Vadász- és Versenylap 50. évfolyam, 1906

1906-01-01 / 1. szám

25 PB, bid Képek a budapesti versenypályáról. Gr. "Batthyány és dr. Magyar. nagy részénél kirándulás és látványosság számba megy a futtatás s bizony van akárhány látogató, a kinek programm se kell, megelégszik, ha a startot s a finisht látja. * Ha a városligeti versenypályáról képet látunk, lelt légyen az bárki birtokában, egy bizonyos: a Magyar Lovaregylet nagyérdemű elnökét, Batthyány Elemér grófot azon rajta találjuk. Igen, mert a nemes gróf az első, a ki jön és utolsó, a ki elmegy a versenytérről. Képünk egy forró augusztusi versenynapot mutat be, kora délután van, a gyep még néptelen, de az elnök már ott van a lovaregylet buzgó titkárjával, Magyar László dr.-ral. Batthyány Elemér gróf immár 15 ik esztendeje, hogy a Magyar Lovaregylet elnöki állását betölti. Működésének ideje alatt páratlanul felvirágzott az egyesület, s ennél szebb dicséret nem illetheti Batthyány Elemér grófot. Nem akarjuk e helyütt érdemeit külön is kiemelni, mert tisztelettel respektáljuk igazi uri szerénységét, melylyel minden, még pedig méltán megszolgált paranézist elhárít magáról. Batthyány Elemér gróf kora ifjúságától fogva élénk szeretettel fordult a sport-terület felé s már a 60-as években mint urlovas is szerepelt. Először Sághon szállott nyeregbe, a hol szép, de nehéz akadály-versenypálya volt, a melyen évente az agárversenyek alkalmával rendeztek futtatásokat. 1867-ben találkozunk itt a gróf nevével, a ki a steeple chaseban gróf Szápáry Imre gróf Menyecskéjén harmadik volt Nefelcjts és Patkó mögött, a melyeBlaskovics Ernő ur, illetve Kinsky Zdenkó gróf ültek. Batthyány Elemér gróf a következő években Lepsényben, Gödöllőn és Pesten is gyakran lovagolt s mint vakmerő lovas volt ismeretes. Később egyre növekvő testsúlya miatt kénytelen volt a versenylovaglást abbahagyni s ekkor nagyobb arányú istállót tartott. Szineinek legtöbb dicsőséget Gaga, Ganache és Mimiig szereztek, mindhárom a tenyésztésben is maradandóvá tette nevét. A budapesti versenytér egy másik képe a 30 krajczáros helyet mutatja. Itt van a nép. Eleven czáfolata e fotografia annak a véleménynek, hogy a harminczkrajczáros hely publikuma a játék szenvedélyének rabja és mást sem csinál, mint tülekedik a totalizateur bódék előtt. Nem izgul az olyan versenylátogató, aki ráér hasrafekve tipelni és szomjuságát egy korsó kutvizzel oltja el. Kedélyes pihenés ez, melybe belevegyül a játék is, de távolról sem az, minek sokan látják. A nép 30 kros hely : A kútnál. A szerény sorból a Szt. István-dij győztessé növekedett Grignanot mutatja be egy másik képünk. A Trieszt melletti kis fürdőhelyről elnevezett Gatiacke-mén rég nem élvezett örömöt hozott passionatus tulajdonosának, báró Üchtritz Zsigmondnak és a szerencsétől idén szintén nem igen kegyelt kitűnő trainerének, H. Milnenek. Grignano egyike volt azoknak a lovaknak, melyek eleinte csak csalódást okoztaktulajdonosuknak. Kétéves korában egyáltalán nem volt pályára hozható. Mint hároméves a budapesti tavaszi meetingen a Hagestolz által megnyert Arok-dijban mutatkozott be, de a hatos mezőnyben hátul végzett. Második lett Marcsa után a Váczi dijban, majd egy handicapban verte meg őt Vitellius. Ezután megnyerte Kottingbrunnban a harmadik napi 1000 méteres handicapot Folletto, Agnes Forrás és még hét társa ellen. A Schloss Park handicapban második lett Fonóka után. Emelkedő formát mutatott Grignano az Igazgatósági dijban, a hol Ma, Siess és Lucy után holtversenyt futott a negyedik helyre Rabulisttal. Grignano e formáját igazolta és megerősítette a Háromévesek nagy handicapjában, melyet igen könynyen négy hosszal nyert meg Giddy Girl, Bitva és Siess ellen tizennyolezas mezőnyben. Ilyen előzmények Után nyergelte fel Milne Grignanot a Szt. István-dijra, melyben a háromévesek közül a legreálisabb chanceot vitte a