Vadász- és Versenylap 50. évfolyam, 1906

1906-01-01 / 1. szám

•>2 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1906. január 1. Erdélyi kopászat. A Vadász- és Versenylap I. évfolyamából. Erdélybe több évvel 1848 előtt költözött s polgárosította magát Paget János tisztelt barátunk. O a kopászatot nem csak mint vadászatot, kedvelte s tekintette, hanem azt az ifjúság férfiasitására s jó vérű lovaink kipróbálására hasznos eszköznek is tartotta. A lovaglás és vadászat e nemét Erdélyben akkor még kevesen ismerték tapasztalatilag s a ki ismerte volna is, alig hitte, hogy ez nálunk gyakorolható legyen a nagy hegyek és lejtők miatt s hogy a ló és lovas képes legyen e nagy hegyeken föl és alá a kutyákat folyvást követni gyakran egy óránál többre terjedő időn át, mig a nynl kifáradva meglogatik. Taxis herczeg. Az akadály azért koránsem olly legyőzhetlen, mint hinnők. A folyton űzött nyul a kopók növekedő gyorsaságától s a csaholásnak szemközt vagy oldalról fenyegető viszhangjától megrettenve, (ha csak szerencsétlenül nyulat nem változtatunk) 10—15 percznyi forgolódás után elhagyja az erdőt, sikra megy s e könnyelmű tettét majd mindig életével fizeti. Falkánk mint emlitém, két csapatban működik. Az egyik a sebes; a másik, az úgynevezett lassú, sokkal lassúbb a sebesnél s ennél fogva feladata rendkívül nagy s csak kopóink kitűnő minőségének köszönhető a sikeres vadászat, ha t. i, a «halalit» sikernek nevezzük. Egy jó vadászat a lassú csapattal valóságos tanulmány. Az ezelőtti falkavezető (huntsman), jelenleg csákói, elismeré, hogy a velejtei falkánál két év alatt többet tanult és tapasztalt, mint egész életében, holott e szak mellett nyerte nevelését Angolhonban. Van még egy ugy nevezett „lasztóczi" vidékünk. Ha a nyul erre fordul, 25 derék ugráson alól nem beszélünk vele, mert e tájon az egész völgyet áthasitó malomárok és párhuzamos vízmosások mindanyi át ugorható — de szép akadály czimet érdemlő ugratásokra nyújt alkalmat a néha kis szivdobogással neki hajtó lovagnak. Ha az angol „sport" szót, akadályokkal megküzdő vadászverseny értelmében vesszük, ugy az e vidéken tett illynemü vadászat valódi szép és nemes sport nevet érdemel. Ennyit a velejtei kopófalka és vadásztér átalános ismertetéseül. Egyes vadászatok lefolyása, eredménye- és részleteiről, mint ígértem, jövőre. Gr. Andrássy Aladár. Paget János a sport e nemét megismertetni és szokásba hozni kívánván, legelőbb is tapasztalatilag bizonyitá be annak lehetőségét. Összeszedett ugyanis néhány erdélyi kopót s azokkal a legnagyobb türelemmel és valóságos angol kitartással addig bajolt, hogy azokkal boldogulni lehetett. Több lovas kezdett a mulatságban részt venni ; mig végre egy társaság alakult, melly már együtt, több anyagi erővel birván, egy angol kutyacsoportot hozatott. Annyi anyagi ereje azonban nem lévén, hogy a vadászathoz szükséges személyzetet fizesse, a falkavezető (Huntsman) kötelességét maga Paget vállalta el s vitte a legnagyobb szorgalommal több éven át. De 1848-ban mint sok más intézmény, a vadásztársaság is megszűnt s a kutyák szerteosztva elpusztultak. 1854-ben néhányan újból gondolkodni kezdettek, hogy jó lenne hanyatlásnak indult lótenyésztésünket minden uton elősegíteni, — jó lenne jó vérű lovaink megpróbálhatására s hirnevök helyrehozására módot nyújtani, tudva azt : hogy kipróbálás nélkül a legjobb ló is félannyit ér; s főleg a ménló, melly egész ivadékokat állitelé, e nélkül csak ovatosan használható, mert majd akkor tűnhetnék ki faja czélaránytalansága, mikor a gazda sokköltségét legdrágább éveit vesztette el. Aggódtak azon is, hogy a polgárisulás és fényűzés ezen korszakában, hol a gyermek már kiskorában, régebben meg sem gondolt kényelmekben részesül, a sok és pontos felvigyázat miatt fejét be nem töri ugyan, de