Vadász- és Versenylap 50. évfolyam, 1906

1906-04-27 / 25. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1906. április 27. 4. Tagok felvétele. 5. Törzskönyvi szabályzatok. 6. Esetleges indítványok. Szolnok, 1908. ápril 25. Az Elnökség. ORSZÁGOSLÓTENYÉSZTÉS. Állami lovak a falkavadászátokon. VI. A masteri jelentések sorozatában alább az agilis sárosi lótenyésztési és versenypártoló egylet masterének jelentését adjuk. A kivezényelt mének átlagban itt is megfeleltek, a mi tekintettel a terep különös nehézségeire kettős figyelmet érdemel. A master tiz ló közül különösen négyet emel ki: egy derékegyházit, egy Boglártól származó mént, két mándokit. íme a részletekre is kiterjedő jelentés. * Társulatunkhoz a vadászatra kivezényelt mének általában igen jó klassisuak voltak, sőt nagyobb része bármely vadászfalka után is bevált volna. A méneket mult év szeptember hó közepén vettük át, szám szerint 10 darabot s a vadászatokat velők szeptember hó 18. napján kezdtük meg. Az utolsó vadászat november 11-én lett megtartva, mert a folytonos esőzések következtében a talaj annyira felázott, hogy a további vadászatokat lehetetlenné tette. A mének összesen 16 vadászaton vettek részt, melyek — tekintetlel a nehéz és sok akadálvlyal vegyes terepet — elég alkalmat szolgáltattak a mének alapos kipróbálására, sőt egynémelyik vadászaton ugyancsak kemény próbának lettek kitéve. Hetenként kétszer tartattak vadászatok — háromnak kivételével — vonszalék után és három vadászaton róka lett lancirozva. Az első vadászatok igen s'.áraz kemény talajon tartattak meg, az utolsó vadászatokon pedig a folytonos esőzés következtében a talaj igen mély volt. Az emiitett vadászatokon kivül a ménlovak naponként lovagoltattak a szabadban, a körülmények s az általuk végzett munka tekintetbe vételével kisebb nagyobb mértékben s ezen változatos gyakorlatok — de különösen a megtartott vadászatok, a méneknél számos, néha igen erőltető igényeket támasztottak ugy, hogy az idény befejezésével teljes mértékben nyújtottak alkalmat minden egyes mén tulajdonságáról és képességéről m-gbizható Ítéletet alkotni. A mének — egynek kivételével — jelentéktelen hevedertörés és pártatiprástól eltekintve, az egész vadászati idény alatt mindég egészségesek és vigak voltak s egyedül a Durcás nevü mén szenvedett több napig iíjgyulladásban. Minőségüket tekintve az egy Durcás kivételével őket átlagban igen jóknak kell jeleznem. A 10 ménló közül kitűnőnek négyet, igen jónak kettőt s kevésbé alkalmasnak egyet minősíthetek. Megyjegyzem azt, hogy 16 vadászat közül az elsők rövidebbek voltak : átlag 10—12 km ; később erősebb vadászatok tartattak, 24 — 25 kmes runokkal. Az egyes méneknek a vadászati idény alatt mulatott képességéről megfigyeléseimet a következő részletes jelentésben van szerencsém előterjeszteni : A debreczeni méntelep debrtczeni osztályától : 544 Derékegyháza. Ap. Forrás, a. Fekete Ibolya. Rendkívül tehetséges, gyors, kitartó, ügyes és biztos az akadályokat kitűnően velte; temperamentuma kellemes, eleinte kissé nehezen fogható, később engedett • ez egyedüli nem jó tulajdonságából; az egész évad alatt kitűnően táplálkozott és semmi baja nem volt. Minden tekintetben kitűnő vadászlónak minősith'tő. Vadászott 16-szor nlindig urlovas alatt 72 — 75 kg. sulylya), többnyire mély -talajban. 