunknak módunk volt látni. Hová lett Gaberel, a ki legalább jó második classist képviseli ? Hogyan képzelheti Beketow, hogy a mikor Bécsben Burckhardl Fool tit classicus lovaglását lehet látni, akkor Budapesten Gautier ur és Feodora kisasszony kielégíthetik a közönséget? Nem, az ilyesmi még a legvidékibh laikusnak se imponálhat, nemhogy annak a szakértő publikumnak, a melynek a magyar fővárosban eléggé bőviben vagyunk. Még egy félig-meddig hippológikus mutatványról referálhatunk, ez a Beketow Wardia kisasszonyé. A fiatal hölgyben kétségtelen tehetség lakik, sok ügyesség, természetes hajlam és a lónak intuitiv megértése. De a mostani környezetben talentuma csak senyved és nem fogja elérni azt a magaslatot, a melyre predesztinálva van. Beketow kisa, .„ony, a kinek Fontariaval való páros mutatványai még élénk emlékezetünkben vannak, most az ugrató iskolában mulat be egy közepes irlandit (ha ugyan tényleg az), de produkc.ziói nem haladják tul az átlagot. >' g kell itt említenünk, a mi egyébként általános kifogásként is megállapítható, hogy az összes elővezetett lovak adjusztálása szánalmas és Ízléstelen. Rossz nyergek, ócska szárak, lehetetlen montirozások, még azt a kis sikert is elnyomják, a melyet p. o. Beketow kisasszony fiatalságával és talentumával a nézőtől kivállhatna. Ezek Beketownál az összes equestrikus mutatványok, hacsak a Gautier ur állal szabadon elővezetett harmad classisu lovakat nem számitjuk közéjük. Fölötte gyenge produkeziók ezek, a melyekről bővebben nem szükséges megemlékeznünk. Egészben a Beketow czirkusz Renz, Wulff után nagy esést jelent és csak ügyes varieté-számai azok, a melyek cxisztcncziáját biztosítani tudják. Nehogy animózitással vádoljanak, szivesen elismerjük, hogy az utóbbi téren a czirkuszban több élénk mutatványt láttunk, de a tulajdonképpeni manége-produkeziókhoz ezeknek mi közük sincs. ? «BUDAPESTI TAT TE RS ALL» f \ Külső Kerepesi-ut 5. - Telefon 51-95. Sürgönyczim TATTERSALL. 5J Rendezi Budapest székesfőváros : országos, > heti, luzns- és ménló-vásárait. A verseny idé$ nyek alatt évente 3 izben angol telivér éves ß csikók és idősebb telivér lovakra árveréseN ket tart, úgyszintén rendszerint október hó f elején az állami méoeslntézetek számfeletti 5 lóanyaga is itt kerül árverési uton eladásra. Bizományi értékesítésre vagy állandó tartásra lovak minden időben elfogadtatnak. A telepen állandó állatorvos. Bővebb felvilágosításokkal készséggel szolgál a «TATTERSALL* titkári hivatala. A »