felnőve, gyakran magával jóltehetetlen lesz testileg. Továbbá már fiatal korában annyi kényelemben, elpuhító mulatságokban vesz részt, hogy mikor élnie kellene, életunt lesz; s az illy elpuhult, életunt fiatal emberben rendszerint a legnagyobb miveltség mellett is tetterő, kitartás nincs. Fáj annak minden nélkülözés; s kivált hazánk jelen körülményei közt — midőn annyi önmegtaga dás, kitartás kívántatik — ha csak valamit akarunk is tenni hazánk és nemzetünk érdekében, — nélkülözni, tűrni, áldozni kell. Ezeket megfontolva, s a fönebbi bajokon segitni óhajtva; nem ugyan azon hitben, mintha ezáltal már e bajok meg lennének orvosolva, hanem azt hive, hogy valamit is ez segit a bajon, elhatározták néhányan, hogy addig is, mig társaság alakulhatna, állítsák fel a kopászatokat. Hozattak is a csákói kopásztársaság köabenjárásával és segítségével angol kopókat. 1855ten uiból szaporították helyből Angliából hozottakkal. Az idén újból szaporodott a kutyacsoport itt nevekedtekkel; s ma már elegendő számú vadászkutya van a sebességű nyulkutyák (harrier) fajból. Kolozsváron tehát vadászatok vannak. De inkább egyesek vadászatai, mint vadásztársaságé, mert társaság szine még nincs a dolognak. Részt vehet e vadászatokban minden vadászat-kedvelő. Van legalább egy alkalom megpróbálhatni lovainkat. Fiatal embereink bizonyos időszakban gyakorolhatják magokat a lovaglásban őseink példájára. Óvhatják magokat az elpuhulástól. Összejöhetnek magoknál öregebb s tapasztaltabb emberekkel, fesztelen társaloghatnak azokkal; s igy hasznukra válhátik a mulatság. S hiszem, hogy ha megkedvelik e mulatságot, sok helytelenebb elfoglaltatásoktól, költségektől fognak menekülni. Mert sz'vesebben fogják pénzöket erre adni, mint a kártyaasztal mellett, vagy máshelyeken elfecsérelni. A mi már az idei vadászatokat illleti, ezeket röviden irom le; apró részletekbe nem ereszkedve, mire elég ok inár az is, hogy minden kezdet nehéz, s akezdetben levő dolog leírását olvasni unalmas. Az idén igen mostoha idő járt a vadászatra. A vadászatok elkezdődtek oct. l-én s nov. 17-én már utolsó vadászatunk volt, mert 18-kán beállott a fagy. Vadászatunk volt ez idő alatt 27 ; fogtunk 20 nyulat; kergettünk 80-at, — tehát megfogtuk csak negyedét, a midőn tavai szintén felét fogtuk meg ; minek természetes oka a roppant szárazság következtében a nyom hiánya. Az egész idő alatt majd mi eső sem esvén a nyom, mondhatni folyvást, rosz volt s a közepesnél jobbra nem emelkedett. Elején oct. vége feléig tűrhető; azontúl alig lehetett néha valamit csinálni. A legtartósabb futás nyomvesztés check) nélkül meglehetős sebességgel 42 perez volt; a legrövidebb 10 perez., értve azon futásokat hol a nyul meg is fogatott, a többieket ide nem számítva. Fogtunk nyulat D/2 órai kergetés után is, nyomvesztés nélkül ugyan, de közben félóra hosszat száraz szántásokon inenve, a kutyák lassan vihették a nyomot. Voltak vadászataink, hol órákon keresztül nyomában voltak kutyáink a nyúlnak, több versen fel is ugratták azt; de a nyom roszszasága miatt soha sem vihették azt oly sebességgel, a millyen kívántatik egy nyul kifárasztására. Kergettünk rókát is szinte 2 óra hosszán jó sebességgel; de esteledni kezdvén, egy erdőn oda kelle hagynunk. Nálunk átalában a róka-hajtás bajosan sikerülhet; mert egyfelől kutyáink nem a rólva kutyafajból (Foxhund) valók, másfelől határunkon annyi a rókalyuk, hogy bármelly részén fáradjon ki, kap lyukat, hova bújjék. Igy történt több izben régebben s tavai, hogy a róka már pár lépésre járt a kutyák s lovasok előtt; de végeredmény nem lehetett, mert lyukba bujt, ugy hogy mi azon nézetben vagyunk, hogy csak olly rókát lehet elfogni, melly más vidékből száguldva ide, nem ismerné a lyukakat, — vagy melly nem sokkal a hajtás előtt valami gazdag zsákA vadászat kezdete