1022 Csokonya. Ap. Boglár, a. Congó. Kiváló tehetségű mén, gyors, ügyes és kitartó ; kitűnően ugrott s minden akadályt jó indulattal vett. A nehéz és változatos terepen rendkívüli ügyességet és tehetséget árult el. A vadászati idény alatt mindig jól táplálkozott s fáradtságot nem ismert még a legnehezebb vadászatok után sem. A vadászait idény alatt egy rövid idő alatt gyógyuló nyeregtörésben szenvedett, mely miatt egy vadászatot el is mulasztott- Mindezen tnlaidonságainál fogva lcitünő vidászlónak minősíthető. Vadászott 15-ször, mindig urlovas alatt 70—83 kg. sulylyal, legtöbbnyire mély talajban. 990 Northstar, VIII—11. Ap. Northstar VIII., a. 171. Furioso XXI. Igen ügyes elég gyors kemény és Kitartó; kitünö ugró, temperamentuma kissé nyugtalan, az idény kezdetén nehezen kormányozható de ezen tulajdonságából később némileg engedett. Az egész vadászati idény alatt kitünüen táplálkozott és fáradtságot sohasem mutatott. Az akadályokat minden nehézség nélkül ugrotta Az egész vadászati idény alatt semmi baia sem volt. Igen jó megbízható vadászló. Vadászott 17-szer : 4-szer Whipp és 12-sz°r urlovas alatt 70—85 kg. sulylyal, többnyire mély talajban A debreczeni méntelep eperjesi osztályától : 136. Mándok. Ap. Warhorn, a. Babona. Egy rendkívül tehetséges, gyors, kitartó és biztos mén, kitűnő ugró ; temperamentuma kellemes ; terepben eleinte gyakorlatlan s kissé félszáju, később azonban ezen egyedüli kellemetlen sajátságát is elhagyta. Az egész vadászati idény alatt kitűnően táplálkozott és soha sem volt semmi baja. Minden tekintetben kitűnő vadásziinak minősíthető. Vadászott 17-szer, mindig a master alatt, a mi használhatóságát legjobban igazolja ; 82—84 kg. terhet viselt, többnyire mély talajon. 15b Ó-Baján. 11—10. Ap. Ó-Baján II, a. 56 Jussuff. Rendkivül aczélos és kitartó mén Terepben igen ügyes, kitartó, s kitünö ugró és gyorsasága nem ha-iv semmi kívánni valót; egyike volt a legkellemesebb vadászlovakna/c. Fáradtnak soha sem mutatkozott. Szolgálat képtelen soha sem volt s adagját a legjobb étvágygyal fogyasztotta el. Vadászott 17-szer: 1-szer Wbipp és 16-szor urlovas alatt 62—66 kg. súllyal nagyobbrészt mély talajban. 821. Mándok. Ap. Warhorn, a. Sólyom. Igen jó vadászié, gyors, terepben ügyes; eléggé kitartó, s temperamentuma a lehető legjobb. Az egész vadászati idény alatt soha sem volt baja. A legbiztosabban ugrott és mászott minden akadályon át, de erősebb vadászat után táplálkozása gyengébb volt. Vadászott 16-szor mindég urlovas alatt 82—84 kg teherrel többnyire mély talajban. 1. rendű vadászlónak minősíthető. 403 Leperd. Ap. Furioso XII. a., Bimbó. Eleinte ügyetlen s az akadályoktól félős ; hibája, hogy anynyira kézbe megy, hogy alig kormányozható, különben elég sebes és kitartó. Az egész idény alatt jól táplálkozott és semmi baja nem volt, fáradságot nem ismer s elég jó vadászlónak bizonyult. Vadászott 16-szor: 2-szer Whipp és 14-szer urlovas alatt 65— 75 kg. sulylyal, többnyire mély talajban. 41 Shagya XI.—18. Ap. Shagya XI., a. Gazlan Shagya. Terepben eleinte ügyetlen s kevésbé jó ugró ; az akadályokat később sem vette nagy kedvvel, különben elég kitartó s kielégítő sebességgel is vágtázott. Fáradságot soha sem ismert s az egész idény alatt jól táplálkozott. Egy vadászatot pártatiprás miatt, három vadászatot pedig az első bal lapoczkán harapás következtébeni sérülés miatt elmulasztott. Vadászott 12-szer: 4-szer Whipp és 8-szor urlovas alatt, 72—83 kg. teherrel, közép m -ly talajban. Elég jó s kitartó vadásziénak bizonyult. 382 Óhaján 1—9. Ap. Obaján I., a. 107 Siglavy II. Ezen mén az eperjesi méntelep osztály parancsnokságtól a társasághoz csak október 1-én került. Terepben elég ügyes és kitartó, az akadályoknál azonban nem elég biztos, minek oka részben abban rejlik, hogy a vadászatok megkezdése előtt — ugy tudom — egy kisebb jelentőségű lapoczkarándulás miatt a vadászatokra nem volt kellőleg előkészíthető. Szá-a kissé kellemetlen, egyébként kitartó ; faradság rajta nem látszott s az egész vadászali idény alatt baja nem volt és jól is táplálkozott. Vadászott 12 szer, 7-szer Wipp és 5-ször urlovas alatt 62—70 kg. sulylyal, többnyire mély talajon. Elég jó vadászló. 425 Durcás 3. Ap. Durcás, a. 158 Northt Star 11. Az egyedüli mén, mely a kipróbálás véget társaságunknak átadottak közt vadaszlónak nem bizonyult alkalmasnak. Bár jóindulatot töle megtagadni nem lehet, de már nehézkes testalkata miatt sem ulkalmas különösen iz ilyen nehéz terepen, melylyel társaságunk rendelkezik. Mozgása lassú s már emiitett nehézkessége miatt is különösen a nagyobb vadászatokat nem igen győzte. Két izben is - bár kisebb mértékű — Ínhüvelygyulladásban szenvedett. Vadászott 11-szer, 1-szer Whipp és 10 szer urlovas alatt 60—76 kg. teherrel, többnyire mély talajon. Kevésbé alkalmas vadászlónak bizonyult. Fenti részletes jelentésemnek előterjesztése után kötelességemnek tartom még kijelenteni, hogy a ménlovaknak a vadászatokra való előkészítéséért teljes elismerés illeti az illető méntelep osztályparancsnok urakat, mert daczára a tartós szárazságnak, kifogástalan jó állapotban lettek a mének a vadászatokra kivezényelve, a mi — tekintettel az idomitásra kevésbé alkalmas terepre, — a mely rendelkezésünkre állott — nem csekély feladat volt. Eckensberger, tüzér alezredes, a falkavadásztársaság maslere. Lóügyi statisztika. Moore az angol állatorvosi intézet őrnagya a «Royal united service Institution»czimü közlönyben tanulmányt irt az egyes országok lóállományairól, de adatai helyességében, főleg Magyarországra vonatkozólag némi joggal kételkedhetünk.Mooreőrnagy szerint ugyanis hazánkban a lóállomány 4 020,000 före rug, mely szám azonban tévedésen alapul, miután 1901-ben 1.824,833 lovat irtak össze Magyarországon. Ez a szám egyébként már 1870 óta nem emelkedett jelentősebben. A tanulmány szerzője említést tesz munkájában arról is, hogy hazántcban a fedező mének angol telivérek, arabok, anglo-normanok, vagy norfolk fajuak. Ez is rektiíikáczióra szorul. Magyarországon az angol telivér, arab, stb. mellett igen fontos szerepe van az angol félvérnek, valamint a lippiczai méneknek. ellenben a norfolki mének elenyészően csekélyek s igy p. o. 1901-ben mindössze egy norfolki mén működött az állomásokon, idén pedig ezek a mének már egyáltalán nincsenek regisztrálva az állami mének kimutatásában és magánosoknál is csak elvétve fordul elő ilyen mén. E szemelvények is mutatják, hogy Moore munkája nem a legalaposabb dolgozat, s azért valószínűleg többi adatait is tartózkodással kell fogadnunk. Francziaországban Moore szerint 3.140,000 ló van, ebből azonban 240.000 Algier-Tunisra esik. A pótlovakért fizetendő árakat felemelték s a hadügyminister csupán franczia lovakat vásárol. Európai Oroszországban a lóállomány 23 millió före rug. Az államnak tizenkét ménese van. A ménesbizottság 27 méntelepet tart fenn 23,000 ménnel. Oroszországban minden hatodik évben népszámlálást tartanak. Németországban 1900-ban 4.184000 lovat irtak össze, melyből a nagyobbik rész 2.913,000 darab Poroszország javára Írandó. A német kormány évente közel öt milliót költ a lótenyésztésre és 2600 fedező mént tart fenn. Bár igen gazdag az ország lóállománya, mégis a németek évente körülbelül 100,000 lovat vásárolnak külföldön. A hadsereg részére hároméves lovakat vesznek, melyeknek közepes ára 1160 korona. Austriában a munka szerzője szerint 2.309,000 ló van. Törökország adatai ismeretlenek, de az ottani lóállományt 360,000 darabra becsülik. Moore szerint a török ló igen alkalmas a lovasság számára, ellenben a tüzérség részére nem megfelelő. A Balkán félsziget többi államaiban a lovak nagyobbrészt málhás állatok és a katonai szolgálatra többnyire alkalmatlanok s ezért azokat leginkább Magvarorszázon szerzik be. Románia 864,000, Bulgária 344,000, Szerbia 180,000, Görögország 100,000 lóval rendelkezik. Olaszországban a lóállomány 742,000 darab. Az olasz kormány, mely évente sok mazyar lovat vásárol több millió értékben, külömbözö fajú 600 mént tart s ennek köszönhető, hogy az olasz ló minősége javulásnak indult. Az olasz lovak között legjobbak a toszkánai martvidéki lovak és a szárd ponnyk. Spanyolországban 397,000 a lómennyiség, Portugália pedig 220,000 lóval rendelkezik. A spanyol lovak csinosak, de nem igen hasznavehetők, a portugáliaiak pedig igen silányak. Belgiumban a lóállomány 241,000 före rug. A tüzérség tisztán belza lovakat használ. Hollandiában 285.000 ló van, melyek nem igen munkabírók. A katonalovakat Írországból szerzik be. Dániának 449,000, Norvégiának 151,000, Svédországnak 525,0C0 ló áll a rendelkezésére. Svédország angol mének bevitelével fáradozik azon, hogy a hámos lovak tenyésztését megjavítsa. Svájczban a lóállomány 109,000 darabra tehető s igy a katonaság számára évente mintegy 800 lovat külföldön szereznek be, melyeket pótlótelepekre adnak és azután a beszerzési ár feléért többnyire földmiveseknek bérbe adják őket. IIa aztán a bérlet leteltével a lovat jó állapotban találják, a bérlőnek a lóért fizetett összeg egyötödrészét visszatérítik. A tenyészbénaság, mely áldozatait le/inkább a köztenyésztésből szedi, Magyarországon, sajnos egyike a legrégebben ismert ragadós lóbetegségeknek, s mint a Köztelekben olvassuk, hazánkban elöször 1819-ben Mezőhegyesen, majd később 1833-ban Bábolna ménesének lovain állapították meg. A «gonosznomű bujasenyv, mint a mely néven a tenyészbénaság akkor szerepelt, legutóbb a mult év augusztuiábau Zala vármegyének Horvátországgal határos perlaki járásában állapíttatott meg. Hogy a gazdaközönség a tenyészbénaságot felismerh-sse s az ellen minél sikeresebben védekezhessék, a betegséget röviden az alábbiakban ismertetjük. Tenyészbénaságban csaknem kizárólag fedező mének és tenyészkanczák betegszenek meg. Az állatok Deiertözése rendesen a fedeztetés alkalmával történik, mikor is vagy a beteg mén fertőzi meg a kanczát vagy a beteg kancza fertőzi be a fedező mént. A betegség föterjesztője mégis a beteg mén, a nielv megfelelő ellenőrzés hiányában a fedeztetésre kerülő nagyszámú kanczát fertőzhet be. Közösülés alkalmával a beteg ivarszerv váladék» fertőzi be rendesen az egészséges ivarszervet, azért az ivarszerveken mutatkoznak elöször a betegség tünetei. Később, a midőn a fertőző anyag már az egész testben elterjedt, a gerinczvelö megbetegedésére utaló tünetek is fellépnek. A betegségnek e szerint két időszakát lehet megkülönböztetni. Az ivarszervek megbetegedései, mint a betegség első tünetei, a fertőzés után már néhány nap múlva kezdenek mutatkozni; az idegrendszer megbetegedésére utaló tünetek azonban hetek, söt hónapok múlva jelentkeznek. Az állategészségügy rendezésekor 1888-bati tekintettel a betegseg természetére, igen szigorú óvintea-